Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-24 / 351. szám
2004. DECEMBER 24., PÉNTEK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA KISDIÁKOK KÓRUSA ÉNEKESEK A TESTVÉRVÁROSOK TERÉRŐL. Népszerű a kertvárosi általános iskola vegyeskara. A dalosok nem csak az iskolai rendezvényeken lépnek fel sikerrel: a napokban a Nevelési Központban megrendezett karácsonyi ünnepségen is sikeres koncertet adtak. fotő: laufer László Megjelent az Echo A megjelenésének hetedik esztendejét ünneplő kritikai szemle, a pécsi Echo decemberi száma részben az Európa Kulturális Fővárosa terv megvalósításáért eddig megfogalmazott programokból, vitákból ad ízelítőt, részben pedig a város egyik legújabb nevezetességének, a Szent Bertalan emlékműnek, harangnak, toronynak, betonalaprajznak az értékelését végzi el. A cikkek felidézik a Kulturális Főváros pozíció megszerzéséért folytatott vitákat, az előterjesztéseket, a városi kultúrpolitika erőfeszítéseit és az irodalom, színház, képzőművészet, építészet szakembereinek látószögéből vázolható elképzeléseket. A belvárosi templom északkeleti sarkában felállított harangtorony számos szerzőt késztetett arra, hogy elemzéseket végezzen az ikonográfiái hagyomány, a jelenlegi funkciók, a kivitelezés, a minőség, a fogalmi és szellemi jelentések körében. Az írások új rovatot követeltek a lapban. A kritikai rovatban a Pécsi Nemzeti Színház, a Bóbita Bábszínház, az Árnyékszínház és a Pécsi Balett előadásairól éppúgy olvashatunk, mint a Pannon Filharmonikusok koncertjeiről, Bánky József nagysikerű zongoraestjéről, Fusz György kerámiaszobrász bemutatójáról és a PTE művészeti doktorképzésben részt vevő hallgatóinak kiállításáról. Itt találhatók értékelések a városban lezajlott irodalmi konferenciákról, előadóestekről, aktuális pécsi könyv- bemutatókról. Születésnapján Nagy Márta Ferenczy-díjas keramikusművésszel a Múzeum Galériában nyílott tárlata okán készített beszélgetést a lap munkatársa. A portré rovatban egy sikeres pécsi táncos, Spala Korinna arcképét rajzolja meg az Echo. Egyesület karolja fel a múzeumokat „Bóbita bóbita játszik" Dunai I. A kulturális értékeinket őrző múzeumok egyre inkább a perifériára szorulnak az anyagi javakhoz jutásban. A szakmán kívüliek hajlamosak úgy gondolkodni, hogy ha valamit múzeumban helyeznek el, arra már nem kell költeni.- Márpedig ez nem működhet így tovább - mondja dr. Kéri István, a Pécs-Baranyai Kereske„Szeretnénk dinamizálni ezt az értékhalmazt, és valamilyen formában kiaknázni a jövedelemtermelő képességét” DR. KÉRI ISTVÁN delmi és Iparkamara elnöke, egy új civil szervezet vezetője. - A pécsi múzeumok között olyat is találunk, amelyet ötven éve rendeztek be, és azóta nagyjából ugyanaz a kiállítás látható benne. Meg kell mozdítani ezt a hatalmas kincset, a civil szférából érkező segítséggel. Ezért hoztuk létre a Dél-Pannon Múzeumokért Kiemelkedően Közhasznú Egyesületet. A szervezet teljesen nyitott, csatlakozhatnak hozzá magán- személyek és a szervezetek egyaránt. Aki hárommillió forint feletti adománnyal jelentkezik, az tiszteletbeli elnöki pozícióhoz is juthat. Az egyesület rengeteg feladatot vállalt. Például az interaktív, virtuális partnerség kialakítását a múlt emlékeivel, illetve ennek technikai feltételei megteremtését. Kiemelt feladat a nemzetiségi kultúra emlékeinek ápolása, illetőleg a határon túli magyaroké, főként a Pannóniához kapcsolódó Délvidéken.- Óriási gond a múzeumoknak, hogy a tulajdonukban lévő emléktárgyak alig pár százaléka tekinthető meg. A többit is közkinccsé kellene tenni. Például akképpen - erre érdeklődés van -, hogy valamilyen műtárgy restaurálási költségét magára vállalja egy cég, és cserében meghatározott ideig a saját székházában reprezentálhat vele - mondja az elnök. A kulturális turizmus egyéb célpontjait megpróbálják üzleti szellemben kínálni a látogatóknak. Szerintük tarthatatlan, hogy a turisták nem találnak elégséges választékban emléktárgyakat. Arra kívánják ösztönözni a múzeumokat, hogy így növeljék a saját bevételeiket. bábszínház A boldogság nem az üveghegyen túl keresendő A boldogság kék madara, János Vitéz és az örök gyermeki ártatlanság megannyi angyali megnyilvánulása várja karácsony és újév között a gyerekeket és a felnőtteket a pécsi Bóbitában. Bebessi K. Csillagszóró, gyertya, csillámló angyalhaj. Az e napokra jellemző gyermeki csodavárás jegyében már a főbejáratnál meglepetés éri a tókat egy süveg szerű, szimbolikus fenyő képében, amely égőkkel, székkel, csillagokkal fogadja az öreg színházépületbe lépőket. Nagy Kovács Géza munkája csak jelzi a hangulatot, aminek szellemében a Bóbita Bábszínház év végi programjai zajlanak. Prágában már megteremtették a karácsonyi hangulatot a bóbitások: korábbi ottani sikereik alapján szinte hagyományszerűen hívták meg őket prágaiak a Diótörővei. Alig múlt, hogy a szenteste örökzöld hangulatában bogozgatták az ajándékcsomagok szalagjait a kicsik és nagyok, s a Bóbitában megrezzennek a boldogság kék madarának a szárnyai. A társulat igazgatója, Sramó Gábor elmondta, hogy a karácsony, az óév és az újév fordulója évek óta megkülönböztetett helyet kap a téli programban. 26-án délelőtt 10-kor a Kék madár kerül színre. Ez családi előadásnak tekinthető, hiszen sok felnőttnek is nagyon tetszett. Arról szól, hogy a boldogság nem az üveghegyeken túl, nem valahol távol, még kevésbé a szomszédban keresendő. A boldogság ott van előttünk. A családban. Csak észre kell venni. 28-án téli szünidős programként a Gőgös Gúnár Gedeon látható egy délelőtt 10-kor és egy délután 3-kor kezdődő előadáson. Már csak a délutánira van jegy.- Az óévbúcsúztató, december 30-ai program délelőtt 10-kor játszóházzal indul - sorolja az igazgató -, 15 órakor a János Vitéz hiteles története következik, képekben elbeszélve. Petőfi gyönyörű mondatait persze könnyed vásári vidámság lengi be a szilveszteri vigasságoknak megfelelően. 19 órától a felnőtt program a győri Vaskakas Bábszínház Szerelmesek című előadásával, a Dzsem koncerttel, majd a kamarateremben játszódó, Momo, a szakállas nő című produkcióval folyatódik. Mindez együtt a Szárnyas Malac Napja. A szerencsemalac, az újévi malac egyben a Bóbita emblémaállata. Weöres Sándor írta: Bóbita bóbita játszik / szárnyat igéz a malacra... Innen a vidám lógó. Az év első és utolsó napjára utaló kedves, szárnyas szerencseállatka. KOZMA FERENC TARCAJA A dolgunk, hogy megbocsássunk 2003. január 14-én reggel meghalt egy orvosnő. Szép volt, és tele az élethez való reménnyel. De a szíve beteg. A szakma értői szerint lehet, hogy segített volna rajta egy különleges, úgynevezett defibrillációs pacemaker, lehet, hogy nem. Az esély ötven százalék. A különösen drága készülék kiutalása nehézkes, országos grémium áldása kell hozzá és hosszas várakozás. A beteg szív nem bírta ki. A szomorú esetet bűnbakkeresés, vádaskodás, pörlekedés követte - a nagy nyilvánosság előtt Az elhunyt doktornő közeli szerettei közül Pál Imre számára a történet másfél év után zárult le a minap. - Végre köny- nyebb lett a lelkem - mondta. - Advent meghozta a maga csodáját Kezet fogtam Papp Fajos szívsebész professzorral a bíróságon, s evvel véget ért egy szörnyű álom, mintha börtönből szabadultam volna. Szerettem volna mindezt elmondani a világnak, ám egyetlen tévécsatorna, egyetlen bulvárlap szerkesztője sem fogad, mondván, régi a történet ki emlékszik már rá. Hát így állunk. Papp Lajos professzor hasonló szomorúsággal vázolta az elmúlt másfél év történetét.- A sajtóban felmerült mindenfajta oktalan támadás a dolgok ismeretének hiányából eredt ám én a halott ember tiszteletét fontosabbnak tartom, mint hogy olyasmit is feltárjak, ami nem tartozik másra. Az élettársnak, Pál Imrének felajánlottam, hogy részletesen tájékoztatom, de ezzel nem élt viszont megkeresték orvoskollégák telefonon és felajánlották „segítségüket”, hogy ezt az ügyet a sajtó és a nyüvánosság felé víve a hiányosságokat felfedik. Nos, ebben ez a leggyalázatosabb dolog. Ugyanis ha valaki elveszti a szeretett hozzátartozót óriási a fájdalma. Ilyenkor még a stabil idegrendszerű ember is kibillen az egyensúlyából, és keresi az okot nem tudja elfogadni á halál tényét Éppen ezért óriási bűn az, hogy ezt a lelki állapotot kihasználva orvosok, egészségügyi dolgozók a helyzet és a konkrét esemény ismerete nélkül ezt a szerencsétlen embert a nyüvánosság felé taszigálták és vele mindenkivel szembeni oktalan támadásokat indítottak.- S hogy a sajtó, a televíziók, az újságok müyen stílusban és milyen megközelítésben dolgozták fel ezeket az eseményeket?... Minden botrány könnyen eladható. Támadták az intézetet, személyemet, Pál Imre úr följelentett a rendőrségen, a miniszternél, a Magyar Orvosi Kamaránál. Védekeznünk keüett, holott ebben a konkrét esetben sem szakmai, sem erkölcsi hibát nem vétettünk. Az események kapcsán több száz oldal dokumentációt kellett az asztalra tenni, és megjelenni rendőrségi kihallgatásokon, kamarai meghallgatásokon. Hosszan tartó, rendkívül igazságtalan támadásnak volt kitéve az intézet. Én, ahogy azt a törvény előírja, minden fórumokon megjelentem. De a rendőrségi, a miniszteri és az orvosetikai vizsgálat is egyértelműen és összehangzóan azt áüapította meg, hogy az ügyben a szakma szabályai és a magyarországi adott lehetőségek, törvények szerint, etikusan és tisztességesen jártunk el.- Mivel azonban olyan nagy volt a támadás, a törvény adta lehetőségekkel élve én is bírósági eljárást kezdeményeztem Pál Imre ellen. Rágalmazásért pereltem be. December 10-én, pénteken került sor az érdemi tárgyalásra. A bíró úrnak minden dokumentumot beadtunk, Pál Imre pedig elismerte azt, hogy őt gonosz szándékú emberek felhasználták, és elmondta, hogy igen súlyos lelki válságban volt Nekem ott és helyben azt keüett eldön- tenem, hogy vajon egy lelki beteg, korábbi fájdalmában oktalanul cselekvő embert akarok-e megbüntetni, vagy azokat a bűnösöket, akik ezt a helyzetet kihasználták. Tekintettel arra, hogy csak az igazságot szerettem volna kideríteni, az igazság pedig számomra, és legfőképpen Pál úr számára is kiderül, úgy gondoltam, hogy ebben a helyzetben egyeüen tisztességes megoldás van: kezet nyújtok neki, és a vádat visszavonom. A háttérben megbújó, rosszindulatú emberek pedig intézzék el a többit a lelküsmeretükkel és a Jóistennel. A mi dolgunk nem az, hogy büntessünk. A mi dolgunk az, hogy megbocsássunk annak, aki ellenünk vétett!
