Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-22 / 349. szám
2004. DECEMBER 22., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA Kulturális főváros pályázat: bemutató Cs. L. Nyilvános bemutatót tartott tegnap délután az önkormányzat felkérésére az Európa Centrum Kht. az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére irányuló, elkészült pályázatról. A pályázat öt alappilléren nyugszik. Az első a regionaliz- mus: régió alatt nem kizárólag a Dél-Dunántúlt értve, hanem hor- vát, szlovéniai, boszniai, vajdasági területek némely városát is. A második pillérként említi a multikulturalizmust, hiszen a múltban latin, török, német, hor- vát és magyar kulturális rétegek rakódtak egymásra, ma pedig a város a magyarországi német, horvát és roma kultúra legfontosabb helyszíne. Pécs az első lehet a kulturális fővárosok sorában, amelyik nyit a balkáni kultúra felé. Egyben a kulturális örökség és újítás városa, és a sajátos közép-kelet-európai kulturális tapasztalatok helyszíne is. A pályázat jelmondata: „A jövő gyökerei”, amely az örökségre és a jövőre utaló elemek egyensúlyát fejezi ki. A koncepció fejlesztési terveinek, s egyben város- imázs-alakításának a központi tendenciája a régi ipari épületek művészeti, kulturális célú átépítése, funkcióváltoztatása lesz. Pécs azért is alkalmas arra, hogy Európa Kulturális Fővárosa legyen, érveltek a pályázatírók, mert Budapesten kívül egyetlen más magyar város kulturális-művészeti intézmény- rendszere sem olyan kiterjedt és plurális jellegű, és mert város imázsában alapvető szerepet tölt be a kultúra, a művészetek jelenléte. MONOKROM JELEK A MŰVÉSZETEK HAZABAN VSSNYEI ILONA TÁRLATA PÉCSETT. Vonalban állva címmel Visnyei Ilona képzőművész kiállítása látható a Művészetek Háza Martyn Ferenc Tetőtéri Galériájában január 10-ig. fotó: tóm László Csodaváró rockzenekarok lemezüzlet Inkább a koncertekből vegetálnak a kicsik Mészáros B. Endre Új lemezzel indítja az új esztendőt a szigetvári Persona Non Grata, minden eddiginél popu- lárisabb albummal, és ismét csak 30 percnyi felvétellel. A trükknek anyagi háttere van, a kezdő együtteseknek pedig érdemes megszívlelni a tapasztaltak ötleteit. A PNG az új gitárosa, Takács Béla belépésével (a Casio Samples-ből érkezett) a populári- sabb énekes szerzemények felé mozdul el. A lemez a Pistihez hasonlóan ezúttal sem lépi túl a 30 percet, így ugyanis csak maxi CD-nek számít - ugyanis irdatlan költséges egy új CD megjelentetése napjainkban. A siklósi Peet inkább ingyen letöltésre feltette debütáló anyagát az internetre. A popműfaj nano- és megasztárjait azonnal pártfogásukba veszik a kiadók, de a rock, a metál, a punk dalnokainak esélyük nincs efféle patronálásra mondja a pécsi Brigád együttes menedzsere -, nekik szerzői kiadásban kell eljutniuk a gyártásig. Az Artisjus minden legyártott CD-ért előre elkér 10 Ft-ot, így, ha valaki nagy bátran bevállal 10 ezer korongot, máris ugrott százezer forint, és lehet, hogy húsz sem jön vissza a piacon. De hiába a jó album, reklám nélkül nem megy el semmi. Ha optimistán ezer forint haszonnal számolunk egy értékesített CD-nél, akkor egy féloldalas újsághirdetésért száz lemezt kell eladni. A bátor és tőkeerős csapatok 200-300 lemez legyártására vállalkoznak elsőre. Ki lehet kalkulálni, hogy mekkora üzlet ez a mellékelt költségekkel. Csak egy Kispál és a Borz szintű társaság egyezkedhet a kiadókkal, hogy az új anyagért előre pénzt kapjon, és részesüljön a lemezeladásból is. A többiek pedig a koncertjeik bevételéből vegetálnak - és várnak a csodára. A teljes felvétel elkészítéséig 200 ezer a stúdiókiadás - a stúdiók óradíja 2500 forintnál kezdődik. A mester CD előállítása 75 ezer Ft. A gyártási kiadások lemezenként 400-500 forintra tehetők, a borítót is beszámítva. A levédésért előre ki kell fizetni 10 ezer Ft-ot, miként a szerzői jogvédelemért is CD-nként 10 forintot, ami ötszázas szériánál további 5 ezer forint - ezt a tételt még a promóciós kiadványokért is ki kell fizetni. Ha csak 170 ezer forintot szánunk reklámra, akkor ez együttesen 700 ezer forint, 500 darab lemezért A gyakorlat szerint ilyen hirdetés mellett teljes terítéssel ebből legfeljebb 200-at lehet értékesíteni. Látogató-barátság múzeumfejlesztéssel Dunai I. Kétség kívül a Zsolnay Múzeum épületének mintegy 430 millió forintra kalkulált rekonstrukciója lesz a legnagyobb szabású felújítás a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága területén az elkövetkező három esztendőben. A zömmel címzett támogatásból megvalósuló beruházás mellett a jövő esztendőben egyéb, bár jóval kisebb léptékű fejlesztések, felújítások szolgálják, hogy az intézmény öregbíthesse elismert látogatóbarát jó hírét A Baranya Megyei Önkormányzat decemberben hagyta jóvá annak a beruházásnak az engedélyokiratát, hogy a Vasarely Múzeum udvarán vizesblokkot alakítson ki a múzeumigazgatóság. Még tavaly nyújtottak be pályázatot a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Program-keretéhez a múzeumok látogatóbarát tevékenységének fejlesztésére. E pályázat egyik részprogramja volt a Vasarely Múzeum udvarán kialakítandó vizesblokk. A projekthez másfél millió forinttal járul hozzá az ingatlanon érdekelt Központi Bányászati Múzeum is. A múzeumigazgatóság 3,75 millió forint támogatást nyert el, a saját erő és az átvett pénz mellé a fenntartótól is kapott 1,25 milliót így a tervek szerint jövő októberre mintegy 6,9 millió forintért létesül vizesblokk a múzeum udvarán a turisták kiszolgálására. Baranya vármegye 1941-ben vásárolt a pécsi Széchenyi téren műemléki épületet a múzeumi gyűjtemény elhelyezésére. Azóta is ez az épület ad otthont a régészeti osztálynak. A Széchenyi tér 12. szám alatti ingatlan villamoshálózata elavult, balesetveszélyessé is vált, és az utóbbi években sorozatosan meghibásodott. A megyei ön- kormányzat idei költségvetésében 12 millió forint jutott a Régészeti Múzeum villamoshálózata rekonstrukciójára. A beruházás engedélyokirata szerint 2005 áprilisa a befejezési határidő. A jótékonyság furcsa ízű varázsa Balogh Zoltán A nyomorúság a belvárosba is beköltözött. Hiszen nem lakóterület-függő, hogy valakinek van-e munkája; hogy a minimálbérből fizetett albérleti díjon kívül mennyi mindenre nem jut; hogy egyedül neveli-e valaki a gyerekeit; hogy pár tucat forinttal több van a zsebében ahhoz, hogy átszakítsa a vékonyra sikeredett állami szociális védőhálót. A nyomorúság a pécsi belvárosba is beköltözött. Ami abból is lemérhető, hogy a Pécsi Jótékony Nőegylet tevékenysége a peremkerületi iskolákon kívül idén a Mátyás király utcaira és a Jókaira is kiterjedt. Kilenc intézmény diákjainak egy részét támogatták - a városban a „tagokkal” együtt két tucat önkormányzati fenntartású általános iskola működik. Ugyanakkor csalóka ez a fajta összevetés, mint ahogy csalóka a másik is, ha a támogatottak számát állítjuk párhuzamba a nagyságrendekkel nagyobb általános iskolai tanulólétszámmal. Nem is azon van itt a hangsúly, hogy egy egyesület, a Pécsi Jótékony Nőegylet állami feladatokat vállaljon-át, vagy sem - eszükbe sem jut -, hanem azt a kérdést ismétlik magukban: a lehetőségeikhez mérten megtesznek-e mindent a rászorulók érdekében? Idén január és június eleje között kétszáznegyven pécsi általános iskolás napi étkezését finanszírozták. Nem a Nőegylet! Az adományozók! - emeli föl figyelmeztetően az ujját Kittkáné Bódi Katalin elnök. Nekik „csak” az a dolguk, hogy megszervezzék a már szokásos karácsony előtti jótékonysági estet, ahogy az is lassan szokássá válik: a Pécsi Nemzeti Színházban, majd oda és olyan formában juttassák az adományokat, ahol a legnagyobb szükség van azokra. * ★ ★ A módszer mára kiérlelődött - nyolc év tapasztalata van mögötte. Az összegyűlt pénzből, a huszonöt nőegyleti tag javaslatai alapján kiválasztott általános iskolákban, karöltve a pedagógusokkal, meghatározzák a támogatandó-támogatható gyerekek körét. Majd fél éven át, hónapról hónapra az egylet tagjai maguk fizetik be a menzapénzt. Nem, mintha nem bíznának az iskolákban, csakhogy miként az adománygyűjtésnek, úgy a célba juttatásnak is megvan a maga kultúrája - és ebben is csak egyet érthetünk az elnök asz- szonnyal. * * * Évente három-hárommillió-nyolc- százezer forinttal számolhat a Nőegylet. Ebben a formában ennyit bír el a város, vet számot Kittkáné, és legfeljebb akkor érzek némi elmélá- zást a hangjában, amikor a Nőegylet 1871-ben alakult, félezer tagot számláló elődje kerül szóba. Majd ismét tárgyilagosra vált, amikor a tehetséggondozó vándordíjról kérdezem. Ebben az esztendőben hat középiskolást támogattak, egyszeri juttatással: a továbbtanulás rengeteg pénzbe kerül, legalább egy kicsit tudtak enyhíteni a gondokon. Tegyük most azt a kérdést föl, ami a beszélgetés elejétől foglalkoztat: miért is teszik, amit tesznek? Mert természetesnek vélik, hogy mások iránt is fel kell vállalniuk bizonyos felelősséget, feleli magától értetődően Pécsi Jótékony Nőegylet elnöke. S ez a fajta elfoglaltság beépült az életükbe - ha tetszik: az elkötelezettség a lelkűkbe -, s már a családi mindennapok részévé vált. Azért nem lehet ennyire egyszerű a dolog; Kittkáné Bódi Katalinnak, bármennyire is igyekszik tartani magát, könnybe lábad a szeme. Nem akkor, amikor magukról beszél, hanem amikor fölidézi a hétfői, háromórás, Pécsi Nemzeti Színház-beli jótékonysági estet. Ahol minden közreműködő - színészek, énekesek, táncosok, zenészek, a műszakiak, a produkciókat színpadra állítok - minden rezdüléséből az sugárzott, hogy ezúttal valami egészen sajátos helyzetbe élték bele magukat. Pedig hozzászoktak, hogy más bőrébe bújva kell adniuk saját magukat. Mégis... megérintette őket egy furcsa varázs.