Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-22 / 349. szám

2004. DECEMBER 22., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA ­Kulturális főváros pályázat: bemutató Cs. L. Nyilvános bemutatót tartott teg­nap délután az önkormányzat felkérésére az Európa Centrum Kht. az Európa Kulturális Fővá­rosa cím elnyerésére irányuló, elkészült pályázatról. A pályázat öt alappilléren nyugszik. Az első a regionaliz- mus: régió alatt nem kizárólag a Dél-Dunántúlt értve, hanem hor- vát, szlovéniai, boszniai, vajda­sági területek némely városát is. A második pillérként említi a multikulturalizmust, hiszen a múltban latin, török, német, hor- vát és magyar kulturális rétegek rakódtak egymásra, ma pedig a város a magyarországi német, horvát és roma kultúra legfonto­sabb helyszíne. Pécs az első le­het a kulturális fővárosok sorá­ban, amelyik nyit a balkáni kul­túra felé. Egyben a kulturális örökség és újítás városa, és a sa­játos közép-kelet-európai kultu­rális tapasztalatok helyszíne is. A pályázat jelmondata: „A jövő gyökerei”, amely az örökségre és a jövőre utaló elemek egyensú­lyát fejezi ki. A koncepció fejlesz­tési terveinek, s egyben város- imázs-alakításának a központi tendenciája a régi ipari épületek művészeti, kulturális célú átépí­tése, funkcióváltoztatása lesz. Pécs azért is alkalmas arra, hogy Európa Kulturális Főváro­sa legyen, érveltek a pályázat­írók, mert Budapesten kívül egyetlen más magyar város kul­turális-művészeti intézmény- rendszere sem olyan kiterjedt és plurális jellegű, és mert vá­ros imázsában alapvető szere­pet tölt be a kultúra, a művésze­tek jelenléte. MONOKROM JELEK A MŰVÉSZETEK HAZABAN VSSNYEI ILONA TÁRLATA PÉCSETT. Vonalban állva címmel Visnyei Ilona képzőművész kiállítása látható a Művészetek Háza Martyn Ferenc Tetőtéri Galériájában január 10-ig. fotó: tóm László Csodaváró rockzenekarok lemezüzlet Inkább a koncertekből vegetálnak a kicsik Mészáros B. Endre Új lemezzel indítja az új eszten­dőt a szigetvári Persona Non Grata, minden eddiginél popu- lárisabb albummal, és ismét csak 30 percnyi felvétellel. A trükknek anyagi háttere van, a kezdő együtteseknek pedig ér­demes megszívlelni a tapasztal­tak ötleteit. A PNG az új gitárosa, Takács Béla belépésével (a Casio Samples-ből érkezett) a populári- sabb énekes szerzemények felé mozdul el. A lemez a Pistihez ha­sonlóan ezúttal sem lépi túl a 30 percet, így ugyanis csak maxi CD-nek számít - ugyanis irdatlan költséges egy új CD megjelenteté­se napjainkban. A siklósi Peet in­kább ingyen letöltésre feltette de­bütáló anyagát az internetre. A popműfaj nano- és mega­sztárjait azonnal pártfogásukba veszik a kiadók, de a rock, a me­tál, a punk dalnokainak esélyük nincs efféle patronálásra ­mondja a pécsi Brigád együttes menedzsere -, nekik szerzői ki­adásban kell eljutniuk a gyártá­sig. Az Artisjus minden legyár­tott CD-ért előre elkér 10 Ft-ot, így, ha valaki nagy bátran bevál­lal 10 ezer korongot, máris ugrott százezer forint, és lehet, hogy húsz sem jön vissza a piacon. De hiába a jó album, reklám nélkül nem megy el semmi. Ha optimis­tán ezer forint haszonnal számo­lunk egy értékesített CD-nél, ak­kor egy féloldalas újsághirdeté­sért száz lemezt kell eladni. A bátor és tőkeerős csapatok 200-300 lemez legyártására vállalkoznak elsőre. Ki lehet kalkulálni, hogy mekkora üzlet ez a mellékelt költségekkel. Csak egy Kispál és a Borz szin­tű társaság egyezkedhet a ki­adókkal, hogy az új anyagért előre pénzt kapjon, és részesül­jön a lemezeladásból is. A többi­ek pedig a koncertjeik bevételé­ből vegetálnak - és várnak a csodára. A teljes felvétel elkészítéséig 200 ezer a stúdiókiadás - a stúdiók óradí­ja 2500 forintnál kezdődik. A mester CD előállítása 75 ezer Ft. A gyártá­si kiadások lemezenként 400-500 forintra tehetők, a borítót is beszá­mítva. A levédésért előre ki kell fizetni 10 ezer Ft-ot, miként a szerzői jog­védelemért is CD-nként 10 forintot, ami ötszázas szériánál további 5 ezer forint - ezt a tételt még a promóciós kiadványokért is ki kell fizetni. Ha csak 170 ezer forintot szánunk reklámra, akkor ez együttesen 700 ezer forint, 500 darab lemezért A gyakorlat szerint ilyen hirdetés mellett tel­jes terítéssel ebből legfeljebb 200-at lehet értékesíteni. Látogató-barátság múzeumfejlesztéssel Dunai I. Kétség kívül a Zsolnay Múzeum épületének mintegy 430 millió forintra kalkulált rekonstrukció­ja lesz a legnagyobb szabású fel­újítás a Baranya Megyei Múzeu­mok Igazgatósága területén az elkövetkező három esztendőben. A zömmel címzett támogatásból megvalósuló beruházás mellett a jövő esztendőben egyéb, bár jó­val kisebb léptékű fejlesztések, felújítások szolgálják, hogy az intézmény öregbíthesse elis­mert látogatóbarát jó hírét A Baranya Megyei Önkor­mányzat decemberben hagyta jóvá annak a beruházásnak az engedélyokiratát, hogy a Vasa­rely Múzeum udvarán vizes­blokkot alakítson ki a múzeum­igazgatóság. Még tavaly nyújtot­tak be pályázatot a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Prog­ram-keretéhez a múzeumok lá­togatóbarát tevékenységének fejlesztésére. E pályázat egyik részprogramja volt a Vasarely Múzeum udvarán kialakítandó vizesblokk. A projekthez másfél millió forinttal járul hozzá az in­gatlanon érdekelt Központi Bá­nyászati Múzeum is. A múzeumigazgatóság 3,75 millió forint támogatást nyert el, a saját erő és az átvett pénz mellé a fenntartótól is kapott 1,25 milliót így a tervek szerint jövő október­re mintegy 6,9 millió forintért lé­tesül vizesblokk a múzeum udva­rán a turisták kiszolgálására. Baranya vármegye 1941-ben vásárolt a pécsi Széchenyi té­ren műemléki épületet a múze­umi gyűjtemény elhelyezésére. Azóta is ez az épület ad otthont a régészeti osztálynak. A Szé­chenyi tér 12. szám alatti ingat­lan villamoshálózata elavult, balesetveszélyessé is vált, és az utóbbi években sorozatosan meghibásodott. A megyei ön- kormányzat idei költségvetésé­ben 12 millió forint jutott a Ré­gészeti Múzeum villamosháló­zata rekonstrukciójára. A beru­házás engedélyokirata szerint 2005 áprilisa a befejezési ha­táridő. A jótékonyság furcsa ízű varázsa Balogh Zoltán A nyomorúság a belvárosba is beköl­tözött. Hiszen nem lakóterület-függő, hogy valakinek van-e munkája; hogy a minimálbérből fizetett albérleti dí­jon kívül mennyi mindenre nem jut; hogy egyedül neveli-e valaki a gyere­keit; hogy pár tucat forinttal több van a zsebében ahhoz, hogy átszakít­sa a vékonyra sikeredett állami szo­ciális védőhálót. A nyomorúság a pécsi belvárosba is beköltözött. Ami abból is lemérhe­tő, hogy a Pécsi Jótékony Nőegylet te­vékenysége a peremkerületi iskolá­kon kívül idén a Mátyás király utca­ira és a Jókaira is kiterjedt. Kilenc intézmény diákjainak egy részét tá­mogatták - a városban a „tagokkal” együtt két tucat önkormányzati fenntartású általános iskola műkö­dik. Ugyanakkor csalóka ez a fajta összevetés, mint ahogy csalóka a má­sik is, ha a támogatottak számát ál­lítjuk párhuzamba a nagyságrendek­kel nagyobb általános iskolai tanuló­létszámmal. Nem is azon van itt a hangsúly, hogy egy egyesület, a Pé­csi Jótékony Nőegylet állami felada­tokat vállaljon-át, vagy sem - eszük­be sem jut -, hanem azt a kérdést is­métlik magukban: a lehetőségeikhez mérten megtesznek-e mindent a rá­szorulók érdekében? Idén január és június eleje között kétszáznegyven pécsi általános is­kolás napi étkezését finanszírozták. Nem a Nőegylet! Az adományozók! - emeli föl figyelmeztetően az ujját Kittkáné Bódi Katalin elnök. Nekik „csak” az a dolguk, hogy megszer­vezzék a már szokásos karácsony előtti jótékonysági estet, ahogy az is lassan szokássá válik: a Pécsi Nem­zeti Színházban, majd oda és olyan formában juttassák az adományo­kat, ahol a legnagyobb szükség van azokra. * ★ ★ A módszer mára kiérlelődött - nyolc év tapasztalata van mögötte. Az összegyűlt pénzből, a huszonöt nőegyleti tag javaslatai alapján kivá­lasztott általános iskolákban, karölt­ve a pedagógusokkal, meghatároz­zák a támogatandó-támogatható gye­rekek körét. Majd fél éven át, hónap­ról hónapra az egylet tagjai maguk fizetik be a menzapénzt. Nem, mint­ha nem bíznának az iskolákban, csakhogy miként az adománygyűj­tésnek, úgy a célba juttatásnak is megvan a maga kultúrája - és ebben is csak egyet érthetünk az elnök asz- szonnyal. * * * Évente három-hárommillió-nyolc- százezer forinttal számolhat a Nő­egylet. Ebben a formában ennyit bír el a város, vet számot Kittkáné, és legfeljebb akkor érzek némi elmélá- zást a hangjában, amikor a Nőegylet 1871-ben alakult, félezer tagot szám­láló elődje kerül szóba. Majd ismét tárgyilagosra vált, amikor a tehet­séggondozó vándordíjról kérdezem. Ebben az esztendőben hat középis­kolást támogattak, egyszeri juttatás­sal: a továbbtanulás rengeteg pénzbe kerül, legalább egy kicsit tudtak eny­híteni a gondokon. Tegyük most azt a kérdést föl, ami a beszélgetés elejétől foglalkoztat: miért is teszik, amit tesznek? Mert természetesnek vélik, hogy mások iránt is fel kell vállalniuk bizonyos felelősséget, feleli magától értetődően Pécsi Jótékony Nőegylet elnöke. S ez a fajta elfoglaltság be­épült az életükbe - ha tetszik: az elkötele­zettség a lelkűkbe -, s már a családi mindennapok részévé vált. Azért nem lehet ennyi­re egyszerű a dolog; Kittkáné Bó­di Katalin­nak, bár­mennyire is igyekszik tartani ma­gát, könnybe lábad a szeme. Nem akkor, amikor magukról beszél, ha­nem amikor fölidézi a hétfői, három­órás, Pécsi Nemzeti Színház-beli jó­tékonysági estet. Ahol minden köz­reműködő - színészek, énekesek, táncosok, zenészek, a műszakiak, a produkciókat színpadra állítok - minden rezdüléséből az sugárzott, hogy ezúttal valami egészen sajátos helyzetbe élték bele magukat. Pe­dig hozzászoktak, hogy más bőrébe bújva kell adniuk saját magukat. Mégis... megérintette őket egy fur­csa varázs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom