Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-19 / 346. szám
2004. december 19., vasárnap Riport, interjú 7 A munka börtönében ESZENYI ENIKŐ éjt nappallá téve dolgozik. Új tévéfilmben szerepel, színházban játszik, itthon és külföldön rendez. Forgatókönyvet ír, és dalestet is tervez. Rövid idő alatt elérte a századik előadást az Ég és nő között című produkció, melyben Eszenyi együtt játszik párjával, a szlovák Milán Mikulcikkal. mm u I ■ ESZENYI ENIKŐ Született: Csenger, 1961. január 11. Pálya: A Vígszínház tagja 1983 óta. Kossuth-dijas, érdemes művész. Fontosabb színházi szerepei: Lucy (Koldusopera), Násztya (Éjjeli menedékhely), Ciaire (Fekete Péter), Annie (Játék a kastélyban), Alison (Dühöngő ifjúság), Blanche (A vágy villamosa). Fontosabb rendezések: West Side Story, A heilbronni Katica, Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért, Tévedések vígjátéka. N éhány éve azt mondta, hogy rabságban van, a munka börtönében. Ez időnként nagyon jó, máskor meg borzasztó jó lenne szabadulni. Most éppen hogy érzi?- Most boldog vagyok, hogy forgatok, mert ilyen komoly té- véfilmszerepem már régen nem volt. Garaczi László Veszedelmes vadállatok című műve alapján készült a forgatókönyv. Nagyon örülök annak, hogy Török Feri rendez. Egy nőt játszom, aki New Yorkból jön haza karácsonyra, megcsalták, és tizenöt év után találkozik a gyerekeivel.- Ritkán látni a tévében.- Korábban vagy hatvan tévéjátékban szerepeltem. De manapság erre alig van lehetőség.- Vannak külföldi tapasztalatai, hiszen mind gyakrabban rendez a határokon kívül. Ugyanez a helyzet?- Lengyelországban még rosszabb, ott szinkronizálni sem lehet. Erre a munkára sincs lehetőség, ez a pénz is ki van húzva a színészek zsebéből, mert csak egy hang mondja alá a szöveget. A filmgyártás eléggé leállt, a televízióban pedig ugyanaz van, mint nálunk. A tévében a színészek sem megmutatni magukat, sem a szakmájukat gyakorolni nem tudják.- Javulhat a helyzet?- Szerintem rosszabb lesz. Biztos vagyok benne, hogy a mostani iszonyú helyzetet még lehet fokozni.- Csak sorozat és valóság- show lesz a tévében?- Elég jól körülírható, hogy mi történik. Ezekhez a műsorokhoz már akár több újság is tartozik, ez azt jelenti, hogy mi kiszorulunk beíőlük, azok szerepelnek bennük, akik a tévés produkciókban. Régebben a Film Színház Muzsika, ami olvasmányosan valóban művészettel, művészekkel foglalkozott, nagy példányszámban jelent meg. Ma már alig van információjuk az embereknek arról, hogy mit csinálunk. Manapság honnan tudják az emberek, hogy valaki miben játszik, mit forgat? Ez nem kerül bele a televízióba. Erről nem írnak az újságok.-Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha mondjuk elmegy vidékre az önálló estjével, akkor már akadnak, akik nem ismerik meg?- Az én esetem olyan szempontból egyedi, hogy a múltamat még ismerik az emberek. Akit az estem érdekel, azért jön el, mert ismer. De az enyémnél rosszabb mások helyzete, a fiataloknak már módjuk sincs arra, hogy megismertessék magukat.- Dühíti ez a helyzet?- Ez nem düh kérdése. Én azon kívül, hogy játszom, rendezek színházban, nem tehetek mást. Mi ezen változtatni nem tudunk, csak elszenvedjük azt, ami történik. Egy-egy kiemelkedő produkciót esetleg létre lehet hozni, de az nem változtat az egész problémán.- Nyilván sok mindenben segít, hogy együtt dolgozhat a párjával, Milán Mikulcikkal, aki szlovák színész. Az Ég és nő között, amiben ketten játszanak, rövid idő alatt eljutott a századik előadásig. A Tévedések vígjátékának pedig, amit a Vígben rendezett, Milán volt a koreográfusa. Ű játszik még Szlovákiában is?- Most Prágában próbál.- Akkor csak az Eg és nő előadásain találkoznak? ■- Hát igen.- Egyeztetik, hogy mikor jön, és utána rögtön megy vissza?- Igen. Hozzá vagyunk már ehhez szokva. Mostanában tényleg csak az Ég és nő között előadásain találkozunk. Amivel még a szarajevói fesztiválon is felléptünk, díjat is kaptunk. Enyém lett a legjobb női alakítás díja. Tizenkét országból voltak új utakat kereső, zenét, táncot fokozottan használó produkciók.- Mesélték, hogy egy vidéki előadásra nem érkeztek meg a jelmezek, a kellékek, az estélyi ruhától a stóláig mindent ott kellett valahonnan előteremteni.- Ez elég érdekes volt. Egy csinos újságírónő éppen interjút akart velem csinálni. Nem tudta, hogy addigra már tökéletesen transzban voltam, mert se az estélyi ruháim, sem a parókáim nem voltak meg. Mindig azt mondtam neki, hogy várjon és várjon, majd adok neki interjút. Biztosan azt gondolta magában, hogy milyen nagyképű vagyok, szándékosan várakoztatom. Aztán egyszer csak kimentem hozzá, mert láttam, hogy olyan a mérete, mint az enyém. Megkérdeztem, van-e estélyi ruhája? Azt felelte, hogy „van”. Mire én, ezen felbuzdulva, megkérdeztem, hogy „hány van?” Akkora szerencsém volt, hogy olyan újságírónővel találkoztam, akinek három estélyi ruhája is volt. Kiderült azonban, hogy ő nem Sopronban lakik, hanem egy kis faluban. De még éppen volt időnk elugrani oda, így aztán az ő ruháiban játszottam. Az is nagyon jó volt, hogy ősszel Nyíregyházán jártunk a Sylvia előadásával - ami már hét éve megy -, a Vidor Fesztiválon. Halász Jutkával, Lukács Sándorral meg Tahi Tóth Lászlóval nagyon szeretjük ezt a darabot játszani. A szerepemért Columbina-díjat kaptam.- A díjaktól meghatódik?- Igen, nagyon örültem neki. Azért amikor Szarajevóban egyszer csak bemondták a nevemet, és ennek teljesen idegen emberek nagyon örültek és gratuláltak, az igen jó volt. Meg az is fontos, amikor Nyíregyházán, azon a vidéken, ahonnan származom, díjat kapok egy régóta játszott produkcióért. Nem is tudom, kaptam-e érte jó kritikát, de mostanra beérett az előadás.- Washingtonban pedig Brecht Egy fő az egy fő című darabját rendezte. Csak néhány előadást láthatott belőle, mert rögtön haza kellett utaznia, hogy a Bál a Savoybant színre állíthassa a Budapesti Operettszínházban.- Úgy tudom, Amerikában végig jól mentek az előadások, a színészekkel még most is tartom a kapcsolatot.- Nagyon más volt Amerikában dolgozni?- Attól más, hogy napi nyolc órát dolgoztunk. És attól, hogy a színészek is oda utaztak Washingtonba, nem egy adott társulat tagjai, mindenki vendég volt. És az egész próbaidőszakban mindössze egyetlen szabadnapot adtak.- Amerikában viszont egyetlen perccel sem lehet túllépni a próbaidőt, ezt a szakszervezet nem engedné.- Nem, ezt előre megmondják, ilyesmit nem is lehet kérni.- Az igaz, hogy az elején tolmáccsal dolgozott, aztán mind inkább angolul is beszélt?- Szerencsém volt, mert két igen klassz csaj volt mellettem, Szűcs Anikó és Mesterházi Ili, akik tolmácsoltak nekem. Angolból persze kapásból nagyobb szókincsem volt, mint amikor szlovákul, csehül kezdtem tanulni. De hát azért jó, hogy ott voltak a lányok.- Milánnal még mindig mutogatnak egymásnak, ha szavak segítségével nem tudják megérteni a másikat?- Igen, természetesen.- Azt gondoltam, hogy nyolc év alatt, mióta együtt vannak, megtanulták a másik nyelvét.- Azt vettem észre, hogy Milán főleg akkor, amikor próbáltunk, már mind jobban benne volt a nyelvben, de most, hogy visszament Prágába, már felejtett. Hiszen ő szlovák, és most csehül kell tanulnia, ezen a nyelven kell játszania. Velem is csehül beszél most, nem szlovákul és sok magyar szót elfelejtett. De ezek majd biztos visszajönnek neki.- Ön pedig nem ért mindent se szlovákul, se csehül- Nem.- Láttam, ahogy beszélgetnek egymással számomra ez színészi teljesítmény. Kézzel- lábbal mutogatnak, arcmimikával is mindent bevetnek.- Ez azért időnként nagyon nehéz. Főleg telefonban elég komplikált beszélgetnünk.- Teljesen egymást értve akkor tudnak beszélgetni, ha ott van tolmácsuk, Szabó G. László?- Nem árt, ha valaki besegít. De általában megmagyarázzuk mi egymásnak, amit akarunk. Ha azonban pontosan akarjuk érteni a másikat, akkor tényleg tolmácsra van szükségünk.- Egyszer azt mondta nekem, hogy nem is kell mindent érteni.- Néha valóban nem kell.- De Moszkvába viszont mennie kell, mert Ljubimov Taganka Színházában is rendezni fog.- Meg kell csináltatnom a vízumomat, sőt ahhoz, hogy hosszabb ideig ott lehessek, AIDS-tesztre is el kell mennem. Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát rendezem majd.- Shakespeare életművéből a szerelmes darabok érdeklik.- Ljubimov ezt kérte.- Mit látott öntől?- Elég sokat bent volt a Tévedések vígjátéka próbáján. Látta a Sok hűhó semmiértet, és Prágában is látta egyik rendezésemet.- Miért a szerelmes darabok érdeklik?- Mert nő vagyok, ezért a lelkemhez közelebb állnak.- A férfiak is képesek szerelmesek lenni...- De hozzájuk azért közelebb állhat például a III. Richárd, ami engem viszont kevésbé vonz.- Szó volt róla, hogy egy időre felhagy a színészettel és csak rendezni fog.- Két és fél éve már csak rendezek, színészként a Vígben nem volt bemutatóm.- Nem hiányzik?- A régi produkciókban, a Sylviában, a Nórában, a Macska a forró tetőnben és a Tivoli Színházban A vágy villamosában játszom.- A Ping-Szving és A combok csókja után táncestje nem lesz?- Ez attól függ, hogy haladok Moszkvában a munkával. Két- három hónapot is kint leszek, a színészeim esténként játszani fognak, így ilyenkor lesz időm. Nyáron elkezdtem filmforgatókönyvet írni, ez régóta dédelgetett vágyam.- Forgatókönyvet nem írt?- De írtam már Szabó Gabi kolléganőmmel Nagy Karola életéről, aki erdélyi írónő volt, harminchárom éves korában halt meg. A filmes kuratórium el is fogadta a forgatókönyvet, kaptunk rá egy kis pénzt, de aztán ez kevésnek bizonyult. Szeretném azonban, ha film készülne a forgatókönyvből. Arról pedig, amit most akarok írni, még nem szeretnék beszélni. Az azonban nem titok, hogy egy sanzonestet szeretnék összeállítani a wei- mari köztársaság dalaiból.- Marad-e idő pihenésre?- Nagyon kemény a mostani időszak. Reggel hatra kell a forgatásra jönnöm, esténként pedig játszom. Ez így igencsak pörgős. Ma is egy kicsit elaludtam, a sofőr keltett fel.- Szóval akkor megint a munka börtönébe zárták?- Igen, de rendezőként nekem kellett másokkal foglalkoznom és most élvezem, hogy velem törődnek, engem zsonganak körül. Bóta Gábor Egyedülálló karakter. Amikor színészportrékat kezdtem festeni a Premier című lapba, ő volt az első. Kezdetben kicsit húzódoztam tőle, mert a lényében van valami punkos, és ennél én konzervatívabb vagyok. Aztán azt mondta a Godotra várva című darabhoz készített díszletemről, hogy nagyon tetszik neki. Én viszont borzasztó hiú vagyok, így rögtön ő lett számomra a legszimpatikusabb színésznő. Hét éven keresztül voltam Enikő kollégája a Vígben, színpadon és tévéfilmben egyaránt játszottunk együtt. És most ő hívott az Operettszínház Bál a Savoyban előadásába, amit rendezett. Van, amikor kicsit túl sok színészként, esetleg kissé túl erős rendezőként, de mindig teljes energiával dolgozik, és nagyon bízik a koncepciójában. Szenvedélyes a szinházszeretete. Gyakran az ügyelőpultnál guggolva nézi az előadást. Amikor a Sylvia című darabban láttam kiskutyát játszani, akkor a szívembe zártam, annyira elragadó volt. Mindent tud, táncol is, énekel is, amit csinál, pontosan lefedi a színészet fogalmát. ! v
