Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-30 / 327. szám

Beuenemezojaoi a közös lenyoiaig Hajdani pécsi karácsonyok, szegények fája a főtéren I „Éljünk bár kis falvakban, ahol istállólámpások bizonytalan fénye mutatja az utat az éjféli miséhez - vagy nagy városok fénylő utcáin haladjunk a vidám kedvű nép között, karácsony éjszakáján mindnyájan érezzük, hogy egykor gyermekek és ártatlanok voltunk" - írta Krúdy Gyula 1920-ban. Pécs ekkori­ban, Trianon után került alig 50 ezres lélekszámúval az ország nagy városai sorába. Fél évszázaddal korábban még csak 24 ezer lakosa volt. Patriarchá­lis vidéki jellegét - főként a külvárosaiban - a XX. századig megőrizte. Ter­mészetesen a karácsonyi szokásokban is. A katolikusoknál - és Pécsett zömmel ilyen felekezetűek laktak - szokás volt a karácsonyi asztal készítése. Szénát borítottak az asz­talra, a sarkaira különböző tárgya­kat tettek: fésűt, kaszakövet, kést, s mindezt kendővel leborították. Egy szakajtóban terményeket, za­bot, búzát, kukoricát kevertek ösz- sze, erre toszerszám került, s mind­ezt az asztal alá tették. Másutt a szakajtót csak szénával töltötték ki azzal az elképzeléssel, hogy ab­ba száll be a kis Jézus. A karácsonyi asztal csemegéi közül kiemelkedett az alma és a ~m a g a z i n~ A Dunántúli Napló ingyenes melléklete Főszerkesztő: Pauska Zsolt Kiadja az AS-M Kft. Baranya Megyei Irodája Kiadóvezető: Molnár György Hirdetésvezető: Nagy Gyöngyi Tel.: 72/505-022, fax: 72/505-068 A A-gel jelölt írásaink fizetett hirdetések. Levilágítás: Proof Stúdió, Pécs Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt., Veszprém mézes dió, Azt tartatlak, aki kará­csony éjjeén diót eszik méz nélkül annak kihullik foga, Sokan hittek ab­ban a babonában is, hogy kará­csony éjjeén égjobban fog az igé­zet illetve abban, hogy a karácso­nyi kenyér és kaécs morzsájának varázsereje van. Érdekes fejezet a nyéknek karácsonyfákat állított. Va- tamivel később - immár nem szoci­ális segítségként - más jellegű ha­gyomány is teremtődött A Széche­nyi téri indenki karácsonyfáját elő­ször 1932-ben állították fel, Kezdet­ben a fa sokkal kisebb volt az utob- bi évtizedekben szokásos óriások­karácsonyi fenyőfa története. A ka rácsonyfaállítás hagyománya a XIX. század közepétől pesti közvetí­téssel bécsi divatként terjedt el elő­nál. Hajdan általában csak Ádám-Éva napján állították fel vi­szont a városvezetők részvéteével karácsonyi ünnepséget is tartottak Pásztorjáték bábtáncoliatókkal A betlehemczők - vékony deszkából, összefont vészükből, vagy utóbb már kemény papírból - házilag készített jászol vagy templom alakú úgynevezett betlehemet hordoztak magukkal. Régebben legények betlehemeztek, az el­ső világháború után már leginkább gyerekek. Pécsett a betlehemezésnek a bábtáncoltató változata volt elterjedt A betlehemezést adománykérő rig­musok záiják le: dió, alma, cukorka és persze pénz volt a bibliai pásztor- játék előadásának díjazása. szőr a nemesség és a jómódú pol­gárság körében, Pécsett az 1929-es világgazdasági válságtól a válási karitatív szervezetek és a törvényha lóság, vagyis a város önkormányza 1a különböző helyeken a szegé­körülötte. Azóta - egyetlen kivételé- vel amikor a 70es években egy túl­buzgó városi tanácselnök nem en­gedélyezte minden évben állt a pécsi mindenki karácsonyfája. Dunai I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom