Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-30 / 327. szám
KulloMon is jón a Mikulás, vagy valami egészen más... Azt minden gyerek tudja, hogy decemberben ki és mikor hozza nekik az ajándékot - Magyarországon. De korántsem ennyire egyértelmű a helyzet Európa több országában, vagy éppen Amerikában. A karácsonyfa állításának szokása német nyelvterü étről terjedt el, ma viszont már Euró- pa-szerte, sőt távolabb is elmaradhatatlan kelléke a fenyő az ünnepnek, Ezzel azonban szinte a végére is értünk a hasonlóságoknak. Magyarországon december elején érkezik ugye Mikulás, majd szenteste a legtöbb családban Jézuska hozza az ajándékot. Csak egy kicsit kell nyugatabbra menni, és változik a kép: Ausztriában már Christkindl, vagyis karácsony szülötte hozza az apróságok meglepetéseit, míg Németországban Weihnachtsmann, azaz Karácsonyapó. Hasonló nevű lény adja az angol gyermekeknek is a karácsonyi játékot, ám ők hiába is várnának szentestét, mivel csak másnap reggel érkeznek meg a csomagok. A Karácsonyapó - ahogy ezt az angolszász filmekben is láthatjuk - mindig a kéményen keresztül közelíti meg a házat, a meglepetést pedig nem cipőbe, csizmába, hanem fellógatott zokniba, harisnyába rejti el, így van egyébként az Amerikai Egyesült Államokban is, viszont ott egyetlen közlekedési eszközt ismer a Télapó: a rénszarvasszánt. Átélnek egyébként a égnagyobb nyertesei az amerikai gyerekek, ugyanis nemcsak karácsonykor, de a novemberi különleges amerikai ünnep, a Hálaadás napja alkalmából is számíthatnak családi ajándékra. A skandináv országokban manók jönnek, Svédországban például Jultomten nevű. Finnország viszont a Télapó igazi otthona (a Lappföldön él, hivatalos irodája is van, északi rokonainknál Joulupukki szinte komoly iparágnak számít), ő azonban a finn gyerekekhez nem éjjel jön. Napközben benyit a házba, a gyerekek jóságáról érdeklődik, és szétosztja az ajándékot. Érdekesség, hogy Dél-Európában, bár ott jóval magasabb a vallásos emberek aránya, alapvetően másféé ünnep a karácsony. Olyannyira, hogy az otasz és spanyol gyerekek nem igazán foglalkoznak a Télapóval, már csak azért sem, mert nem az hoz nekik ajándékot. A megépetés a hagyomány szerint csak ja nuárban, vízkereszt ünnepén érkezik (azt azonban hozzá kell tenni, hogy úgymond a gbbalizáció sokat „rontott" ezen a hagyományon, és egyre több déli országban is megjelent a Mikulás a karácsonyi csomagokkal). Ami egyébként biztos: akárki és akármikor is hozza az ajándékot, a karácsonyi ünnepkör mindenhol a család és a szeretet napjainak számít. Van, ahol bensőségesen, van, ahol nagy utcai bulival, de vatami- képp megünneplik a decemberi napokat. Ny. Sz. Műangyal helyett mézeskalács Nem muszáj fellétlenül az olykor nem is olcsó üveg- vagy műanyag karácsonyfadíszeket megvásárolnunk, hiszen nagyszüleink is azzal ékesítették fel a fát, amit éppen otthon találtak - és mégis milyen gyönyörű lett. Ugye, mindenki így emlékszik rá vissza? Ma már szebbnél szebb és giccsesebbnél giccsesebb karácsonyfadíszekből választhatunk, sok jó eséllyel pályázik Fáb- ry Sándor dizájncenterébe is. De nem kell feltétlenül műanyag angyalkákkal, fröccsöntött télapókkal és üveg- __ gömbö kkel díszíteni a fát! Nagyszüleink is használták a diót, a mandulát, ezt egyszerűen ezüst vagy arany színűre festették (vagy még egyszerűbben maradt a hagyományos kül- >-■ ső), cérnára fűzték, és fellógatták a fenyőre. Ugyancsak vidám lehet a kisebb alma, ami el is fogyasztható az ünnep elmúltával. Igazi karácsonyi hangutatot teremthetnek a mézeskalácsdíszek, amit roppant egyszerűen el lehet készíteni házitag, Egy kisebb fára való alapanyag: fél kiló liszt, 1 tojás, 5 deka vaj, 1,5 deci méz, 2 deci porcukor, 1-1 kávéskanál fahéj illetve szegfűszeg, 1 kávéskanál szódabikarbóna. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, illetve a mézet, a porcukrot, a fűszereket, a tojást és a vajat (utóbbit kissé megmelegítve) egymással. A két masszát ezután egymással is összekeverjük, így egy ragacsos egyveleget kapunk. Ezt körülbelül fél centi magasra kisodorjuk, és formázzuk (ha dísznek használjuk a tésztát, még a sü- * tés előtt lyukasszuk is ki, hogy legyen hol átfűzni a cérnát). A díszek kialakításához használhatjuk a boltban is megvásárolható fém formákat, azzal szaggathatjuk ki a masszából az alakokat, de kis ügyességgel késsel is megotíha- tó. Fenyő, hóember, csiltagocska - minden lehet, ami az ünnephez kapcsolódik, csak a képzelet szabhat halárt. Jól kilisztezett, de nem zsírozott sütőbe tesszük a formákat, egymástól távolabb, mivel megdagadnak. 180-200 fokos sütőben tíz percig sütjük. Cukormázzal díszíthetjük, amit porcukorból és ökröméből készíthetünk el a ég- könnyebben. Van bonyolultabb cukormáz is, de a végeredmény hasonló. A cukormáz lehet a hóemberünk gombja, a csillag formája, a házikó ablaka - éhet még sorolni. A cukormázzal ugyanúgy „írhatunk", mint a torta- díszítő krémekkel. A mézeskatacsdísz természetesen épp olyan jóízűen elfogyasztható, mint a vásárokban vett mézeskalács huszárok, szívek. S van még egy hatalmas előnyük a műanyag díszekkel szemben: amíg készül, sül, olyan illat árasztja el a konyhát, lakást, ami mindig emlékeztet a karácsonyokra. Nyaka Sz.
