Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-26 / 323. szám

2004. NOVEMBER 26., PÉNTEK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 9 KULTÚRA ­Csoportkép apróddal család Gállos Ferenc könyve Bebessi K. A könyvborító fénykép 1911 nyarán készült Zelesny Károly híres pécsi műtermében. Gállos Ferenc Csoportkép apróddal cí­mű írását ilyen dokumentumér­tékű alkotásba foglaltan vehet­jük kézbe. Az öreg kép is mű, a szöveg ugyancsak kétarcú: do­kumentum és irodalmi alkotás. A szerző leánya, Gállos Orso­lya így beszél a könyvről. - Amikor kézbe vettem ezt a szö­veget, és forgattam újra meg új­ra, eleinte úgy éreztem, érdek­telen, elavult, nem aktuális. Kö- zölhetetlen. Ma, az ezredfordu­lón túl egyre fontosabbnak talá­lom az itt leírtakat. Olyan az egész, mint egy misztériumjá­ték, melyet méltósággal adnak elő egy örökre letűnt kor embe­rei, akik nekem apai őseim, nagy- és dédszüleim. Egy 90-100 évvel ezelőtt el­kezdődött történet ez, ami a sza­rajevói pisztolylövéssel ér vé­get. Szereplői egyletet alapíta­nak, családot alapítanak, szid­ják Bécset. Életük újraéled a könyv lapjain. Maga a szétnyi­tott borító egy múlt századeleji vidéki polgári színteret jelenít meg. így öltöztek, ilyennek lát­ták egymást. Egyikük, egy ak­kori kisgyerek apródruhát vi­sel. Az egyre jobban felértékelő­dő valódi polgári tradíció való­ságos tárháza az, amivel a kötet olvasója szembesül. A történet forrása valójában a szerző édes­anyja, Gállos Etelka. Gállos Ferenc történész most megjelent szépirodalmi köny­vét, amely Pécsváradhoz kötő­dik a legtöbb szállal, ma este 18 órakor mutatják be a várbaráti kör rendezésében a Pécsváradi Művelődési Központban. JANUS SZÜLETÉSNAP KOSZORÚZÁS A BARBAKÁNBAN. A költő születésének 570. évfordu­lója alkalmából rendeztek megemlékezést Janus Pannonius pécsi szobránál. Az August Senoa Horvát Kulturális Egyesület szervezésé­ben dr. Jankovlcs László Irodalomtörténész emlékezett meg az ünne- peltről, majd Kárpáti Gábor régész mutatta be a pécsi Janus Panno­nius emlékeket az Esze Tamás utcai horvát klubban, fotó: uufer László Százéves a házigazda A múzeum a műveltség része Kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött Pé­csett a Baranya megyei Múzeumok Igazgatóságá­nak szervezésében. Dunai I. Pontosan száz éve, 1904. no­vember 27-én nyílt meg a Pécsi Városi Múzeum első állandó ki­állítása. Legelső jogelődje cente­náriumán a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága „Mú­zeumok az európai térben” cím­mel nemzetközi tudományos konferenciát szervezett. A me­gyei önkormányzat dísztermé­ben zajló tanácskozást a meg­nyitón dr. Kékes Ferenc, a me­gyei közgyűlés elnöke, dr. Toller László, Pécs polgármestere és Huszár Zoltán (képünkön), a múzeum igazgatója köszöntötte. Közös gondolat volt e köszön­tőkben, hogy a múzeumok roha­nó világunkban is a műveltség szerves részét képezik. A száz év alatt nagy bővülést és műtárgygyarapodást élt meg a baranyai múzeumi szervezet. 1905-ben mintegy 5700 műtár­gyat vehettek leltárba, a legutób­bi adat szerint viszont kerekítve 786 ezret - tudtuk meg Huszár Zoltántól. Ez az extenzív fejlődés az 1970-es, 1980-as években volt jellemző a Baranya Megyei Mú­zeumok Igazgatóságára. Napja­inkban a magyar múzeumok je­lentős változásokra kényszerül­nek, hogy alkalmazkodjanak a gazdasági, tár­sadalmi körül­ményekhez. Az elmúlt másfél évtized nem volt számukra szerencsés idő­szak: jelentős megszorítások ér­ték a múzeumokat. Ennek elle­nére intenzív fejlődési szakaszba érünk a számítógépes kor esz­közrendszerével - mondja az igazgató. A külföldi kapcsolatrendszer kiteljesedett. A mostani konfe­rencián is részt vesznek a part­ner német, osztrák, cseh, horvát intézmények vezetői. Mesterművek és művészek Az ország elsőszámú klasszikus együttese, a Budapesti Fesztiválzene­kar érkezik péntek este Pécsre, hogy mestermű­veket mutasson be mes­terművészekkel, a mes­terbérlet keretében. Fischer Iván zeneigazgató irá­nyításával a Fesztiválzenekar 21 esztendeje vezeti a hazai szimfonikusok toplistáját. Ma­gyarországot a jeles nemzetközi találkozókon rendre ők képvi­selik, városunkban pedig a Filharmónia-Raiffeisen Mester­bérlet programjában lépnek fel. A Pécsi Tudományegyetem Szi­geti úti aulájában ma 19.30-kor kezdődő koncerten a 76 eszten­dős Kossuth-díjas Lukács Ervin lesz a dirigens - a magyar kar­mesterek doyenjének tanításán nevelkedett minden valamire való honi karmester, így Hamar Zsolt is. Lukács Ervin ma is igen aktív, évről évre hónapo­kat tölt például Japánban ve­zényléssel, de Olaszországban sem múlik el évad a szereplése nélkül. Az előadás két szólistáját a zenekar adja. A negyedik „ik- szet” éppen átlépő zenészek egyidősek, a marosvásárhelyi Kádár István hegedűművész és a budapesti Kertész György gordonkaművész azonban nemcsak a zenekarban ismert: mindkettőjük mögött több or­szágos versenygyőzelem áll. A műsor érdekessége két Mendelssohn-darab, a Szent- ivánéji álom nyitánya (tegnap ezt játszották a Pannon Filhar­monikusok is) és a d-moll hege­dűverseny, melyet ugyan ritkán hallhatunk, de nagyon szép lí­rai mű. Emellett Haydn Oxfordi szimfóniája és Bruch zsidóün­nepi tisztelgése, a Kol Nidrei al­kotja még a programot. A DEMOKRÁCIA SZOTARA Befogadás Boros János Richard Rorty (1931), a kali­forniai Stan­ford egyetem professzora az amerikai de­mokráciát a leginkább befogadó társada­lomnak (most inclusive society) nevezi, Jacques Derrida (1930- 2004) francia gondolkodó pe­dig hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok olyan or­szág, amelybe, ellentétben a világ sok más országával, min­dig inkább bevándorolni, sem­mint kivándorolni akartak az emberek. Sajátos, ez így volt akkor is, amikor az Amerikai Egyesült Államok országként és az egyes emberek szintjén nem volt olyan gazdag ország, mint napjainkban. Az indokokat keresve sokan a jólétre hivatkoznak, elfelejt­ve, hogy a gazdagság nem az égből pottyant, és az inkább egyik, de nem kizárólagos kí­sérőjelensége az ott élő embe­rek beállítódásának, kultúrá­jának és életmódjának. A vonzerő szorosan összefügg a legöregebb modern demokrá­cia nyitott és befogadó társada­lomként való megalkotásával A modern de- ___________ mo krácia elvét, mint befoga­dást, az Ameri­kai Egyesült Ál­lamokban fo­galmazták meg, a tizennyolca­dik századi ala- pító iratban és a korabeli viták­ban. Az egyébként jólétben élő és hatalmas műveltséggel ren­delkező politikai alapítókat a történelemben példátlan erköl­csi felelősségvállalás jellemez­te. Tudatában voltak, hogy nagy lehetőségekkel rendelke­ző országot alapítanak, mint­egy „zöldmezős beruházás­ként”, és ha nem megfelelő el­vekre építik és nem szerencsés politikai struktúrákkal ruház­zák föl az országot, akkor rossz jövő vár nem csak országukra, de az egész emberiségre. Meg­fogalmazták, hogy soha előt­tük, és talán soha utánuk nem fognak országot úgy megalkot­ni, hogy azt a történelem leg­jobb hagyományaira és fogal­maira alapozhatják. Az amerikai alkotmány a megvalósítandó legnemesebb eszmények felsorolásával kez­dődik, mint Tökéletesség, Igazságosság, Béke, Jólét, Sza­badság. A megvalósítás egye­düli lehetősége és legjobb esz­köze, egy jól megalkotott, min­denekelőtt és -fölött garantált és biztosítóban fennmaradó demokrácia. A demokrácia az egyetlen olyan politikai forma, melynek legfőbb elve a teljes és megalkuvás nélküli társa­dalmi igazságosság. Az alaptételek értékekről szóltak, melyeket görög gon­dolkodók fogalmaztak meg elő­ször, és amelyek az emberiség közös kincsévé váltak. Ezek az értékek a demokratikus nép alkotói. Ha az eszmék minden ember történelmi tulajdonai, akkor nincs jogunk, állították az alapítók, az országot a ben­ne élők számára kisajátítani, így mindenkié az ország is, mint a demokrácia garanciája az újonnan megalkotandó vi­lágban. Ahol demokrácia van, ott befogadás van, nem csak a Tudatában voltak, hogy nagy lehetőségekkel rendel­kező országot alapítanak, mintegy „zöldmezős beruházásként”. saját népé, hanem minden egyes emberé. Ebből ered az átfogó menedékjog, melyet a demokráciák azoknak garan­tálnak, akik a demokrácián kí­vülről érkeznek. Ezzel ellenté­tes diszkusszió és vélemény terjesztése vagy elterjedése mélységesen veszélyes a mo­dern demokráciára, hiszen a legmélyebb belsejében rom­bolja azt, ami elvileg minden egyes tagjának szabad morali­tására és nagylelkűségére, mint lehetőségre, mint a jogal­kotás alapjára épít Egy kilakoltatás elő- és utóélete Cseri László D. Ferenc, 49 éves pécsi lakos 2003-ban fordult először, mint ír­ta, végső elkeseredésében a Ba­ranya Megyei Bíróság elnökéhez segítségért. Problémája tárgya­ként azt a 2,5 szobás összkom­fortos öröklakást említette meg, amelynek használati jogát a vá­lása után ő kapta meg, miután fe­lesége D. Ferencen kívül a lakást és a közös gyermeket is otthagy­ta. Balszerencséjére önhibáján kívül munkanélkülivé vált, így az emelkedő rezsiköltségeket nagy nehézségek árán fizette an­nál is inkább, mert kettőjük szá­mára a lakás mérete nagynak bi­zonyult Arra gondolt tehát, hogy eladja, s vásárol egy kisebbet, a volt feleség azonban ehhez nem járult hozzá, a közös tulajdonból fakadó jogát gyakorolva. D. a lakást bírósági úton meg­váltotta, de az akkor több mint kétmillió forint (ma 8,5 milliós) forgalmi értékű ingatlant 475 ezerért elárverezték 1998 nya­rán. Másnap megjelent egy férfi, aki felszólította, költözzön ki, mert ő az új tulajdonos. A városi bíróságon közölték vele, hogy az árverés jogszerű volt így került gyermekével az utcára. Aztán furcsa dolgok történtek 1999-ben a Baranya Megyei Bíróság az OTP kezdeményezé­sére helybenhagyta a városi bíró­ság újabb végzését, amelyben az megsemmisítette az önálló bíró­sági végrehajtó által lebonyolított árverést, illetve elrendelte az ár­verési vevő javára bejegyzett tu­lajdonjog törlését D. Ferenc la­kásgondjai ezzel azonban nem oldódtak meg, mert most, 2004 telén még mindig egy vizes falú, néhány négyzetméteres albérlet­ben nyomorog a fiával. Az történt ugyanis, hogy az ár­verésen lakást vásárló friss tulaj már 1998 szeptemberében to­vábbadta a lakást, feltehetően pi­aci áron annak a hölgynek, aki ma is lakója D. Ferenc otthoná­nak. A hölgy természetesen arra hivatkozik, hogy jóhiszeműen kö­tött adásvételi szerződést, hiszen az árverési vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba beje­gyezték, s a lakás árát rendesen megfizette. A Pécsi Városi Bíró­ság ez év januárjában hozott leg­újabb ítéletében arra kötelezte a bentlakót, hogy 30 napon belül ürítse ki, és adja át a lakást erede­ti tulajdonosának. A bíróság az­zal érvelt, hogy az árverési vevő voltaképpen érvényes tulajdonjo­got nem szerzett, tulajdonjoga pe­dig utóbb törlésre került, a hölgy tulajdonjogát viszont nem jegyez­ték be. Á lakó fellebbezéssel élt, s érthető módon hivatkozott arra, hogy az általa annak idején kifi­zetett pénzt neki az árverési vevő nem térítette vissza, miután a perbe be sem vonták. A megyei bíróság áprilisban kötelezte má­sodfokon a lakót a lakás 30 napon belüli átadására. D. Ferenc végre­hajtást kért, melyet a bíróság el is rendelt ez év júniusában. D. Ferenc szerint helyzete re­ménytelen, mert a végrehajtó - ugyanaz, mint aki annak idején lakását elárverezte -, nem hajtja végre a bírósági döntést, mind­össze egyetlen felszólítást küldött a lakónak még augusztusban. Mi­után elfogultság miatt más végre­hajtó kirendelését és a rendőrség közreműködését kérte, szeptem­berben a bíróság hiánypótló nyi­latkozat kitöltésére kötelezte D.-t, majd október végén felhívást kül­dött a, végrehajtónak: nyilatkoz­zék, elfogultnak tartja-e magát eb­ben az ügyben, illetve hozzájárul- e más végrehajtó kijelöléséhez. Előkerültek az ügyiratok A végrehajtó vaskos dossziéjá­ból előkerülnek az ügy iratai. Egyértelműen megállapítható be­lőlük, hogy minden esetben a tör­vényeknek megfelelően járt el, az elfogultság vádját pedig értelmez­ni sem tudja. Az akkori jogszabá­lyok szerint D. Ferenc lakását la­kottan kellett elárvereznie, így alakult ki ez a mai szemmel igen­csak alacsonynak tűnő összeg, amelyet természetesen nem a végrehajtó állapított meg. A vá­sárló egy rendőr volt, magyaráz­za, aki később, az ő praxisában példátlannak mondható, az árve­rést megsemmisítő bírósági dön­tés után, visszakapta a 475 ezret Ő az egyetlen tehát, aki ebben az ügyben minden szempontból nyertesnek tekinthető, hiszen végeredményben egy fillér nél­kül jutott olyan lakás birtokába, amit piaci áron továbbadott. A végrehajtó elmondta azt is, hogy a mostani lakó küakoltatására azért nem került még sor, mert a bíróság elrendelte ugyan a végre­hajtást, de annak módjáról a mai napig nem küldött semmiféle végzést, márpedig e nélkül egy lépést sem tehet. Tartozás a mai napig Az egykori kilakoltatás oka, vagyis a PÉTÁV-tartozás vi­szont a mai napig fennáll, ma­gyarázza a végrehajtó, vagyis a mostani lakó eltávolítása és D. Ferenc viszszaköltözése után a lakás újból árverezésre kerül­ne, hiszen a fűtéstartozás a ka­matokkal együtt megközelíti a 700 ezret. Ebben Ferenc szerint benne foglaltatnak azok a számlák is, amelyek hozzáér­keztek, miközben már nem is volt nevén a lakás. Az OTP átad­ta a tartozást az OTP Ingatlan Vagyonkezelő Kft.-nek, amely­nek követelése Ferenccel szem­ben 2,8 millió. Természetesen mindezt a lakás piaci áron való értékesítése után ki lehetne fi­zetni. Ám néhány kérdés adódik a történetből. Vajon ki kártalanít­ja azt a hölgyet, akire most a ki­lakoltatás vár? Az a rendőr, aki eddig furcsa módon kimaradt a sokéves procedúrából? Mi a biz­tosíték arra, hogy az a bíróság, amelyik ezt a lehetetlen helyze­tet előidézte, mindezek után megnyugtató módon lesz képes pontot tenpi az ügy végére?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom