Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-18 / 315. szám

2004. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA ­A világjáró koncertmester M. B. E. Az utóbbi egy hónapban nem so­kat láthattuk Hamar Zsoltot, a Pannon Filharmonikusok zene- igazgatóját, miután Japánban, Olaszországban, Portugáliában és Szlovéniában dirigált sztárze­nekarokat. Visszatérő vendég­ként volt kint a felkelő nap or­szágában, és Tokióban, Pécsnek is mintaértékű, kétezer férőhe­lyes koncertteremben lépett fel, egy bevásárlóközpont tetején. Mint mondja, szó volt arról, hogy az egyik pécsi bevásárló- központ tetején hasonlót építe­nek nálunk is, az ötlet pedig még ezután is megvalósítható. Innen Padovába vitt az út, ahol Hamar Zsolt az első állandó ven­dégkarmester, majd Lisszabon következett, requiemek bemuta­tásával. Egy japán szerző kor­társ műve hatalmas sikert ara­tott, így könnyen lehet, hogy ezt az alkotást a Pannon Filharmo­nikusok is műsorra tűzik. Végül Ljubljanában a magyar Nemzeti Filharmonikusokkal a hattyúda­lát adta elő a dirigens: elbúcsú­zott egykori társulatától, amely- lyel hét évet töltött együtt. Ribly János 1938-2004 A Pannon Filharmonikusok néhány éve nyugalomba vo­nult II. hegedű szólamvezető­je 1959 óta játszott a színházi és a szimfonikus zenekarban. 1977-től ellátta a titkári teen­dőket is, ebben a minőségé­ben nélkülözhetetlennek bi­zonyult Túdta, hogy az or­szágban honnan szerezhetők meg a különböző kották, a különleges hangszerek, hon- nét lehet jó kvalitású kisegítő­ket szerezni. Több mint negyven évig alázattal szolgálta a zenekart, nyugdíjba vonulása után, megromlott egészségi állapo­ta ellenére is. Ma helyezik örök nyuga­lomra Pécsett, a központi te­metőben. ír fanyar, magyar humor Nagy Imre John Millington Synge, a régi szá­zadfordulón kibontakozó „ír re­neszánsz” egyik jeles szerzője Szentek kútja című drámájában többféleképpen értelmezhető alaphelyzetet mutat be. Egy cso­datévő szent visszaadja két vak koldusnak, egy öreg házaspár tagjainak a szeme világát, és ez­zel boldogtalanná teszi őket Mert meglátják a csúfságát mindan­nak, amit korábban, a képzeletük révén, szépnek hittek. Felfogható úgy, hogy az ateista Synge bírálja ' a vallást - és minden idealizmust -, s arról beszél, hogy az életet önmagában, hazugság nélkül, külső vagy felső nézőpont mellő­zésével kell elfogadni. De még a hazugság és a nyomorúság is jobb, mint beleavatkozni az élet kialakult rendjébe, még ha javító szándékkal is. Ezért mondja a da­rab hősnője, Mary Dóul: „Isten ol­talmazzon a szentjeitől.” Ám az is elképzelhető, hogy az író nem a hit jogo­sultságát vonja kétségbe - a csoda, ha negatív követ­kezményekkel is, való­ban megtörténik -, sokkal inkább az emberi gyarlóságot bírálja. A dráma szereplői méltatlanok arra, hogy javukra vál­jon a jótétemény. Látni öröm, mert természetes, és a Szent nem tehet ar­ról, hogy Martin és Mary Dóul, sze­mük visszanyert képességével, nem a teremtett világ szépségeit veszik észre, hanem egymás csú­nyaságát De őket is meg lehet ér­teni: szegény Martin milyen bár­sonyosnak képzelte felesége bő­rét, selymesnek a haját, és most rá kell döbbennie, hogy rút vén­asszony! Persze, ha igazán szeret­né, mégiscsak szebbnek látná, mint amilyen. Nehéz ügy. A Szent se gondolhatott mindenre. A pécsi előadás, amely az erede­tileg háromfelvonásos szöveget egy felvonásba vonta össze (he­lyenként óhatatlanul motivációs zárlatokat okozva), nem az esz­mény kárhoztatására, hanem a re­alitás bírálatára helyezte a hang­súlyt A játék helyszínéül szolgáló falu lakói kivétel nélkül együgyű, torz figurák, élükön a folyton ordí­tozó Timmy kováccsal (Pilinczes József), akik között a szeretet jelké­pe - a dulakodás során kereszt alakban összeérintett két bot alak­jában - a gyűlölet eszközévé válik. Széli Horváth Lajos Szentje jószándékú és eltökélt naivitással vonul végig a színen, kerülgetve az amúgy is kicsiny játéktér köze­pét feleslegesen elfoglaló díszletet Ez bizonyára a környezet jelesül a kovácsműhely megidézését kíván­ta szolgálni, én azonban beértem volna az üllővel. Azt pedig vég­képp nem értem (vagy inkább: nem akarom megérteni), hogy a szerencsétlen, dologra fogott Mar­tinnak fejsze helyett miért kell kis­babával hasogatnia a hatalmas tuskót Még a vak is tudná, a fér­fi pedig ekkor már lát melyik szerszám mire való. Hargitai Iván rendezői) felfogása következetes, ( de egyszólamú. A fi- 'Aj| gurák beállítása is r ilyen. Jellegzetesek, de nem plasztikusak. N. Szabó Sándor Martin Doulja vak koldus­ként hiteles, ám nem elég meg­győző az alak, mikor a látás tragi­kumát kell megszólaltatnia. Synge szövege puritán, sőt kopár, olykor egészen rideg hangzású, de több árnyalata van, mint elsőre gondolnánk. Néha ijesztő mélysé­gek tárulnak fel benne, máskor pedig váratlanul felszámyal, s va­lósággal lebeg. És ezt Unger Pál­ma érzékelteti leginkább. Az álta­la megformált Mary Dóul a színjá­ték legösszetettebb alakja. Ő len­ne a legméltóbb arra, hogy része­süljön a csoda ajándékában, még­sem akar látni, mert úgy érzi, a szeme megkötné a képzeletét, s ezáltal elfojtaná a szívében őrzött szeretetet Az est második részében Un­ger Pálma Szemérmetes Erzsók- ként komédiázik A helység kala­pácsa című bohózat rátermett hősnőjeként. Petőfinek ugyan nincs üyen színműve, ám Füsti Molnár Éva leleményes, felszaba­dultan szellemes rendezése elhi­teti velem, hogy, íme, még ha nincs is, akkor is van. Ezek a bumfordi falusi figurák - az ere­deti szövegből kifejtett - groteszk népszínművet adnak elő frap­páns dal- és táncbetétekkel, ahogy dukál. Kivált a hangászkar tagjai (Köles Ferenc, Urbán Tibor, Vincze Balázs) járulnak hozzá a mulatsághoz, akik a vidéki élet­képből elmaradhatatlan cigá­nyokat idézik meg, de ne fe­ledkezzünk meg a három lányból álló falusi kó­rusról se (Simon And­rea, Mészáros Sára és Sztankay Orsolya), akik cserfes pletykál­kodással avatják szín­padon kiválóan hasz­nálható szöveggé a ko­mikus eposz elbeszé­lői szólamát. Egyszó­val minden szereplő kiveszi részét a tenye­res-talpas mókából, így a Fejenagy ková­csot alakító Rajnai At­tila is. Leginkább mégis a Harang- lábot megformáló Lipics Zsoltot kell dicsérni, aki egy­szerre „fondor lelkületű” intrikus a 19. századból, és hányatott tör­ténelmünk egyik szívósan túlélő figurájának karikatúrája. A két előadást tartalmi szem­pontból alkalmasint a falusi helyszín kapcsolja össze. Ez a miliő, úgy tűnik, Kelet-írország- ban és a magyar Alfóldön is lé­nyegében ugyanolyan. Elutasít­ják a megváltó csodát, és a régi, dicső küzdelmek helyett beérik a felek egy kocsmai verekedéssel. Ebből a szempontból a Szentek kútja fanyar szomorúsága és A helység kalapácsa sziporkázó hu­mora egyaránt igencsak elgon­dolkodtató. MAGYARUL - MAGYARAN Idegen tulajdonnevek Rónai Béla Vannak olyan tévedések - a nyelvhaszná­latban is -, amelyek idő­vel, ha nem ja­vítják ki őket, közkeletűvé válnak, és az igaz­ság rangjára emelkednek. Erre számos tévedésnek adva van a lehetősége. A sok közül most az idegen tulajdonnevekről kívá­nok szólni. Közismert a magyar társadalom helyzete az idegen nyelvek ismerete tekintetében. Az idegen nyelvi tájékozottság­nak arról a változatáról essék most szó, amely a hírközlő szer­vek hivatásos munkásai számá­ra létfontosságú, mégpedig az idegen nyelvi tulajdonnevek (személy- és helynevek) megkö­zelítően pontos kiejtéséhez, han­goztatásához szükséges. Gyakran szerepel a hírekben Friedrich Naumann német törté­nész és politikus neve. Hozzá kapcsolódik az első világháború idején nagy port fölverő Mittel­europa (Közép-Európa) gondola­tának fölvetése, e cím szerzősé­ge és a róla elnevezett Naumann Alapítvány. Nevét többnyire így ejtik a bemondók és a nyilatko­zók: najmann, leírva: naumann. Az első szótagban au kettős­hangzóval, ugyanúgy, mint a magyar neumann, pedig úgy kellene, ahogy írva van. Ugyan­úgy, műit a magyar autóbusz szóban. De hogy is lett a nau- mann-ból najmann? Talán hal­lottak az illetők valamit Neu­mann (ejtsd valóban najmann- nak) Jánosról, a számítástechni­ka elméleti alapjait kidolgozó és az első számítógépet megalkotó magyar születésű magyar mate­matikusról. (Szigetvár és közel- távoli környékén közismert volt az olcsó cipőiről elhíresült Neu­mann cipőgyár.) Vagy egyszerű­en feledésbe merült a valamikor kötelező német nyelv alapvető szabályainak ismerete (eu= aj, de au= au). Másság és türelem A Pécsi Esélyek Háza leg­utóbbi nyitott kávéházi beszélgetésén a másság és a tolerancia fogalomköreit taglalták a résztvevők. Bebessi K. Lesznek, akik egész életükben gyűlölködnek. Tükör nélkül él­nek. A „másságba” vetítik saját problémáikat, fogyatékosságai­kat. Türelmet, toleranciát nem ismernek. Legyünk velük szemben is toleránsak! A türe­lem az intoleránsakat is megil­leti. Ezekről a kérdéskörökről esett szó a Pécsi Esélyek Háza legutóbbi nyitott kávéházi be­szélgetésén, amelyen meghívott szakemberek is részt vettek. Egybehangzó véleményük szerint szomorú, hogy a hazai többségi társadalom szeme láttá­ra, füle hallatára ma is folyik a ci­gányozás, zsidózás, ahelyett, hogy ki-ki szembenézne saját el­rontott életével. Ezáltal szinte napról napra még inkább tönk­remennek az eleve sem túl jól ál­ló dolgaink. A „másság” fogalmá­ról szólva elhangzott, hogy rend­szerint a bűnbakkeresés teremti meg és tölti fel szánalmas tarta­lommal. A tolerancia emberies­ségi minőségjelző kifejezés, az intolerancia pedig úgymond: em­beri dolog... A lapos intoleráns ál­talánosítások mögül rendre kivi­láglik a hasonlóság. A „más”, a másik ugyanolyan ember, mint akárki. A zsidózók, cigányozók, karlendítők képezik azt az igazi másságot, amit a nagy többség türelmesen elvisel. E szorongó tolerancia meg­döbbentő velejárója, hogy az al­koholisták, drogosok, öngyilko­sok éllovas országában még mindig a „roma ügy” az egyik legfontosabb ügy, hangsúlyoz­ták a résztvevők. De kinek az „ügye” ez? A romáké? A nem ro­máké? Netán valamennyiünké? Norma, leépítés, átrendezés... Tarthatatlannak és meg­alázónak érzik a helyze­tüket azok a megváltozott munkaképességűek, aki­ket az Agora Kft. foglal­koztat. Vagy foglalkozta­tott. A Pécsett működő cégnél éppen „normaren­dezéssel” párhuzamos le­építés van. Mészáros Attila-Babos Attila Dr. Kisvári András, az Agora Kft. igazgatója szeptember végén tá­vozott a főként csökkent munka­képességűeket foglalkoztató pé­csi Agora Kft. éléről. A kezdetek­től, több mint húsz éve dolgozott itt ebben a beosztásban. Őt októ­ber elsejével Koszorús Lajosné váltotta megbízott igazgatóként. Az új vezetéssel új helyzet állt elő a teljes mértékben állami tu­lajdonban lévő vállalatnál. Ahol a helyzet, információink szerint, mára kritikussá vált, és ahol a „nehéz” gazdasági szituációt a tulajdonosi jogokat gyakorló Or­szágos Foglalkoztatási Közalapít­vány radikális intézkedésekkel és külső szakértők bevonásával igyekszik megoldani. Az eddigi órabért teljesítmény­alapú elszámolásra váltották a cégnél, mondja egy neve elhall­gatását kérő dolgozó. Nem érti, hogy megváltozott munkaképes­ségűek esetében hogyan lehet a jövedelmet ehhez kötni. A döntést jogilag nem lehet tá­madni, hiszen e tekintetben nincs különbség a csökkent munkaképességűek foglalkozta­tása tekintetében. Nekik is, mint bárki másnak, úgynevezett ter­méknorma alapján is számláz­hatják a bérüket. A teljesítés függvényében akár jóval keve­sebb pénzzel is gazdálkodhatnak egy hónapban. Persze a dolgozóknak az erre vonatkozó szerződést aláírásuk­kal el kell fogadniuk, emellett szükség van egy hivatalos ter- méknormaidő-mérésre is. Mind­ez megtörtént. A norma teljesítésének valós feltételét a munkaügyi felügyelő­ség nem vizsgálhatja. A mennyi­séget illetően egyezkedni csak a munkások érdekvédelmi szerve vagy annak felelőse hivatott. Ri- ger Gyula, az Agora dolgozói szakszervezetének vezetője azt mondja: a terméknormával kap­csolatban - természetesen - sok panasz érkezett hozzá, de egy olyan helyzetben, amikor egy cég külső szakértőket alkalmaz, nem mindent tudnak az érdek­védők elérni, mint amikor a cég vezetésével kell tárgyalniuk a problémákról. ★ ★ ★ A dolgozók többsége az új kö­vetelményeknek nem képes megfelelni. Érthetetlen számuk­ra, hogy az októberben megálla­pított normát, amit már akkor sem tudtak sokan teljesíteni, mi­ért emelték meg a közelmúltba másodízben is. A kiszolgáltatott helyzetben lévők többségének vállalnia kell a csekélyke jövede­lem érdekében is a munkát. Az átszervezéssel egyidejűleg többeknek felmondtak, mások a terméknorma hallatán vették a kalapjukat, és voltak olyanok is, akik csak azután távoztak a cég­től, amikor kiderült, hogy nem képesek „megfelelően” teljesíte­ni, így kevesebb lesz a bérük, havonta nem egy-kétezer forint­tal. Megkerestük az ügyvezető asszonyt is: fejtse ki álláspontját az elbocsátásokról, a munkaát­szervezésről, ám kijelentette: ő (egy cégvezető, A szerk.) nem ü- letékes nyilatkozni az ügyben. A kft. ügyeiben egyetlen em­ber nyilatkozhat, Duchon Gábor- né, a tulajdonosi jogokat gyakor­ló OFA Célszervezeti Iroda iroda­vezetője. Mindamellett, hogy sze­rinte a helyzetről nem időszerű beszélni, megerősítette: gondok vannak a vállalkozás háza táján. Minden erejükkel azon vannak, hogy ezt a helyzetet mihama­rabb megoldják. Emiatt történt a külső szakértők bevonása, emi­att írtak ki pályázatot az igazga­tói poszt betöltésére is. Duchon Gáborné arról is szólt, hogy az OFA közbenjárásával kaphatott a válság kezelésére az Agora egy százmillió forintot meghaladó állami támogatást, mellyel ugyan minden dolgozó­jukat nem tudták megtartani, és igaz, hogy kisebb létszám mel­lett, de működik és termel a cég. Sajnálatosnak tartja, hogy az Agora, egy teljes mértékben álla­mi tulajdonú cég nem igazán kap önkormányzati vagy állami megrendelést. * * ★ Úgy tudjuk, közszájon forog­nak olyan információk, amelyek a valóságban egyébként nem dolgozó munkásokról, az általuk a cégvezetésnek fizetett sápról szólnak. Ezzel kapcsolatban Duchon Gáborné elmondta: né­hány hónapja érkezett hozzá egy ilyen tartalmú névtelen levél, melyben egy személyt konkré­tan is megneveztek. Az irodave­zető arról is beszámolt, hogy az ügyet kivizsgálták, ám, miután megállapították, hogy a levélben foglaltak nem felelnek meg a va­lóságnak, név és cím hiányában nem tudták értesíteni arról hiva­talosan a „feljelentőt”. Egy készülőben lévő, a kor­mányzat által egyelőre csak kon­cepcióként említett jogszabály csökkenti az ilyen cégeknek adott támogatások mértékét A szakemberek szerint ennek kö­vetkeztében akár a felére is \1sz- szaeshet a foglalkoztatottak szá­ma. Olyan embereké, akik a sza­bad munkaerőpiacon bizonyo­san képtelenek új munkahelyet találni. Jellemző adat, hogy a fo­gyatékkal élő munkaképes kom­áknak jelenleg is talán csak a ha­toda jut munkahelyhez. Márpe­dig a várt jogszabály hatását la­tolgatva akad olyan cég, amelyik úgy számol: az alkalmazottainak a hetven százalékát kell majd a bértámogatás drasztikus csökke­nése miatt utcára tennie. Baranyában csaknem 4000 embernek ad munkát a megvál­tozott munkaképességűeket fog­lalkoztató tíz célszervezet. A csökkent munkaképességűeket alkalmazó baranyai cégek között az Agora Kft az egyik legna­gyobb foglalkoztató. Vagy csak volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom