Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-07 / 304. szám

2004. november 7., vasárnap Művész bejáró 13 Egy popmese hősnője Topon van a zenekarával, a sikerre való tekintettel még vetkőzős fotózást is vállalt. Népszerűségét jelzi, hogy egyik rajongója még márványból készített mellszoborral is meglepte. LAJTAI KATIVAL fut a szekér. T rabanttal érkezett? Legendákat mesélnek kicsi kocsijáról. - Kicsi lakásomhoz ki­csi kocsi dukált, egy reklámze­ne honoráriumából vettem, szívesen raliztam vele a város­ban. Mára lecseréltem.- Azt mondják a Crystal tagjaira, ma is olyanok, mint­ha nagyszünetre érkeznének a suliudvarra. Elnézve tinis megjelenését, én sem mond­hatok mást.- Igyekeztünk sohasem nagymenősre venni a figurát, én például tudatosan figyel­tem arra, nehogy olyan le­gyek, mint némelyek, akiket kicsit átformált a siker. Öröm, ha úgy jellemeznek bennün­ket, hogy nem szállt a fejünk­be a siker.- Pedig nagyon bejött az a populáris ír zene, amit csi­nálnak. Ön is így gondolja?- Sokan tudnak rólunk, csi­nálhatjuk, amit szeretünk, senki nem irányít bennünket. Szerencsére a közönség is úgy érzi, hogy bejött nekünk az ír zene.- Pedig édesanyja észt. Nem az észt népzenét kellett volna „crystálosítani”?- Nem tartottam annyira ér­dekesnek az észt népzenét. A magyar népzene rímel az ír­re hangulatban, témákban, az észtre mindez nem mondható el. Egyébként kiskoromban sokat voltam kint, gyönyörű hely.- Mostanában vetkőzött is. Úgy vélte, jó reklámfogás, ha ledobja gönceit, hadd fogyjanak még jobban a le­mezeik?- Csak azért izgultam, ké­pes leszek-e helytállni ebben a műfajban. Elégedett vagyok a képekkel, mert nem fehérne­műreklámok készültek velem. Még a weboldalunkra is tet­tünk fel belőlük.- Talán a Hobo Blues Band- zenész Páka Egon kőbányai rockzenei stúdiójában is érdek­lődéssel nézték a képeit, addig csak a hangját ismerték ott. Mit keresett arrafelé?- Könnyűzenei szakiskolá­ról van szó, ahol sokat tanul­tam. Miután leérettségiztem a szentesi dráma tagozatos gimnáziumban, Kasza Tibivel közösen úgy döntöttünk, hogy zenélni fogunk, márpedig, ha zene, akkor csak Budapest jö­hetett szóba. Fogtuk a batyut és elindultunk szerencsét pró­bálni, mint a mesében. A szak­iskolában Berki Tamás tanítvá­nya voltam, dzsesszt tanul­tam, emellett musicalstúdióba jártam, Toldy Máriánál és má­soknál is tanultam énekelni. Igyekeztem sokféle műfajban megmártózni. Majd Tibiékkel összehoztuk a Crystalt.- Első lemezanyagukkal há­zalniuk kellett, a kiadók nem tartották sármosnak a Kasza testvéreket.- Ilyen észrevételek is vol­tak, mások az én hangomat nem gondolták piacképesnek, valamiért féltek az anyag ki­adásától. Évek múlva újra el­készítettük ugyanazokat a szá­mokat, akkor már ráharaptak. Olyan volt, mint a mesében.- A napokban jelent meg különleges lemezük, mi több, nagy bulira is készülődik. Topon vannak?- A díjaink legalábbis ezt igazolják. A Trilógia című har­madik lemezünk egyik külön­legessége, hogy nemcsak új számok vannak rajta, de ko­rábbi slágereinket filmzenébe LAJTAI KATALIN Született: 1978. április 8., Szekszárd Családi állapot: hajadon Foglalkozás: előadóművész Zenekarok: Fianna, Crystal Díjak: Arany- és platinalemez, Arany Zsiráf hajló stílusban vonósok adják elő. November 30-án a kör­csarnoki nagykoncerten a szimfonikus zenekar is ott lesz, Kasza Tibi vezényletével.- Van egy rendkívüli rajon­gója. Gondolja, hogy ő is el­megy a koncertjükre?- Nem tudom. Korábban egy idősebb úr szinte minden bulinkra eljött, majd egy alka­lommal a kocsija csomagtartó­jából elővett egy carrarai már­ványból készített, majd' fél­méteres mellszobrot, amelyet rólam készített fényképek se­gítségével. Csontos Tibor Moszkva már hisz a könnyeknek Moszkva nem felejt, a Kreml két tornyán még mindig vörös csillag van, ugyanakkor az esküvői pár fehér limuzinon érkezik a Vörös térre. A magyar kultúra a Budapest Fesztiválzenekarral köszöntött be az orosz fővárosba. O roszország anyácska már csak nyomokban emlékeztet a szovjet időkre. Az éjszaka ne- qnfényben úszó város, az épülő toronyházak, a nyolcsávos au­tóutak és persze a Gum áruház, ahol manapság csak a világ leg­nagyobb divatcégei nyithatnak butikot, más világot idéznek. És ha nem is tetszik a giccses ne­onparádé az Új Arbaton, amely a kaszinók dicsőségét hirdeti, a város ötven színházat is eltart, és aki hangversenyre, kiállítás­ra vagy klubokba vágyik, az is a bőség zavarával küzd. Ljubi- mov még dolgozik a Tagankán, Viszockijnak szobrot emeltek, bár a mai fiatalok már nem na­gyon ismerik (Hobónak hála, itthon egyre többen - a szerk.). A magyar kultúra két bástyát már bevett, Angliában és Hol­landiában persze inkább felfe­deztek bennünket, s az mindig látványosabb. Az oroszokkal is­merjük egymást, de csak felszí­nesen, s az emlékek többsége is inkább szomorú, sőt fájdalmas. S ezért aztán csak kicsit csodál­koztam, amikor a magyar szer­vezők megijedtek attól, hogy j Mockobckhh ) __ MevK.iyiiapoAHMH »JjL IIOVI MV 11*1 KII *29 oKTflöpa Bv^aneuiTCKHH u> OeCTIIBaJIbHblH OpKeCTp ülipiUKep llliíUI <f»HIMep Co-mcT Teace Panic« Rcc»ü»«ycH sepia vwvw s EsitfSHíf, Gpeflv"sa or fjKftercs ffepcxíívfiam'* = ©vhs tiv«oiaii ficcipsaaBUiü#. miután 2005 első félévében a magyarok vendégszerepeinek Moszkvában, a második félév­ben pedig az oroszok jönnek, nem lesz-e a abból politikai bot­rány, hogy november elején esetleg éppen egy orosz szín­ház vagy szimfonikus zenekar lép fel Budapesten. A politikát persze mielőbb el kell felejtem, de hát azért nem egészen, mert a pénzt a minisztérium adja, s nem mindegy, hogy 350 vagy 500 millió forintot, hiszen any- nyival több programot lehet szervezni. Az első csatát megnyertük, hiszen briliáns fotókiállítással nyitottunk be Moszkvába, 100 híres képpel a XX. századból. A Capa fivérek, André Kertész, Brassai vagy Escher Károly száz világba visznek el, s az oroszok tán azon se lepődnek meg, hogy a legtöbb képaláírás sze­rint a művész „emigrált Ma­gyarországról”. A Dom Fotog- rafüban több százan szorong­tak, hogy a közös sorson elgon­dolkodjanak. Török Ferenc is ezen elmélkedett egy pillanatig, amikor a Moszkva teret bemu­tatta az egyik legnagyobb moszkvai mozi és bejöttek a po­énok, hát hiszen Európa szocia­lista felén nemcsak az eszme, a sutkák is hasonlóak voltak. A legnagyobb attrakció per­sze a Budapesti Feszüválzene- kar koncertje volt, s Fischer Ivá- nék biztosra mentek, hiszen két Bartók (Magyar parasztdalok, III. zongoraverseny) után Rah- manyinovot játszottak. Az utóbbinak zajos sikere volt, s a nézőtéren ülő orosz muzsiku­sok is ezt emlegették, márpedig náluk senki sem ismeri jobban a II. szimfóniát. A kritikusoktól tudom, hogy a fesztiválzene­kart még nemigen ismerik az oroszok, talán ezért sem volt te­le a zenepalota, de legközelebb talán már reklámozni sem kell Fischer Ivánék fellépését. Az előítéleteket otthon kell hagyni, sajnos már a régi Arbaton sem Bulgakov nyo­mában járunk, luxusboltok és bóvlik kergetőznek inkább. Láttam egy Gogol nevű under­ground klubot is, ahol Hallo- weenre készültek a tinik. A Lenin-mauzóleum állítólag már csak ritkán nyit ki, de a nyolcsávos autópálya mel­lett van egy kilencedik sáv is, amin csak kék villogós Merce­desek roboghatnak. Akárhogy is, ez Európa egyik legvirág­zóbb városa, kár lenne innen elmaradni. Legközelebb a Krétakör Színházzal me­gyünk, a Sirájt még ők sem látták pontos j-vel. Dalia László 0 I R E Gallusz Niki, a két lábon járó krimi Gallusz Nikolettről, bár mostanában szexi címlapfotók készülnek, mától jó néhány estén át megjegyzik, „nagyon furcsa nő, ha egyáltalán nő...” A mon­dat a Madách Színház üdvöskéjéről, a Club 54 trió énekes arcáról Agatha Christie krimijében, Az egérfogóban hangzik el. Az IBS Színpad ma esti bemutatóján igazi fiús, nyakkendős, határozott hölgyet alakit.- Úgy szeretem Miss Casewell figurá­ját, mint a krimiket - mondja. - A hölgy bonyolult karakterével épp­úgy teret ad fantáziámnak, mint egy csavart logikájú véres írás. Szerintem azért jók a krimik, mert kiválóan ellensúlyozzák a hétköz­napok stresszét. Egy borzongva eltöltött másfél óra lebilin- cselőbb, s jobban oldja a feszültségeket, mint egy vígjáték. Számomra a vígjáték általában bugyuta, beidegződött gegekre épít. Úgyhogy most kiélhetem magam a gyakor­latban is! A vád tanúja után ez a második klasszikus krimink, s a sorozat folytatódik... Fenyő Iván, a hollywoodi tengerész Fenyő Iván még csak most került ki Máté Gábor osztályá­ból, még csak most kezdte második évadját a Katona Jó­zsef Színházban, máris a szerencse gyermeke. Az Oscar- díjas rendező, Sam Mendes új filmjében, az Öböl-háború­ról szóló memoárban, a Jarheadben, vagyis a Tengerész- gyalogosban lesz fontos mellékszereplő. Nem jellemző, hogy magyarokat hollywoodi produkciókba hívjanak, a ma­gyarázat csak egy érdekes párhuzam lehet: Fenyő szere­pelt Gothár Péter Magyar Szépség című filmjében, míg Mendes készítette az Amerikai Szépséget. Mendes látta a Gothár-filmet, s megtetszett neki a bringást alakító fiatal színész. A magyar közönség csak a Duna TV-ben találkoz­hatott a Magyar Szépséggel, a mozik nem mutatták be... Kis Kabos fűzve? Kötve! Kabos László már régen kikötötte, hogy halála után nem jelenhet meg róla könyv. Hű társa, Urbán Erika ezért nem­rég harcba szállt egy kiadóval, amely visszaemlékezés­gyűjteményt jelentetett volna meg a komikusról. Urbán Eri­ka szerint az „emlékezők” többsége évekig még csak tele­fonon sem beszélt férjével. Hogy a nagy nevettető emléke mégis tárgyiasuljon, a legismertebb magánszámokkal Eri­ka Szenes Ivánnal együtt megjelentet egy CD-t, Még egy­szer Kis Kabos címmel. Kishonti meg a nyőcker kishon Kishonti Ildikó mint volt Teleki téri lány úgy érzi, tartozik annyival a „kishonnak”, hogy új játszóhelyet csináljanak a Vili. kerületben. Mivel a hivatalos színházakat nagyüzem­nek tartja, szívesen szövetkezett a régi pompájában felújí­tott Hauer cukrászda tulajdonosaival egy pódiumszínház létrehozására. A Hauer Pódium évadja ma indul gyerek­műsorokkal. A vasárnap délelőtt Ricsi bohócé, a délután pedig, mint erkölcsnevelő klasszikusé, mindig Micimac­kóé. A felnőttműsorokban Kishonti szeretné visszaidézni a 30-as évek hangulatát, mondván, ez volt Karády ked­venc helye. így műsorra kerül Paudits Béla estje, Őnagy- sága kabaréja, s az Apácák, Csengeri Ottilia és barátai, a mát pedig többek között a Détár-Rékasi páros képviseli. Kováts Adél, elsöprő tempóban Kováts Adélnak nehéz feladat jutott a Radnóti Színház új produkciójában: A negyedik kapu című klezmerdarabban le kell vennie a lábáról Lengyel Tamást. Ez egy feszes vö­rös ruhába bújt, tűsarkos nőstényördögnek nem jelentene problémát, ám neki a szó szoros értelmében, fizikailag kell megtennie. így a kíváncsi fiatalember valóban megtudja, mi az az elsöprő női roham, hiszen a darab, melynek ked­véért Cserhalmi György is visszatért a színpadra, arról szól, hogy a társulat tagjai, mint mesemondók, klezmer- zenészek kíséretével mutatják be egy fiatalember történe­tét, aki a világot s önmagát akarja megismerni. Kulkának a járógép is segít Kulka János elhatározta, hogy III. Richárd lesz. Igaz, ehhez előbb fel kellett nőni, mert először 1966-ban, nyolc­évesen szerepelt a műben, ami egyben színházi debütálá­sát is jelentette. Csodálta az akkori Richárdot, Pagonyi Nándort, ezért is mondott szívesen igent Valló Péter ren­dezőnek. A klasszikus, de mai környezetbe helyezett mű­vet két évvel ezelőtt a szegedi Dóm téren mutatták be, csütörtöktől a Nemzeti Színház tűzte műsorára „A kisebb színpadon árnyaltabban lehet játszani - tartja Kulka, aki ezúttal már hatkor készül a színre. - Komplikált az öltözkö­dés. Például a púpimplantátum s a járógép felrakása. Utóbbi amennyire terhes, annyira segít: jó hangja van, jól nyikorog...” A zsarnokságról, politikai mechanizmusokról, mészárlásokról szóló mű nem véletlen került a Nemzeti Gyásznapon, az 56-os forradalom és szabadságharc vér­befojtásának évfor- IH dulóján színre. A műben több pár­huzam, és figura is jj felismerhető, Kulka mégis azt mondja, ő III. Ri­chárdot játssza. „Jó lenne, ha rá­jönnénk, ma is vannak köztünk Richárdok, mert ő nem egy egyszer volt alak...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom