Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)
2004-10-24 / 292. szám
2004. OKTOBER 25., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA Októberi Téli dal P. z. Előadás az előadásból. Kályhaezüst illúzió, sör és nejlon otthonka. Fess-bány- ász-fi-zetés. Kinek hogyan ment rá az élete az uránbányászat dicsőségére? Mindezt pillanatképekkel, hangulatfoszlányokkal idézi elénk a Bagossy László rendezte átirat, a Téli dal című dramatikus bányászballada, amihez a huszonnyolc évvel ezelőtt Pécsett bemutatott Uránbányászok című, László La- jos-dráma szolgáltatott kiindulópontot. Előadás az előadásból. Hardy Péterrel, Papp Enikővel, Timkó Tamással. A pécsi fellépés a nyilvános főpróbája volt a fővárosi felkérésre, az ’56-os ünnepségsorozatra készült, a hétvégén Budapesten háromszor is bemutatott előadásnak. KARIKATÚRA MAGYAR POSTA. - Simán 21 nap, viszont sürgősséggel hipp-hopp két hét alatt ott vannak a levelek! szmodis imre raiza Elisa, a közönségkedvenc A Cyrano de Bergerac pénteki bemutatóján adták át a legutóbbi évad színházi közönségdíját (BAT-díj) Stubendek Katalinnak. Mészáros B. Endre- Önmagáért beszél, hogy a My Fair Ladyt éppen egy esztendeje mutattuk be, de már a 73. előadásnál tart, a Valahol Európában pedig az ősz során eléri a százas jubileumot - „magyarázza a bizonyítva nyát” Stubendek Kati. - Folyamatosan telt házas előadásokról van szó, s mindháromban vezető szerepet kaptam. A Valahol Európában azért kedves, mert abban debütáltam Pécsett, a My fair Lady Elisája eleve kitüntetés f:t, minden színész- , nőnek. Az ördög \ Jolánja pedig a pécsi prózai indulásom. Az eddigi szerepeimtől teljesen eltérő karakter, mást és másként Elisa - itt kellett megfor- anconai málni. szerelmesként- Nem zavaró, hogy rendre énekes felkéréseket kap?- Minden játékot komplex alakításként értelmezek, melyben a szöveges részt, a táncolást, a mozgást is meg kell oldani. Persze, van igényem drámai szerepekre, de úgy látom, a My fair Ladynek, vagy a Csókos asszonynak is vannak olyan jelenetei, amelyekben drámai színésznőként is kiélhetem magam.- A kaposvári színház karmestere a férje. Pécs mennyire fogta meg a Stubendek-Stau- róczky házaspárt?- Végigjártuk már Magyarországot, de úgy tűnik, ez a város az igazi. Nagyon megszerettem a társulatot, az itt élő embereket, a város hangulatát, már lakást is vettünk, ami azért jelent némi elkötelezettséget. Persze, nem tudom, mi lesz a jövő évben. Jöhet újabb gyerek, és újabb nagy szerepek is. Az a fontos, hogy jó kollégákkal és jó rendezőkkel tudok itt együtt dolgozni. Megbízatás nélkül tárgyalnak az USA-ban Cseri László Az ötlet, miszerint az Európa Kulturális Fővárosa cím elérését remélő Pécs pályázhatna például a világhírű Guggenheim-hálózat egyik fiókintézményének fogadására, Pál Zoltán szobrászművésztől _ származik. A projekt, véleménye szerint, azt a célt szolgálná, hogy a régió képzőművészei üzleti alapon bekerülhessenek a nemzetközi porondra. A Guggenheim ugyanis csak akkor telepedik le és marad nálunk, ha a bemutatott termékek piacképesnek bizonyulnak. Egy ilyen projekt realitása alapvetően attól függ, mondja a szobrász, hogy a helyi és országos művészet- történész szakma és a kulturális kormányzat képes-e a régióban meglévő képzőművészeti potenciál felmérésére, bemutatására. Másrészt a Guggenheim Alapítvány meggyőzésére, pozitív válasz esetén a gyűjtemény létrehozására, és méltó elhelyezésére. Az alapítvány meggyőzése valóban kormányzati szinten képzelhető el, ennek ellenére a folyamatok váratlanul más irányt vettek. A pécsi alpolgármesteri referens, Pavlovics Attila ugyanis a napokban New Yorkban járt. Erről Márton Andrástól, a New York-i Magyar Kulturális Intézet igazgatójától értesültünk. Márton telefonon arról tájékoztatott, hogy tudomása szerint Pavlovics kijövetelének célja részint a Guggenheim- ügy, részint egyéb intézni valók a testvérvárosban, Tucsonban. Többek között indián festők képeinek pécsi és cigány képzőművéPavlovics semmiféle megbízatást nem kapott, hogy az Egyesült Államokban Pécs nevében tárgyalásokat folytasson toller László szék tucsoni tárlatát szervezi, továbbá a két város egyeteme közti tanár- és diákcseréket. Tárgyaltak az ottani régészeti múzeummal a pécsi ókeresztény sírkamrákkal kapcsolatos tennivalókról, továbbá előadóművészek, népzenészek felléptetéséről. Ami a Guggenheimet illeti, Márton'András nem osztja azt a véleményt, miszerint szerencsés volna a hálózat Pécsre viteléről tárgyalni. A Guggenheim-ügyet, Pavlovicsot megelőzően, már Horváth Zoltán alpolgármester is említette Márton Andrásnak, de utóbbi úgy gondolja, hogy részint nincs az alapítvány abban az anyagi helyzetben, hogy terjeszkedhessen, részint pedig kiállításai az utóbbi időben nem érik el a korábbiak színvonalát. Ezért ő más megoldást javasol. Október 26-án találkozik a Museum of Modern Art igazgatójával, s megpróbálja meggyőzni arról, hogy Pécsett nyissanak fiókintézményt, ahol be lehetne mutatni a nyugati világnak az ott ma még ismeretlen, ám unikális és rendkívül értékes kelet- közé|>-európai művészetet Pécs polgármestere, Toller László érdeklődésünkre leszögezte: semmiféle megbízatást nem kapott Pavlovics Attila arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államokban a város nevében tárgyalásokat folytasson. Pusztán az volt a feladata, hogy az ottani kulturális életet figyelemmel kísérje. Arra a kérdésre, hogy nem lát-e problémát abban, hogy a város dolgaiban boldog-boldogtalan tárgyal a világban, azt válaszolta: örvendetes, legyen akár Pavlovics, akár a New-York-i intézet igazgatója, vagy bárki más, akinek szívügye a város, rendezvényt vagy intézményt hoz Pécsre, mert mindezek településünk épülését szolgálják. Béke a sámlin, a Zselic szögletében Imhoff, a mindenkit elvarázsoló harmonikás Balogh Zoltán A gyomromat görcsbe húzza az undok októberi köd. Ez már városi nyavalya, a sejtjeim elfelejtették, hogy a köd valamikor búvóhely volt, takarta a réti barangolásokat, a kölyökcsibészséget. Kölyökkor. Olyan lesz ez a búcsú, állítom fel a pre-tézist, mint az én falum búcsújában kapható volt, befenekelt papírtávcső. Forgattam, és már nem volt szürke a vüág, és órákra bele lehetett feledkezni, nézni, szemmel, szívvel ízlelgetni a változatosságát. Pre-tézis. Nem láttam még ezt a búcsút, az állítólag messze földön híres Vendel-napit. Salamon napján sem. Magyarlukafa előtt oldódik a nyálas októberi köd, az út mentén felnéznek a katángkóró megmaradt lila virágai. Búcsúba megyünk mi is, vagy mi a szösz! - és a szösz is megpróbál megszabadulni a harmattehertől, rátapad a bokámra. Megyünk, szösz! Magyarlukafa lassan faluhatárt kell, váltson, gondolom. A búcsúra tekintettel mindenképpen; már a bekötőút kezdetén terelnének az alkalmi lukafai park- és egyéb őrök. Tíz körül beindul az élet, mondta még szombaton, a szondázó telefonra, a polgármester, Kékes Tóbiás. Álljunk meg: Tóbiás, bár sok fronton harcedzett ember, megejtő, és természetes - rá van tűzve, hogy ő K. T., a polgármester -, és a Legenda a nyúlpaprikás- ról íróját látom magam előtt, zselicire fazonírozva. Tóbiás szeme csak tágul, és egyre tágul, amikor az életéből nekünk most leA mutatványosok terén a szülő maga hajtja a gyermekét csípett pár percében arról beszél, hogy húsz éve, az első Ven- del-napi búcsúkor még három sátor volt a Tájház udvarán. Tavaly nyolcvan árus jött. Most pedig az út fölött átívelő akáckaput - látjátok? - már ide, száz méterrel előbbre kellett állítani. Annyi árus van itt, ahány lakos a faluban. Százhúsz. Vagy több. Már nem is számolják, majd estefelé kiderül. Ez az átka, ha valaki a munkának hódol, és nem a földi örömök valamelyikének, és nem akarja megkóstolni a falu széli ház udvarán üstben főtt babos káposztát, amit ebédre hirdet a gazda, és lehet, estefelé is lenne még, és akkor pontosabb lenne a statisztika. Nyelünk egyet Fölbukkan Lovas Kata. Persze, a polgármester neje. Megkerülhetetlen. Megérintem a vállát a helyi néprajzi műhely vezetőjének. Maga az... néz -, és a Tóbiás tekintetét látom. És az a lila kaktuszvirágom, nem tudom miért, két évig nem nyílott, mit tanácsol? - fordul a kaktuszo- sokhoz. Húsz perc kaktuszkiképzés - nekünk. Aztán kérdezni kéne. Miről? Hogy láttuk-e a valamikori falukocsma helyén a bárd- udvarnoki üvegműhely kiállítását? Láttuk. Hogy láttuk-e a harangláb-múzeumban a csipkeremekeket, és volt-e vezetés? Láttuk, és volt vezetés. Láttuk a pacsérvisenyei kecskesajtos hölgyet, a született budapestit, aki úgy gondolta, pár diploma ide vagy oda, a természetben jobb. Igaz, a lányát most Pécsre íratta, angol tagozatos gimnáziumba. Láttuk Ilovay Zsuzsát, az ékszermívest, aki összeszorított szájjal ment a saját készítésű ékszerei felé. Ma még nem találkoztam velük - és már int is, láthatatlan búcsút. Megfogtuk Pilári Gábort, a MárkuSzínházast, aki úgy gondolja, hogy Vitéz Lászlónak még mindig közöttünk a helye. Láttuk az érdi furulyakészítő - ózdi származék - Bán Györgyöt. Mi a titka a hangzásnak, a magyar csodagyümölcsfákból készült hangszereknek? Az ő, a népművészet mestere esetében legalább huszonöt év. És kiszomorít, hirtelen, egy moldvai dallamot az egyik tilinkóból. Láttuk a féktelen harmonikás Imhof Mihályt, a sörsátornál, aki kérte, hogy a „gazda” is legyen rajta a fotón. Láttuk a hömpölygő tömeget, láttuk a Mutatványosok terén, ami csak egy félbeszakadt partoldal, az összekúpolt fahasábokat. Majd, ha elment mindenki, meggyújtjuk, pihenésképpen, mondta Tóbiás, a polgármester. Nem maradtunk se ebédre, se délutánra, se vacsorára. Egy tölgyfa sámlit, ugyan csak a szememben, de elhoztam magammal. Most itt kuporgok rajta, ál- lig húzott lábbal, és nézem a szépet szerető világot.
