Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-06 / 274. szám

2004. OKTÓBER 6., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT HANGULATOK GRAFIKÁN HORVÁTH SZŐKE GYÖNGYVÉR grafikusművész kiállítása a Várkonyl Nándor Könyvtárban október 16-íg tekinthető meg. totó: löffler péter Titkos katonai felmérés Baranyáról 1782-17844)01 Dunai I. Baranya megye települései az első katonai felmérés idején cí­mű legújabb kiadványának be­mutatóját tegnap rendezte a Ba­ranya Megyei Levéltár a Művé­szetek Házában. A dr. T. Mérey Klára történész új - immár 13. - könyve által tárgyalt korszak izgalmas fejezete Baranyának, mint ahogy a tanulmány forrá­sai is azok: az 1782 és 1785 kö­zötti időszakról van szó, amikor II. József, háborús előkészület­ként, elrendelte az ország kato­nai felmérését. A térképanyag­hoz hadmérnökök által olyan adatgyűjtés folyt, amely a tele­pülések egymástól való távolsá­gára, épületeikre, a vizekre, er­dőkre, rétekre és mocsarakra, az utak minőségére, a környező hegyekre terjedt ki. A Magyarország területének akkori állapotáról hírt adó első hiteles ábrázolás anyaga a bécsi titkos katonai iratok között la­pult sokáig. Az első beszámoló csak 1917-ben látott napvilágot róla. T. Mérey Klára könyve első ízben ad összefoglalót és elem­zést a katonai felmérésről Bara­nya egészére kiterjedően. A tanulmány nemcsak azt az utat tekinti át, amelyet a török hódoltság után lepusztult, né­pességében erősen megfogyat­kozott megye régi és betelepült új lakói megtettek a települések újrafelépítésével, hanem a haj­dani adatokban 200 évnyi táv­latban sejlik fel a jövő, vagyis Baranya jelene. Operett, keményebben premier A Csókos asszony kibővített tartalommal jelentkezik Béres Attila rendező a Valahol Eu­rópában musicallel országos hírne­vet szerzett. Most az operettel pró­bálkozik, igaz, megint a maga mód­ján, a történetet alaposan átdolgoz­va, elmélyítve. A Csókos asszony premierje pénteken 19 órakor lesz a Pécsi Nemzeti Színházban. Mészáros B. E.- Nem szabad hagyományos operettre ké­szülni, tartogatunk több különleges megle­petést is - mondja a Csókos asszony új vál­tozatáról Béres Attila rendező. - Kezdjük ott, hogy a színpad szinte csak fekete-fehér díszleteket tartalmaz majd.- Éjjel az omnibusz tetején, Asszonykám, adj egy kis kimenőt, Bajza utca sarkán egy kis palota - mind olyan nóták, amiket kívül­ről fúj mindenki. Bizonyos, hogy a mai fiata­loknak sem lesz idegen ez a darab.- Arra magam is kíváncsi vagyok, mi­ként fogadja például a saját a korosztá­lyom ezeket a számokat. Mindemellett nem lehet egyszerűen csak zenés műsor­ként kezelni a Zerkovitz-Szilágyi-művet, ugyanis alaposan hozzányúltunk a szö­vegkönyvhöz.- Akkor te­hát itt is, akár Egerben, bom­ba robban, miként a Valahol Európában- nal történt a teljesen átalakított szöveg miatt?- Tény, hogy megvívtuk a magunk har­cát akkor a szerzőkkel, és Sirokay Bori dramaturggal ezúttal is jó alaposan átír­tuk a történetet. Elöljáróban annyit: nem az eredeti változat szerinti 1926-os eszten­dőben, hanem 1933-ban játszódik a Cse­lekmény.- Gazdasági válság vége, fasizmus kezdete?- Közelít a tűzhöz. Úgy gondolom, sikerült megtöl­tenünk új tartalommal a Csókos asszony-előadást.- Állandó rendezője lett a pé­csi teátrumnak. Eztán is musi­calek, könnyed adaptációk kerülnek ki a kezei közül, er­re szerződtették?- Egyszerűen eddig így hozta a sors. Amíg főisko­lás voltam, rendre drámá­kat állítottam színpadra, a Valahol Európában egri sikere viszont a zenés műfaj felé fordított, a szakma így ismert meg. Februárban vi­szont Szép Ernő lélektani drámájával, a Patikával jelentkezem. Megjegyzem, a Csókos asszony is különleges premier: az operettkedvelők sem fognak unatkoz­ni, de az igényes színház iránt érdeklő­dők is találnak továbbgondolásra alkal­mas képeket. JEGYZET Mit ér a bútor.; ha magyar Simor Árpád (Jó bornak a rossz cégére) A kiállításnak nem csaptak valami nagy reklámot, ta­lán egy mér­sékelten igényes ingyenlap­ban, vagy valami efféle, a finy- nyás értelmiségi által nagy ív­ben került helyen ötlött sze­membe. Itt tartunk: az ország egyik szellemi központjának számító Pécs úgy állítja ki a magyar bútorművesség élvo­nalának két képviselőjét, hogy sehol egy árva plakát. Belloni Ákos és Ligeti Ferenc kiállítá­sa a pécsi Ferenczy Teremben november 8-ig látható. (Egy kiállítás fíiingjei) Jó beugrani a kiállításra. Egy­részt, mert semmi ájult ünne­pélyesség, hanem „csak úgy oda vannak szórva a bútorok, mintha”, másrészt a betérőt az eladóhölgyek barátságo­san fogadják és eligazítják, hogy fönt, a belépőszinten a Ligeti-, lent, az alagsorban a Belloni-bútorok találhatóak. Jó végigjárni a kiállítást, mert ki lehet húzogatni a fiókokat, ki lehet nyitogatni a rejtekaj- tókat és mögöttük az újabba­kat, a finom kis billenőhúzójú fiókocskával együtt, végig le­het simítani a szinte feketére pácolt, öregített vörösfenyő fe­lületét - ez is milyen alap­technika, a korai pászta kikot­rása, de milyen ritkán látni ilyen kompromisszummentes perfekcióval, szinte szeretet­tel véghez vive -, és senki sem érzi kötelességének, hogy eltiltson a műélvezet e módjától. Az alagsorba vivő csigalépcsőről panorámában tűnnek elő a tompább fények közé helyezett Belloniak, tére- sebben, enteriőrebben. A ha­tás a fényekhez mérhető, tö­mörebb, szótlanabb, súlyo­sabb: kicsit később mozdul a kéz, a „kunsztok” is mások. (Proccelán) A nálam sem­mivel sem jól öltözöttebb kis- hölgy egérgyors kört tesz a földszinti teremben, pusmo­gás, majd az eladók kicsit ér­des hangsúllyal árat monda­nak. Reflexszerűen hozzáte­szik, hogy a Belloni-bútorok az alagsori teremben látha­tók. Egérsurranás, és mire utánanéznék, már a portál előtt sincsen. Elámulok: leg­alább a vastag üvegektől, a fémberakásoktól neszült vol­na meg. Vagy, ha nem is hal­lotta volna a két nevet (volt, aki férfiasán bevallotta), leg­alább a fába öntött fém Ligeti­védjegyből rájöhetett volna, hogy valami exkluzívat lát (ennek a szellemes megol­dásnak éppen ez volna az egyik szerepe). Kishölgyünk azonban nem rezdült ezekre, ő a városszélen, a konzumis- tállókban eddig azt látta, hogy az első és legfontosabb az ár. Avagy mit ér a procc, ha magyar. (Mit ér a műtárgy, ha bútor) Egy ilyen kiállítás esemény kellene legyen egy Pécsnyi vá­rosban. Pécsnyi: nagysága, szellemi súlya szerint. Ez a ki­állítás azonban nem az, a dél­előtti és a kora délutáni sétáló­utcái nyüzsgésben a Képcsar­nok üvegportálja nem vonzza az érdeklődőket Az ismerősei­met faggatom: bútorkészítő, ügyvéd, orvos, egyikük sem hallott róla. Jó földicsérni a ki­állítást. Csak rosszul esik, hogy ennyire muszáj. (Jó volna hírelni) Remélem, ez a kiállítás csak egy lesz a sorban. Jó volna tudni, hogy ezek a bútorok elindul­nak Győrbe, Vásárosnamény- ba, Debrecenbe, és jó volna hírelni a többi kiváló magyar bútortervező megjelenését is itt és máshol. Tudatosulnia kell, hogy él és dolgozik egy kiváló bútorműves gárda, amelyik magyar. Fiatalok és idősek, bútorszobrokkal és acélsodrony-ággyal, szériák­kal és egyedi alkotásokkal, konyhákkal és intim kisbúto­rokkal. Aki teheti: rang meg­vennie egyet-egyet. A többi­eknek élmény megnézni. A Képcsarnok kezdeményezé­sének hátterére nem kérdez­tem rá. Önmagában van érté­ke, és bízzunk benne, hogy lesz folytatása. Méltóságos élet a halál előtt Mészáros B. Endre Villámcsapásként jön a hír: apa, anya, vagy a gyerek halá­los beteg, és már csak egy-két hónapja van hátra. Bár az élet­nek mennie kell tovább, a feke­te szellem ott terpeszkedik a la­kásban, és persze sokasodnak a gyakorlati tennivalók. Ki marad itthon .vele? Melyik kórházban kap kielégítő ellátást? Nincs jó megoldás, csak fáj­dalmas kompromisszumok, avagy mégis létezik emberhez méltó út az utolsó szakaszon is? Ezen az őszön társadalombizto­sítási támogatással elindultak a hospice szolgálatok, s talán ezentúl nem lesz olyan riasztó a Styx folyó közelébe kerülni. * * * Az idős néni angyali békét sugárzó arccal fekszik az ágy­ban, arrébb egy fiatalabb asz- szony hatalmas vitalitással táplálkozik, egy villanás alatt átjárja az embert a szobában a nyugalom és a családi han­gulat.- Már a tb-finanszírozást megelőzően augusztustól in­dult az osztály, hogy a végső stáditimban lévő tumoros bete­gek valahol helyet kapjanak az egészségügyi rendszerben - mondja dr. Dános László, az Ir­galmas Rendi Kórház hospice osztályának főorvosa. - Azok kerülnek ide, akiknek a daga­nata a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan. Pszi­chiáter, pszichológus, mentál­higiénés szakember és lelkész segít a felmerülő gondok meg­oldásában, mert napjaink tár­sadalma nem készíti fel arra az embert, hogy az életet egyszer itt kell hagyni. A folyosó nem emlékeztet kórházra, apró dísztárgyak, fo­tók, térítők teszik otthonossá a helyiségeket, folyóiratok, köny­vek sorakoznak a polcokon. Az egyik ajtón a felirat: búcsúztató szoba. Ä lila brokátfüggöny egy kis ravatalozót takar, az aprócs­ka szoba pedig páholyként nyí­lik az Irgalmas templom főoltá­ra felé. Az istentiszteletekre ide gyülekeznek az osztály betegei, de egyébként is kapu ez az élet­ből a túlvilág felé.- A rengeteg szeretet és gon­doskodás az, amitől más ez az osztály - mondja az idős nőbe­teg, Julianna. Majd hozzáteszi: - Hárman haltak meg az ittlé­tem alatt a közelben, és ez megnehezíti a távozást, de so­kat segít, hogy kibeszéljük a történteket. • * * * Az otthonellátás a hospice szolgálat másik változata, ilyen­kor a beteget nem szakítják ki a környezetéből, a szakemberek az ápolási formákat komplex módon házhoz viszik.- El sem tudják képzelni, milyen megnyugvás az, hogy a gyermekeim, a férjem itt tevé­kenykednek körülöttem a la­kásban, a megszokott tárgya­im vesznek körül, minden a biztonságra, az eddigi öröme­imre emlékeztet - mondja kertvárosi lakásában a közép­korú hölgy.- Dolgoztam a pályám kezde­tén belgyógyászaton, és láttam, hogyan várják az emberek pa­ravánok mögött az utolsó per­ceket. Ezért háziorvosként mindenkor kötelességemnek éreztem, hogy a végstádiumba érkező betegeimet naponta meglátogassam otthonukban, és segítsek, ahogy tudok - fo­galmaz dr. Trompos Katalin, a Hospice Alapítvány otthonellá­tási csoportjából. Ők ugyan­csak két hónapja végzik az új típusú tevékenységet. Egyre inkább barátságosab­bá válik a szó, hogy hospice, mert eddig sokan csak úgy lát­ták: elfekvőhely, ahol csak meghalni lehet. A tb-finanszí- rozás sokat lendít az ügyön, még akkor is, ha az összkölt­ségnek legfeljebb a negyedét Kell a támasz. Létezik emberhez méltó út az utolsó szakaszon is? fotó: l. p. fedezi, a többit alapítványi for­rásokból kell előteremteni.- A támogatás októbertől él, és a fekvőbeteg-ellátásból az ir­galmas rend osztálya 18 fekvő­hellyel veszi ki a részét, otthon­ellátásra pedig a Hospice Alapít­vány 150 vizitórára kapott meg­bízatást - összegez dr. Csikós Ágnes, az alapítvány titkára. Ismereteink szerint a pályáza­ton a megyei kórház 15 fekvő­helyre nyert pénzt, baranyai ha­táskörrel, de ezt a részleget csak később indítják. A Szociális Há­ló Egyesület pedig 300 vizitórá­val számolhat, ugyancsak me­gyei feladatkörrel. Ez tehát kez­det, s így talán a véget is egyre tisztességesebben várhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom