Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)
2004-10-01 / 269. szám
2004. OKTÓBER 1., PÉNTEK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 KULTÚRA - RIPORT TÁRSINTÉZMÉNYEK VÁNDORGYŰLÉSE AZANK-SAN A KÖZMŰVELŐDÉS JÖVŐJE. Az Általános Művelődési Központok Országos Egyesületének háromnapos vándorgyűlése kezdődött a pécsi Apáczai Nevelési Központban tegnap. Felvételünk az ANK iskolásainak a konferenciasorozathoz tartozó tárlatán készült. fotó: tóth l Sírkamrák, gregoriánok M. K. Hamarosan elkészül az a cd-lemez, ami a világ- örökség részének számító ókeresztény sírkamrákat mutatja be, képes idegen- vezetés keretében. Mindehhez méltó módon ősi gregoriánok, responsori- umok adnak aláfestést, amiket Haramza László énekel. Az Ókeresztény sírkamrák, responsoriumok című cd-lemez a pécsi ókeresztény értékeket afféle tárlatvezetésszerűen mutatja be. A képekhez ezúttal zene társul, ősi responsoriumok, amik a karácsony, a húsvét és a pünkösd témáját dolgozták fel, és esetenként több, mint ezerévesek. Mint Haramza László énekművész, az egyházi énekek előadója elmondta, az 1930-as években összegyűjtött középkori egyházi énekek könyve, a Liber Usualis volt a forrása a válogatáskor - egyébként például a monserrati bencések is énekeltek már lemezre gregoriánokat néhány évvel ezelőtt. Az előadóművész szólt arról, hogy a sok-sok száz éves művek megszólaltatása vitatott. Ennek oka, hogy a négyvonalas lejegyzésben a hajlításokat, hangsúlyokat többnyire pontok, pontozott négyzetek, rombuszok jelzik, és általában a szöveg hangsúlyai irányítják azt, miképp is állnak össze a hangok dallammá.- ízlés kérdése, mennyire tört, szaggatott az előadás, vagy ellenkezőleg: egyenletes. Ez mindig a ritmikai árnyalatoktól függ, ami egyébként a későbbi európai zene alapja. Én azt hiszem, hogy bár egy parlando előadásról van szó, a régi szerzetesek énekében is volt szenvedély, lélekmozgás. Valaha ez „szolgálati zene” volt, a liturgia érdekében. Most - hadd higy- gyem ezt - az ókeresztény sírkamrák idegenvezetését szolgálja majd a cd-lemezen - mondta Haramza László. Varázskert: a csodára még várni kell Mészáros B. Endre Varázskert költözött Pécsre. A gyereknek, felnőttnek csodát ígérő különlegesség arról ismerhető fel, hogy zöld füvön parkoló repülőszőnyegek invitálják a városlakókat egy kisebb képzeletbeli utazásra. A Barbakán-árok- ban landoltak elsőként a színes gyapjúszőttesek, és sodrásukban grafikák, akvarellek lepték el a várfalat is. A Paradicsomnapok a Barba- kán-bástya tövében szerdán délután kezdődtek, egy kereksző- nyeg-beszélgetéssel arról, hogy a város imázsát kik és miként építik, mennyit tehetünk mi magunk hozzá a képhez. Irodalomtörténész és kommunikációkutató, kulturális antropológus és költő hirdette az igét, hogy érdemes- e küzdenünk az európai kulturális főváros címért, s elhangzód néhány, a városvezetők számára is megszívlelendő jó tanács. Nem tudni, hogy a rendezvényért osztottak-e kreditpontokat a PTE-n, de tény, hogy a teát és dobozos sört kortyolgató hallgatóság többsége egyetemista volt. Pedig az összejövetel éppen ellenkező előjellel született: a pécsi polgárokat szeretné bevonni a Mediátor Egyesület a kultúra, a művészeti rendezvények városi szervezésébe, alakításába.- Egyetemi berkekből nőtt ki ez a kezdeményezés, melyet már A pécsi polgárokat is szerették volna bevonni negyedik alkalommal hoztunk össze azzal a céllal, hogy kulturálisan „felingereljük” a városlakókat: vegyék észre, nemcsak a megszokott intézményekben létezhetnek, alkothatnak, a közterek ugyanúgy belakhatok, értékes programokkal telíthetők - mondja Oláh Enikő, az egyesület alelnöke. Estére a szőnyegeket a havi-hegyi katlanba költöztették át, ahol Holdtölte ünnepet tartottak; hatalmas tábortűz körül szólt a dob, a gitár, pörgött a tánc. Tegnap délután a gyermekek kaptak szemelvényeket a magasabb értékrendről, bábszínházi salátákat és népi hangszerszólókat ízlelgetve a tettyei játszótéren. A két nap konklúziója: nehezen oldódik fel a városi lakosság az egyetemi közegben. DEMOKRÁCIA SZOTARA Félelem Boros János Demokratának lenni any- nyit jelent, mint nem félni. A demokráciában természetesen egyetlen, a demokrácia törvényeit betartó polgárnak sem lehet indoka a félelemre, a tapasztalat azonban mást mutat. Ahol a közéletben, a társadalmi kommunikációban, félelem uralkodik, ott nem működik a tényleges demokrácia. Amikor a demokraták azt állítják, hogy biztonságossá kell tenni a világot a demokrácia számára, akkor azt is sugallják, hogy félelemmentes társadalmat akarnak. ______ A közmondás szerint jobb félni, mint megijedni, ami a demokratikus társadalom nyelvén azt jelenti, hogy jobb óvatosnak lenni. Az igazságosságon alapuló társadalmi berendezkedést mindig fenyegetik azok, akik állandó politikai befolyásra vagy túlságosan nagy vagyonra törekednek. A demokrácia és benne minden egyes polgár jelene és jövője érdekében meg kell akadályozni a hivatásos politikusok kasztjának kialakulását, mint ahogy azt is, hogy a kiemelkedő vagyonnal rendelkezők a politikai vezető pozíciókat is megszerezzék. Mindkét fajta ugyanis a társadalmi félelem fenntartásában érdekelt. Az egyik, hogy félelemből mindig újraválasszák, a másik, hogy félelemből kiszolgálják. A hivatásos politikusok mindig és mindenütt megpróbálnak informális és kapcsolati tőkét gyűjteni, és saját egyéni érdekeiket érvényesíteni. Európában a demokrácia polgárai ugyanúgy nem tűrhetik az adófizetők pénzén tenyésző hivatásos politikusokat, ahogy az Egyesült Államokban, a legrégibb modern demokráciában sem tűrik őket. Hogy a félelemre még okuk se lehessen, a jól működő demokráciák polgárai csak korlátozott időtartamra engedik meg, hogy közülük valaki adminisztrációs hivatalt (elnök, polgármester) vállaljon. Különösen óvni kell a demokráciát a nagy vagyonnal rendelkezők politikai uralmától. Már az ókori görög filozófusok figyelmeztettek, hogy az ilyenek szinte törvényszerűen próbálkoznak az emberek megvesztegetésével és megvásárlásával. Nem kell itt egyes személyekre gondolni - mindig így volt a történelemben. A demokrácia az első, amelyben ezt ki lehet küszöbölni, vagy legalábbis hatását csökkenteAki nagy vagyonával szolgákat tart, nem segíti a demokratikus gondolkodás meghonosodását, ezért nem is leltet maga sem demokrata és a demokrácia kiemelkedő személyisége ni. A svájci demokráciában nem véletlenül óvakodnak a gazdagok politikai pozícióba juttatásától, mondván, „minden nagy vagyon mögött gaztett rejlik”. Ha ez az elv a modern technológia és üzlet korában nyilván nem érvényesül maradéktalanul, a demokrácia jobban jár, ha a gazdagokat távol tartja a politikai hatalomtól. Ha másért nem, azért, mert a gazdag szolgákat tart, és a szolga soha nem lesz demokrata, vagyis az ilyen társadalom meggyőződéses híve és támasza. Aki nagy vagyonával szolgákat tart, nem segíti a demokratikus gondolkodás meghonosodását, ezért nem is lehet maga sem demokrata és a demokrácia kiemelkedő személyisége. A demokrácia ugyan nem a történelem vége, ahogy az amerikai Fukuyama gondolta, de kétségtelenül egy új típusú történelem lehetősége. Az eljövendő, félelem nélküli történelemé. A paprikapapucs kopogása Immár a negyedik országban kezdődött több hónapon át tartó magyar kulturális évad, ezúttal Hollandiában. Hiller István kultuszminiszter ez alkalomból kijelentette: a honi kultúra külföldi bemutatásából nem enged, mert a hozadéka akkora, hogy se forintban, se euróbán nem lehet számszerűsíteni. A kultúrák jövés-menésére persze majd a magyarországi európai kulturális fővárosi rang teszi fel a koronát 2010-ben. Kérdés, melyik város lesz a házigazda? Méhes Károly Az utrechti vasútállomáson óriásplakátról piroslik a paprikapapucs, a hollandiai magyar évad szellemes, a két ország „sablonos” jegyét ötvöző kabalája. Egy vicces állítás szerint soha még akkora területet nem csatoltak Magyarországhoz, mint amikor beléptünk az Európai Unióba, és lám, majdnem így van. Ismét megérkeztünk a tengerhez, egyenesen az óceán partjára, hiszen Hollandiában három hónapon át Partra Magyar! (Hongarije aan Zee) címmel fut majd a művészeti évad. Nem könnyű üyesmit megszervezni, árulja el Török András főkurátor, akinek pedig sikerült az az önmagában is művészinek nevezhető mutatvány: 33 holland városkában 247 rendezvényre kerítenek sort december közepéig. Elvégre kellett számolni a jelentős konkurenciával, hiszen a sors szeszélye folytán ebben az időszakban épp Hollandia az EU soros vezető országa, ami azt is jelenti, hogy mindenki ide nyomul megmutatkozni. Elég volt csak egy az amszterdami Filmmúzeum (ahol Tarr Béla retrospektív vetítés lesz) előcsarnokába bekukkantani: számlálhatatlan plakát, prospektus, meghívó jelezte, hogy valóban erősnek kell lennie a magyar művészet csábításának. Épp ezért a szervezők elhatározták, hogy nem azt „tukmáljuk rá” a hollandusokra, amit mi exportképes kultúrának gondolunk. Hanem meghívták a holland kulturális élet jeleseit, mintegy negyven intézményigazgatót, véleményformáló személyiséget, és felkérték őket, hogy ők maguk válasszák ki az aktuális magyar kínálatból azt, amiről úgy érzik, a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot honfitársaik körében. Ez számtalan meglepetést is okozott, például, hogy az operazenei kínálatból Szokolay. Sándor Vérnász című operájára voltak „vevők”, de egyben azt is jelentette, hogy valóban a kortárs magyar kultúra utazik ki, jóformán az utóbbi két-három év legfrissebb termésével ismerkedhetnek meg. Az biztos, hogy a nyitány napjainak eseményei meggyőző sikert hoztak. Az amszterdami Concertge- bouwban megtartott, Fischer Iván vezényelte Sztravinszkij- és Bartók koncert az 1800 néző „standing ova- tion”-ét hozta, ami a bennfentesek i|| szerint egy évadban jó, ha kétszer előfordul. De ugyanez mondható el a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta utrechti fellépéséről, vagy a hágai Fotómúzeumban megnyílt magyar fotótörténeti kiállításról, aminek külön érdekessége, hogy az a Nádas Péter rendezte, illetve válogatta az anyagot, aki természetesen íróként ismert Hollandiában. A magyar kulturális bőség láttán az embert egyrészt büszkeség tölti el, de ugyanakkor nem kerülhető meg a kérdés, hogy mindez a kultúrdiplomácia mibe kerül és vajon a befektetett anyagi és szellemi energiák megtérülnek-e? A legilletékesebb, Hitler István művelődési miniszter a következőket mondta:- A hollandoknak se jó, se rossz képük nincs a magyarokról, mert általában semmilyen kép nem él bennük rólunk. Azt szeretnénk, hogy decemberre ez jócskán változzon, természetesen pozitív felhanggal. Erre, azt hiszem jó esély van, hiszen a londoni Magyar Magic-et is 9 hónap alatt 1 millióan látogatták meg, míg a 2001-es francia évad után 25 százalékkal nőtt a franciák által nálunk eltöltött vendégéjszakák száma. A holland évad egyébként mindent összevetve 400 millióba kerül, aminek tetemes része egy konkrét és tudatos marketingre ment el. Azt ígérhetem, hogy a magyar kultúra külföldi bemutatása továbbra is prioritást, azaz kellő pénzt kap, nem fogunk hátrébb lépni, mert minden befektetett energiának a sokszorosa térül vissza, amit nem lehet se forintban, se euróbán kifejezni. A miniszter lapunk kérdése arról is szólt, hogy e kultúrdiplomácia következő állomása ugyan az orosz évad lesz 2005- ben, de már 2010-re is tekint, amikor egy magyar város lesz Európa Kulturális Fővárosa.- A napokban tesszük közzé a pályázatot, amit megyei jogú városok számára írunk ki - mondta. Az ártatlan újságírói kérdésre, miszerint ez azt jelenti-e, hogy a Pécs, Debrecen, Győr és vélhetőleg Eger mellett szintén pályázó Budapest esélyei ezzel csökkennek-e, Hiller István válasz helyett - válaszként? - jóízűen felnevetett.
