Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)
2004-10-04 / 272. szám
2004. OKTÓBER 4., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA Táborokba kényszerített életek: a múlt század legborzasztóbb tette GYARAPODOTT A TOJÁSMÚZEUM. Újabb különlegesen hímzett darabokkal gyarapodott az országban is ritkaságnak számító Hímes Tojás Múzeum. A településen évszázadok óta nagy hagyománya van a húsvéti tojásdíszítésnek, a múzeumban százával láthatják az érdeklődők a különleges motívumokat, a világ minden részéről. fotó, laufer László A folyó lehet, elválaszt, ám a konferencia összeköt Helyi civil szervezetekkel együttműködve szervezte meg Duna-programját szombaton a Baranyai Emberekért Szövetség. „A Duna nem elválaszt, hanem összeköt” - hogy ma igaz-e a szakmai nap mottója, nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy törekedni kell rá. • Barabás Béla- Kevés település mondhatja el magáról, hogy két főútja van - hangoztatta Hegedűs György, Dunaszekcső polgármestere (első képünkön) a nemzetközi szakmai napon tartott rövid köszöntő beszédében. - Az 56-os út nagy forgalma ugyan sok kellemetlenséggel jár, ám a másik, a Duna, a reményeink szerint visz- szaszerzi régi szerepét, és Európát hozza el hozzánk.- Megkopnak a dolgok, a Dunával is ez a helyzet - mondta a konferenciát nyitó gondolat- ébresztő bevezetőjében Bokor Béla, a szervező Baranyai Emberekért Szövetség elnöke. - A folyóval kapcsolatban is fel kell frissíteni néhány gondolatot, hiszen nem csak kereskedelmi, turisztikai, gazdasági, de egyben kulturális útvonal is. Fel kell eleveníteni például, hogyan hordták nagyanyáink a szalámit, a tojást az egykori kofahajókon Budapestre. Ha a gondok megoldására, mint például a Duna mentén élő emberek életminőségének javítására már nem tudunk mit mondani, akkor jön az, hogy majd a turizmus jelenti a kitörést Ez azonban önmagában kevés. Tóth József (második képünkön), a PTE egyetemi tanára szerint ma a Duna inkább elválaszt, mint összeköt, igaz: ennek ellenkezőjére kell törekedni.- A monarchia idején a folyó- nak komoly szerepe volt, a zömében egymás ellen fellépő utódállamok ezt is veszélybe sodorták - mondta a professzor. - Ma újra van Közép-Európa, de ahhoz, hogy hazánk a Dunában és geopolitikai helyzetében rejlő komoly lehetőségeit kihasználhassa, több, hasznosabb hídra lenne szükség: Mohács százötven éve küzd hídért, ami a szekszárdi utak szempontjából a semmiből a semmibe vezet Schmidt Tamás, a Duna-Dráva Nemzeti Park dunai osztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a vizes élőhelyek költséges rekonstrukciója nem képes megállítani a meder mélyülésével járó negatív folyamatokat. A konferenciát stílusosan egy dunai hajóúton elköltött ebéd, halászbárkán tett látogatás követte, este a térség gasztronómiájával ismerkedtek az érdeklődők. Telepessors. Ez a címe annak a tudományos igénynyel és alapossággal készült munkának, mely az 1950-53 közötti „magyar gulágok” feltérképezését vállalta fel. A könyvet tegnap mutatták be Pécsett. Balogh Z.- A XX. század legborzasztóbb cselekedete volt, amikor embereket deklasszáltak, kényszerrel asszimiláltak, nyelvükből és kultúrájukból kizártak úgy, hogy bezárták őket - mondta a Telepessors című könyv tegnapi bemutatóján dr. Saád József szerkesztő. Az ELTE szociológiai intézetének docense egy, a búr-angol háborúval induló, az orosz gulágokon, a hitleri haláltáborokon át, világméretekben máig vezető út egyik állomásaként jellemezte az ’50-es évek magyarországi kényszermunkatáborait A könyvben a hortobágyi, nagykunsági valaha volt 12 munkatáborból 5-nek a történetét dolgozták fel, dokumentumokkal alátámasztott esettanulmányok segítségével. A többi 7 tábor esetében az irányokat és az akciók nagyságát jelölték: honnan, mikor és mennyi vétlen áldozat került a magyar gulágokra. 1950. június 23. és 1953 március 31. között 35 kitelepítési hullám volt Magyarországon, a munka során 417 települést biztosan azonosítottak, ahol ez idő alatt éjszakánként meg-megszó- lalt a csengő... Főleg az osztrák és a jugoszláv határvidékről - értelemszerűen: Baranyából is - kerültek a legtöbben, 8-9 ezren az alföldi kényszermunkatáborokba. Melyekből az említett 5-öt a mű korabeli légifelvételek alapján, az ezek felhasználásával ma készült pontos térképek segítségével is bemutatja, az egykori rabok elbeszélései köré fonódva. S akkor ezen a ponton kell elrugaszkodni a szenvtelen tárgyilagosságtól. Mert a szerkesztőnek tegnap kellett szembesülnie azzal, hogy a címlapfotónak, ami a borzasmihályfalvai táborban készült, nemcsak a szerzője, Fulmer István van a teremben, hanem a szereplője is, aki nem más, mint a meghívó-moderátor, Becker József. Akit Fulmer egy Dr. Saád József becsempészett? véletlenül meghagyott? fényképezőgéppel akkor örökített meg, amikor az kilépett a munkára hajtott hajnali menetből, hogy beletaposson egy kicsit a lélek elvadultságát magában hordó gazos, kietlen, üres pusztába. Nem a tárgyilagosságra tartozik, hogy könny szökik a szembe, ha valaki beazonosítja a térképen az egykori fekhelyét az istállóban. Hogy kisebb csoportok szerveződnek az egykor elhur- coltakból a könyvbemutató előtt és után, fényképek járnak kézről kézre az embertelen vüág előtti és utáni létezésről. Az viszont már nemcsak az érzelmek síkjára való, hogy az elhurcoltaknak vagy a más módon az életüket megtöretettek- nek joguk van szembesíteniük az utókort a történtekkel. S ebben nem szabad kivételt tenni az egyik vagy másik oldalon álló részes és annak leszármazottja között. Ki kell tárulkozni még akkor is, ha a mai sikeres, erős, versenyre orientált társadalom- képbe a vesztesek nem igazán férnek bele. A Telepessors a Gondolat kiadásában, a Telepes Társadalmi Múzeum Alapítvány támogatásával valósult meg, és legkésőbb jövő tavaszra várható a könyv második kiadása is. Kari pékmester életei Balogh Zoltán Kari úr a lelkemre kötötte, említsepi meg: Schneller Margit néni a magyar sütőipar anyja. Ez így egy kicsit furán hangzik, de értem én, főleg, hogy figyelem Kari úr sebesen cikázó szavait, szélesre tárt gesztusait. No meg a tekintetét, amivel a kemence lángjait simogatja. Egy igazi magyar kemence lángjait, ahol igazi magyar kenyér sül. Mert Kari Sebestyén nagyharsányi pékmester nem enged a kenyér magyarságából és az elveiből, még akkor sem, ha az egykori technikumi szakmai atyaúristen éppen nő volt, és Schnellernek hívták. Kari úr eredetileg postamester akart lenni. Mert postamesternek falun is jó lenni, az ember kinyitja a hivatalt, elgardírozza a postáskisasszonyt, szundít egyet az ebéd után, aztán bezárja a napot a páncélba. Nincsen hajnalba nyúló délután, nincsen verítékpatak, nincs az aggódás, hogy ugyan mi sül ki mindenből. Kari úr - jegyezzük meg: ha nem is a maga, de mindenki más szerencséjére, és ezt most már ő is büszkén belátja - mégsem lett postamester Alsószentmár- tonban. Ahol éppen félszázada pékséget nyitott az édesapja, s ahol a süldőgyereknek nemcsak belekóstolnia, de napról napra belefolynia is kellett a munkába. Sokan vagyunk, akiknek az orrában, szemében, a bőrén még itt settenkedik egy falusi kispékség hajnali illata, fehérsége és barnasága, langymelege. És sokan vagyunk még, akiknek, anyánk futáraként, itt olvad a nyelvén a jutalom: a leforrott, friss kenyértöredék íze. Csoda-e hát, ha Kari Sebestyén maradt a kemencénél és a kenyérnél? Nem azért, így kezd születni az élet Postamester akart lenni mert a közhiedelem szerint a péknek műidig van kenyere - hiszen néha lisztje se volt -, hanem megérezte, hogy a kenyér tulajdonképpen ő maga. Élőlények mindketten. Természetes gondoskodást, törődést, nagy figyelmet követelő, újra meg újra életre kapó élőlények. Ez a gondolat húzta maga után odáig, hogy több év nagyipari - igaz, utóbb boldogan fölvállalt - futószalag-szemlélet és -gyakorlat után, bő két évtizede kikérte a munkaügyről a barna könyvet, és a saját lábára állt Először Siklóson, utóbb Nagyhar- sányban, ahol egy nagygazda átalakított istállójában építették meg pont húsz éve a nagy- és a kiskemencét, s ahol harmadmagával, idén augusztus 20-tól, igazi magyar kenyeret süt a pékmester. Hogy mi az igazi magyar kenyér készítésének a titka? Hm... A kovász. Víz, élesztő, liszt Hogy nincs adalék, hogy természetes az íz. A négyzetesen szaporodó baktériumok. Először egy. Aztán egyet pülantunk, és egymillió. Aztán nézzen körbe itt, mutat a pékség egyik, majd másik szegletébe, látja, hogy most, este nyolckor már hány milliárdan vannak? Pedig fél négykor készült a kovász. Kari Sebestyén elsorol még pár technikai fortélyt, ilyen meg olyan arányokat Ami a többiből a leginkább megfog, hogy ezt a két téglakemencét olyan iparos emelte, aki élete addigi hatvannégy éve alatt nem egyet és nem kettő látott már. Hogy a pékre, és nem a hőmérőre van bízva, mikor rakja be a tésztát, és mikor veszi ki. Hogy miképpen kell megemelni a lapátot ahhoz, hogy ne guruljanak le róla a zsömlék. Hogyha kivettük, ezt a másik éle tét hogyan Bkell szépen, tisztára si- r mogatva a helyére tenni. Kari úr azt mondja, hogy irtózatos a verseny Kikérte a barna könyvet, és a saját lábára állt ezen a piacon. Bólogatok, és eszembe jut, hogy meg kell emlékeznem Schneller Margit néniről, aki ugyan versenyről aligha hallott a maga idejében, de akadt pár nem mindennapi tanítványa. FESTETT TOJÁSKÜLÖNLEGESSÉGEK ZENGŐVÁRKONYBAN
