Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-19 / 257. szám

2004. szeptember 19., vasárnap Művészbejáró 17 Gálffi és a tanítványai Gálffi László olyan sebességre kapcsolt, amely valószínűleg ismeretlen még a Forma-1 háza táján is. Kilenc(l) szerepben láthatjuk őt ebben az évadban. Nemrég fejezte be egy tv-film forgatását, délelőtt próbál az Örkény Színházban, délután tanít a Színművészeti Egyetemen, és szinte minden este előadása van. Nem tudta átvenni a nyíregyházi Vidorfesztiválon neki ítélt legjobb férfi alakítás díját sem, mert éppen Szlovákiában játszott.- Nagy szerencse, hogy a Pizza Hut étteremben minap rendezett ünnepélyes esemé­nyen, amelyen kézlenyomatát és aláírását örökítette meg az utókor számára, részt tudott venni!- Igen, most valóban azt mondhatom, hogy minden összejött. Akár a régi szép időkben, Esztergályos Károly- lyal tv-filmet forgattunk. Ezút­tal Móricz különleges és igen időszerű Ebéd című novellája volt az irodalmi alapanyag. A pesti urak összeülnek - töb­bek között Hollósi Frici, Kránitz Lajos, Kozák András, Seress Zoli , és már éppen a GÁLFFI LÁSZLÓ Született: Budapest, 1952. Diploma: Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola Filmek: Kenguru, Requiem, Wagner, Torzók Színházi szerepek: Amadeus, Rimbaud, Kean, Oidipusz, II. Edward, Borisz Godunov Díjak: Jászai-díj, érdemes művész, Mensáros-díj, Ruttkai- gyürű, Magyar Köztársaság Kiskeresztje Család: nőtlen, gyermeke nincs hetedik mennyországban ér­zik magukat, amikor egy sze­rencsétlen kisember tragédiája belerondít a boldogságukba. Pokoli munka volt egyébként, mert tíz napig reggel kilenctől este nyolcig faltuk a velős pirí- tóst, a birkapörköltet, felváltva paprikás csirkével meg sült haílal, valami lónyállal megte­tézve. Mert ugye alkoholt nem lehet inni forgatás alatt.- Hogy intézi, hogy egy de­ka súlyfeleslege sincsen?- Pedig megeszem, amit megkívánok. Nem csinálok sportot a kínzóeszközeimmel való foglalatoskodásból, csak annyit küzdők velük, ameny- nyi jólesik. A sok munka szedi le az emberről a súlyfelesle­get. Ebben az évadban kilenc előadásban szerepelek, majd­nem minden este játszom. Két osztályban tanítok beszéd- technikát a Színművészeti Egyetemen. Mikor tegyek rá egy lapáttal, ha nem ma, ami­kor még bírom erővel? Nincs is mód nosztalgiázni, annyi érdekes dolog történik mosta­nában a magyar filmes és szín­házi világban. Új generáció kezdi mutogatni az oroszlán- körmeit. Csak a növendékeim­nél maradva, Kamarás Iván, Nagy Ervin, Nagy Zsolt, Feke­te Ernő, Schell Judit, Fullajtár Andrea, Ónodi Eszter, Maro­zsán Erika... Öröm látni, aho­gyan megtalálják a helyüket a pályán azok, akiket sokra tar­tok. Nem foglalkozom a múl­tammal. Jobb érzés például négy növendékemmel együtt próbálni Csehov Sirályában, az Örkény Színházban.- Az elszalasztott nemzetkö­zi filmes karrierje sem izgatja?- Nyilván a Wagner című egykori szuperprodukcióra gondol. Tényleg nagy dobás volt. Elindulhatott volna vala­mi, de akkortájt nem lehetett nyugatra utazni olyan gyak­ran, hogy ne számítson disz- szidálásnak. Nem bánom, hogy nem lett folytatása. Ép­pen most vetítették valamelyik csatornán a televízióban, és úgy néztem magam, mint va­lami idegen jószágot.- Tíz éve színinövendékeket tanít beszédtechnikára. Ez is a múlt?- Nem, ez nagyon is élő va­lóság számomra! Sok bajom volt a kiejtésemmel, még ma is dolgozom ezen. Vámos László ötlete volt, hogy mint a téma­kör kínjának, keservének jó is­merője, próbáljak segíteni azokon, akiknek szükségük van rá. Tanárnak, azt hiszem, megfelelő vagyok, át tudom adni a szakma fortélyait a nö­vendékeimnek, sőt a színpa­don is megmutatom, miként működik ez a gyakorlatban, hiszen a Különóra című elő­adásban is beszédtechnikát oktatok, de színészpedagógiát például semmi pénzért nem tanítanék.- Októberben újra régi sike­rei színhelyén, a Vígszínház­ban próbál.- A Pisti a vérzivatarban cí­mű előadásra készülünk Mar­ton László rendezésében, az­tán ismét az Örkény Színház következik. Januárban Kovalik Balázs állítja színpadra saját, Odüsszeuszról írt, illetve szer­kesztett darabját, amely a hon­vágyról, a megérkezésről és az elvágyódásról szól. Fantaszti­kus szerep, vagy talán nem is az, igazán nekem való feladat. Nagyon várom már. P. Horváth Gábor HÍREK Csoda a Hollán Ernő utcában Csodás meglepetéssel szolgált a minap befejeződött ZSIDÓ FESZTIVÁL: az Odeon-Lloyd mozi a Hollán Ernő utcában az első nagyjátékfilmjét rendező, fiatal Groó Diána Csoda Krakkóban című alkotását tűzte januári premierje előtt műsorra. Békés Italát. A túlnyomórészt lengyel művészekkel, Krakkó­ban forgatott filmet számtalan csodás sztori tette még emléke­zetesebbé az alkotók számára. A fiatal rendező önéletrajzi ih­letésű filmjének női főszerep­lőjére igen nehezen, csak a krakkói utazás előtt néhány nappal talált rá. A próbafelvéte­len aztán teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a szerepet csak Bíró Eszter játszhatja el. A fő­hős ugyanis álmodozó, roman­tikus alkat, aki hisz a csodák­ban. Bíró Esztert, aki még szin­te gyerekként aratott hatalmas sikert a Miss Saigonban, majd New York-i színitanulmányait befejezve a Madách Az Opera­ház fantomja, az Operettszín­ház Mozart című előadásaival és a Budapest Klezmer Band énekeseként robbant be, elke­rülték eddig a filmes feladatok. De aki hisz a csodákban... „A csodarabbi segít az embe­reknek - mondja legújabb film­sztárunk. - Valószínűleg nekem is ő segített. Egy varázskönyv segítségével egyszer csak ott termett Krakkó zsidó negyedé­isodáról, csodavárásról szól a film napjainkban játszódó története, s fúgy látszik, ez elindí­totta a közönség fantáziáját. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel az eredetileg tervezett egy előadás helyett kétszer játszot­ták a filmet telt ház előtt. Ap­róbb zavart csak az okozott, hogy a műsorfüzetben közölt 74 perc helyett másfél órás a film, ami egyébként egyáltalán nem baj. A vetítés után nagy taps köszöntötte az alkotók kö­zül is megjelenteket, a rende­zőt, Groó Diánát, aki a filmet ta­nárának, a nemrég elhunyt Simó Sándornak ajánlotta, a fő­szerepet játszó Bíró Esztert és ben. És csodák csodája, egyálta­lán nem okozott gondot szá­momra, hogy ez a forgatás tulaj­donképpen a filmes iskolám volt, eddig ugyanis nem szere­peltem filmben.” A történet'azonban annyira közel áll a film­ben is Esztert alakító színész­nőhöz, hogy lu­bickolt a szere­pében. Mint mondja, hálás a lengyel színész kollégáknak, el­sősorban a part­nerét játszó Matej Adam- czyknak, hogy csodával hatá­ros türelemmel viselték, hogy a forgatás előtt szinte semmit sem tudott a filmezésről. „A végén már azért könyörögtem a csoda­rabbihoz, hogy minél később érjen véget a forgatás” - árulta el Bíró Eszter, majd hozzátette, hogy várja a csodás folytatást, az újabb filmszerepeket. Per­sze, addig sem ül karba tett kéz­zel. Jamie Wintchesterrel első önálló albumán dolgozik, ame­lyen szerepelni fog a Budapest Klezmer Band filmben is hallha­tó szerzeménye. P. Horváth Gábor Bíró Eszter lu­bickolt a sze­repében, pedig először filme­zett, de a len­gyel kollégák olyan türelme­sek voltak, mint a csoda­rabbi Kovács Lajos tigrisbukfence a tehénen Kovács Lajos, a magyar filmek ügyeletes szörnyű embere mondja, úgy örül az Argó-beli egyik fősze­repnek, mint kisfiú a villanyvasút- nak. „Felüdülés, Kanári sziget” - ragozza. Árpa Attila „bugris” filmjé­ben a nehézfajsúlyú művész Ba­logh Tibit, a pitiáner bűnözők vezé­rét alakítja. Kovács leghőbb örö­me, hogy ezzel a szereppel végre bemutathatja vígjátéki vénáját. Közben produkálhatja is magát a hatvanéves vasember, ki más spor­tok mellett, minden évben lefutja a kis és a nagy maratont. A legsűrűbb akciójelenetekben sem használ kaszkadőrt. Egy menekülési jelenetben például tigrisbukfenccel veti át magát egy tehénen. Ungvári nem tudja lezárni a nyomozást Ungvári Tamás irodalomtörténész, aki mellesleg több világhírű egyetem professzora, előadója, mint sokan háromnegyed évszázadosán, úgy érezte, itt az ideje, hogy elkészítse a mérleget. A kiváló kritikus, műfordí­tó, irodalomtörténész holnaptól üzletekbe kerülő ön­életrajzának címe magáért beszél: Lezáratlan nyomo­zás. „Megbízható tanú lennék? Még a saját életemről szólva sem vagyok az...” - jellemzi a memoárt a tőle megszokott humorral. Pedig helyenként gyilkos iróniá­val írja életének főbb történéseit és szereplőit. Magán­életének titkait is radikális őszinteséggel tárja fel. A szórakoztató tanúságtétel biztató lecke a túlélés bol­dogságáról, az önmegőrzés derűjéről is. Miss Daisy után Semmelweis Bruce Beresford, a nagy sikerű Miss Daisy sofőrjének rendezője Semmelweis Ignác életéről készül filmet for­gatni. Beresford mondja, nincs magyar kötődése, de fél éve a New York Timesban olvasott egy háromolda­las cikket a „magyar doktorról”, ami naqy hatással volt rá, és sorsszerű: nem sokkal rá kapott egy Semmel- weisről szóló forgatókönyvet az Amerikában Vincent de Viliként ismert producer Csornai Zoltántól. Beresford a napokban Magyarországon járt helyszíneket keresni. A produkcióban szintén részt vevő Kapitány Ivánnal, az Üvegtigris társrendezőjével kiszemelték a Fő utca 1. épületét, a Ludovika még fel nem újított részét, Komá­romban a Monostori erődöt, belső felvételekhez töb­bek között a Műegyetemet. A technikai hátteret a fóti stúdió adja, a színészválogatás Amerikában kezdődik. Faludy György komputeres születésnapja Faludy György Kossuth-díjas költőnk közelgő, 94-ik születésnapjáról egy nem mindennapi irodalmi est ke­retében emlékeztek meg tegnap. Faludy Művészet és Technika címmel tartott beszélgetést olvasóival Kecs­kemét városában. A rendhagyó estet egy számítás- technikai szaküzletben rendezték, ahol a költőn kívül részt vett Dulity Tibor festőművész, Kovács I. József Pilinszky-díjas költő és Szénási Pál dalszerző is. „Ha már technikáról van szó, legalább a Trombita utcában vagyunk, s a Művészházban” - mondta megnyugtatá­sul az idős költőóriás. Kertész Imre pénz nélküli nagy díja A magyar írók fölöttébb népszerűek Németországban. Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas író egy újabb német elismerést is elkönyvelhet magának. Életművéért, ki­emelkedő írói teljesítrrfényéért a Corine-könyvdíj külön- díját kapta. Ez az elismerés nem jár pénzzel, amit Ker­tész nem bán, hiszen a díj célja, hogy felhívják köny­vekre, szerzőkre a figyelmet. A díjazottak névsorát Er­vin Huber, a médiaügyekkel foglalkozó bajor miniszter a hét végén tette közzé. Avar István, az aranybányász A hét elején indította 140-ik évfolyamát a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Hat színművészünk vehette át a pályán töltött ötven év után aranydiplomáját. Köztük Avar István, az Egercsehiből elszármazott bányász. „Hiszek a magyar beszédben - vallja. - Mióta eszemet tudom, azt papolom, hogy a nyilvánosság előtt szerep­lő embereknek kutyakötelességük retorikával, a helyes magyar beszéddel foglalkozniuk. A főiskolán is ezért tanítok már húsz éve. Az ember még főiskolás korában úgy gondolja, az lesz az igazi, ha majd ő fog itt taníta­ni. Ez lehet hiúság, lehet tisztességes becsvágy, lehet karriervágy, vagy bajiam a pedagógiára, az én esetem­ben azonban a helyes színpadi beszéd iránti megszál­lott elkötelezettségem a döntő.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom