Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-12 / 250. szám

6 Riport, interjú 2004. szeptember 12., vasárnap Krizsó: Két arany, két lány, sok csoki anyaszerep halasztva Legnagyobb kritikusa az édesanyja. A gazdasági életből csöppent a politikai életbe, de most már élvezi ezt a szerepet. KRIZSÓ SZILVIA, az MTV Este műsorveze­tője korábban a színészi mesterséggel is kacérkodott. Vallja, nem rideg és távolságtartó, mint sokan hiszik róla. A z egykori opera gyermek­kórus-tag kiénekelte ma­gát a Budapesti Operett- színház két sztárja, Fischl Mónika és Vadász Dániel esküvő­jén?- Nem, bár Mónika barátnőm az én esküvőmön tavaly az Ave Ma­riával lepett meg. Úgy gondoltam, ennyi profi közt mégse lépek fel, viszont kitáncoltam magam. Na­gyon szeretek bulizni, táncolni és énekelni - az utóbbit csak otthon, szűk körben művelem.- A képernyőről inkább úgy tű­nik, egy magabiztos, kemény nő néz ránk esténként.- Nem vagyok rideg természetű és távolságtartó, engem a derű, a szeretet, a vidámság éltet. Szeretek viccelődni, humorizálni, de ennek, úgy érzem, nincs helye egy komoly poíitikai műsorban.- Meddig lehet, illetve szabad el­menni, s volt-e, aki nem vette fel a kesztyűt?- A riportalanyok tudják, mire szá­míthatnak a műsorunkban, és azt is, hogy felkészülten várom őket. Szerintem mindegyikük felveszi a .kesztyűt. Egyszer, még Duna TV-s koromban, olajügyben kicsit ráme­nősebben kérdezősködtem, és ez nem nagyon tetszett az illetőnek. Nem is volt hajlandó válaszolni a kérdéseimre. Ez kevésbé zavar. Sokkal kényelmetlenebbül érzem magam, ha tudom, hogy riportala­nyom nem mond teljesen igazat. Ilyenkor tényeket igyekszem köz­beszúrni...- Kik a legnagyobb kritikusai?- Az anyukám és a férjem. Anyu minden adást megnéz és felvesz. A Krizsó-összes megvan neki, már egy videótékát is nyithatna. A meg­jelenésemet rendszeresen szóvá te­szi, hol dicsér, hol bírál. A gyors beszédem csak azért nem téma ná­la, mert tudja, hogy apukámtól örököltem.- A ruházata sem mindig okoz osztatlan sikert. Ki öltözteti, egyál­talán honnan szerzi be „fellépő” ru­háit?- A „butik” házhoz jön, azért természetesen van beleszólásom, hogy mit veszek föl. Persze, nem könnyű mindenki ízlésének megfe­lelni.- Ön egy bankban dolgozott éve­kig, és csupán néhány éve cserélte fel a gazdasági szférát a politikai­val. Nem bánta meg?- Nem, mert a munkám nap mint nap újabb kihívást jelent, ami a lételemem.- A politika mindig érdekelte?- Érettségiig nem, de 1989-ben mi voltunk az első évfolyam, amely már nem a történelemkönyvből szerzett minden ismeretet, mert a tanárunk bátran kijelentette, a könyv második fele aktualitását vesztette, ezért jegyzetekből tanul­tunk. Az érettségin mázlim volt, az egyik tétel ugyanis az 1947-68 köz­ti időszak gazdasági és politikai elemzését várta tőlem. Nem volt könnyű, de sikeresen megoldot­tam. Az érettségiig csak szépirodal­mat olvastam, utána viszont főleg újságot, és ez a tendencia sajnos most is tart, mert már nagyon ke­vés idő jut a regényolvasásra.- Bejárta a fél világot, külföldön fi­gyelemmel kíséri a hírműsorokat?- Igen, a CNN-t és a BBC-t be­kapcsolom, de csak kis dózisban adagalom a híreket, mert néha jól­esik kiszabadulni a hétköznapok­ból. A magánéletemet és a munká­mat igyekszem különválasztani, de azért a családban vagy baráti kör­ben jókat politizálunk. Ez persze a KRIZSÓ SZILVIA Született: Budapesten, 1971. január 8-án Iskolái: Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola, Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szak Munkahelyei: Bank Austria, Nap TV, Duna TV, MTV Családi állapota: Férjezett munkámat nem zavarja, mert val­lom, hogy egy újságírónak objek- tívnek és semlegesnek kell lennie.- S mikor láthatjuk már anya­szerepben?- Az a „premier” még odébb van. Temesi László NAGY TÍMEA duci kislány volt, amikor vívni kezdett. Hamarosan kiderült, hogy lassú és gátlásos is. Első edzője leadta Sima Istvánnak, későbbi nevelő­edzőjének mint tehetségtelen kezdőt. Titi azonban csodát müveit, Sydneyben és Athénben is. Á llítólag az edzőid csak akkor figyeltek fel rád, amikor az életed máso­dik versenyét is meg­nyerted?- Borzasztó szorgalmas és ki­tartó voltam, de nem nyúlánk, izmos, gyors, ahogy az a vívók nagykönyvében meg van írva. Hiányzott belőlem a pimaszság, a vagányság, hogy a szakembe­NAGY TÍMEA Született: Budapest, 1970.08.22. Diploma: Bárczy Gusztáv Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főiskola Legjobb eredmények: kétszeres olimpiai bajnok egyéniben, több­szörös világbajnok csapatban, Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok Család: férje sportújságíró, gyermekei Csenge (6), Luca (2). rek számára meggyőző legyek. És én mindenáron győzni akar­tam! Még ma is előttem van az a szabó bácsi, aki a balkezes vívó­ruhámat készítette. „Egy leendő világbajnoknak készítek ruhát” - mondta. Emlékszem, hogy a Pöttyös utcától - ott lakott az öreg - hazáig azon morfondíroz­tam, hogy miért nem olimpiai bajnokot mondott.- Kis időt még vámod kellett az olimpiai aranyig...- Az én mackós vívásomnak a párbajtőr passzol, de koráb­ban ebben a fegyvernemben nem versenyeztek nők. Valóban nem vagyok gyors, de a kezem nagyon jó. Párbajtőrrel három év gyakorlás után első tudtam lenni az 1992-es világbajnoksá­gon. Az 1996-os olimpiára pedig már abszolút esélyesként utaz­tam, mert előtte minden Világ­kupát megnyertem.- Milyen furcsa az élet, hogy éppen az atlantai kudarc hozott számodra két olimpiai aranyér­met!- Inkább a két lányom! At­lanta után abba akartam hagyni a vívást, annyira elkeseredtem. A média is darabokra szedett. 1996 szeptemberében dolgozni kezdtem mint gyógypedagógus. Ez a végzettségem. Gyerekorvos szerettem volna lenni, de az már nem fért a vívás mellé. Anyám, nővérem szintén gyógypedagó­gus. Szegény apukám mint ál­latorvos nem is nagyon jut szó­hoz a családi ebédeken... És ak­kor történt valami. Férjhez men­tem, és megszületett az első gyerekünk, Csenge. Megnyu­godtam. Hihetetlen lelki pluszt jelentett számomra a család. Közben edzőimmel, Udvarhelyi Gáborral és Móna Istvánnal ke­ményen készültünk Sydneyre. A görcsöm mintha soha nem is lett volna, elmúlt, és ki tudtam hozni magamból azt, ami ben­nem van.- Az athéni recept ugyanaz volt: gyerekszülés, rengeteg gya­korlás és olimpiai aranyérem.- Sajnos most hét hónapot ki kellett hagynom sérülések miatt a felkészülésemből. Az, hogy szeretne, de nem tud dolgozni, lelkileg nagyon megviseli az em­bert. Siettetni akartam a dolgo­kat, a kelleténél korábban lát­tam munkához, de ez csak te­tézte a bajt. Viszont itthon tud­tam maradni Lucával, a máso­dik lányommal. Fürdetem, alta­tom, szoptatom, mesélek neki. Várom a harmadik manót!- És a harmadik olimpiai aranyérmet?- Lejárok vívni, mert nagyon szeretem csinálni. Minden edzés, minden verseny, minden ellenfél más. Ki lehet találni, hogy mire gondol, hogyan okos­kodik az ellenfél. A legszebb ta­lálatok akkor születnek, amikor már megismertük egymás szú­rásait, védéseit, és akkor váratla­nul, mi úgy szoktuk mondani, sikerül kifestetni az ellenfelünk­kel a termet, azaz elküldeni mindenfelé, és finoman meg­szúrni... Szóval Peking. Négy év múlva már harmincnyolc éves leszek. Nőknél ez nem nagyon A lányokból nem szeretnék sportolót nevelni, de ahhoz ragaszkodom, hogy tanujjanak meg úszni. Csenge egyébként a margitszigeti Pingvin Úszóoviba jár fordult még elő, hogy ennyi idős fejjel aranyat vívjanak össze. A saját döntésem egyébként csak a dolog harminc-negyven száza­léka, a többi az egyesületemtől, a Honvéd-LNX-től, a szponzo­romtól, a férjemtől, a szüleitől és a szüleimtől, na meg az eset­leges sérülésektől függ.- Kihagytad a csokit...- Nem cigizem, nem iszom, nem kártyázom, de a csokit ké­pes voltam a spájzban falni, mintha csak a lisztért mentem volna be. A lányok azonnal megérzik rajtam. Legalább nem kell titkolóznom! És a csoki re­mek alapot szolgáltat a vitáink­hoz Móna Istvánnal, a szak­osztály-igazgatómmal, aki időn­ként alaposan leteremt, ha van rajtam másfél deka felesleg.- Ha nem lenne telepakolva egy egész szekrény a kupáiddal, érmeiddel, sose találnám ki, hogy kétszeres olimpiai bajnok- Csak ahhoz ragaszkodom, hogy a lányok tanuljanak meg úszni. Méghozzá úgy, hogy az áradó folyóból is ki tudjanak jönni. Nagymamám remekül kézilabdázott, de férjhez ment, és a nagypapa kérésére abba­hagyta a sportot. Anyám az egyetemen kosarazott. Én va­gyok az első fecske, akinek az éíete a sportra épült. A férjem­mel, Varga Sándorral együtt, aki sportújságíró, megértik és elfogadják, hogy nem tudok főzni, hogy a nagymamák éte­leit esszük, néha szalad a lakás, edzés előtt átviszem Lucát a szomszéd házba anyámékhoz. Szerencsére a férjem szülei is öt percre laknak tőlünk.- Lucával tonnaszámra hasz­náljátok a papír zsebkendőt!- Luca kicsit megfázott, én pedig allergiás vagyok a parlag­fűre. A nyár végi, ősz eleji prog­ramom az, hogy kivakarom a szememet és megfulladok.- Gyógyszer nem segít?- Minden kemikália dopping­szernek számít. Még a nyugtató szemcseppeket sem használha­tom. Homeopátiás készítmé­nyekkel kísérietezem, de nem érnek semmit.- Még szerencse, hogy nem Athénban jött ki rajtad!- Athénban nincs parlagfű. P. Horváth GAbor f i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom