Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-05 / 213. szám

2004. Augusztus 5., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­__________Magyarul - magyarán__________ A n yelvápoló ébredése Régóta foglalkoztat az álom mint közismert lelki jelenség. Irodalma szinte áttekinthetetlen. Egy-egy szokatlan álmokkal átkínlódott éj­szaka után mégiscsak a jól ismert álmoskönyvekhez nyúlok. Nem le­szek tőlük okosabb. Vannak tema­tikus álmaim. Gyakori a szőlősgaz­da szerep minden örömével és gondjával. Máskor a katedrán gya­korlom hivatásomat. Ismét máskor nemzetközi szakmai tanácskozá­son próbálom menteni a mundér becsületét, beleizzadva az idegen nyelven való szereplés gyötrelmei­be. Nemrégiben nyelvművelői, nyelvápolói minőségemben merül­tem mély álomba. Egy olyan világ­ról álmodtam, amelyben az embe­rek magyarul beszéltek. Ahol a diszk helyett lemezt is elfogad a számítógép, a filing-gel szemben az érzés az igazi. Finomabb a csir­kés szendvics, mint a chicken pre­miere, a tanár is inkább előad, mint prelegál. Majd más helyszínen já­rok, ahol az emberek nem károm­kodnak. Ahol nem dől a kanálislé sem a fiúk, sem a lányok, sem a fi­atalok, sem az idősek szájából. Csupa megszokásból sem szidják trágár böffeneteikben sem az égie- ket, sem az édesanyát. Csak na­gyon ritkán hangzik el egy ’macs­ka rúgja meg’, vagy nagyobb indu­lat esetén ’az ördög vigye el’. Az álom továbbtart. Olyan vi­lágba pottyanok, ahol az emberek még ismerik az illemszabályokat, ahol a nyelvi viselkedés, magatar­tás emberi magatartást jelent. A boltokban, a közhivatalokban az eladók, a közügyek intézői nem felejtenek el köszönni, vagy leg­alább fogadják a vevő, az ügyfél köszönését. Álmomban továbbszárnyalok. A diszkónak is nevezett bulikból kiszabadulok, mert érthető és ér­telmes beszélgetésre nincs lehető­ségem. Nem a lakótelepre, mert ott abban versenyeznek, hogy ki­nél bömböl hangosabban a gépze­ne. Abban a reményben haladok tovább, távolabbra, hogy termé­szetjárás közben élvezzem a csen­det vagy gyönyörködjem a mada­rak énekében. Csalódnom kell, mert van, akinek az a fontos, hogy szóljon a rádió. A másiknál ott a magnó és úgy bömbölteti, mintha rajta kívül senki se volna széles e világon. Almom visszatér az eredeti vá­gányra. És álmodom egy olyan vi­lágról, ahol a tömegközlekedésben részt vevő emberek nem törik ösz- sze egymást, ahol az ajtóban álldo­gálók felszólítás és morgolódás nél­kül beljebb húzódnak, ahol a fiata­lok átadják a helyüket az idősek­nek, ahol nem kell végighallgat­nom a fennhangon előadott sikam­lós diszkótörténeteket, ahol... és folytathatnám szinte vég nélkül, de hatalmas dörgéssel kitör a vihar. Er­re fölébredek, és szomorúan állapí­tom meg, hogy mindez csak álom volt, s bizonyára hosszú időnek kell eltelnie, hogy álmaimnak leg­alább egy része valósággá váljon. Rónai Béla Csak úgy, becsöppenni Magyarlukafára, nem ér fel egy életbiztosítással. Először is, villámlik a szeme a néprajzi műhelyben szövőcsoportot vezető hölgynek: dolguk van, most tartanak még csak a felhúzás, amott a felvetés, a torná­con - ezt különösen megjegyeztem - a nyüst- szemszámlálás első fázisainál. Minden mozdu­lat, főleg minden másodperc pontosan ki van számítva, az egyhetesre szabott szövőtáborba nem férnek bele a kotnyeleskedők. A szigorú hölgy pillantása utóbb megenyhült - amikor búcsút intettünk az útról. Egyszóval nyüstöl, felhúz és felvet, aztán csak sző vásznat és szőnyeget hét budapesti nő. Tanár, könyvtáros, kirakatrendező, infor­matikus. A lényeg, hogy itt közel kerüljenek az ősök által kitalált eszközökhöz - jobbakat még senki nem fundált ki. És gyakorolhassanak. Ez a nyári tábornak nevezett egyik szakmai gya­korlat a hároméves úgynevezett kurzus során, désre nagyon szép választ adott a kira­katrendező Borbényi Éva: az álmokat szövik ilyen­kor össze. Csak úgy, bejelentés nélkül be­csöppenni Magyarluka­fára, azért sem ér föl egy életbiztosítás­sal, mert Lo­vas Kata(lin) - textiles, Ha­gyományok A szövők előtt „biciklistá­bor” volt, a résztvevők Esz­tergomból érkeztek. Au­gusztus 7-én kezdődik a „családos tábor” Magyarlu- kafán, ahol a népi mester­ségekkel ismerkedhetnek, és művelhetik is azokat a aminek a végén szakmunkásoklevelet kapnak. Háza, Népraj- szülők és a gyermekek. Hogy mi a jó ebben az egészben? A lapos kér- zi Műhely, A Pécsett augusztus 12-én, a Művészetek Házában nyíló Élő népművészet című kiál­lításon a Kaptár Egyesület tagjainak mun­kái is láthatók lesznek. A messze földön hí­res Vendel-napi búcsúra három-négyezer embert várnak október 24-re. Kaptár Kör, a híres Vendel-napi búcsú, meg a Jó Isten tudja, mihez van még energi­ája, szóval világraszó­ló, amit csinál - meg­szédül a kapuban, amikor ráköszönünk. Maguknál nincsen te­lefon? - kérdezi, és tényleg őszinte, és tényleg a guta kerülgeti, mert menne Pécsre, addig ránézne a lányokra - utóbbiért szerintem nem kell elnézést kérnem a szövőtáborosoktól. Van telefon, de ha valaki nem veszi fel... Er­re közösen szapuljuk a szolgáltatót, szent a béke. Kata(lin) asszony finoman, apránként átpasszol bennünket a polgármesternek, aki történetesen a férje, s aki történetesen régi is­merős, szakmabélink: Kékes Tóbiás, fotós és újságíró és polgármester és mindenes. Bár most mintha nyugodtabbnak tűnne, mint mi­kor a szigetvári csatákat vívta. Tóbiás azért is jó ember, mert természete­sen van kulcsa a Galériához. Nem tévedés: a Magyarlukafai Galériához. Ahol most a hely­ben összegyűjtött régi lukafai tárgyakat ciró­gathatjuk, ahol előtte festmények, fotók vol­tak, majd meseillusztrációk, a búcsú idején csipkeverő-remekmunkák lesznek. Búcsú, persze... De nem a szemvillanásos, hanem a Vendel-napi, a huszadik, amikor ezrek és ez­rek szövik, lélekben legalábbis, újra a régi ál­mokat. BALOGH Z. GYERTYÁK AZ ELHURCOLTAKÉRT. A Roma Holocaust 60. évfordulójának tiszteletére nyílott kiállítás Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban. A Cigány Kulturális és Képzőművészeti Egyesület szervezte emlékkiállításon hat képzőművész képekkel, szobrokkal emlékezik a tragikus évfordulóról, az emléktár- lat szeptember elejéig látogatható. _________________________________ ___ fotó: laufer László Pé cs várja a világ táncosait Finisébe érkezett a hazánkban augusztus 12-22. között zajló III. World Folkloriada előkészülete. Pécsett és a 25 vendéglátó baranyai településen nagy várakozással tekintenek a „népmű­vészet olimpiája” elébe. A város vezetői és- a Folkloriada szervezői abban bíznak, hogy a rendezvény méltó lesz az előké­születekhez és a várakozásokhoz - hangzott el a tegnapi pécsi sajtó- tájékoztatón. Országosan 400 programon, összesen 49 települé­sen lépnek majd fel a világ 72 or­szágából érkező táncosok (kivéve azok az afrikaiak, akik nem kap­tak vízumot). Az első napok Pé­csé és Baranyáé: jövő csütörtö­kön 2200 fős „össztánccal” nyílik a III. World Folkloriada a Dóm té­ren, amit a közszolgálati tévé élő­ben közvetít. A következő három napban Pécs különböző terein, helyszínein tűnnek fel a tánco­sok, és ellátogatnak 25 baranyai helységbe Ú^Jippóra ugyanúgy, mint Lánycsókra. Ahogy Kun^zt Márta alpolgár­mester mondta: igyekeztek ezút­tal is olyan fesztivált rendezni, ami mindenkié, minden polgár számára elérhető, a köztereken zajlik, jobbára ingyenesen - de­monstrálva ezzel is a kultúra de­mokratizmusát. Toller László polgármester arra mutatott rá, hogy a Folkloriada is Pécs kulturális főváros imidzsét hivatott erősíteni, legalábbis ami Magyarországot illeti - egyelőre. De természetesen egy ilyen ren­dezvény kiválóan alkalmas arra, hogy a világban hírét vigye Pécs­nek, és ezzel még nagyobb esélye legyen az Európa Kulturális Fővá­ros cím elnyerésére. Toller László idekapcsolódóan jelentette be, hogy a világörökség bemutatásá­ra létrehozott programmal pályá­zat útján 1,5 milliárd forintot nyert a város.3 '-1 A főszervezők1 nevében Héra Éva és Laknerné Brückler Andrea arról beszélt, hogy a III. World Folkloriada egy 1998 óta folyó munka végeredménye lesz. A fesztivál több mint 200 millió fo­rintba kerül, amit a város, a me­gye, különböző minisztériumok és szponzorok adtak össze. Ez el­ső hallásra, a kulturális szférát te­kintve, nagy pénz, ám nem árt tudni, hogy csak a vendégek ellá­tása 120 millióba kerül. Ezért is fontos annak a 250 helyi önkén­tesnek a munkája, akik csoportkí­sérőként, tolmácsként vesznek részt a rendezvényen. ______m. k. Te rhesen „szabad a gazda” Még májusban történt: a szentlőrinci takarékszövetkezet központjában dol­gozó hölgy - ahogy fogalmaz: egy pil­lanatra - átment az irodájából egy szomszédos helyiségbe. Mindössze másodpercek telhettek el, emlékszik, mialatt megszabadították a táskájában lévő pénztárcájától, benne készpénz­zel, bankkártyával, iratokkal. Persze, a kártyát azonnal letiltatta, de ez a leg­kevesebb az őt ért kárban és bosszú­ságban. A besurranót többen is látták, tudják, kiről van szó: egy állapotos, vékony, hosszú hajú fiatal nő az, és azt is tudni vélik, hogy cégek, családi házak hosszú sorát lopta már végig. Még azzal az információval is szolgál­nak, hogy korábban fekete volt a haja, mostanában viszont vörösre festette. Az egykori károsult hölgy termé­szetesen feljelentést tett a helyi rend­őrségen. Igaz-e, hogy a rendőrök azért nem tartóztatják le a vélelme­zett tolvajt, mert az állapotos, és nem tudnák hol elhelyezni? - kérdeztük tőle. Erről igazán nem hallott, abban viszont biztos: a rendőrök azt mond­ták neki, hogy „képben vannak”, de ebben az esetben nem tudják a terhes nőre rábizonyítani, hogy ő követte el a lopást. Mindezek után hozzáteszi: hetési bűnözőkből” áll, élelmiszert, pénzt, műszaki cikkeket vittek eddig magukkal. A tevékenységüket Szent- lőrincre korlátozták, húsz-harminc eset írható feltételezhetően a rovásuk­ra, a szigetvári kapitányság nyomozói jelenleg is dolgoznak az ügyön. Kérdés, persze, hogy ilyen esetben ki lehet-e emelni valakit a sorból, mondjuk anyaotthonba lehetne irányí­tani a terhes nőt, ha hajlandó rá. Bizto­san eretnekül hangzik, és néhányan megbotránkoznak most: talán nem is érdemes próbálkozni. Mert az illető, le­úgy tudja, hogy az illető helesfai, on­nan járja a környéket. Első felindulásomban majdnem el­indultam Helesfára, valamiképpen megkeresni a vélt vagy valós tolvajt, elbeszélgetni vele a gyermekáldás örömeiről és az élet árnyékos oldalai­ról. Valószínűleg nem találtam volna meg. Tudniillik a nő egy Tolna me­gyéből „átruccant” banda tagja, mondja Kékesné Gyimóthy Marian­na, a megyei rendőrkapitányság saj­tóreferense. A hatfős, családi kötelé­kekkel összetartozó társaság „megél­Többen is látták „Munkahelyemen sok emberrel találkozom, akik közül egyre többen panasz­kodnak, hogy idegenek bemennek az otthonukba különféle ürüggyel, és utá­na hült helyét találják a pénzüknek vagy értéktárgyaiknak. A mi környékünkön is többen látták az elkövetőt, aki elég bátor, úgy sétál be a kertes házakba - miközben a tulaj otthon van mintha ott lakna. Ez a „szerencsétlen” lány egy szervezett banda láncszeme. Volt rá példa, hogy visszatért a már meglátoga­tott helyre, és újra próbálkozott. A rendőrség bevitte, kihallgatták, lefotózták, aztán megmutatták a képét: ő az, akit nem szabad beengedni az otthonaink­ba. De állítólag mást nem tehetnek, mert a nő állapotos, és azért nem lehet előzetes letartóztatásba helyezni, mert megoldhatatlan az elkülönítése. Arra azért figyelmeztették a károsultakat, hogy önbíráskodni nem szabad, mert ha valaki hirtelen felindulásában meglegyintené az állapotos leányzót, annak bi­zony komoly következményei lehetnek.” (A szentlőrinci M. T. leveléből.) hét, tisztában van a jogaival és a lehetőségeivel. S itt jönne az a kér­dés, amit már fel sem kell tenni: miután gyanúsítottként is kihall­gatták a nőt, valóban azért nem helyezik előzetes letartóztatásba, mert nem tudnák hová tenni? Azért nem kell az utóbbi felté­telezéssel foglalkoznunk, mert a jog ebben az esetben részben a nő mellé áll. Régebben az volt a gyakorlat, hogy kisebb j súlyú bűncselekményt elkö­vető terhes nők az esetek többségében kegyelmet kap­tak, mondja dr. Dicső István ügyvéd. Mára annyi változott, hogy automatikusan a tököli rabkórházba viszik őket, ahol meg is szülnek. Ám miután „mindössze” besurranásos lo­pásért vehetnék elő, az ille­tő, ha rá is bizonyíta­nak valamit, tekinteti tel az anyaságára, minden bizonnyal szabadlábon véde- ! kezhet majd. A bünte­tési tételről pedig egyelőre ne essék szó. BALOGH ZOLTÁN „Az elmúlt 10 éves időszakban az összbünözés több mint 70%-át kitevő vagyon elleni bűncselekményeken belül 23°/ffOs arányt képviselnek a betöréses topások. 1999-ben 81184 betöréses lopással 17,36 milliárd forintnyi kárt okoztak a bűnözők. A betöréses topá­személy vagy lakóközösség. A bűnt megelőzni ott lehet, ahol megvalósul, és azok előzhetik meg, akiket fenye­get. Bármelyikünk lehet bármelyik pil­lanatban sértett, áldozat. Tehát meg­előzni mindannyiunk érdeke, tehető­sége, sőt talán erkölcsi I kötelezettsége is.” j (Az Országos Bűnmeg­előzési Tanács ti kiadványától) ; «I ............. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom