Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-31 / 238. szám

4nyanapló <=*Z) o mii ab á n a I?

Kitárt kézzel elindultál felém

veszlek, hogy egyedül tolhasd a kocsid.

Egy keskenyebb utcán nagyon résen kell lennem, hogy el ne üss minden szembejövőt.

A strandolás ízére is minden különösebb gond nélkül rákaptál. Első alkalommal csak üldögéltél a medencében, és kedvenc tornyodat építgetted, mintha otthon a szőnyegen játszanál. A körülötted ugráló gyerekekről nem vettél tudomást, egyáltalán nem izgatott, hogy állandóan lefröcsköltek. Olyan igazi NyugiDomi voltál, mint egészen kicsi korodban. Nem kellett viszont sok idő ahhoz, hogy ráébredj, tornyot otthon is építhetsz, nagyot pancsolni viszont csak a strandon lehet. Néhány alkalom után a medencék kis ördöge lettél, szinte alig lehetett kirángatni téged a vízből. Mert ugye arra is rájöttél, hogy a pancsolóban a vízcsapkodás mellett még haverkodni, sőt akár csajozni is lehet. Udvarlási technikádon viszont van még mit csiszolni, mert egyelőre még azt hiszed, hogy akkor vagy nyerő, ha úgy közeledsz a lányok felé, hogy elveszed a játékaikat. Ebből szerelem helyett általában kísebbnagyobb konfliktusaid támadnak, aminek rendezése szüleid bevonása nélkül még nem igen sikerül. Közös erővel viszont általában meg tudjuk győzni kis társaidat, hogy téged is vonjanak be a játékba, vagy hogy egy kicsit adják kölcsön hajóikat vagy locsolókannáikat.

Úgy látom, ahogy növögetsz, a szád is egyre nagyobb lesz, igazi kis dumagép lettél. Ha valamihez nincs kedved, egyszerűen csak azt mondod, hogy „mem", ami a te szótáradban a nemet jelenti. Ha egyszer kiejted a szádon, már meg se próbállak meggyőzni, tudom, hogy semmi értelme. A szókincsed napról napra bővül, főleg esténként lefekvés előtt szeretsz nagyokat beszélgetni, Mielőtt elaludnál, minden barátod hollétére rákérdezel: ha azt mondod „dodo", el kell mesélnem, hogy a mozdony ilyenkor már régen alszik. Ha ugatni kezdesz, a kutyus tartózkodási hegéről is be kell számolnom. A „bumm-bumm" a maci, aki este természetesen már szintén alszik a „gogoval" és a „babbával", azaz a fagolyókkal és a labdáddal együtt. Aztán elkezdesz halandzsázni, hogy „tetetete", meg „nyanyanya", jelezve, hogy még eszed ágában sincs nyugovóra térni. Persze nem kell sok idő ahhoz hogy belásd, nagyon elfáradtál a napközbeni hancúrozásban, szemeid egyszer csak dumálás közben leragadnak, Reggel pedig rögtön apát keresed, ami azt is jelenti egyben, hogy a nagyágyban még egy kicsit azért hemperegnél. Kedvenc szavad viszont a „kekk", amit többnyire a konyhabútorba kapaszkodva addig kiabálsz amíg egy kekszet nem nyomok a kezedbe. Ha pedig megszólal a csengő, rögtön elkezded kiabálni, hogy „mama". Sokszor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak mert ugye nem minden alkalommal a mama toppan be az ajtón.

I Naplót írok a fiamnak, a fiamról így éleiének azt a csöppet sem unalmas részét is megismeitieti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel ml Is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi éleiének első tizennégy hónapja ma már egy örömökkel teli, fetejttietellen idő az életünkben.

Nem hittem volna, de a mamáknak megint igazuk lett, szinte egyik pillanatról a másikra el- kezdtél egyedül járni. Egyszer csak teljesen váratlanul úgy döntöttél, magára hagyod állandó kísérőtársad, a széket, és kezeidet a magasba emelve, teli szájai vigyorogva elindultál felém.

Nem akartam hinni a szememnek olyan volt, mintha kísérteteket látnék. Meg se mertem mukkanni, nehogy megzavarjam a mutatványod. Úgy imbolyogfál, mintha be lennél csípve, de téged ez egy csöppet sem zavart. Mikor hosszas il- legés-billegés után elérted a célod, karjaimba zuhanva hatalmasakat kacagtál, nagyon őrültéi a sikerednek, Rólam nem is beszélve, hiszen első önálló lépéseid szemtanújának lenni nem mindennapi élmény, Persze egyelőre még mindig többnyire a biztosabb megoldást választod, és ha nagyon sietsz valahová, inkább a mászás mellett döntesz Ha viszont kedved szottyan egy kis önálló sétához, bátran nekivágsz, meztelen tappancsaid csak úgy csattognak a padlón. Közben nagyokat sikongatsz hihetetlen, mennyire élvezed az újfajta önállóságod.

Amióta rájöttél, mire vagy képes, a városban a séta se annyira egyszerű már veled. Eddig nyugodtan üldögéltél a babakocsidban, megugattad a kutyákat, integettél a galamboknak hangosan berregtél, ha egy autót láttál. Mára már

azonban szinte csak akkor vagy hajlandó a járgányodban nyugton maradni, ha valami rágcsálnivalót is kapsz a kezedbe, Ha pedig nincs mitcsócsálnod, addig nyekeregsz amíg ki nem

Puszit egyelőre csak apának vagy hajlandó küldeni, ha viszont integetésről van szó, nem válogatsz. A gond csak az hogy általában fáziskésésben vagy, és akkor köszönsz amikor már csak én látlak. így senki nem is hiszi el, hogy képes vagy az attrakcióra.

Kíváncsiságod is egyre nagyobb, most már nem elégszel meg azzal, amit könnyedén megkaparinthatsz. Szerinted az a legérdekesebb, ami az asztal, vagy a szekrény tetején van. A jól elrejtett WC-kefével is addig szemezEfeő séta az állatkertben

Továbbra is szent meggyőződésed, hogy ami mo zog és bundája van, csakis kutya lehet. Gondol tűk, ha elviszünk az állatkertbe, talán belátod hogy van különbség például egy majom és cg; kutya között. Próbálkozásunk kudarcba fulladt minden ketrec előtt hangos ugatásba kezdtél, am nálad azt jelenti, kutyust látsz. Egyedül az orosj lánnál bizonytalanodtál el: amikor ordítani kei dett, kicsit megszeppentél, de nem tartott sokái a riadalom. Nagyra tátottád a szádat és te is eg hatalmasat üvöltöttél, majd elégedetten nevette Biztos azt gondoltad: „Na most jól megijesztett! lek, te oroszlán!”

tél, amíg egyszer csak megkaparintottad, máig se értem, hogy sikerült megszerezned. Nem tudom, mi jöhet még, de tapasztaltabb anyukák szerint a korodbéli lurkók leleményessége nem ismer határokat. Hát, kíváncsian várom a folytatást.

WALD KATALIN