Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-26 / 233. szám

KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL 2004. Augusztus 26., csütörtök Jubileumra készül az Opera és a Balett Pécsi színházi évadnyitó: sok az eltáncoló művész _________Magyarul - magyarán_________ Id egen vagy magyar? Elsősorban a balett-társulatnál történtek jelentősebb személy­cserék, derült ki a Pécsi Nemzeti Színház tegnapi, 109. évad­nyitó társulati ülésén. Az új évad jubileumi bemutatókat - most lesz 45 esztendős a Pécsi Opera és a Balett továbbá sok zenés darabot és könnyed előadásokat ígér. A színház társulatának nagyobbik része nem pihent nyáron, a tán­cosok éppen a múlt hétvégén jár­ták meg Finnországot - Helsinki­ben hatalmas sikert arattak a nemzetközi balettfesztiválon -, az énekkar pedig a miskolci opera- kórus-fesztivál mellett a budapes­ti Bakáts téri Álarcosbál-előadáso­kon gyűjtött be babérokat. A szín­művészek sem lógatták a lábukat, a nyári játékok során három da­rabban is szerepeltek. Most tehát ismét együtt a társa­ság, és Balikó Tamás igazgató úgy összegzett, hogy kitűnő esztendő van a hátuk mögött, soha ilyen jól nem alakult még az előadások né­zettsége. Az elmúlt évadban a PNSZ 331 előadást tartott, és a stú­dió, valamint a kamaradarabokat is ide sorolva 316 néző volt egy-egy es­te, összesen több mint százezren tekintették meg a programokat. Ami a személyi változásokat il­leti, távozott a színművészek kö­zül Bajomi Nagy György, szerződ­tetett tag lett viszont Herczeg Adri­enn, aki a Három nővérben és az Anconai szerelmesekben már bemutatkozott a publikumnak. Ugyancsak megállapodott a ba­ranyai megyeszékhelyen Béres Attila rendező, aki ebben az idényben szerződéssel két da­rabot állít majd színpadra. Nincs már Pécsett Eger- házi Attila sem, aki a debreceni balettosok ve­zetője lett. Apropó, tán­cosok: itt igen nagy a cserélődés. Elment Czár Gergő, Három Edina, Mübl Tamara, Pálmán Kitti, Haller János, Kéri-Nagy Béla, Linda Schneiderova, és érke­zett egy fiatal cso­port, Bakos Anett, Kócsy Mónika, Bandát Attila, vala- J mint Rovó Péter. A * színház új zenei igazgatója au­gusztus elsejétől Somos János Csaba, a műszaki vezető pedig Rótt Tamás lett. Az első nagyszínházi bemuta­tókat októberben láthatjuk, előbb a Csókos asszonyt Béres Attila rendezésében, majd Hargitai Iván a Cyrano de Bergeracot állítja színpadra. Az idei év különleges színházi estjei közé tartozik továbbá egy balettgála olyan nyosan nagy érdeklődéssel várják a pécsiek Vári Éva vendégjátékát az Amy világában, lián Eldad rendezésében; az izraeli rendező a tavalyi POSZT-on a Rose-val és a Nem fáj!-jal szerepelt. Mind­emellett jövő tavaszra is marad­nak érdekességek drámából, víg­játékból és operá­ból egyaránt. vendégkoreográfusokkal, mint Román Sándor és Seregi László, és sor kerül egy operagálára is. A Kamaraszínházban újra látható a nyári program szenzációja, az Anconai szerelmesek, és bizo­Az évadnyitó végül egy szerző­déskötéssel zárult, melynek értel­mében a Duna-Dráva Cement Kft. 10 millió forinttal támogatja a színház és a balett társulatát. MÉSZÁROS B. E. Az idegen szavak használatáról esik szó legtöbbször még napja1 inkban is a szakemberek köré­ben, de talán még inkább a jószándékú önkéntes nyelvápolók között. Egyetértés van abban a te­kintetben, hogy kerüljük az ide­gen szót, ha megfelelő magyar áll • rendelkezésünkre, s ha az idegen se jelentésárnyalat tekintetében, se a stílusértékében semmiféle többletet nem ad a szöveghez. Most a kérdésnek egy sajátos esetét tűzöm tollhegyre. Főként a reklámnyelvben, a különféle koz­metikumok: arc-, bőr-, hajápo­lószerek kínálatában, továbbá a természetgyógyászok hirdetései­ben találkozunk félig magyar, félig idegen szavakkal, kifejezésekkel, amelyek az idegen nyelvekben já­ratlan egyszerű emberek számára, de még az iskolázottabbaknak is nehezen értelmezhetők. Köztudomású, hogy az idegen szavak nem egyik napról a másik­ra válnak magyarrá, illetve ido­mulnak a magyar nyelv törvé­nyeihez. A töméntelen angol, amerikai angol még a hivatásos reklámembereknek is gondot okoz. Kevesebb fejtöréssel jár a már félig-meddig magyarrá vált szavak írása, és főként ejtése. A Corvin például az egykori nagy­áruház neveként közismert, és már korábban is alig akadt olyan ember, aki Corvin-nak ejtette. Ha­sonló hozzá a controll, amelynek a k-val való ejtésében is közmeg­egyezésre jutottunk. Több az olyan, amely két változatban is ejthető. Ilyen a spray: spré-szpré, a státus-státusz vagylagossága. Az sz-es ejtést erősítheti a napjaink­ban sűrűn emlegetett státusz­szimbólum, amelyben az s+sz vagy az sz-sz hangkapcsolat hos­szú ssz-nek hangzik. Ha az sz-es ejtést tartjuk követendőnek, ak­kor sz+sz írandó. Bizonyos érte­lemben a humor forrása, ha pél­dául a közismert arcápolószer ne­vét kell kimondanunk. Az arc- tonik a magyar arc és az idegen to­nic összetétele. Ha valaki látta leír­va a tonic szót és toniknak ejtette, miért ne hihetné, hogy az előtag c-jét is k-nak kell ejteni, észre sem véve, hogy a szó előtagja a ma­gyar arc. így lesz az arctonik-ból arktonik. Nyelvi leleményre vall, hogy a divatáruüzlet eladója minden to­vábbi nélkül kiszolgálta azt a né­nit, aki kombfix harisnyát kért. Talán efféle eset a forrása annak a viccnek, amely szerint egy falusi bácsi Keglédre kért vonatjegyet. Rónai Béla ZENESZEK A BAZILIKÁBÓL. A pécsi székesegyház amatőr zenészei rendszeresen szerepelnek műso­rukkal az egyházi rendezvényeken, a templomokon belül és kívül. A fiatal muzsikusok fellépései színe­sítik a hittanos gyerekek táborait, foglalkozásait is, repertoárjukban természetesen vallási témájú zene- művek szerepelnek.________________________________________________fotó: laufer László Fényben az ókeresztény építészet A kutatások folytatását tűzték ki célul Szigorú határidővel 2006 őszére végére rangjukhoz méltó mó­don válnak iátogathatóvá a pécsi ókeresztény emlékek. A föld alatti folyosókon többnyi­re még létrák helyettesítik a lép­csőket a bazilika délkeleti tornya tövében, az V. számú sírkamrá­ban és a keresztelőkápolnában. Néhány méter mélyen itt talál­ható a Magyarországon legma­gasabban megmaradt római kori fal.- Az egykor teraszos elrende­zésben álló felszíni építmények maradványai az ókeresztény épí­tészet páratlan emlékei - mondja kalauzunk, Bachman Zoltán egyetemi tanár, építész. Útmuta­tása alapján felsejlik a kép, hogy két év múlva miként köti majd össze föld alatti folyosórendszer a várplébánia alatt újbóli feltárás­ra váró hétkaréjos temetői kápol­nát, a világörökségi turistaút startállomásaként hozzá terve­zett felszín alatti üvegtetős bemu­tatóközpontot, a Péter-Pál, a Kor­sós és az V. számú sírkamrával, valamint a keresztelőkápolnával. A Pécs-Sopianae Örökség Kht. a Bachman és Társa Kft. által ké­szített tervekkel nyert az idegen- forgalmi, műemlékvédelmi és örökségi terület fejlesztésére kiírt, a Nemzeti Fejlesztési Tervben szereplő pályázaton. Két éven be­lül másfél milliárd forintot költhet a világörökségi terület fejlesztésé­re és újabb régészeti leletek be­mutatására. Az V. számú sírkamra lesz a legközelebbi, idén novemberben a nagyközönség számára is be­mutatott ókeresztény emlék - hallhattuk a tegnapi sajtóbeszél­getésen a kht. ügyvezetőjétől, ár. Újvári Jenőtől A társaság a kuta­tások folytatását tűzte ki céljául: a bazilika déli homlokzata előtti rész lényegében ismeretlen, ám sokat sejtető, hogy a rómaiak a hegyoldali források vizét vezető csatornával elkerülték azt a terü­letet, ahol ma a bazilika áll. Felte­hető, hogy jelentős tömegű épület állta útjukat: talán éppen az ősba­zilika. Dr. Kukái Tibor, a PTE műsza­ki főiskolai karának docense, a projekt vezető­je hangsúlyoz­za: a Szinte száz százalék­ban EU-s pénz­ből megvalósu­ló fejlesztések­kel 2006 no­vemberére el kell készülni. A feszített ütem nagy fegyelmet követel minden közreműködőtől. A ré­gészeknek például 241 ásatási napjuk lehet a Cella septichora feltárásánál, amely már ősszel el­kezdődik, és védőtető alatt a té­len is zajlik majd. Dr. Újvári Jenő Önként menekültek a háborúba Hatvan éve történt: Mohács és Villány környékéről, összesen 12 faluból 213 sváb származású fiatalember önként vonult be a ma­gyar hadseregbe, és állt össze belőlük a pécsi 8/III-as önkéntes pótzászlóalj. Hatvan évvel később, tegnap 46 idős ember gyűlt össze Bólyban, hogy a történelmi időkre emlékezzen. Mint mondják, nem hősök szerettek volna lenni, egy céljuk volt: elke­rülni az SS-sorozást Ha már háború, akkor a magyar oldalon.- Grüss dich, Lojzi!- Á, du bist der Sepp, oder? Két idős ember, bottal, nyújtja egymás felé a kezét a bólyi Erzsé­bet Vigadóban. Mosolyognak, für­készik egymást, jól látják-e a meg­ráncosodott arcban a 60 évvel ez­előtti alig-felnőttet, a kamaszt, akivel ott álltak a pécsi Ferenc Jó- zsef-laktanya kiképzőtisztje előtt, vagy néhány héttel később a kiskőszegi frontárokban. A lényeg az: túlélték a háborút, és azt is, ami utána jött. 1944-ben a magyarországi svábság erősen megosztott volt - elevenítette fel az akkori helyzetet Milter Márton, a bajtársi találkozó szervezője. A németek által meg­szállt országban az 1941-es nép- számlálást alapul véve minden hadköteles korút felvettek az SS sorozási jegyzékébe. Basch Fe­renc Volksbund-vezér egyenesen azt harsogta, hogy minden német származású, vagyis „aki életmód­ja szerint a hazai németséghez tartozik” legyen rá büszke, hogy SS lehet. Szerencsére volt egy ki­búvó: a honvédelmi miniszter meghirdette, hogy aki a bolseviz- mus elleni harcban részt akar venni, önként jelentkezhet a ma­gyar honvédséghez. A Mohács és Villány környéki 12 falu SS-től ret­tegő ifjúsága ebbe kapaszkodott. Ahogy Milter Márton fogalma­zott:- Igazából dehogy is akartunk mi harcolni, nem akartunk vitéz­zé lenni, egy célunk volt: meg­szökni az SS elől. 1944 augusztusában 213-an vo­nultak be Pécsre, majd jött a ki­képzés, aztán már mindenkit a maga sorsa, sőt legtöbbször a sze­rencséje vetett ide-oda a történe­lemben.- Szigetvárról jöttek a roham­tüzérektől, kerestek olyanokat, akiknek szakmai tudásuk volt - eleveníti fel a saját históriáját a liptódi Hoffmann János. - Ne­künk volt otthon cséplőgépünk, kitanultam a lakatosszakmát, hát jelentkeztem. El is vittek tankve­zetőnek Szigetvárra, majd nem­sokára, épp a születésnapomon, szeptember 27-én elvezényeltek Erdélybe, ahol Nagykárolyig ju­tottunk. Itt ért minket a Horthy- proklamáció, a Szálasi-hatalom- átvétel, és hát közben már vonul­tunk vissza. Kelenföldön meg is sebesültem, aztán végül Bécs alatt kerültem orosz fogságba. A háború végéig gázálarcokat javí­tottunk, majd amikor bejelentet­ték, hogy tényleg véget értek a harcok, szereztünk civil ruhát, és egy este egyszerűen megszök­tünk a tatár őrségparancsnok mellől... Az biztos, hogy azok közül, akik a valahai pótzászlóaljból el­jöttek Bolyba (összesen 46-an, bár a 213 emberből szerencsére még 74-en életben vannak), egyet bizton állítanak: soha, semmilyen körülmények között nem bánták meg, hogy az SS elől megszökve a magyar hadsereget választották - ön­ként. Az SS-be került leventéknek ugyanis sokkal kegyetlenebb sors jutott. A tegnapi ünnep­ségen - ami Erb Jó­zsef szajki plébános hálaadó miséjével kezdődött - részt vett Hárs József, Boly polgármestere is, és nem pusztán hivatali kötelesség­ből: még Hergenrö- der néven az ő édes­apja is tagja volt a 8/III-asoknak.- Itt én nagyon otthon érzem magam, mert az édesapám is ugyanezeket a történeteket mesél­te nekem a katonakorából. 1944- ben ő 20 éves volt, és voltaképp az egész baráti társasága bevonult. Kiképezték, aztán mehetett a töb­biekkel a kiskőszegi csatába, le, a Duna mellé. Igaz, ott kapott egy furcsa betegséget, nem tudott nyelni, ezért aztán a mohácsi sző­lőhegyen, egy présház asztalán minden érzéstelenítés nélkül a Akik továbbviszik a hősök üzenetét miféle elismerésben nem része­sültek. Sőt, a hamarosan elkövet­kező kitelepítésnél sem számított, hogy ki hol harcolt a világháború­Debreczeni főorvos kitépte mind­két manduláját. Ez is a háború volt, ugyanúgy, mint az orosz Ráták támadása. A dologban a legszomorúbb az - de hát ez a 20. századi magyar történelem igazságtalanságainak a sorába, sajnos, nagyon is beleil­lik -, hogy a magyar hadseregben harcolt és hazatért svábok sem­FOTÓ: LAUFER LÁSZLÓ ban az új szövetséges, a Szovjet­unió ellen. Ezért is fontosak ezek a bajtár­si találkozók, mert - mint Erb Jó­zsef plébános mondta prédikáció­jában - újra és újra fel lehet idézni a múltat, és továbbvinni a hősök üzenetét: őrizzétek meg a békét, soha többé háborút! M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom