Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-16 / 224. szám

IS 2004. Augusztus 16., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Bugyelláris és lámasapka Iparművészeti minitárlat nyílt a Pécsi Postapalota elő­csarnokában. Ez alkalom­mal Terényi Gyöngy bőrmű­ves iparművész munkái lát­hatók az üvegvitrinekben. Kislány volt, 12 éves Terényi Gyöngy, amikor az első, emléke­zetes bőrdarabot elkezdte for­gatni a kezében. Karkötőt csi­nált belőle. Kidobott bőrfecni volt, de jobban örült neki, mint­ha aranyra lelt volna. Ez egyben a válasz is arra a kérdésre, miért éppen a bőrt választotta művé­szi tevékenysége, tanult mester­sége fő anyagának. Az ősi, mí­ves kézművesmunkákkal való ismerkedés csak megerősítette a bőr iránti, gyermekkorban fo­gant vonzalmat. Minden anyag szépnek és vonzónak bizonyult, de a bőrrel semmi nem veteked­hetett. A művész mindennapjai­ban betöltött szerepe szerint ez­zel egy napon említeni legföl­jebb csak a nemezt lehet. Az egyik vitrinben bőr-nemez kom­binációként egy női sapka látha­tó. A fejedelmi darab olyan, hogyha ezt valaki fölteszi, más lesz tőle.- Azt hiszem, úgy álmodtam ezt a formát - mondja. - Ponto­san nem tudnám megmondani, honnan jött. Van itt egy kis gye­reksapka is. Valakinek a fejére tettük, hozzáértők nyomban „ráismertek”: ez az a sapka, amit a dalai láma viselt kiskorá­ban. Vannak barátaim szép számmal a kézművesek között. A tárgykészítő nemezelők ma­guk is hajlanak arra, hogy ezt az ősi technikát a bőr ugyancsak ősi anyagával, technikáival egye­sítsék. A nemezt én is szívesen használom. Ruhákat ugyancsak varrók textilből, bőrből egy­aránt. A tárgyak, amiket készí­tek, viseletek, táskák, bugyellári- sok, bőrtartók, övék. Kértek tő­lem már autóműszerfal-borítót is - bőrből; Motívumaim az ős­magyar és a keleties ornamenti­kára épülnek. Külön örömteli te­rület számomra a lovas élet kel­lékeinek, viseletéinek a világa. Egyedi tárgyakat alkotok, ame­lyekben a dizájn és a kivitelezés egybe simulnak, egymásba épülnek. Ezen a kiállításon csaknem minden engem érintő területről szerepel néhány bőr, illetve nemez tárgy. A formák, a motívumok karak­terisztikusak, olykor elvontak, stilizáltak, mégis a tapintásra épül a velük való kapcsolat. Az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kézbe vegye őket. B. K. TÁNCGÁLA PÉCSETT. A hagyományokhoz híven idén is a pécsi Széchenyi téren mutatták be záró gála műsorukat az orfűi tánctábor résztvevői. Az ország minden részéből érkezett, hatvannál is több fiatal táncos egy hétig gyakorolt az Ifjúsági Ház Eurodence tánccso­portjának tagjaival, munkájukat Rovó Attila koreográfus irányította. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Egy hangulatos kitérő Finnországba Finnországba utazik vendégjá­tékra a Pécsi Balett - igaz, megle­hetősen szűk kerettel. Balikó Ta­más vezeti a társulatot, s tőle tud­juk, hogy egy reprezentációs minta részeként vesznek részt egy Helsinki közeli táncfesztivá­lon, ahol az intézményes magyar táncművészetről próbálnak ké­pet adni több magyar csapattal közösen, többek között az Ope­raház és a Győri Balett táncosai­val. A pécsieket több szál is Finn­országhoz kapcsolja. A bemuta­tott részlet a legfőbb érv, Yorma Eb koreográfus munkájáról - One Cue (Egy hangulat) táncfan­tázia - van szó, melyet a múlt szezonban a baranyai publikum már láthatott az európai koreog­ráfusok estjén. A finn szakem­berről tudni érdemes, hogy a Nederland Dance Teater (NDT), Európa legjobb táncszínházának vezető koreográfusa, és rendsze­resen visszatér Pécsre egy-egy színjátékra. Hogy szereti a társu­latot és a várost, azt jelzi, hogy legutóbb a New York Timesnek nyilatkozott így: „Megyek Euró­pa legjobb táncegyütteséhez, a Pécsi Baletthez dolgozni.” A má­sik kapocs a balettigazgató, Keve- házi Gábor barátsága egy finn ba­lettmesterrel, aki három éve tré­ningezi a pécsieket. A társaság augusztus 19-én repül el az ezer tó országába, 23-án pedig már visszatérnek, mert kezdődik az újabb szezon. _________________ M. B. E. JE GYZET Szegény, öreg aula Most, hogy a Folkbriada több ezer Vásárok, mert voltak olyanok is. hord táncosa (plusz a szervezők) A ’90-es években próbálkoztak egy vette birtokba a Szigeti úti orvoskar könyvfesztivállal, azóta is vendéges- elméleti tömbjének auláját, megint kedik itt az utazás-vásár, volt kutyá­éi kellett gondolkozzak azon, meny- kiállítás kint és bent. De hát aki már nyíre hiányzik Pécsett egy rendes, megfordult rendes vásáron, olyan nem toldott-foldott-átalakítgatott, helyen, ahol érdemes is vásárt tarta- hanem erre a célra épült rendez- ni, az tudja, hogy ez csak félmegol- vény- és konferenciaterem. dús. Vagy csupán negyed És felvillant bennem, hogy hány Bálok, fogadások. Nos hát, igen: és miféle alkalmakkor voltam jelen ez nem az a meghitt környezet. A a-én már csak így hívom - POTE végtelen magasba törő, szürke mű­aulában, és hány és miféle alkabm márványoszbpok, a folytonos félho- volt az, amire ez a terem úgy isten- mály, az egész hely tökéletes ridegsé- igazából sose vök alkalmas. ge. És a kényelmes ücsörgéshez és Amire kitalálták, mondjuk a beszégletéshez megint a retró- dipbmaátadók, tanévek megnyi- székek, az étkek felét az ölébe lapá- tása és bezárása - jó, ez még megy. tolja az ember. A '70-es évekbeli székek azóta És mindenféle egyéb „alkabm’’. retrósodtak, szinte divatosnak tűn- Amikor sebtében így vagy úgy átren- nek, csak hát azért... dezik az aulát, esetleg kitelepülnek a Gyűlések, politikai demonstrá- folyosókra, dibdáb asztabkon dí- ciók: mondta már itt március 15- szebgnek reklámkiadványok, én Habsburg Ottó, hogy „mi, ma- szponzorok zászlói és feliratai fityeg- gyarok”, és sok más jeks személy nekjól-rosszul odakötözve az erkély- szónokok a teremben - aminek korlátra Mellesleg, nem ritkán a egyetlen előnye, hogy sokan befér- dékáni tanácsteremből is kaotikus nek. Aztán, hogy egy egyetemre va- dzsungel válik. tó-e efféle... ? Szóval most egy újabb világta­Koncertek. Szinte mindegy, hogy lálkozót vészelt át a POTE aula, Howard Williams vagy Hamar Zsolt és ki tudja, még mi minden vár dirigál, a zongoránál Schiff András rá. Az biztos, nagyon ráillik az a vagy Jandó Jenő, akkor is irmen-on- csodálatosan szép szó: multi- nan ajtócsapódás hallatszik, valaki funkcionális. Büszke lehet rá, de csoszog a galérián, kémcsövekkel jó lenne, ha átadná a stafétát an- zörögnek és - teszem azt - görög me- nak a bizonyos kongresszusi köz- dikusok tárgyalnak közvetlenül a te- pontnak. remzáró függöny előtt ________________méhes karoly A hűtlen elhagyás kisstílű bűnözői Az újabban már nálunk is bűncselekménynek számító állatkín­zások nagy része az állatvédők menhelyein csapódik le. Bár a jog szigorított, attól még nem kerültek jobb helyzetbe a gazdátlan ál­latokról gondoskodó, adományokból élő egyesületek. Agglegény angol gazdi a hétvégére Skóciába ment horgászni, és min­den ellátás nélkül otthon felejtette a kutyáját A szomszédok feljelentése alapján bíróság elé került az ügy, és a feledékeny pecás több hónap bör­tönbüntetést fogott ki magának. Másfél évtizede ez az eset még megmosolyogtató furcsaságként volt emlegetett a magyar jogászkö­rökben. Am néhány hónapja már nálunk is van paragrafus a Büntető törvénykönyvben (Btk.) az állatkín­zásról, sőt az állatok „hűtlen” elha­gyásáról is. A törvényhozói felisme­rést a szigorításra nem az efféle sza­bálysértési ügyek elszaporodása idézte elő.- Nagyon ritka az ilyen szabály­sértési ügy, s mindig is így volt - me­séli dr. Szeicz Márta, a pécsi polgár- mesteri hivatal hatósági irodájának előadója. - Egy vasasi esetre emlék­szem évekkel korábbról, amikor a szomszédok jelentettek fel egy férfit, mert a kutyáját kötéllel verte, kínoz­ta, egyebek között fojtogatta. Akkor 3000 forint lett a kiszabott bírság, ennyi volt a maximum. Most 50 ezer forintot lehet kiróni hasonlókért. A Magyar Állatvédők Országos Szervezetének tavaly indított népi kezdeményezése eredményezte a Büntető törvénykönyv módosítását. Az állatkínzás ugyanis meglehető­sen gyakori, csak többnyire elma­radnak a feljelentések, nehéz a bizo­nyítás.- A kiindulópont egy faddi eset volt - emlékezik Farkas Tamás el­nök, aki egyben a pécsi Misina Ter­mészet- és Állatvédő Egyesület veze­tője is. - Egy telepen arra hivatkozva üldöztek egy kutyát, hogy az megtá­madta az övékét. A szegény párát el­fogták, és egy autóhoz kötve von­szolták összevissza. Nem lehetett megmenteni. Ez azon kevés kiderí­tett állatkínzás egyike volt, amelyért azután tízezer forint pénzbírságot szabtak ki. Az ügyből kiviláglott, hogy a szabálysértési bírság kevéssé visszatartó. A Btk. módosításának kezdeményezésével épp az elretten­tés volt a célunk, és nem az, hogy a börtönöket még inkább megtöltsék. Természetesen az is benne volt a szándékunkban, hogy a kirívó cse­lekmények elkövetői nyerjék el a méltó büntetést. Az is bűncselekmény, ha valaki kidobja az állatát, és az ilyesmi sok­kal gyakoribb eset, mint a személyi­ség torzultságára, erőszakos voltára utaló tettleges állatkínzás.- Persze, nem azt követeljük rög­tön, hogy csukják le az üyen embe­reket. Az viszont felháborító, ha va­laki elhozza az egyesületünk telep­helyéhez az állatát, és itt dobja ki a kocsiból - mondja fojtott indulattal a Misina elnöke. - Az állat fut az autó után, vagy megijed, így a befogása néha napokba telik. Érthetetlen fele­lőtlenség. Ha már idáig eljött, hozza be az állatát, és mondja el, hogy mi a gondja vele. Segítünk, és mindez nem kerül neki pénzbe, még akkor sem, ha végül mégis nálunk marad az állat. A Misina Egyesület azt javasolja, hogy először próbálkozzanak meg a kiközvetítéssel. Leírást, fényképet kémek az állatról, és úgy igyekeznek új gazdát találni neki. Ez sokszor eredményes, ráadásul nem egyik napról a másikra, hirtelen felindulás­ból döntenek a tulajdonosok az állat­ról. Gyakran meggondolják magu­kat, vagy maguk keresnek új otthont neki. Az állatnak sokkal elviselhe­tőbb, ha nem a telepre, hanem köz­vetlenül az új gazdához kerül. A pécsi egyesület menhelyére 2002-ben körülbelül 1500 jószágot fogadtak be és 1100-nak sikerül új gazdát találni. Idén is havonta százas nagyságrendben jutnak elhagyott ál­latok a Misina Egyesület védelme alá, amely idén tízéves. A kiközvetített állatok száma tíz év alatt meghaladta a hatezret Közel négyszáz jószágot gondoznak: majd minden második kutya, a többi macska, kecske, ló, aranyhörcsög, tengerimalac... A mű­ködési költség összeszedése napi gond, hiszen havi szinten 2,5 mülió forint a kiadás.- Nyugat-Európában és Észak- Amerikában más az állatvédelem megítélése, jelentősége, anyagi lehe- az állatorvosi ellátást is ők finan- tősége, mint nálunk, ahol pályáza- szírozzák. tok sajnos nem igazán vannak az Talán nem lenne rossz befekte- üyen tevékenységek támogatására, tés, ha egy rejtett kamerával ké- az adományozók sem gondolnak szült ellenpropaganda film elké­rünk - panaszolja Farkas Tamás. - szításét is pénzelnék arról, ho- Csak a személyi jövedelemadó gyan tuszkolják ki az elhagyni egy százalékából jutunk számot- szánt kutyákat az autókból, ho­Állatkínzás a törvényben „266/B. § (1) Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces ál­lattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tadott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illető­leg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.” tevő összeghez, így igazából a külföldi segítség teszi lehetővé a működésünket. Rendre a német állatvédő kollégáink sietnek a se­gítségünkre a fejlesztéseknél, és gyan loholnak azok egyre inkább reményt vesztve a hűtlen gazdi után, akiből így kisstílű bűnöző lett. DUNAI IMRE Az írek díjazták a lovasíjász képét első titkára nyitotta meg a fesztivált illetve a kiállítást. Az első díj egt Golway-i ólomkristály váza volt amit polgármester adott át. Másnai kóstolhassanak az ír vidék látványá­ba is.- Béreltünk egy kisautót, a ven­déglátóktól kölcsön kaptunk egy kétszemélyes sátrat. A bal oldali ve­zetéshez nagy nehezen akklimati- zálódva nekivágtunk a „vadnyugat­nak”. Nem egy olcsó ország, de a táj gyönyörű. __________________________DJ. a malmöi fotóklub kiállításán, me lyet a svéd nagykövet nyitott meg párommal díszvendégek voltunk. Utána szakítottak maguknak eg pluszhetet arra, hogy most már sa ját költségükön valamelyest bele A képeket saját örömére készí­tette, nem volt más célja velük. Idér januárban a Fotómozaik újságbar fedezte fel az írországi sportfotó-pá- lyázat kiírását. Csak később „eseti le a tantusz”, hogy tulajdonképper van már sportfotója is. Az utolsó hé ten adta fel a képeket. Február 5-ér jött egy e-miaü, amelyben a szerve zők gratuláltak az első helyezésé hez, és meghívták másodmagával hogy a nyáron vegyen részt a feszti­válmegnyitón és a díjkiosztó ün népségén.- Meglepő volt a vendéglátót mindenre kiterjedő nagyvonalé gondoskodása az utazástól kezdve a környék nevezetességeinek, be­mutatására számunkra szervezeti külön programokig. A sportfotó-pá- lyázat kiállításán egyébként 72 ki­választott kép szerepelt tíz ország fotósaitól, A kiállított képek köze fele magyar fotósé volt, így aligha véletlenül a magyar nagykövetség Hosszúhetényi természetfotós lett a győztese az idei dublini nemzetközi fotófesztiválnak. A Kassai Lajos-féle lovasíjászat Takács Zoltán képei révén az ír fotóművészeket is lenyűgözte. Bár matematika-fizika szakos ta­nárként végzett 1983-ban Pécsett, két év tanítás után a gyermekkori szerelem, a fotózás lett a megélheté­se Takács Zoltánnak. Volt betanított munkás, majd ugyanott pár hónap­pal később laborvezető a Baranya Megyei Fényképész Szövetkezet­nél, ezután fényképész iparos. Im­már tíz éve pedig a Pécsi Szemésze­ti Klinika diagnosztikai fotósa. A szerelme kezdettől fogva a ter­mészetfotózás. Tagja a Mecseki Fo­tóklubnak, és a naturArt-nak. Eddig kétszer volt az Év Természetfotósa pályázat 2. helyezettje. Írországba úgy jutott, hogy kül­dött három képet a dublini „5 th FINGAL International Photofest 2004 "-re, melynek ezúttal a sport volt a témája. Első lett a képeivel, pedig nem is foglalkozik sportfotó­zással.- Az egészet a 13 éves középső gyermekemnek köszönhetem - meséli. - Bence egy hagyományőr­ző csoport bemutatóját látta tavaly, ezen fellelkesülve részt vett a nyári táborban. Úgy belejött az íjászatba, hogy elhívták a Pécsszabolcson megrendezett Szent István-napi íjász Kupára. Ott ismerkedtünk meg egy kedves családdal: apuka és a nagylány a Kassai Lajos-féle lovasíjászatot űzi hobbiként. Cso­dálatos természeti környezetben, gyönyörű zöld mezőben vágtáznak a lovak. A kaftánba öltözött ver­senyzők többnyire szőrén ülik meg őket, és vágta közben előre, oldalra és hátra lőnek nyilaikkal. Nagy élve­zettel fotóztam.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom