Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-15 / 223. szám

v Riport, interjú ——^illlg 2004. augusztus 15., vasárnap Antall József örököse ANTALL PETER Született: 1964. március 23. Tanulmányai: Budapesti Közgazdaságtudományi Államigazgatási Egyetem (Századvég, politikai elemő szak, 2002), Szegedi Tudo­mányi Egyetem Kommuni­kációs Szak (2004). Pályája: Országos Mező­gazdasági Könyvtár (1985), Magyar Nemzeti Múzeum (1985-87), Magyar Távirati Iroda (1987-88), Reform (1988-89), Fortuna (1991- 94), Reform (1993-95), MTI (1997), Duna TV PR (1997-99), Igazságügyi Mi­nisztérium (1999-2002), Antall József Alapítvány Kutatási Igazgató (2004) Könyvek: Egyiptom úti­könyv (1997), Életkert (társ­szerzőkkel), Állatkerti vezető (1998), Magyar királyi váro­sok (Gedai Csabával 2000), A Fiumei úti sírkert (Gedai Csabával (2001), Ablak a természetre (társszerzőkkel 2001), Farkasréti temető (Gedai Csabával 2002), Egyiptom útikönyv (2002), Egyiptom változó fényben (2003), Budapesti zsidó temetők (2004) ANTALL PÉTER eddig fotóriporter volt, de hamarosan talán politikus lesz, hiszen szeptemberben beválaszthatják az MDF elnökségébe. Antall József fiának persze nem lesz könnyű dolga, bár évekig volt Dávid Ibolya tanácsadója, s most az Antall Alapítvány kutatási igazga­tója. Egyébként csak a szellemi öröksége súlyos, úgy szerzett két diplomát, hogy közben felélte a lakását, és most albérletben él Budán. ntall Pétert - az egykori miniszterelnök fiát - a Reformban, ahol kollé­gák voltunk, megszó­laltattam. Akkor leginkább az egyiptomi albumáról mesélt, hi­szen hetekig járta egyiptológus­sal a vidéket, és egy ottani utazá­si iroda is vevő volt a képeire. A miniszterelnöki rezidencián beszélgettünk, a hajdani Karády- villában, amit akkor újítottak fel az első demokratikusan megvá­lasztott magyar miniszterelnök és családja számára. Péter nem volt félős, a taxisblokád alatt is fotózott, bár nem tudta senki, hogy ő a miniszterelnök fia. ÁGH ATTILA nem lepődött meg, hogy Antall Péter is be­lép a politikai ringbe, hiszen már két-három éve fel-feltű- nik a politikai porondon. „Az esélyeiről már nehezebb véleményt mondanom, hogy egy politikus fia, unkokája mire viszi a politikában. Én 50-50 százalékot adnék, hogy megkapaszkodik a ma­gyar politikában. Az apja ár­nyéka legalább annyi előnyt kínál, mint hátrányt. Az apjá­val való összehasonlítás nyil­ván nem válik hasznára, ugyanakkor az MDF-tábor- ban jól jön neki az Antall Jó­zsef körül teremtett mítosz.”- Akkoriban azt mesélted, hogy amikor este elment a ház­vezetőnő, ugyanolyan családi életet éltetek, mint tíz vagy húsz évvel azelőtt. Ám, ha a vacsorá­nál beszélgettetek, mégiscsak or­szágos ügyek kerültek szóba. Édesapád gyakran veletek osz­totta meg, hogy mit gondol ak­tuális kérdésekről, talán még kí­váncsi is volt: ti hogyan látjátok az ország dolgait.- Sok mindent elmondott, de néha csak bizonyos részleteket osztott meg velünk, viszont mindegyik fontos döntés előtt sokat őrlődött. Nekünk egyéb­ként sokan azért mondtak el dolgokat, mert azt hitték, hogy apám nem kap elég információt. Pedig inkább az ellenkezője volt igaz, napi 400-500 oldalt olva­sott el, hogy naprakész legyen. Emlékszem, az okozta neki az egyik legnagyobb gondot, hogy nem talált senkit, akire rábízha­tott volna egy gazdasági csúcs­minisztériumot, egy „magyar Ludwig Erhardt”-ot. Ezért sem igaz az a már-már megkövült le­genda, hogy őt nem érdekelte a gazdaság. A 600 ezer munka- nélküli, s a 30 százalékos inflá­ció a rendszerváltozással az ő nyakába szakadt, s ő is tudta, hogy a következő választást csak elveszteni lehet. A privati­záció miatt is sok támadás érte, pedig megpróbálta elkerülni a gyors privatizáció csapdáit, ettől Margaret Thatcher is óvta. A másik nagy fejtörést a személy­zeti munka okozta számára, mi­után nem akart régi pártembere­ket behozni a kormányba. Ami­kor látta, hogy egyik vagy másik miniszterének helyzete tartha­tatlan, s az ellenzék és a sajtó rá­szállt, napokig tépelődött, kivel lehetne lecserélni. Gyakran jegyzetelt egy újság szélére, az­tán kitépte és szólt, hogy vi­gyem le az irodából az irat­megsemmisítőbe. Először nem értettem, aztán megmagyarázta, hogy nem szeretné, ha más is tudná, min gondolkodik...- Ez ragyogó iskola lehetett, hiszen efféle szemeszter nincs egyetlen egyetemen sem, mégis sokáig nem úgy tűnt, hogy poli­tikus leszel, hiszen akkor rég el­dobtad volna a kamerát.- Nem is voltak efféle ter­veim, érdekelt a politika, de so­káig csak mint újságolvasót. Ké­sőbb úgy döntöttem, hogy ta­nulni fogok: előbb a politoló­giát, majd a kommunikáció sza­kot végeztem el, és most terve­zem, hogy beiratkozom egy biz­tonságpolitikai fakultásra.- Diplomamunkádat Ronald Reaganról írtad, pedig nagy­apád, apád politikusi ideálja aligha a színész-elnök volt.- Apám találkozott Reagan- nel, de ő értelmiségi módon fog­ta fel a politikát, s nem látta Reaganben a vezetői kvalitást. Engem viszont már 16 évesen izgatott a személye, amikor a Szabad Európa Rádióban hallot­tam a beiktatási beszédét. Pél­daképem ma is, hiszen lehet va­laki egy megnyerő személyisé­gű ember, s ugyanakkor nagyon határozott politikus. Egyébként sokan mondták már, hogy a po­litikában nem jó ajánlólevél a fotózás. Ha valaki valamihez ért, azt mindenképpen értéknek tartom, s számomra is az a 15 év, amit kamerával töltöttem el.- Ha úgy tetszik, úgy érkezel meg a politikába szeptember­ben, ha beválasztanak az MDF elnökségébe, hogy sok mindent kipróbáltál, voltál munkanélkii-. li, tanácsadó, politikai elemző, de egyébként csak a diplomái­dat tudod felmutatni, hiszen al­bérletben élsz.- Volt másfél állásom, de a kormányváltás után mindkettőt elvesztettem, s akkor döntöttem úgy, hogy tanulni fogok. Még Amerikát is megjártam egy Batthyány Alapítvány ösztöndíj-- jal. Aztán az első diplomámra ráment a lakásom. Azóta való­ban albérletben élek.- Nem volt családi ezüst, amit elvihettél volna a zaciba?- Nem, amit sokan nem hisz­nek el. Mert hát mit látnak az emberek? A magyar vezető poli­tikusok többsége néhány év alatt nagy vagyonokat gyűjtött. Apámnak igaza volt, ő mondta, hogy egy mondatért is sokat fi­zetnek, de mi nem így lettünk nevelve. Amikor miniszterelnök lett 1990-ben, leültetett bennün­ket, s megjósolta, hogy sokan meg fognak majd bennünket ke­resni, de értsük meg, hogy bele­bukhat a kormány is, ha meg­szédülünk. Édesanyám ugyan­abba a lakásba tért vissza, ami­ből a kormányfői rezidenciára költöztünk.- Amikor a Fidesz-MDF-kor- mány hatalomra került, Dávid Ibolya mellett dolgozhattál. Mi­lyen tanácsokat fogadott el tőled az igazságügy-miniszter?- Beszédekhez írtam háttér­anyagokat, és politikai elemzé­seket készítettem. Megtörtént, hogy egy október 23-i beszéd­hez írt anyagomat márciusban használta fel az elnökasszony. Sokat beszélgettünk, és mond­hatom, volt mit tanulnom. Itt most csak egyet szeretnék meg­említeni, ez az önfegyelem. Egy­Antall József, felesége ás György fia társaságában az ajándékokat bontogatja 1991 karácsonyán. A fotót fia, Antall Péter készítette szer három napig jártuk Erdélyt, nagyon fárasztó túra volt, s a vé­gén Aradon több interjút adott. Az egyik tévé késett, már indul­tunk volna, de kiszállt, kért öt percet, kisminkelte magát, ivott egy kávét és leadta aznap a ha­todik interjúját... Ez a profiz­mus, én a sajtóból jöttem, tu­dom, hogy milyen kevés ma­gyar politikus képes erre.- Állítólag megjósoltad a 2002-es választási vereséget is. Nem néztek rád emiatt ferde szemmel?- Valóban készítettem feb­ruárban egy elemzést. Nem hit­tem el, hogy a jobboldal vezet 10 százalékkal, és azt állítottam, hogy ha a jobboldal erősen tá­madja a rendszerváltozás előtti időket, akkor ez ismét egybeol­vaszthatja a baloldali tábort, ezért kell óvatosan bánni az an- tikommunista retorikával, egy összehangolt kampány mozgó­síthatja a volt MSZMP-tagokat. Vereség esetén pedig azt jósol­tam, hogy a Fidesz majd beál­dozza Pokorni Zoltán pártelnö­köt, előretör a Fidelitas, és Or­bán Viktor átmeneti visszavonu­lása várható. Utóbb azt mond­ták, hogy varázsgömböm van.- Úgy tűnik, tanultál az előző kormány alatti munkanélküli­ségből, hiszen te javasoltad az Igazságügyi Minisztériumban, hogy támogassa az állam a poli­tikai háttérintézményeket, s er­ről törvény is született. Most pe­dig itt ülünk az Antall József Alapítvány szobájában, ahol te vagy a kutatási igazgató.- Valóban többször beszél­gettünk erről a főcsoportfőnök­kel. Javasoltam, hogy a majdani MDF-alapítvány édesapám ne­vét vegye fel. Áz alapítványban gondozzuk a hagyatékot, politi­kai ajánlásokat fogalmazunk meg a fórumnak, valamint hát­téranyagokat készítünk.- Boross Péter nem próbált le­beszélni, hogy politizálj, hiszen ő afféle pótapád lehet?- Sose beszéltünk róla, de biztos vagyok benne, hogy édesapám megkérte, figyeljen oda a családunkra, és ezt min­dig is éreztem. Persze, most is beszélgettünk, s mondta, hogy nehéz dolgom lesz ezen a pá­lyán. Egy biztos, nem szabad, hogy egy másik székházban ír­ják az MDF későbbi történetét.- Márpedig a lakitelekiek egyelőre belülről szorongatják a pártot, gondolom, áttételesen nekik is van némi közük ahhoz, hogy szeptember 25-én bevá­laszthatnak a pártelnökségbe, miután elfogadtad a jelölésedet.- Sokan megkérdezték már, hogy mikor akarok beszállni a pártba, s most nyílt egy lehető­ség. Muszáj fiatalítani, a követ­kező választásnak már nem le­het nekimenni csak a régi gárdá­val. A lakitelekiekkel szemben Apám politikai örökségét sze­retném képviselni. A laki teleki szellemet képviselők hajdan baloldaliak, reformisták voltak, Pozsgay nép-nemzeti vonalát követték. Édesapám hozta be a jobboldali eszméket, ő túllépett a lakiteleki ideákon. Oda tehát nem térhetünk vissza, amitől már rég elszakadtunk. Sütő András mondta a temetésen, hogy Antall Józsefet senki nem kerülheti meg, aki utána jön. S ez különösen igaz az MDF-re. Én optimista vagyok, elérhetjük a 8-10 százalékot is a következő választáson, s nélkülünk nincs jobboldali győzelem.- Hajdan úgy tűnt, hogy a bá­tyád lép politikai pályára.- Aztán úgy döntött, hogy ügyvéd marad. Most vezető jog­tanácsos, és nem politizál.- Az Antall név szabadkár­tya, ingyen belépő a legjobb tár­saságokba, de legalább ekkora teher is, hiszen állandóan hozzá fognak hasonlítani.- Ez teljesen így van. Alek- sander Kwasniewski lengyel el­nökkel találkoztam, amikor a Szent Adalbert-díjat megkapta apám, és megkérdezte tőlem, hogy mivel foglalkozom. Mond­tam, hogy fotóriporter vagyok. Azt mondta, hogy ez így nem jó, folytatni kell a felmenőim pályá­ját. A családomnak különleges lelki kapcsolata van Lengyelor­szággal. Apám magasra tette a mér­cét. Ezt egyébként gyakran az orrom alá dörgölik, pedig tu­dom magamtól is. Szerintem ez mindenkire vonatkozik, az MDF elnökeire éppúgy, mint a mindenkori magyar miniszter- elnökökre. Dalia László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom