Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)
2004-08-14 / 222. szám
2004. Augusztus 14., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA EURÓPA SÉTÁNY. A huszonöt európai tagállamot jelképező padsort állítottak fel a Folkloriada idejére Pécsett a Sétatéren és az Esze Tamás utcában. Az ülőalkalmatosságokon megpihenők az illető országra jellemző zenében is gyönyörködhetnek.________________________________________fotó: tóth l Szász-képek Szigetváron WF Futnak a képek jj. % jj Kard: írás és 1 fegyver Nem könnyű napjainkban a képzőművészet alkotóinak országos hírnevet szerezni, az ágazat mondhatni a kultúra mostoha- gyermeke, a nagyközönség pedig ritkán találkozik az új munkákkal. Az utolsó nagykaliberű művész, akinek képei a „kisemberekhez” is eljutottak, Szász Endre volt, akinek kerámiára festett képei, grafikái, lenyomatai eredeti változatban még a panelotthonokba is eljutottak. Az egy eszVárakozók, szelíden elidőzök. Nők, férfiak pasztellszín terekben. Kire, mire várnak? Benső képek, álomszerű alakok jelennek meg a vásznakon. A mozgó, cselekvő emberek, csoportok csaknem kivétel nélkül kivetülé- sek, a művész legotthonosabb világából valók. Z. Szabó Zoltánnal beszélgetve nem nehéz megállapítani, hogy filozofikus alkat. A képein újra meg újra tetten érhető várakozás motívumai tendeje elhunyt festőművész másrészt a régió büszkesége, hiszen utolsó éveit Somogy megyei kúriáján töltötte. Az ismert alkotó tevékenységéről, különleges vízióinak sajátos technikájának tárházáról most személyesen is átfogó képet kaphatnak a baranyaiak, mert a festőművész, grafikus özvegye, Sz. Hajdú Katalin férje alkotásaiból válogatott össze egy több mint félszáz festményből, grafikából, egyedi tervezésű szőa létezés alapvető kérdéseire adható válaszokra irányulnak. A várakozás szinte egy, a korszakra jellemző folyamattá tágul. Aztán felbukkan ebben a zárt világban a korai kereszténység szere- tetre szomjas esendősége is. Nem különösebben erőltetett dolog a Sejtelmesek című sorozatban a megváltástörténetre utaló jeleket fölismerni. A figurák puszta „időzése” annak az időnek az eltöltését jelenti, amíg nyegekből és egyéb iparművészeti alkotásokból álló anyagot, melynek külön érdekessége az Árpád-házi királyok portréit felvonultató sorozat. Ezen munkákból és Katalin asszony másfél tucatnyi saját festményéből nyílik tárlat augusztus 14-én, szombaton 17 órakor a Szigetvári várban. Az eredeti és első forrásból származó válogatás október közepéig tekinthető meg. el nem jön az igazi. Mert, mintha számos jelenség arról szólna korunkban, hogy köztes időkben, köztes terekben élünk. Talán nem is túl távol a pozitív fejleményektől.- Nem volt nehéz fogalmat alkotnom az itteni, kivételes jelentőségű művészeti életről - mondja kérdésünkre, hogy mi vonzotta pécsi kiállítási pályázatának benyújtására. - Keserű Ilona fénykorén túl ott van még Pinczehelyi Sándor is, akinek a munkásságát még galériaigazgatói tevékenysége idején ismertük meg. B. K. Egy kis hazai történelemből A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara rendezi a felvidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyar pedagógusok nyári továbbképzését szombattól öt napon át A határon túli magyarság köréből mintegy 30 történelem szakos pedagógus érkezik e hétvégén Pécsre a számukra rendezett ötnapos pedagógus-továbbképzésre. A különböző tantárgyakból zajló előadás-sorozatokat az Oktatási Minisztérium Sulinova Alapítványa szervezi: a képzőhelyek pályázat alapján nyerhetik el a rendezés jogát és költségkeretét. A PTE Természettudományi Kara fizikából tartja a határon túli magyar tanárok továbbképzését, történelemből pedig a Bölcsészettudományi Kar. A nemzeti identitáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó utóbbi kurzusnak „A trianoni döntések hatása Magyarországra” a címe. Ezt a témakört a határon túli pedagógusok érdeklődését megszondázva választotta ki az alapítvány. így jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy a történelem szakos tanárok a határon túl ebből éreznek képzés- és tudományos ismerethiányt. Pécsett a PTE BTK Rókus utcai épületében a szombati nyitónapon dr. Majdán János a pécsi egyetem történetéről, Szabó Lo- ránd a háborúhoz vezető szövetségi rendszerek és a gyarmatosítás összefüggéseiről, dr. Hornyok Árpád a Kis-Antant és Magyarország viszonyáról tart előadást. A részvevők délután a pécsi világörökség emlékeivel, a székesegyházzal ismerkednek. Vasárnap tanulmányi kiránduláson Pécsváradra, Szekszárdra és Bajára látogatnak a kurzus részvevői. Hétfőn dr. Vonyó József a világháborúk közötti magyarországi parlamentarizmusról, Rab Virág Magyarország Trianon utáni gazdasági helyzetéről, dr. Majdan János a vasúthálózat sorsáról, kedden dr. Nagy Mariann a Trianon előtti és utáni nemzetiségekről, Lengvári István a magyar városok két világháború közötti társadalmáról, dr. Szávai Ferenc a Monarchia felbomlásának gazdasági és jogi következményeiről tart előadást. A zárónapon a téma egyik legjelesebb tudósa, dr. Romsics Ignác professzor a magyar történelem XX. századi csomópontjait, s végül dr. Mohos Mária a Muravidék két világháború közötti helyzetét mutatja be a határán túlról érkezett tanároknak. A Hős (Ying Xiong] című kínai film, Zhang Yimou alkotása, bizonyára zavarba fogja ejteni az európai nézőket. Kalandos történetet mesél el négy harcosról, akik bátor és legalább annyira furfangos tervet eszelnek ki a zsarnoknak tekintett király meggyilkolására. Várható, hogy a művészfilmek barátai csak legyintenek majd, sőt, könnyen lehet, hogy a szokatlanul pazar látványvilágot (hallatlanul precíz számítógépes trükkökkel) némelyek még akár giccsesnek is fogják minősíteni. Ám az is valószínű, hogy a hollywoodi mozidarabok vizuális felfogóképesség tekintetében hátrányos helyzetű rajongói viszont nem tudják követni a filmbeli elbeszélést, amelyben játékos leleménynyel vegyül a megtörtént esemény és a képzelt akció, álom és való, és ugyanazt a történetet többször is láthatjuk más-más nézőpontból. Ehhez ugyanis nem ártana ismerni Kurosawát. Hát akkor kinek készült a Hős? A kíváncsi, nyitott nézőnek, aki a mozgóképektől művészetet vár, de számol a kép természetéből adódó egyéb lehetőségekkel is, és előítéletek nélkül hajlandó tudomásul venni s elfogadni egy szokatlan, ám lehetséges világ sajátos szokásrendjét és törvényeit. Ez a lehetséges világ ezúttal a keleti mítoszoké. Itt szigorú törvények uralkodnak, amelyek egy ősi felismerésből fakadnak, abból, hogy az írás és a harcművészet azonos tőről sarjadó tevékenységek. Mindkettő isteni eredetű: az ősi nyolc írásjelet a kínaiak szerint - mint erre Várkonyi Nándor felhívta a figyelmet - egy sárkány vagy táltosló közölte az első törvényhozóval. A keleti írás nem csupán betűvetés, hanem festészet is, ahol például a kard szónak húszféle olvasata lehetséges. Nem véletlenül szokott meggyűlni a zsarnokok baja a szövegeknek ezzel a zavarba ejtő többértelműségével Ők mindig jobban szeretik, ha az olvasók egyféle jelentésben gondolkodnak, amit általában a hatalom képviselői kívánnak meghatározni. Ennyit az írásról Azok a párviadalok pedig, amelyeket a film hősei bemutatnak, valójában a táncművészet keretei között helyezhetők el. Az egyik szereplő régi kínai bölcset idéz: az helyes, ha mindig kard van a kezedben, de jobb, ha a kardodat nem a kezedben hordod, hanem a szívedben, a legjobb pedig, ha az elmédben. És mivel a kellően összpontosított szellemi erő nem ismer fizikai akadályokat, az efféle képességgel bíró hősök kilépnek a newtoni gravitáció világából, aminek következtében a viadalok légibaletté válnak, amelynek során a lélek levetkőzi az anyagi test nyűgeit, és közvetlenül kapcsolatba kerül az őselemekkel amelyek egyben az írás legrégibb jelei, trigrammái. A Hold, a Szálló Hó, a Törött Kard és az Égbolt (így hívják a film szereplőit) párbajai nem is csaták, hanem misztikus utazások, céljuk nem az ölés, hanem a megismerés. A szélben lebegő drapériák, a titkos üzenet sugallatára beszédesen libegő lángok és a hullámzó vízfelület - egy-egy őselem, illetve trigramma megtestesítői - azonos elvű közegként veszik körül a hősöket. Velük szemben a király masírozó és baljós kórusként meg-megszólaló serege mindig a földdel kapcsolatos, a (még) meg- váltatlan elemmeL A dekoratív látványvilágnak is szimbolikus értelme van: ez a keleti filozófiák színpompás Maya-fátyla, amely - ahogy Hamvas Béla írja a Scientia Sacra egyik fejezetében - az eszme, az idea szemkápráztató burka, amin csak a beavatottak képesek átlátni. De arról, ami mögötte van, nem lehet beszélni, ez az írások legmélyebb titka, a kard szó huszonegyedik jelentése. Ennek jegyében kell gyilkosként elítélni a film főhősét, a Névtelen Harcost, és utána ezért fogják hősként eltemetni. A király pedig felépítteti a Nagy Falat. Nagy Imre Jet Li a Névtelen Harcos szerepében, kezében a csodakard Alomalakok a lét esendőségében A kortárs magyar festészet Budapesten élő jelentős alkotójának, Z. Szabó Zoltánnak a tárlata nyílt meg tegnap délután a pécsi Kisgalériában. Egy öregember emlékirataiból Ha az ember a tényleges való világgal szeretne találkozni, kapcsolja ki a tévéjét, s feküdjön be egy többágyas kórterembe valamelyik kórházba. Bár ott is árad a mindenféle gagyi a képernyőről, de úgysem érteni belőle egy szót sem. Néha nemcsak a betegek, a látogatók életébe is bepillanthatunk. Két kortalan, fiatalosan öltözött nő áll meg a szomszéd ágy előtt. Nem mennek oda. Nincs se csók, se kézfogás. Csak szia.- Margit! Hát te, hogy kerülsz ide?- Gondoltam, megnézlek. Hoztam egy kis gyümölcslevet. Hova tegyem? Itt jó?- Persze. Rendes vagy.- Az Ildit ismered?- Biztos nem ismersz meg. Te már nyolcadikos voltál, amikor én elsős. Aztán meg bejártál a bányába.- Dehogynem emlékszem. Lánykorodban kijártál a focimecs- csekre. Egyszer még, hm, táncoltunk is a falunapon. Vagy zárszámadás volt?- Régen vót, de én is emlékszek rá.- A Balogh Janihoz mentél először, de úgy hallottam, nem bánt jól veled. Durva volt.- Bár most is a Jani bánna rosszú velem! Nagyon egy rendes ember vót. Mindig tudtam, hol van, ha elment a haverokkal, megmondta előre. Majdnem fölépítettük a házat, mert a munka mellett maszekolt, a hétvégeken is elment feketén építkezésekhez. Csak néha kiborult. Csalták a haverok, berúgott, mint az albán szamár. Én meg persze csináltam a cirkuszt ilyenkor. Erre megvert rendesen. De amikor sírni kezdtem, úgy szeretett, mint három királyfi együtt. És utána is, sokáig nem győzött elég aranyos lenni hozzám. Csak én persze... Panaszkodtam, hogy megvert az uram. Azt már nem mondtam, hogy utána milyen fantasztikus férfi volt. Eh, fiatal voltam és bolond.- Még most is nagyon jól nézel ki. Most annak a Gábornak a felesége vagy, ugye, aki...- Csak papíron. Már hetek óta nem engedem be a lakásba. Az apjához költözött.- Nagyon nem ismertem, mert mikor odaköltöztek, én már alig voltam otthon, de az mindig egy igazi úriembernek nézett ki.- Annak. Vasalt ing, nyakkendő, nadrágtartó. Hatalmas dumája volt. Ettem a hazugságait, mint kacsa a nokedlit. Befejezzük a házat. Ha hozzámegyek, taníttatni fogja a gyerekeket, hogy úriemberek legyenek. Tejbe-vajba fog fü- röszteni bennünket. Ő mindenkit ismer, mindent el tud intézni. Csak egyet füttyent! Mindig nagy tervei voltak, legalábbis nagy ígéretei. Rágta a fülemet, mint rozsda a kapát. Ezt adjuk el, abból csináljunk pénzt, legyek a kezese. Mert neki épp nem volt munkahelye, amikor kölcsönt akart. Minden százszor visszajön - bizonygatta. Mi meg koplaltunk. A fiam lyukas cipőben járt, a kislány a bátyja farmerét hordja. Egyszer azt mondta a fiam: anya, kellene építeni egy új padlást, mert ami van, az már tele lett a Gábor bácsi ígéreteivel... Amit lehetett, pénzzé tett. A többit elvette az OTP. Már az sem a miénk, ami a fejünk fölött van. Ő bezzeg jól élt, ahogy utólag hallom.- Hol dolgozott?- Mindig nagyszerű munkahelyek voltak kilátásban. Néha föl is vették jó fizetésért, amit azonnal elvertünk. Aztán volt, hogy egy hónap múlva már kirúgták. A sógorom egyszer azt mondta neki, nem elég a nagy duma meg a fehér ing, szakma is kellene vagy diploma! Bár azt hazudta, hogy mindenhez ért, de állítólag semmilyen papírt nem tudott bemutatni. Közben meg azt mesélte, hogy amikor egyetemre járt, amikor a bankban dolgozott...- Szeretett legalább?- Azt is csak ígérgette. Majd elutazunk. A Balatonra megyünk, a Velencei-tóhoz, meg a tengerpartra. Itt zavarják a gyerekek. Most épp fáradt. Majd holnap. így ment azóta, hogy odaköltözött. Előtte nagy bika volt. Legalábbis szóban. De végig mézes-mázos. Sose tudtam, mit gondoljak arról, amit mond. De mindig elhitette velem, amit akart, amikor már nem kellett volna hinnem neki, akkor is. Olyan magabiztosan, határozottan lökte a süketet. Az volt a legborzasztóbb, hogy végig bizonytalanságban tartott. Nem lehetett vele élni... És te, hogy vagy?- Kösz. Már elég jól. A hétvégén talán kiengednek. Bár nem sietek. Itt nagyon rendesek.- Mégis más otthon.- A fiam megnősült. A felesége úriasszony, magának is bejárónőt tart. Nincs oda azért, hogy nálam mosogasson. Amióta egyedül vagyok, úgy viszem az ebédet egy kifőzdéből. Néha vacsorára is marad. Szerencsére a rokkantnyugdíjamból eddig, ha beosztással is, de futotta. Hát most nem tudom, mi lesz, mert úgy néz ki, egy vö-' dör gyógyszerre kell majd költe- nem. A betegtársak rémségeket beszélnek az árakról. Van olyan gyógyszer, ami többe kerül, mint egyheti ebédbefizetés.- A legrosszabb azért az, ha egyedül van az ember.- Nem mondom, hogy megszoktam, de még csak fél éve halt meg szegény Edit.- Persze. A jó feleséget nehéz elfelejteni. De azért nem árt, ha egy asszony ránéz néha a férfiemberre. Aki nem tolakodó. Csak barátságból elmosogat, takarít egy kicsit, bepakolja a mosógépet, kivasal, süt valamit. Akivel beszélgetni is lehet. Néha.- Az igaz. Az nem rossz. Kezdődik a vizit. Gyors szedelőzködés. Betegtársam még azt mondja: - Látogass meg a jövő héten. Benne vagyok a telefonkönyvben. Páfrány utca.- Oké. Szia. Kézfogás most sincs, de az ajtóból a két barátnő még visszaintett. Bükkösdi László \ á
