Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-08 / 216. szám

2004. augusztus 8., vasárnap 6 Riport, interjú Horthy és a holokauszt Sebők János újságíró ősszel megjelenő könyvében ízekre szedi a Horthy Miklóst övező legendát. A Bűnös?! Nem bűnös?!- A Horthy-mítosz és a valóság - Országomat a zsidóságért? című kötetben a kortárs leírások alapján panoptikumi figuraként jellemzi az egykori kormányzót, aki a tiszti becsületkódex szerint tárgyalt a diktátorokkal, és akiről azt állítja, nem volt zsidó- és országmentő. Sőt. Együttműködött a németekkel, és felelősség terheli a majd félmilliós vidéki zsidóság deportálásáért. műveletben. Vagyis megzsarol­ta Horthy-t, akit „árulóként” az őrizetbe vétel veszélye is fenye­getett. A harmadik tárgyaláson azonban Horthy „megértette” és elfogadta Hitler feltételeit, s szá­mos forrás utal rá, hogy meg­egyezés született köztük. A né­metek feltételül szabták többek között a zsidókérdés maradék­talan megoldását. Hitler meg­ígérte, hogy ezek teljesülése esetén Magyarország visszakap­ja a szuverenitását. Horthy elfo­gadta, országa pedig a megszál­lás után rohamtempóban teljesí­teni kezdte a feltételeket. Erről június 6-án ő maga „jelentett” a németeknek. Horthy titkos ira­tai között van egy levél, amely­ben felsorolja, mit teljesítettek a magyarok a megegyezésből, s cserébe kérte, hogy most már Hitler is teljesítse az ígéretét, a németek vonuljanak ki. A Führer azonban közölte, hogy ez csak a zsidókérdés maradék­talan megoldása után jöhet szóba.- Ez lehet a magyarázata, miért történt olyan példátlan gyorsasággal a deportálás?- A németek maguk is meglepődtek azon a buzgal­mon, ahogy a magyarok hozzá­fogtak a „zsidótlanításhoz”. Ők csak a know how-t hozták ide, az ügyintézőket, a munkaerőt mi adtuk, a költségeket mi áll­tuk. A zsidótlanító különítmény tagjai is tudták, ha gyorsan végrehajtják a deportálást, hamarabb kaphatjuk vissza a függetlenségünket. A klesshei- mi alkuban egyébként a depor­tálás álcázására a munkára vitel szolgált. Ez volt az a fügefalevél, amellyel a gyalázatot megpró­bálták álcázni, eltakarni.- Horthy azt írja az emlékira­taiban, hogy csak júliusban szerzett tudomást a ször­nyűségekről.- Horthy pontosan tudta, mi­lyen sors vár az elszállított zsi­dókra. 1938 óta folyamatosan kapott és kért információkat a zsidókérdés megoldásairól. Márciustól pedig egyházi és zsi­dó vezetők, ismerősei, bizalma­sai is figyelmeztették, mi törté­nik az országban.- Végül is a történetírás eddi­ként még ma is ezt a „maga­mentségét” fogadják el hiteles­nek. Holott nyilvánvalóan gyak­ran hazudik. A török követségre menekült Kállay Miklós írja em­lékirataiban, hogy ő ott is hallot­ta a vidékről felhangzó halál­üvöltést, amikor Horthy még mindig nem tudott semmiről. S a személyéhez kapcsolt míto­szok szerint ezt még most is ténynek fogadjuk el.- Goebbels azt írja a naplójá­ban 1944. június 7-én, hogy a Klessheimbe érkező miniszter- elnök, Sztójay szerint azért ha­lad nehézkesen a magyarországi antiszemita politika, mert Hor­thy az őt körülvevő zsidó klikk karmaiban van. Ámyalja-e ez a Horthy deportáláshoz való vi­szonyáról kialakított képét?- Horthy büszkén állította magáról, hogy egész életében antiszemita volt. Csakhogy az ő úri antiszemitizmusa erősen kontraszelektív volt: zsigerből utálta a vidéken élő, galíciai kiszsidókat, ugyanakkor meg­becsülte az asszimilálódott bu­dapesti zsidóságot, amelynek prominens tagjaival szoros kap­csolatokat ápolt. Családtagjai, feleségének és menyének a ro­konai is bent ültek a zsidóérde­keltségek igazgatótanácsaiban. Stern Samu, Chorin Ferenc a bi­zalmasa, Goldberger állandó kártyapartnere volt. Horthyt más befolyásos zsidók is folya­matosan tájékoztatták, így pon­tosan tudta, mi történik a vidéki zsidósággal. De a deportálások első heteiben nem akart beavat­kozni a vérebei munkájába. Magyar Pilátusként mosta ke­zeit egészen addig, amíg előbb Hitler, majd a szörnyűségekről tudomást szerző szövetségesek nem figyelmeztették, hogy köte­let kaphat a nyakába. Ekkor kezdte leállíttatni a deportálá­sokat. így lett zsidómentő. Való­jában elsősorban magát mentet­te, mert a fenyegetések már a személyének is szóltak.- Könyvében azt állítja, hogy Hitler Klessheimben egy-a vidé­ki zsidóság számára - végzetes alkut kötött Horthyval, bár erről a megállapodásról semmiféle jegyzőkönyv nem maradt fent.- Klessheimben három tár­gyalás zajlott le Hitler és Horthy között. Az első kettőn a kor­mányzó megpróbálta Hitlert el­tántorítani Magyarország meg­szállásától. A Führer azonban közölte, hogy döntése végleges, s ha kell, akkor a szomszédos, revánsra és prédára váró orszá­gok is részt vesznek a had­gi Horthy-képével szemben mi­lyen az ön Horthy Miklósa?- A köztudatban ma is a snájdig, jó svádájú magyar úr, a remek pozőr és legfőbb Had­úr, a köztiszteletben álló kor­mányzó képe él. A kortárs jel­lemzések szerint azonban Hor­thy egy operettfigura volt. Egy koncentrálásra képtelen, érzel­mi gyengeségre hajlamos, ha­tározatlan ember, aki tanács­adói nélkül nem tudta történel­mi feladatait megoldani. Már­cius 19. után már egy a történe­lem szemétdombjára került rendszert vállalt. Valójában az országépítő és országszerző címek mellé az országmentő címet is meg akarta szerezni. A Trianon óta követett revíziós politikát akarta Hitler pártfogá­sával betetőzni. Ezért hagyta megtörténni a szörnyűségeket, s ezért jutott vezetésével zsák­utcába az ország. Ki kell ven­nünk a csontvázakat a szek­rényből, s el kell végre bocsáta­nunk a halottakat. A könyvvel azt szeretném elérni, hogy ha már a jogi megítélés elmaradt, Horthy személyével kapcsola­tosan a történelem mondjon végre ítéletet: Bűnös?! Nem bűnös?! Csontos Tibor vet több Horthy- legendának. Joggal mondhatnák szakmai körökben, hogy egy új­ságíró miért üti az orrát a törté­nészek dolgába.- Számos mozaikkockából raktam össze azt képet, amely nem ugyanazt a Horthyt ábrá­zolja, akit eddig ismertünk. A hetvenes évektől foglalkozom történelmi témákkal. Akkor ír­tam cikkeket a magyar királysí­rok sorsáról, amikor ezzel még nem foglalkoztak. A Top Gun című lapban pedig a második vi­lágháború ellentmondásos tör­téneteit tártam fel, és azt gondo­lom, hogy még sok mindent kel­lene újragondolni. Ennek a könyvnek a megírására egy, a Bazilikában Horthy emlékére megtartott emlékmise ösztön­zött, mert az ott elhangzó beszé­dek hangvétele egyenes folytatá­sa volt az újratemetéskor meg­ütött hangoknak, amelyek sze­rint Horthy a huszadik századi magyar történelem legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképe.- Biztos lehet abban, hogy könyvével aktuálpolitikai csata­térre téved, és érzelmi, politikai vihart kavar majd, hiszen Hor­thy személye és a zsidókérdés változatlanul szerepel a párt­csatározások érvrendszerében. SEBÜK JÁNOS Született: 1951. július 11. Foglalkozás: újságíró Tanulmányok: Közgazdaság- tudományi Egyetem (1975) Fontosabb publikációk: Magyarock 1-2 (1984), A kard és kereszt országa (2002), Rock a vasfüggöny mögött (2003)- A deportálások hatvanadik évfordulója a mismásolások év­fordulója volt. Az emlékezés most is a politika erőterébe ke­rült, mint a rendszerváltást követően, amikor a pártok még a történelmi múltban keresték a felvállalható kapcsolódási pon­tokat. A rendszerváltás utáni első kormány több tagja ott volt Horthy újratemetésén. A bal­oldal viszont a lényegi kérdé­sekben: felelős, nem felelős?, nemrégen megjelent egy el- bűnös, nem bűnös?, kollaborált képesztően elfogult könyv. A a németekkel?, tapad-e zsidó jobboldal az egekbe dicsérte, a vér a kezéhez?, azóta is hallgat a korábban fasisztának is minősített Horthy személyéről. Az óvatoskodás mögött az áll­hat, hogy reális értékelése felte­hetőleg olyan indulatokat válta­na ki (például az antiszemitiz­mus feléledését), amelyek nem kívánatosak a magyar politikai váltógazdaságban. Gondoljuk végig, hogy ilyen végletesen ket­tészakított országban, ilyen hiszterizált politikai érzékeny­ségek közepette megvitathatók- e higgadtan, objektiven - kriti­kával és önkritikával! - a Horthy személyével összekapcsolható események. A Teleki Pál-szo- borral kapcsolatos vita mutatta, aligha. Érvek helyett sokkal in­kább érzelmeket, indulatokat dobott a felszínre. Pedig az idő nagyon szorít bennünket, ezt a fölösleges terhet már nem sza­badna továbbcipelni!- Ezért maradt el eddig ná­lunk a német típusú történész­vita, amely Németországban se­gítette a nácimúlt feldolgozását?- A történészszakma is meg­osztott, s párbeszéd, vita helyett a történészek is „elbeszélnek” egymás mellett. Horthyról baloldal hallgatott. A vélemé­nyek más esetekben is gyakran a politikai mezsgye mentén fo­galmazódnak meg. Ha van is vi­ta, az nem a tisztázásról, a meg­oldásról szól, hanem relativizál, méricskél. Holokauszt-Gulág, Horthy-Rákosi, ,nyilasok-kom- munisták. Egy történészvitának csak akkor volna értelme, ha végre kiderülhetne, hogy kinek - a kormányköröknek, Hor- thynak, az egyházaknak, az úri középosztálynak, az értelmiség­nek, a csendőrségnek vagy ép­pen a Zsidó Tanácsnak - mek­kora a felelőssége a deportálá­sokban. Az kevés, hogy bocsá­natot kérünk a deportálásokért, de a bűnről, a felelősségről és a felelősökről nem beszélünk. Ehelyett inkább azon vitázunk, hogy jó helyen van-e a Holokauszt Emlékmúzeum, s ki legyen az igazgatója. A rend­szerváltás óta eltelt csaknem ti­zenöt évben sem voltunk képe­sek szembenézni önmagunk­kal. Ahogy Horthy sem volt képes erre. Emlékirataiban - az éppen feltárt dokumentumoktól függően - mindig csak módosít- gatta a „vallomását”. S forrás­SZITA SZABOLCS történész- Súlyos vád, ho . iy kollaborált a nén ..ekkel, ezt így senki nem mondta még ki. Kollaborált is meg nem is, inkább sodródott. Az biztos, hogy beleegyezett a meg­szállásba, németbarát köz- igazgatást szervezett, és tu­dott a zsidók deportálásáról. A család emlékiratai szerint aggódott a zsidóságért, pe­dig dehogy: a történelmi fele­lősség miatt aggódott, miután figyelmeztették, háborús bű­nösként vonhatják felelősség­re. Szabad kezett adott Sztójaynak a deportálások­ban, ő maga pedig mosta kezeit. Nem véletlen, hogy máig nincs érvényes Horthy- elemzés, mert a történészek fáznak a témától, a politika ugyanis még mindig beleszól. Ez a gond. FÜR: HORTHY CSAK HIBÁZOTT Horthy Miklós 1993. szeptember 4-i kenderesi újra­temetésén az Antall- kormány képviseletében részt vett Boross Péter, Kádár Béla, Für Lajos és Balsai István. Az alábbi interjúrészlet 1993- ban jelent meg a Pesti Hírlapban Für Lajossal „ Horthy Miklós bűnös volt vagy nem?- Semmiképpen nem mon­dom, hogy bűnös volt, csak azt, hogy hibázott.- Akkor viszont nagyon gyenge politikus volt.- Azon a ponton, amelyen ő állt, hibázni nagyon végzetes következményekkel jár a nem­zet egészére. Hibázott. Bűnös az, aki szándékosan követ el gazemberséget, gyilkol vagy el­pusztít embercsoportokat. Horthy a nem kellő módon tisz­tázott fehérterror időszakát leszámítva nem követett el ilyen cselekményeket.” SZAKÁLY SÁNDOR történész- Nem tudom, milyen újdon­ságokkal szolgálhat a könyv, mindent közzétettek már. Mindenkinek lehet saját kon­cepciója, de ahogyan min­denki, úgy Horthy is tudta, mi lesz a zsidók sorsa. Kizárt, hogy Horthy a szuverenitásért cserébe vállalta a zsidó­kérdés megoldását:egyetlen megszállt ország sem kapta vissza a függetlenségét. Más­részt a németeknek nem kel­lett arra várniuk, hogy Horthy beleegyezzen a békés meg­szállásba, a németek enélkül is lerohanták volna Magyar- országot. Korábban démo- nizálták a Horthy-rendszert, pedig ez a korszak a szociá­lis helyzetet, az oktatást tekintve megelőzte Európát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom