Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-05 / 182. szám

2004. JOuus 5., HÉTFŐ R I P O R T 7. OLDAL K U L T Ú R A ­Csoporttársak voltak Ha július, akkor Sellyén nyit az Ormánsági Nemzetközi Fes­tőművész és Faszobrász Alkotótábor. Idén 11. alkalommal gyűltek össze a Kárpát-medence minden csücskéből a művé­szek, hogy két hétig hagyják magukat az ormánsági világtól megihletni. • A tábor kedden egy kiállítással kezdődött, ami a talányos Csoport­társak voltunk címet viseli. Pedig így van, az alkotótábor öt oszlopos tagja, Antal József, Rácz Klára, Szatyor Győző, Szényi Zoltán és Zsuppán István 1968-ban együtt kezdték a főiskolát rajz szakon a pécsi főiskolán, tanáruk Pandúr Jó­zsef művészettörténész volt, aki most, majd' 40 évVel később közös tárlatukat nyitotta meg. A művé­szek jelenleg az ország különböző részén élnek, alkotnak (Pápán, Sárváron, Egerben, Zalaegersze­gen és Pécsett), de a régi idők, és főképp a vendégszerető sellyei kö­zösség minden évben visszahozza őket Dél-Baranyába. Mint Szatyor Győző, a tábor, „motorja” fogalmazott: ez a ren­dezvény a barátság fonalán szer­veződik. Külön szólt arról, hogy az ide visszatérő festők, faszob­rászok jól tudják, egyrészt végig kell járni a tanulva alkotás folya­matait, majd egy idő után leg­alább olyan fontossá válik, hogy tudásukat, képességeiket tanítva is adják tovább. Márpedig Sellyén ■ és környékén még egymást is ins­pirálják, itt - mint a törzsvendé­gek mondják - mindig sok jó mű születik. Idén új tagokkal büsz­kélkedhet az alkotótábor: Buda- helyi Tibor Munkácsy-díjas szob­rászművész és Makovecz Benjá­min grafikus is végigdolgozza majd a két hetet, a július 10-i tá­borzáró kiállításon az ő műveiket is megtekintheti majd a közönség. Kincsek a hordalék alatt A felhőszakadások újratemették a halottakat A pécs-belvárosi foghíjbeépítések újabb és újabb betekintést engednek a város rég­múltjába. A tavaly előkerült római kori te­metők után most ismét Diocletianus és Nagy Constantinus idejéből érkezett régészeti üzenet. Ekkor vált Sopianae Valéria tarto­mány központjává. Sopianae erődített városfalaitól északra mintegy 100-150 méternyire vagyunk. Az Apáca utca 13- ban most megbontott talajszint alatt négy méter­re volt a római járószint. Ez a régészeti megelőző feltárás egy észak-déli fekvésű faltöredékéből egyértelműen „leolvasható”. Hatalmas, árvízre Az eddig megtalált tíz sír beleillik a római ókeresztény temetőrészletbe emlékeztető esőzések szakadtak Pécsre a törté­nelem szinte minden korszakában, újra meg új­ratemetve a holtakat. A hordalékrétegek jól látha­tók, és talán egy másfajta kutatással dátumozha- tók is. A foghíjbeépítés kitárulkozó földgyomrá­ból sírok, római fal, téglák, cserepek, ékszerek, pénzek kerültek elő. A terep a középkorban köz­ponti szerepet játszhatott, erre vall 10 középkori kútja, amelyeket időközben földdel, törmelékkel töltöttek föl. Most mind kiássák. Az egyik már tágra nyitott szájjal ásít a sejtelmes égre. Össze­sen 14-15 méternyi, szinte bányamélységbe veze­ti el a múlt után kutatót. A rómaiak és a törökök igazán tisztaságkedvelő népek lévén nem állóvi­zes kutakat használtak, mint a fertőző be­tegségek, pestis, kolera sújtotta középkori helybéliek, magyarok, németek, szlávok, hanem ide-oda vezetett folyóvizes, kútfe- jes csermelyeket. Gábor Olivér, a Janus Pannonius Múzeum ásatásvezető régésze mutatja a középkori, a római kori, 3-4. századi rétegeket. Ezek egy őskori erdő vörösesbarna agyagos, humuszos alapré­tegén nyugszanak. Az építendő mélyga­rázsszint a mostanihoz képest 3-4 méter­nyi mélységben rejti a különféle leleteket, sírokat. Az egyikben fiatalabb nő viszony­lag szerényen fölékszerezett csontváza nyugszik épített sírban. Fekete üveg kar­perec volt rajta a temetéskor. Pár méter­nyire tőle idősebb női holttest hajdan bi­zonnyal helybéli lakos teljesen ép csont­maradványai. Karperec, réz fibula, gyöngy, fülbevaló szerepelnek a lelet adat­lapján. A középkori Pécs földdel teletö­mött szájú, téglaboltozatos szennyvízcsa­tornái és egyéb korabeli életjelei is jól ta­nulmányozhatók itt, akár egy Viktor Hugo regényben. Az agyonázott föld sár raga- dáncsa alatt a több mint másfél ezer éves talaj szintből kimeredő fontos római kőfal­maradványról egyelőre nem tudni még, milyen épületet sejtet. Tíz sírt találtak ed­dig, ami beleillik az ismert római ókeresz­tény temetörészletbe, de ez még nem minden. A kutak is hátra vannak. A föld, ki tudja még, mit rejt. Lehetnek kincsek is. BEBESSI K. OKLEVÉLÁTADÁS PÉCSETT. A Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának oklevélát­adó ünnepségén közel 600 végzős vette át oklevelét a PTE-aulában szombaton és vasárnap a kaposvári, zalaegerszegi, szombathelyi és a pécsi képzési központ hallgatói közül. _____________fotó: löffler péter Ra jzolt, nyert, utazott Nem mindennapi élményben volt része Frecska Dominika 6. osztályos pécsi tanulónak: egyhetes müncheni, illetve berlini jutalomutazáson vehetett részt. Igaz, rá is szolgált, mivel ő nyerte itthon az EU-belépést köszöntő rajzpályázatot. A Testvérvárosok Terei Általános Iskola diákja szinte az utolsó pil­lanatba értesült a pályázati lehe­tőségről, amit Bajorországban ír­tak annak örömére, hogy 25 tagú­vá bővült az Európai Unió. Fel is szólították a régi és új tagorszá­gok tanulóit, hogy jelenítsék meg képben, mit gondolnak Európá­ról és világról. A több ezer ma­gyar rajzos közül a pécsi Frecska Dominika került ki győztesen.- Egy nagyméretű rajzot készí­tettem, ami nem csupán Európát, hanem az egész Földet ábrázolta, és mindenhová odakerült a térség jellegzetessége, például a kengu­ru Ausztráliához, vagy eszkimók az Északi-sarkhoz. Főképp ceru­zával dolgoztam, színeztem, és a fontosabb dolgokat körbehúztam filctollal is. Úgy három-négy na­pig tartott. A zsűrizés után a győztes mű­vet elvitték Münchenbe, ahol - mint itthon az érettségi tablókat szokás - a többi alkotással együtt a boltok kirakatába került. Aztán Frecska Dominika is utazott. Először követte a rajzot, azaz Münchenben részt vett az ünnepélyes díjkiosztón, ahol egy Habsburg Ottó által aláírt oklevéllel ismerték el az ered­ményét. De ez még messze nem volt minden!- Fel kellett ülni egy körhintára - mesélte még most is lelkesen -, aminek négy megál­lója volt, egy-egy vá­ros: Párizs, Róma, Bécs és Berlin. Kipör­gettek, és ahol a hin­tám megállt, oda utaz­hattam még egy hétre. Ez pedig Berlin volt. Dominika cso­portja rajta kívül egy Luxemburgban élő tö­rök, egy francia és egy dán diákból állt, és természetesen a kísé­rőtanárból.- Bejártuk a német fővárost, a Filmparktól az állatkertig, megnéz­tük a potsdami kasté­lyokat is, volt hajóki­rándulás a Spree fo­lyón. Végig angolul kellett beszélni, úgy­hogy arra is jó alkalom volt, hogy megtapasztalhattam, mennyire fontos a nyelvtudás. Azt mondani sem kell, hogy Dominika ezentúl még inkább odafigyel, ha valamiféle rajzos pá­lyázatra lesz lehetőség, bár a to­vábbtanulásnál elsősorban a nyel­vek érdeklik, például a francia. MÉHES KÁROLY Frecska Dominika nyertes rajza fotó: t. l. Dzsesszzenészek a lagziban Egykor Pécsett minden jobb ven­déglőben szólt a szórakoztató ze­ne, táncdalokra improvizáltak a ze­nészek a mulatókban. A hatvanas években a városban több dzsessz- klub is működött, naponta három­tucatnyi helyből válogathattunk, ahol bandok, és bandák muzsikál­tak. Aztán elég volt két évüzed, és teljesen átalakult a világ.- Azért szerveztük ezt a talál­kozót, hogy az eltűnő, vagy vala­mikor kitűnő baranyai muzsiku­sok most újra megszólaljanak, hangszeresen, vagy csupán társal­gási szinten - összegzi a II. Nem­zetközi Zenésztalálkozó célját Bornemissza Géza főszervező. Mert sajátos pályát futottak ezek a szórakoztató muzsikusok: egye­temi tanár, alkotmánybíró, pol­gármester lett az egykori szaxi- sokból, gitárosokból, billentyű­sökből, és van, aki ma is a zené­lésből próbál megélni.- A jazzkonzervatóriumot húsz éve elvégeztem, de most másodjá­ra is neldkezdtem, mert a zeneta­nításhoz főiskolai diploma kell, és ilyet csak mostanában adnak a végzősöknek. így próbálok tanít­ványokból fennmaradni, no, meg pécsi vendéglátóhelyeken muzsi­kálok - mondja Kovács Péter, akit a szakma az egyik legjobb aktív billentyűsként tart számon. - Per­sze az is benne van a pakliban, hogy odavetik: azt játszd el Peti hogy... Tíz év kellett hozzá, míg ezt tudomásul vettem, de engem középiskolás korom óta, vagyis huszonhat esztendeje csak a zene érdekel. Nagy Karcsi jazztriója jól is­mert a városban. Bár ő többnyire kedvelt műfajában állhat a közön­ség elé, azért neki is be kell ugra­nia olykor-olykor az éjszakába dobosként.- Nincs választásom, a vendég­látóiparból élek, ahhoz alkalmaz­kodom. Sőt, időnként lakodal­makban is muzsikálunk, és bál­ban is húzzuk a talpalávalót, a dzsesszklubok ugyanis eltűntek a palettáról. Egy bizonyos, aki a szórakozta­tóiparban muzsikusként megfor­dul, annak a dzsessz a csúcsmű­faj. Jack DeJonette, Oscar Peter­son, Bill Evans, Keith Jarrett, effé­le nevek röpködnek, ha a példa­képekről faggatom őket. Aztán a trió indul próbálni. - Fél óra múlva kezdünk, de arról még nem egyeztettünk, hogy mit játszunk - mondja Nagy Karcsi. - Ahogy szoktuk, standardokra in­dulunk, s valami összejön belőle. Saját szám nem kerül szóba, mert képtelenek megfelelő hátteret te­remteni, nincs idő a közös próbák­ra, esténként ugyanis játszani kell a megélhetésért, és egy befutott le­mez sem hozná meg a biztos havi fixet. Az egyedüli járható út, ha va­laki beindul a céges bulikon, az es­küvőkön. Heti öt-hat fellépéssel, állandó hétvégi meghívásokkal összejön a hetente ötvenezer fo­rint. Ehhez azonban hajnalig mu­zsikálnak. Egy lagzin például leg­alább nyolc órát kell végigjátszani, és ezért a billentyűs meg az énekes együtt hetvenezret tehet zsebre.- A zongoristák helyzeti előny­ben vannalk, mert ők szólóban is képesek zenekart alkotni, dob­géppel, számítógépes effektekkel - jegyzi meg Nagy Karcsi. - Ugyanakkor a dobos, a gitáros csak zenekarban gondolkodhat. Nem csoda, hogy mindenki kül­földre tervezi a jövőjét, ahol négy­ötszázezer forint összejön havon­ta. Még negyven év fölött is az jár a fejünkben, hogy nekivágunk.- Ma már gombnyomásra, floppyról megy a játék, vagy több száz téma van beprogra­mozva a masinába, csupán éne­kelni kell hozzá - panaszkodik Oroszi István zongorista. - A múltkoriban például úgy bukott meg egy ilyen „zenész”, hogy mire felcihelődtek a táncolók, addigra rendre véget ért a prog­ram. A tömeg meg azt hitte, di­rekt ki akarnak tolni velük.- A muzsikust a legtöbb helyen éppen csak megtűrik - folytatja Kovács Kornél szaxofonos, a duó másik tagja. - A fellépőket nem je­lentik be, a szerződés, ha van egy­általán, többnyire pár napra szól, hetenkénti hosszabbítással, az embert akkor rúgják ki, amikor akarják. Pécsett napjainkban két kézen meg lehet számolni a kép­zett hivatásos muzsikusokat, és ehhez jön még kétszer annyi flop- pydugdosp. Nincs kiút a minőség­gel sem. írtam egy levelet a pol­gármesternek, hogy összehoznék egy európai szintű dzsesszkvar- tettet, mert megvolt hozzá hely­ben a csapat. Úgy gondoltam, az Európai Kultúra Fővárosa címhez nem csak a múmiák, de az élők is hozzátartoznak. Persze válaszra sem méltattak. A harmadik, Kovács István (Nadenj azt a nációt képviseli, akinek sikerült nyugaton gyöke­ret eresztenie. A mohácsi fiatal­ember egykor a Nádor Szállóban muzsikált, majd a hatvanas évek­ben disszidált Norvégiába, és most Stavangerből érkezett bő­gősként dzsesszzenekarával, az Ariid Kooymann’s Quintettel.- Odakint zeneoktatásból élek, de meg kell mondani, a skandiná­vok is megtanultak időközben muzsikálni, nehéz kint elhelyez­kedni. Van esélye külföldön a ma­gyaroknak, mert sokoldalúak, de mindenképpen referenciákkal, kapcsolatok, ajánlások útján lehet csak helyet találni. Akadnak olyan pécsi dzsessz- menők is, akiket más szakma ra­gadott el a rendszeres játéktól. A Bagi családban az apa, István al­kotmánybíró, a fiú, Dániel az egyetem történelem tanszékén ta­nít, s mindketten jeles dzsessz- zongoristának számítanak, sőt a legkisebb Bagi gyerek is ezen az úton halad. Ok napjainkban csak hobbiból adnak egy-egy koncer­tet. A szépreményű baranyai fú­vósok, gitárosok, énekesek ott ül­tek a koncert nézői között is, sőt, az est fénypontját az jelentette, amikor a jam session zajlott. Mert ebbe az önfeledt buliba beszállt minden valamirevaló zenész, Ma- renics János, Siklós polgármeste­re Bornemissza Máriával énekelt duettet, majd a basszusgitár húr­jait is megpendítette, de Szabó Lászlótól Boda Lajosig több régi nagy sztár felvette a kesztyűt, hogy négy órán át együtt játsszon és tomboljon a társaság. __________________ MÉSZÁROS B. ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom