Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)
2004-07-26 / 203. szám
RIPORT 7. OLDAL 2004. Július 26., hétfő KULTÚRARagúzai fösvény a Tettyén Negyed százada, hogy Szikora János, a fiatal Déry Tibor játszhatatlannak hitt Óriáscsecsemő című darabjának vizsgarendezésével letette névjegyét Pécsett. Látványos, szimultán színpadon, egyidejű történésekkel, jó ritmusú játékkal tette élvezetessé s transzformálta színházzá a parabolát. Ez a törekvés és rendezői alapállás jellemzi azóta is legjobb munkáit. Bár igényel a néző részéről némi affinitást, mert sosem él közhe lyekkel, de ötletei nem öncélúak, a színházszerető néző örömére születnek. Marin Drzic (ejtsd: Drzsity) Dundo Maroje című re neszánsz komédiája önmagában remekmű ugyan, s a mai tragikomédiák előfutára, de négy és fél évszázad távlatából nehezen válik a mai néző személyes ügyévé. Akkor született, amikor Sztárai Mihály hitvitázó komédiáját írta, első ismert magyar színművünket, amikor magyarul a Bibliának még csak első öt része jelent meg Látványos jelmezben kólóznak a karneválozók fotós tóth l. Kolozsvárott, s Heltai Gáspár Az részögségnek és tobzódásnak veszedelmes voltárúi ír erkölcsjavító dialógust. De hát a puritán németalföldi egyetemeken tanulnak erdélyi és hódoltságbeli szerzőink, Raguza viszont Velence érdekövezetébe s az itáliai kultúrkörbe tartozik. Marin Drzicnek már nagybátyja neves, anyanyelvén szerelmes verseket író papköltő. Ő maga Sienában tanul, a kollégium rektora az egyetem vicerektora, de heves természete miatt elöljáróival is szembekerül, a magánházaknál tartott színielőadások tiltott látogatása miatt rendőri intésben részesül. Belátja, a kánonjognál jobban vonzódik a színházhoz, a pásztorjátékoknál a vérbő komédiához. Csak kényszerűségből szentelteti magát pappá. Mint az első polgári származású horvát drámaíró, a népi nyelvezetnek is helyt ad a színpadon. Lope de Vega, Shakespeare még meg sem született. De Machiavelli már megírta a Fejedelemről szóló művét, mely szerint a helyes cél elérése érdekében semmilyen erkölcsi gátlás ne kösse az uralkodót. A hamis esküvel való tőrbecsalásokat fényes cselnek nevezik eztán Itáliában. Ezt nevezik machiavellizmusnak. Szerintem nem csak Plautus, Machiavelli is hatott Drzicre. Csak a maga módján a szolgák erényévé adaptálta a fejedelmek kiváltságát. A gátlástalan önérvényesítés mai is divat. A pénzét féltő apa, s léha fiú ellentéte időtlen. Mindig akad, akinek a szülői érzésnél fontosabb neve becsülete. Nézőpont kérdése, mint ítéljük meg e jelenségeket. A komédia általában megbocsátóvá tesz bennünket. A Dundo Marojét is meghamisították. Amikor a vetélkedés tárgyát jelentő szép kurtizánról kiderül, hogy német nemesi sarj, Hugónak már nem kell rá pénzért licitálnia, mint egyenrangút feleségül veheti. Még színházi kalauzunk is így meséli. Marcóért meg nem hiába jött el ragaszkodó menyasszonya. Boldog, hazug vég. Szerencsére Szikora visszaállítja az eredeti állapotot. Marco aljassága arája előtt is lelepleződik. A hű arát a dubrovniki nemesifjak meggyalázzák. Laurát leszúrja apja, mert szégyent hozott rá. Eddig tartott a karnevál, aminek a végén mindig elégetik a vígságot jelentő Karnevál herceget. Nem moralista Drzic. Realista. A színhely Róma, melyet IV. Sándor pápa és a Borgiák kicsapongásai tettek hírhedtté. A bűnös városban lehetnek jópofák, kedvesek, életrevalóak a dubrovnikiak, de boldogok? A rendezői lelemény karneváli közegbe helyezi a történést. Amikor már fárasztóvá válna a szószaporítás és az átverési csűrcsavar, berobog a karneváli menet hófehérben, s része lesz a cselekménynek. Nem csak sajátos ritmust adnak a történésnek, a szimbólumok világába emelik azt. A karnevál ürügyén lehet álarcot ölteni, az alakoskodást hangsúlyozni, s éreztetni, hogy játék itt minden. Szikora erre összpontosít. Vidákovics Antal frappáns koreográfiája, a Weber Kristóf szerkesztette dinamikus zene, s a Baranya együttes valamikori táncosainak szuggesztív ereje teszi dramaturgia elemnél többé, az előadás szerves részévé a táncokat. Pompásak Tresz Zsuzsa jelmezei, de különösen izgalmasak a fehérben tartott táncosok hatalmas, hegyes kesztyűi és fejékei. E „sapkák” egyszerre idézik a háromezer éves „bolondok hajója" rajzát, s a posztmodern tárgyakat, vagy az extrém divatbemutatók fejékeit a velencei stílusú álarcok alatt. Egyszerre kortalanok és konkrétak. A címszerepben, Vadai Péter méltósággal komédiá- zik. A tekintélyes polgár tartását, eszességét is megmutatja, a vén zsugori komikusabb színei közben. Fanyar hanghordozását jó volt ismét Pécsett hallgatni. A szolgák közül Bacilo aplebsz öröme figura. Butácska haspók, borisszának kéne csak lennie, hogy gazdáját, Dundot ellenpontozza. Stenczer Béla azonban belelop a figurába még valamit Sancho Panza hűségéből és a maga emberségéből. így lesznek nagyon élvezetes pár Vallaival. Ziccer szerepet kapott Melkvi Bea a kurtizán szolgálólányaként. Él is vele maradéktalanul. Ural minden szituációt, hangulatváltásai hatásosak. Elegáns fölénnyel küzd élősdi pozíciójáért a fiatal Maró szolgájaként Harsányi Attila. Álnok, sötét ötletei épp oly természetesek, mint birtokon belül mutatott gőgje. Vidákovics Szláven tékozló Marcója remekbe szabott reneszánsz ifjú. Előbb szimpátiánkat, majd bocsánatunkat bírja, s csak végső aljasága után törődünk bele bűnhődésébe. A komédiát Hugo szolgája, Pomet szerepében Vida Péter mozgatja. Életre való, rafinált róka, mai szóval: nagy kommunikátor. Alkatilag is telitalálat a szereposztás. Úgy játszik, hogy elfelejtjük sajnálni, hogy méltatlan ügyért teszi. Igazi kis machiavellista. Kedves ötletekkel játszotta az álférfit Pera szerepében Sárvári Diána. Czeglédi Edit kurtizánja, Császár Gyöngyi dajkája a lehetőségekhez mért korrekt alakítás. Petridisz Hrisztosz vén szeszkazán kecskére vette Hugo, a német figuráját. Néha tán túl hatásos is volt. Németh János remek jelmezben, igazi kapitányi orgánummal, hangsúlyosan volt jelen két epizódjában, hogy beteljesítse a végzetet. A tettyei romok méltó környezetet adtak a játéknak. Bilkkösdi László Erősítik a nyári játékokat Zárul a héten a Pécsi Szabadtéri Játékok, és a szakma, valamint a közönség véleménye egybecseng: látványosan előrelépett a fesztivál. Gyarapodott anyagiakban, javult minőségében, mindemellett akadt néhány zökkenő is. A Pécsi Szabadtéri Játékok megújított formában másodjára jelentkezik, de máris visszafoglalta korábbi bástyáit, idén a szabadtéri színpadra is tervezhettek műsorokat. Ezentúl a leosztás: az Anna Udvar kamarahelyszínként funkcionál, míg a két szabadtéri létesítmény aszerint osztja meg a produkciókat, hogy a tettyei romok ízig-vérig színházként működik, ahol a művészek minden rezdülése nyomon követhető bármely pontról, a Káptalan utcai pódium pedig inkább zenés, táncos produktumokat fogad, ahol a méretek, a látvány kap nagyobb szerepet. A későbbiekben könnyűzenei koncertek, klasszikus hangversenyek, operettek, musicalek kerülhetnek ide, és nagylétszámú táncos fellépések, de azt is tervezik, hogy visszahozzák a nemzetközi néptáncfesztivált. Mindemellett a Pécsi Szabadtéri Játékok mindmáig nem intézményesült, nincs önálló költség- vetése, pedig ideje lenne biztos alapokra építeni a programokat, hogy az országban újra a legjobb öt nyári műsorsorozat között tartsák számon a pécsit, mert az Európa Kulturális Fővárosa címnek ez is szerves része - tudtuk meg Vidákovics Antaltól, a játékok igazgatójától. Hozzátette azt is, hogy ehhez egy-két világhírű sztárral, szuperkoncertekkel kellene megspékelni a találkozót. Persze forintokról így is lehet beszélni. Idén a város 13 + 3 millióval (utóbbi tétel még nem érkezett meg) járult hozzá a kiadásokhoz, 9 millió származik központi költségvetésből és további 25 milliót szereztek pályázati forrásokból, szponzoroktól, vagyis 50 millióval gazdálkodhattak. Hogy menynyire nem önfenntartó egy ilyen kulturális eseménysorozat, az jól látszik abból, hogy a csaknem száz százalékos Idhasznált- ságú színterek teljes jegybevétele a kiadások tizedét fedezi. Látható az előrelépés is: tavaly 35 millió volt a teljes keret. Hosz- szú távon pedig a szervezők szerint az biztosítaná a felvázolt nemzetközi rangot, ha a város legalább 50 millióval indítaná a programszervezést, és még egyszer ennyit sikerülne begyűjteni központi keretekből, valamint térségi támogatóktól. Ebben az esztendőben nagyon rosszul indult a sorozat, ilyen rossz idő évek óta nem volt, a szakadó eső rendre elmosta a legjobb rendezvényeket. Aztán helyére került minden, telt ház előtt ment a legtöbb előadás, az egyedüli kivétel a Pécsi Balett szereplése volt. Az még elemzést kíván, hogy itt mi volt a gond, mert ez a produkció várakozáson aluli fogadtatást kapott. A színházi bemutatók viszont fényesen sikerültek, mindemellett a - költségtényezők azt mutatják, hogy túlzás két hónap alatt öt-hat új bemutatóval jelentkezni. Egyeztetni kell a júniusi mű- sordömpingről is, mert egymástól rabolják el a közönséget a különböző szervezések. A legfrissebb elképzelés az, hogy a szabadtéri játékok szellősebben indul, cserébe augusztus közepéig elhúzódik. A repertoár továbbra is ezen a széles skálán mozog majd, a helybéli színészek mellett ezután is meghívnak vendégművészeket. Művészdarab,' látványos zenés játék, kiemelkedő táncestek, koncertek szerepelnek a listán, szóval érdemes lesz mindhárom pécsi helyszínt jövő nyáron is felkeresni, mészáros b. e. TÁNCOLTAK A TÖRÖKÖK PÉCSETT. Látványos rendezvényekkel folytatódtak a hét végén is a Nemzetközi Kultúrhét eseményei. A koncertek mellett már táncegyüttesek is felléptek a sétatéri színpadon, így a kütahyai Dunlupinar Egyetem csapata is (képünkön). ___________________________fotó, laufer László A borjádi Vinetu és a rettegő falu A középkorú férfi néha olyan, mit egy ötéves gyerek, amikor hazamegy a búcsúból: mutogatja legújabb szerzeményeit, a kapszlis pisztolyt, az ostort, a kardot, dicsekszik velük, azt képzeli, ő Winnetou, és el is játssza, hogy az - mondja régi „ismerőse”, a mohácsi rendőrkapitány. A körülmények sem ugyanazok, a helyszín eltérő - Borjád Magyarországon van, Bólytól pár kilométerre, délre - és a főhős is egészen más jellemvonásokkal bír, mint ahogyan Kari May megálmodott egy eszményi rézbőrűt. Ámde a történések néha olyan vadak, a mozgatórugók olyannyira kibogozhatatlanok, hogy maradjunk a Winnetou elnevezésénél. Csak kicsit lecsupaszítva. A borjádi Vinetu legutóbb a múlt héten vágott rendet, többször is. Legelőször az önkormányzatnál, tíz napon belül másodszor. Kevesellte ugyanis a tízezer forintos szociális segélyt - miután szerinte huszonötezer járna, mint Pécsett ezért kilátásba helyezte a hivatalban dolgozó hölgyek nyakának kés általi átalakítását. Persze, azonnal rendőrt hívtak, de - mindenki más és más időtartamot mond, a negyed órától a háromig - Vinetu hamarosan ismét felbukkant az utcán. Aztán megint jöttek a rendőrök, megint elvitték, megint megjelent. Az önkormányzatnál azóta zárják az ajtókat. A hivatali rendrakás után az élelmiszerbolt eladóját készítette ki, őt is csak idegileg. Miután beadtak neki két nyugtatót, alkalmazói azt javasolták, menjen táppénzre. Vinetu mindössze annyit tett, hogy állítólag részegen berontott a boltba, és hitelbe sört kért. Nem kapott, ezért fenyegetőzött kicsit. Később a kocsmában próbálkozott, hasonló állapotban, de hasonló eredménnyel járt. Igaz, itt mielőtt kiengedte volna a gőzt, megpróbált azzal érvelni, hogy rokkant nyugdíjas és családfenntartó, miután ez sem hatott, leraszszistázta a közönséget, és távozott. Az asztalok - ellentétben egy korábbi hadművelettel - egyben maradtak, és Vinetu ezúttal nem szabdalta össze az alkarját egy csavarhúzóval, nem vágott át senkit buszmegállóüvegen, mint Bólyban. A boltos-kocsmáros és a felesége mindezen túl még ostoros, kaszás, vasvillás és szamurájkardos utcai fellépésekről beszél, és azt sugallják, hogy Vinetutól retteg a falu. Valóban retteg.a falu, erősíti meg a helyi doktornő, legalábbis elég ijesztő volt az ügyeletes kollégája számára, amikor Vinetu élettársának otthoni szüléséhez érkezett, és a férfi a szabadjára engedett kutyán kívül egy szamurájkarddal tartotta távol a bejárattól. Az sem volt igazán lélekemelő, amikor ostorral csapkodva rontott be a foglalt rendelőbe, és S.O.S. Algopyrint kért a tűrhetetlen fejfájására. Vinetu arra szokott hivatkozni, hogy ügyvédje van, továbbá papírja arról, hogy ő „ideges”. A helyi nyilvántartásban semmi ilyen, az utóbbira utaló nyom nincsen. Még az is nehezen kideríthető, hogy mi az igazi háttere, hiszen csak három-négy éve költözött Borjádra. A mostani élettársa sorban három gyermeket szült neki, egy negyediket valahol Pécsett nevelnek a valamilyen nagybácsik, de Vinetu a közelítő becslések szerint több asszonytól összesen nyolc-tíz gyereket tudhat a magáénak. Azt mondja az Igazságügyi Minisztérium pécsi jogsegélyszolgálatának osztályvezetője, hogy viszonylag egyszerűen megtalálható a megoldás, ha retteg a falu Vinetutól. A legközelebbi alkalommal, amikor fenyeget, vagy elkövet valamit, két tanú aláírásával le kell írni a történteket, és eljuttatni a jegyzőhöz. Akinek ilyenkor kötelessége, hogy intézkedjen, és a megfelelő helyre irányítsa - ha kell, rendőri segédlettel - az illetőt. Ez alól az sem ad kibúvót, ha valaki ténylegesen családfenntartó, ugyanis ilyenkor a jövedelmét egy önkormányzati számlára utalják, amihez hozzá tud férni a család. Ehhez csak annyit fűznek hozzá a borjádiak, hogy jó, jó, de valamikor onnan is kijön, és akkor mi lesz? A bevezetőben említett mohácsi rendőrkapitány Vinetu minden rezdülésével tisztában van, és már ebből kiérződik annak a cáfolata, ami a faluban terjed: hogy a rendőrség nem tesz semmit az ügyben. Számolatlan esetben eljártak már ellene ilyen-olyan szabálysértésért, garázdaságért. Ami a múlt heti ügyeket illeti, amikor bejelentést kaptak, a körzeti megbízottak az utcán megállították Vinetut, bevitték, elvettek tőle egy ostort és egy tőrkést, és közölték, hogy feljelentik szabálysértésért. Ezek után érkezett az újabb bejelentés, hogy Vinetuval csak nem lehet bírni a faluban. Ekkor már a mohácsi kórház ideg-elmeosztá- lyára vitték. Úgy tudjuk, Vinetut egy óra leforgása alatt elengedték a kórházból. Hogy miért, az rejtély a kívülállók számára, maguk a rendőrök is meglepődtek, amikor meghallották, hogy a férfi az 57-es út felezővonalán baktat, kitárt karokkal. Egyszóval, ott tart a dolog, hogy Vinetu Winnetounak vagy valató másnak érzi néha magát, és bár kárt eddig nem tett senkiben, a szamuráj kardos-vas villás-késes- ostoros akciói mégis csak riadalmat keltenek a faluban. Ott tart a dolog, hogy a helybeliek nem mernek a jegyzőhöz fordulni - vagy eddig nem tudták, hogy ilyen lehetőség is van. Ott tart a dolog, hogy minden indoklás nélkül Vinetut szabadjára lehetett a kórházból engedni. Mindez olyan „háromszoros 22- es csapdája”. Bár nagy a gyanúm, hogy John Yossarian-t szívesebben látnák a borjádi főutcán. Még ha antihős is. BALOGH ZOLTÁN i
