Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)
2004-07-25 / 202. szám
2004. július 25., vasárnap & Riport, interjú GÖNCZ KINGA életében nagy váltást jelentett, amikor orvosként, illetve egy alapítvány igazgatójaként két évvel ezelőtt az egészségügyi, szociális és családügyi tárca politikai államtitkára lett. Ehhez képest az, hogy alig több mint egy hónapja esélyegyenlőségi miniszter, nem jelent számára túl nagy újdonságot, mivel számos feladatkört magával hozott. Az viszont nagy kérdés, mennyiben változtat majd elődje munkastílusán, akit számos kritika ért. Göncz VÁSÁRHELYI MÁRIA médiaszocilógus A miniszterelnök - kivételesen - ideális döntést hozott a kinevezésével. Göncz Kingának több gyakorlati tapasztalata van, reálisan közelit a hátrányos helyzetben lévők problémáihoz, ezért eredményesebb lehet elődjénél. Olyan személyiség, aki az ügyet képviseli, s nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy magát minél jobban „el tudja adni" a médiában. MÁTRAI MÁRTA A Fidesz országgyűlési képviselője Miután a miniszter asszony nemrégen van hivatalában, inkább kérdéseket tennék fel neki. Mikortól, mekkora összeggel és hogyan támogatják a mozgáskorlátozottak gépkocsivásárlását és a jármüvek átalakítását? Szerepel- e a programjában a fogyatékosok képzése, üdültetésük megoldása, mi lesz az akadálymentesítéssel, amelynek lejár a határideje? FÖLDI ÁGNES A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke Remélem, benne nem csalódunk, mint az elődjében. Szimpatikus volt számomra az a kijelentése, hogy az erkölcsösség oltárán egyetlen embert sem lehet feláldozni, azaz lehet pfujolni a kurvákra, de be kell látni, megszüntetni nem lehet a jelenséget. Viszont mindent meg kell tenni, hogy visszavezessük őket a társadalomba. : az oktatás a kulcs 9 • O nt egy mozgássérült a dolgozószobájában nem tudja meglátogatni. Nem tartja kissé kínosnak ezt?- Az ügyfélszolgálatunk felkereshető kerekes székkel is, de az emeletre valóban nem lehet gond nélkül feljutni. Éppen ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a helyzet mielőbb megváltozzon.- Akadálymentesítési programokról már évek óta hallani, de sok minden nem történt. Holott ezeknek az embereknek létfontosságú, hogy közlekedni tudjanak, s nem is kerülne túl sokba a megvalósításuk.- Abban egyetértek, hogy a mozgássérülteknek joguk, hogy ugyanúgy megközelíthessenek minden helyet, mint bárki más. Valóban elszomorító, hogy a közintézményeknek mindössze 20-30 százaléka alkalmas a fogadásukra. Viszont a közhiedelemmel ellentétben meglehetősen drága az épületek akadálymentesítése. Ez ugyanis nemcsak abból áll, hogy két pallót fektetünk fel a lépcsőkre, hanem például nagyobb méretű liftet kell beszerelni, úgy kell a mosdókat kialakítani, hogy azokat ők is használni tudják, valamint szükség van a küszöbök megszüntetésére is. És akkor még nem beszéltünk a közterületekről, s arról, hogy miként jussanak le az aluljárókba, hogyan kerüljék ki a járdaszegélyeket. Sajnos nálunk későn ismerték fel ennek jelentőségét, ezért csak fokozatosan lehet ezt a programot végrehajtani. Az azonban biztató, hogy az új épületek tervezésénél többnyire már figyelembe veszik a mozgássérültek igényeit - igaz, még mindig nem mindenütt.- Korábban azt nyilatkozta, hogy a romakérdés az egyik kedvenc területe. Ezért van kiírva az ő nyelvükön is a hivatal neve?- Nem, ezt a táblát már hivatalba lépésem előtt elhelyezték az épületen. Elhelyezésének inkább gesztusértéke van - hiszen a romák nagy része csak magyarul beszél -, csakúgy, mint annak, hogy honlapunk egyes részeit vakok is olvashatják.- Társadalomtudósok szerint a cigánykérdés megoldása lesz Magyarország talán legfontosabb és legkeményebb feladata az elkövetkező évtizedekben. Ehhez képest sok előrelépés nem történt az elmúlt években.- Kétségtelen, hogy az útnak még az elején járunk, bár sok pozitívumról lehet beszámolni. Az viszont tény, hogy a rendszerváltás egyértelmű vesztesei a romák. Amíg azt megelőzően teljes volt a foglalkoztatottság az országban...- ...a munkanélküliség a gyáron belül volt...- ...igen, de legalább dolgozhattak, fizetést kaptak, fontosnak érezhették magukat a munkahelyen. Most azonban hatalmas a körükben a munkanélküliség, ami alacsony iskolázottságukkal, nem piacképes végzettségükkel, s a többség előítéletével magyarázható. Mit gondoljon az a roma gyerek az életről, aki azt látja, hogy az apja évek óta nem tud elhelyezkedni, és az egész család segélyekből tengeti magát?- De van-e erre egyáltalán valamilyen megoldás? •- Mindennek a kulcsa az oktatás. Meg kell szüntetni azt az áldatlan gyakorlatot, hogy a roma gyerekeket elkülönítve tanítják, s akkor is kisegítő iskolába, osztályba küldik, ha ennek semmi alapja nincs. Innen ugyanis szinte lehetetlen kitörni, továbbtanulni, képzettséget szerezni. Folytatni kell, és ki kell szélesíteni azt a programot, amely ösztöndíjjal támogatja a tehetséges diákokat. Emellett fontos, hogy adókedvezményben részesüljenek azok a vállalkozások, amelyek romákat alkalmaznak, illetve lehetővé kell tenni, hogy az uniós pályázati pénzekből több jusson ezeknek a munkáltatóknak. S ahol nincs más megoldás, ott szociális támogatást kell nyújtani a rászorulóknak. A felzárkóztatási programban pedig minden minisztériumnak, hivatalnak, önkormányzatnak, romaszervezetnek, civil szerveződésnek, valamint a gazdasági élet szereplőinek feladatot kell vállalniuk, s én úgy érzékelem, egyre többen ismerik fel ennek szükségességét. Az is reményre adhat okot, hogy kialakult egy fiatal értelmiségi réteg, amely aktívan részt vesz e programok végrehajtásában.- Elmesélek egy történetet. Egy roma politikus kért egy bérlakást egy polgármestertől, aki megadott neki egy címet. Néhány nap múlva jelentkezett a roma vezető, s azt mondta, köszöni, de nem kéri, mert a házban túl sok cigány lakik.- A társadalmi előítélettel szemben borzasztóan nehéz bármit is tenni. Feltehetően ez a roma politikus is egész életében küszködött ezzel a problémával, megpróbált ellene védekezni, s ennek azt« - kétségtelenül nem szerencsés - módját választotta, hogy ő is előítéletes lett a sajátjaival szemben.- Az elődje nem kis harcot vívott a prostitúcióval, s magukkal az örömlányokkal, de egyértelmű vereséget szenvedett. Ön másként fogja kezelni a problémáikat?- Abban egyetértek Lévai Katalinnal, hogy a prostitúció rendkívül káros, viszont számolnunk kell a realitásokkal, tudomásul kell vennünk, hogy a jelenség létezik, s ha nem is lehet teljesen felszámolni, vissza kell szorítani. Abban kell segítenünk ezeknek a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő nőknek, hogy megtalálják a kivezető utat. Oktatási, képzési programokat indítunk számukra, megpróbáljuk munkahelyhez juttatni őket.- Nehezen hiszem, hogy a bárokat, lakásokat, de még az út szélét is szívesen otthagyják mondjuk egy szövőgyári szalag kedvéért, ahol a korábbi jövedelmük ötödét-tizedét kereshetik meg.- Pedig nagyon sokan kiszállnának, ha valaki segítené ebben őket. Valóban viszonylag sok pénzt keresnek, de ennek nagy részét elveszik tőlük a kitartóik, akik ráadásul gyakran megverik, megalázzák őket. Másrészt ezek a nők gyakran lesznek bűncselekmények áldozatai, különböző betegségeknek vannak kitéve, s ha mindezt figyelembe vesz- szük, akkor már korántsem olyan rózsás a helyzetük, mint azt sokan gondolják.- A romák, a fogyatékosok gondjai mellett az Európa Terv harmadik pillére a nők esély- egyenlőségének javítása. Erről már sokat hallottunk, de tud-e tenni azokért a férfiakért, akik a gyermekelhelyezési perben érzik úgy, hogy - főleg a női bírók - különböztették meg őket hátrányosan?- Az elmúlt években sok ilyen panaszról lehetett hallani, de mintha változott volna a helyzet. A bírói gyakorlat - amelyet egyébként nem tudunk, s természetesen nem is akarunk befolyásolni - feltehetően a magyar társadalmi megítéléssel is összefügg. A szülői feladatok nálunk még meglehetősen elkülönülnek; az anyákra hárul a gyermek- nevelés feladata, az apák pedig megteremtik a család anyagi biztonságát. S ha a házaspár válik, és a feleség mindenáron meg akarja szerezni magának a gyermeket, akkor hivatkozhat arra, hogy a férje undorodott a pelen- kázástól, nem ért haza a fürdetésre, nem mesélt a gyereknek elalvás előtt. A szerencsés persze az lenne, ha az apák is sokkal nagyobb szerepet kapnának, s ha el is válnak a szülők, akkor is közösen nevelnék gyerekeiket, vagy legalább együtt hoznák meg a fontos döntéseket, és nem lenne gond a láthatás kérdése.- De attól tartok, Magyarország inkább a déli országok hagyományait követi, ahol a nőknek a tűzhely mellett a helyük, és a gyermekek nevelése az elsődleges feladatuk.-. A probléma csupán az, hogy mindez épp ellenkező hatással jár, mint amire számítani lehet. A skandináv országokban teljesen természetes, hogy a nők dolgoznak, magas tisztségeket töltenek be, s a férfiak hozzájuk hasonlóan vesznek részt a család ügyeinek intézésében, egyre több gyerek születik. Míg például Olaszországban radikálisan csökken a születések száma.- Hogyan fogadta a hírt, hogy épp az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban pattant ki egy szexuális zaklatásról szóló botrány?- A hivatal elnöke azonnal vizsgálatot indított a történtek tisztázására. Meggyőződésem, hogy éppen itt, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban rendkívül komolyan kell venni az ügyet, és valamennyi érintett meghallgatásával korrekt vizsgálatot kell lefolytatni. Aimási B. Csaba ■ GÖNCZ KINGA Született; 1947. november 8-án, Budapesten Diploma: általános orvos - Semmelweis Orvostudományi Egyetem (1972), pszichiáter -, Orvostovábbképző Intézet (1978), pszicho- terapeuta - Orvostovábbképző Intézet (1986) Munkahelyei: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet, szolnoki Hetényi Géza Kórház, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, 1989- től az ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai és Szociális Munka Tanszékének adjunktusa, 1998-tól 2003-ig tanít a Közép-Európai Egyetem Emberi Jogi Tanszékén, és előadásokat tart az Egyesült Államokban. 1994 és 2002 közt a Partners Hungary Alapítvány igazgatója. 2002. május 27-től az Egészség- ügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára, idén június 14-től esélyegyenlőségi miniszter. Család: férjezett, két felnőtt gyermeke van
