Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-03 / 180. szám

8. OLDAL POLITIKAI 2004. Július 3., szombat tUMHf T A F Ó R U M „Együtt a városért!” Június 13-án Pécs város választójogú polgárai­nak közel 42%-a vett részt az első magyarorszá­gi európai parlamenti választáson, ami alacso­nyabb volt, mint a Baranya megyei választási hajlandóság, de az országos átlagot fölülmúlta. Összesen 52757-en döntöttek úgy városunkban, hogy kifejezik véleményüket arról, ki képviselje országunkat az Európai Parlamentben, kik azok, akik leginkább tudják a magyar érdekeket érvé­nyesíteni a közös európai döntéshozatalban. Pécsett is a polgári oldal vezető ereje, a Fi- desz-Magyar Polgári Szövetség szerezte a leg­több szavazatot. Sokan kérdezik: Hogyan tovább? Ma is azt mondjuk, amit több éve vallunk - Pécsett a politikai hangulatra érzékenyebb em­berek laknak és alacsonyabb arányú az előre meghatározható biztos pártválasztó réteg, mint az ország más részein. A pécsi emberek talán még fogékonyabbak arra, hogy a nekik tett ígére­teket a politikusok mennyire tartják be, váro­sunk valóban fejlődik-e (nem csupán a szavak, hanem a tettek mezején is) és kitől várhatják sor­suk jobbra fordulását. Talán nem véletlen és meglepő a Fidesz-Ma- gyar Polgári Szövetség ilyen arányú megerősö­dése, hiszen az elmúlt két évben a pécsi szerve­zet tagsága több mint ötszörösére nőtt, minden választókerületben erős polgári körök működ­nek és minden szakmai tagozatnak szilárd helyi bázisát teremtettük meg. Ha figyelembe vesz- szük, hogy az elmúlt fél évben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Pécsett Nagy Csaba révén megnyert egy időközi önkormányzati választást (közös MSZP-SZDSZ-jelölttel szemben) és egy időközi részönkormányzati választást dr. Fekete Éva vezetésével, talán már nem is tűink olyan vá­ratlannak a júniusi 13-ai fordulat. A választók többsége úgy vélekedett Pécsett is, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség jobban képviselné Magyarországot és városunk ügyét a közös Európában, mint más politikai erők, me­lyek csalódást okoztak. Köszönjük a bizalmat - élni fogunk vele. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Pécsi Szervezete továbbra is nyitott minden olyan együttműködés irányába, amely Pécs érdekében közösen keresi a legjobb, leghatékonyabb meg­oldásokat. A város jövőjét és sikeres fejlődését meghatározó ügyekben nem lehet a nagypoliti­ka az egyetlen meghatározó tényező, szükség van olyan helyi politikai légkörre, melyben min­den vélemény számít, és mindenki úgy érezheti, hogy meghallgatják, még ha gyökeresen eltérő politikai eszmeiséget képviselnek is. A fentiek szellemében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Pécsi Szervezete - a szövetségi együtt­működések széles körű kialakítása és működteté­se érdekében - bízva a városunkért tenni akaró polgárok és szervezetek részvételében „Együtt a városért” címmel rendszeres fórumjellegű találko­zót szervez, melynek első ülését július 8-án 17.00 órakor a Katolikus Caritas nagytermében (Pécs, Janus Pannonius u. 4.) tartja. Az ülésre szeretettel várunk minden érdeklődő szervezetet. Dr. Páva Zsolt elnök, 1. sz. országgyűlési választóke­rület; dr. Borhidi Attila elnök, 2. sz. országgyűlési vá­lasztókerület; dr. Témák Gábor elnök, 3. sz. ország- gyűlési választókerület; De Blasio Antonio elnök, Fi­desz-Magyar Polgári Szövetség Pécsi Csoportja Gondolatok az érdemekről Magánérdek vagy közérdek? gazdasági és politikai hatalmú - ural­Csak a közösségek részéről megbe­csülésre méltó tettel, magatartással lehet érdemeket szerezni. A tudo­mány, az irodalom, a művészet, a sport stb. jelesein túl egyéb alkotó munka révén is válhat valaki érdem­dús személyiséggé. A történelem ta­núsága szerint a romboló háborúk szereplői, sőt a közélet és a politika prominensei között is voltak, van­nak elismerésre méltó kiválóságok. A különféle sorsfordulók azon­ban a méltatlan vámszedőket sem nélkülözték. Emlékezzünk csak a második vüágháborút követő évek bizonyos érdemszaporítóira, akik miközben a partizán múltjukkal kérkedtek, rendes haderők kötelé­kén kívül harcoló személyt még csak nem is láttak. S persze a rend­szerváltást követő komcsizási idő­szak sem nélkülözte a „fadugós helytállókat”. Az olyanokat, akik pincék mélyén lapulva vészelték át ötvenhat fegyverdörgéstől zajos napjait. Még náluknál is több közis­mert exlapuló hangoztatta nyilvá­nos fórumokon önreklámozáskép­pen, hogy milyen hősiesen küzdött a Kádár-rendszerben tapasztalt közéleti álságok ellen. Szövegelésük közben gyakran morfondíroztam azon, vajon honnan volt merszük szemrebbenés nélkül füllenteni, ismerőseik jelenlétében valótlant állítani? Mert kényszerből, önvédelemből vagy megtévesztetten füllentettem magam is. Politikai kér­kedésből, kivagyiságból azonban so­hasem lódítottam, nem híreszteltem el, hogy nagy ellenálló voltam a szo­cializmus évtizedeiben. Hiszen leg­följebb berzenkedtem, figyelmeztet­tem, tiltakoztam, „orrok alá dörgöl­tem”, leveleztem a nézeteimtől ide­gen jelenségek, törekvések, gyarlósá­gok miatt. Körön belül fondorkodtam, ügyeskedtem a körön kívüliekért. Meg-megvezettem a tisztségben fö­löttem állókat és alkudoztam a ha­talom birtokosaival. Miközben tilal­maimat szerveztem az engedélye­zett látszatok mögött, publikáció­imban bujkáltam a sorok között. Megtörtént, hogy korlátoztak alkot­mányos jogaim gyakorlásában emi­att. Besúgókkal figyeltettek, rejtett magnóval provokáltak, pártfegyel­mit adtak a nyilatkozataimért, párt- határozatokkal korlátoztak szerep­léseimben, akadályozták sajtóbéli munkálkodásomat. Amikor pedig tanulmánnyal felérő dolgozatban tájékoztattam a felsőbbséget a közéletben ta­pasztalt gazsá­gokról, effélék­kel traktáltak: „Meggyőző­désünk, hogy a társadalomnak égető szüksége van az olyan ne­héz emberekre, akiknek az ügy fon­tosabb személyes kényelmüknél, akik mások kisded megalkuvásait, önzését, hatalmi visszaéléseit nem hajlandók vállrándítással elintézni”. Hozzáfűzve: „A társadalom érdeke­iért folytatott önzetlen harcot min­denhol a közösségi szellemű embe­reknek maguknak kell megvívniuk. Ha Ön bátorítást és buzdítást vár eh­hez tőlünk, azt teljes szívvel meg­tesszük. A kockázatot azonban nem vehetjük le a válláról.” Más szóval: amennyiben hadakozásra szottyan kedvem a közélet szörnye­teg figuráival, tegyem. De ha bármi­lyen nemtelen eszközzel „lapátra kerülök” miatta, magamra vessek: miért nem maradtam meg konfor­mistának. Ilyen tapasztalatok birtokában elképedve hallgattam az előző rendszerbeli küzdelmeikkel hival­kodó kvázi háryjánosokat. Nem ne­hezteltem, amiért nem tettek sem­mit. Ez rendben volna. De ha nem mertek vitatkozni, perlekedni olyan korszakban, amikor civil kurázsi szükségeltetett az igazság kimondá­sához, utólag hallgathattak volna. Dr. Südi Bertalan A mai gazdasági világ alakulásának legdöntőbb társadalmi és gazdasá­gi kérdése: a magánérdek vagy a közérdek meghatározó érvényesí­tése tudja-e az emberiség - és ben­ne az egyes ember - sikeres jövőjét biztosítani? Az uralkodó globalizációs irány­zat a magánérdek maximális érvé­nyesülésének szükségessége mel­lett döntött a mindenható pénzura­lom formájában. Következményei azonban azt mutatják, az emberi­ség biztos jövője érdekében elen­gedhetetlenül szükséges a megfele­lő közérdek megvalósulása. A rendszerváltás kialakítói és kormányai egyértelműen a magán­érdek érvényesülését - mégpedig a kiváltságos elit magánérdekeinek mind teljesebb biztosítását - tették uralkodóvá a sajátos magyar privati­záció megvalósításán keresztül. Ami azt jelentette, hogy a Kádár­korszak gazdaságépítő idejében ke­letkezett hatalmas állami vagyon­nak teljes, igen gyors, ingyenes vagy olcsó megszerzése történt a ré­gi és új kiváltságosokból létrejött elit részéről, e vagyont létrehozó mun­kavállaló teljes kirekesztésével. Az uralkodó vállalkozói elit egy része azonban nem elégedett meg az állami vagyon megszerzésével, hanem a piacgazdaság és a demok­rácia sajátos értelmezésével maxi­mális nyereséget biztosított a maga számára. Nemegyszer bűncselek­ményekkel. Nemzetgazdasági sikerállítások igazolására gyakorta statisztikai ada­tok szolgálnak. Ezek azonban ese­tenként nem a valóságot mutatták. Példa rá a munkanélküliségről szóló jelentés, amiért figyelmeztetést kap­tunk. Az EB szerint ugyanis a hivata­los - igen kedvező 5,8%-os - ráta elta­karja a probléma méreteit, mert a fog­lalkoztatási arány nagyon alacsony, alig 60% - olvasható a HVG április 17. számában. A kormányzat által folya­matosan közölt nemzetgazdasági si­kerek valósága: az egyre korlátlanabb kodó - elit és a munkavállalókból, nyugdíjasokból és munkanélküliek­ből álló - szolgáló - lakossági több­ség, valamint nemzetgazdaság egyre szerényebb működése. A világ reális gazdálkodású álla­maiban - ahol a jogos magán- és köz­érdek egyaránt megvalósult - a nem­zetgazdaságok, a magánvállalkozá­sok egyaránt sikeresek és lakosság is jól él. A elinteni államvezetés nem­csak a gazdasági múlt súlyos hibáit javította ki, hanem rendkívül nagy költségvetési többletet, munkanélkü­liség-csökkenést, lakossági jólét eme­lést és egyéb sikereket eredménye­zett, mert a közérdeket szolgálta. Bush viszont a jómódúakat pártoló, adócsökkentő gazdaságpolitikával el­érte, hogy a költségvetési többlet semmivé vált, és egyre nagyobb gaz­dasági nehézségek keletkeznek. A közérdek érvényesülésének je­lentőségét számunkra legjobban az EU léte és bővülése bizonyítja. Ezzel megszűnik az európai népek évezre­des ádáz gyűlölete és harca. Téves azonban az olyan értelmezés, hogy ezzel egyszerre jólét következik be Magyarorszá­gon és a többi csatlakozó or­szágban. A való­ság: a jólét meg­teremtésének konkrét lehető­sége, amelynek megvalósításá­ban közre kell működnie az ország- gyűlésnek, a kormánynak, lényegé­ben az egész népnek - nem kény­szerből, hanem jól felfogott érde­künkből. Az összes párt, de különö­sen a két nagy párt együttműködésé­re van szükség népünk egyetemes érdekeinek biztosítására, az általá­nos jólét kialakítására. Ez azzal a po­litikai szemléletváltoztatással érhető el, hogy a pártok ne uralkodni akar­janak a népen, hanem szolgálni. Dr. Vejkey Kálmán Sodródás a csőd felé Június 21-én az országgyűlés nyári rendkívüli ülésszaká­nak ülésén Pichler Imre (MDF) baranyai országgyűlé­si képviselő interpellált a sik­lósi és a szigetvári kórház ügyében.- Június 1-jei hatállyal lemondott dr. Fülöp Erzsébet, a siklósi kór­ház igazgatónője. Teljes ellehetet­lenülés előtt áll a siklósi kórház. A 2004-ben bevezetett megszorító intézkedések hatására már az sem segítene, ha bezárnák a szülésze­tet, és további dolgozókat bocsá- tanának el - mondotta Pichler Im­re. - Ebben a meglehetősen kilá­tástalan helyzetben dr. Marenics János, a város polgármestere min­dent elkövet, hogy a közel 50 ezer állampolgár kórházi ellátása folya­matos legyen a jövőben is. Az új szerződés alapján 8 millió fo- rint/hó összeggel kap kevesebbet a siklósi kórház. A polgármester elmondása szerint így kell vissza­venni a nemrég adott 50 százalé­kos béremelést. A helyzet semmivel sem rózsá- sabb a szigetvári kórház esetében. A 2004-ben bevezetett finanszíro­zási rendszer nemcsak az előbb említett kórházakat sodorja a csőd felé, hanem az ország többi egész­ségügyi intézményét is nehéz helyzet elé állítja. Az önkormány­zati biztos pénzügyi machinációi is közrejátszanak abban, hogy ha­marosan a siklósi kórház sorsára jut a szigetvári kórház is.. A gazda­sági igazgató és az önkormányza­ti biztos által kimutatott ered­mény között több mint 50 millió forint a különbözet. A 164 millió forint konszolidációs összeg mel­lett egy éve folyamatosan növek­szik a lejárt határidejű, halasztott számlák száma, ami 57 millió fo­rintot tesz ki. A önkormányzati biztos az elmúlt 18 hónapban 56 millió forint bér- és költségtérítést vett fel. Nem véletlenül említet­tem az előző interpellációmban, hogy rövid időn belül a miniszté­rium által ajánlott önkormányzati biztos érdemtelenül jut nagy álla­mi pénzekhez. Kérdezem államtitkár asz- szonyt, mit kíván tenni az ország leghátrányosabb térségében lévő siklósi és szigetvári kórház fenn­maradásának érdekében. Várom megtisztelő válaszát. A képviselő interpellációjára dr. Vojnik Mária Egészségügyi, Szoci­ális és Családügyi Minisztérium államtitkára válaszolt:- A siklósi kórház ügyével a szaktárca közel fél évtizede foglal­kozik különböző kérdések miatt. A likviditási problémák miatt több alkalommal került sor intervenci­ós beavatkozásra. A kórház likvi­ditási helyzete 1998 és 2002 kö­zött romlott olyan drámaian, hogy a szállítói tartozás elérte a kiadási előirányzatok közel 17 százalékát. Ezért tehát a Medgyessy-kormány 2002-ben 50 millió forintos kon­szolidációs hitelt adott a kórház­nak. A konszolidációs hitelt 2004- ben vissza nem térítendő támoga­tássá változtattuk. A hitel odaítélé­sének azonban feltétele volt a raci­onális működ­tetés, a kórhá­zi struktúra át­tekintése és a gazdálkodás feltételeinek megerősítése. Döntésünk helyességét az azóta eltelt idő­szak megerősí­tette, az intézkedésekre szükség van. Ismereteim szerint a siklósi kórház fennmaradásában elkerül­hetetlennek látszik, hogy az ön- kormányzat, a területen működő önkormányzatok a kórház vezeté­sével együtt az aktív fekvőbeteg­ellátás területének átalakítását, az ambuláns ellátások irányába való elmozdulását segítsék elő. A szigetvári kórház esetében ugyancsak 1996-ban már volt egy 41 mülió forintos konszolidációs támogatás, 2002-ben újabb 164 millió forintos konszolidációs hi­telben részesítettük a kórházat, amelyet szintén vissza nem térí­tendő támogatássá alakítottunk. Ezzel tehát mind a két kórház ese­tében a tárca és a kormány is bizo­nyította az elkötelezettségét az in­tézmények működésének segíté­sében. Ismereteim szerint az utób­bi kórháznak nincs érdemi kintle­vősége vagy nagy hiteltartozása.- Az államtitkár asszony infor­mációi nem teljesen helyesek - mondta viszontválaszában Pichler Imre. - Ezt a konszolidációs hitelt mind a két kórház megkapta, rá­adásul vissza nem térítendővé vált. De amit egyik kezével adott a minisztérium, a másik kezével vissza is vette. Nem véletlenül említettem azt, hogy havi 8 millió forinttal kap kevesebbet a siklósi kórház a megszorító intézkedések hatására. A szigetvári kórház ese­tében pedig egyértelmű, hogy a három év során az önkormányza­ti biztos, ahogy az előbb említet­tem, eddig a 18 hónap alatt 56 mil­lió forintot, a három év során pe­dig el fogja vinni a 132 millió fo­rintot. Úgy gondolom, ez nem normális egy ilyen vergődő kór­ház esetében, hanem pontosan azt kellene elérni, hogy ezek a pénzek jó helyre kerüljenek. Dr Vojnik Mária államtitkár szerint a kormány részéről mind a két kórház hitelkonszolidációs programban vissza nem térítendő támogatássá alakított segítségben részesült, nehéz tehát azzal vádol­ni a kormányt, hogy nem érdekelt a kis kórházak támogatásában. A siklósi kórház a bérbeépítés miatt nem 8, hanem havi 1,4 millió fo­rintos támogatáscsökkenést ért el. Február és március hónapokban degressziós vesztesége például a szigetvári kórháznak már nem volt gyakorlatilag január közepé­hez képest. Hittel, bizalommal, őszintén A Kereszténydemokrata Néppárt programja NEMZETPOUTIKA 1. Európai csatlakozás Az emberi közösség alapformája: a nemzet. Az ember a közösségtől kapta nyelvét, kultúráját, identitá­sát. A nemzet olyan történelmi sors- és kultúrközösség, amelynek fel­adata, hogy értékeit tagjai és más nemzetek számára gyümölcsözővé tegye. Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték, ezért bár­melyik eltűnésével az egész emberi­ség lesz pótolhatatlanul szegé­nyebb. A nemzet: nyelv, kultúra, emlékezet és tettre kész akarat - az értékek megőrzésére, kibontakozta­tására, felmutatására. Ez a nemzet­építés munkája. Az egységes Európa is csak az egyének és közösségek megőrzött és felmutatott, sajátos értékeiben va­lósulhat meg. Az egységes Európá­hoz való kapcsolódásunk és a nem­zeti identitás kölcsönösen feltételezi egymást. Európa nem formátlan tö­megekből, hanem az egységre fel­készülő nemzetekből áll. 2. A nemzetek Európája Álláspontunk szerint nem ismer­hető el, hogy a nemzeti kisebbségek jogvédelme a szóban forgó állam ki­zárólagos belügye, mert az a nem­zetközi jogrend szerves része, a nemzeti kisebbségek megfelelő jog­védelme az állam belső szüárdságá- nak és biztonságának záloga, a nem­zeti kisebbségek jogvédelmének, a személyi és kollektív jogoknak elis­merése az illető állam demokratikus fejlettségének fokmérője. A fenti elvi álláspontot alkalmaz­ni kívánjuk mind a határainkon be­lül élő nemzeti kisebbségekre, mind a határainkon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek jogainak érvé­nyesítésénél. Megítélésünk szerint a nemzetközi szervezetekben a ma­gyar félnek a nemzeti kisebbségi kérdéseket napirenden kell tartam és a megoldásokban kezdeménye­ző szerepet kell játszania. 3. A magyarság újraegyesülése A magyarság szellemi újraegye­sülésének érdekében következetes politikát folytatunk. A Keresztény- demokrata Néppárt jó kapcsolatok­ra törekszik a Magyarországgal, szomszédos országokkal. A határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulását kívánjuk. Ezért támo­gatjuk a határon túli magyarság kü­lönböző típusú és szintű autonómi­áit. így a személyi és nyelvi, vala­mint az önkormányzati és területi autonómiák egymásra épülő rend­szerének megvalósulását. Ezek az autonómiák a Kárpát-medencei né­pek tartós békéjének gazdasági, tár­sadalmi felemelkedésének és a poli­tikai stabilitásnak is feltételei. A Kereszténydemokrata Néppárt szoros és jó kapcsolatokra törekszik a határon túli magyarság legitim és valóságos politikai pártjaival és tár­sadalmi érdekképviseleti szerveze­teivel, a határon túli magyarság egy­házaival és más egyesületeivel, a ha­táron túli magyarság gazdasági éle­tének szereplőivel, írott és elektroni­kus sajtójával. EGYHÁZPOLITIKA 1. Egyház és állam A KDNP elfogadja azt az alkot­mányos elvet, hogy a Magyar Köz­társaságban az egyház az államtól elválasztva működik, ami azonban értelemszerűen nem jelenti az egy­ház és a társadalom elválasztását. A KDNP az egyházak és az állam sza­badságának és együttműködésének híve. Az állam felelős az állampolgá­rok vallásgyakorlatának alkotmá­nyos szabadságáért és az egyházak szabad működéséért. A társadalom számára az egyhá­zak működése önmagában is érték. Ez és közszolgálata indokolja a fen­ti támogatást, ezért az egyházak anyagi támoga­tásra is igényt tarthatnak. Ez a költségvetési tá­mogatás azon­ban nem járhat az államhatalom részéről az egy­házak belső éle­tébe való beavat­kozás igényével. Fel kell lépni azok ellen a jelensé­gek ellen, amelyek a vallás iránti ér­deklődést kihasználva az egyénre és a társadalomra káros tevékenységet folytatnak, erkölcsnemesítés helyett erkölcsromboló hatásúak. Szertar­tások címén az élvezeti szerek ter­jesztését szolgálják, vagy egyéb em­berellenes tevékenységet folytat­nak. Ennek érdekében szükséges az egyházak bejegyzéséhez az egyház tanainak rögzítése. 2. Az egyházak a közjó előmozdítói Az egyházak közhasznú intéz­mények is, mert társadalmi szerep- vállalásukkal is hozzájárulnak az emberek boldogulásához. A KDNP elutasítja mindazokat a törekvése­ket, amelyek az egyházak társadal­mi szerepvállalásának visszaszorítá­sára irányulnak. Az egyházak meghatározó szere­pet játszanak a társadalom erkölcsi tudatának kialakításában. Ez irányú tevékenységüket a közjó érdekében ugyancsak támogatni szükséges. Az egyházak, illetve felekezetek szám­arányuknak és történelmi szolgála­tuknak megfelelő súllyal kapjanak nyilvánosságot a tömegtájékoztatás minden formájában. Ursprung János, a KDNP Országos Elnökségének tagja * 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom