Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-19 / 196. szám

2004. Július 19., hétfő

7. OLDAL

KULTÚRA -RIPORT

Mi a szerelem?

Vaskos édeskeser az Anna-advarban

Vaskos népi humor, zenével fűszerezve. E közönségcsalogató alcímmel hirdették az Oberon Színházi Műhely Mi a szerelem? című előadását az Anna-ud- varban. Nyáresti programnak ez sem kevés. Szerencsére a produkció ennél sokkal többet nyújtott. Elsősorban a jó színház élményét. A téma látszatra valóban a vaskos népi humor, aminek ürügyén azonban olyan emberekkel, sorsokkal találkozunk, amelyekről eddig alig foglalkozott a drámairodalom.

Az amatőrökből alakult, s szellemiségében ma is az maradt, de profi színvonalú Oberon Műhely már játszott Kárpáti Péter-darabot. A Pájinkás Jánost. Az

költőibb, s avantgárdabb volt. A mostanit emberibbnek, mélyebbnek érzem. S úgy gondolom, hogy egységesebb, színvonalasabb volt a Szabó Attila rendezte produkció, mint az alapanyag.

Kárpáti parádés színpadi helyzetek sorából építkezik, halmozza a poénokat szövegben és szituációkban. De háromszor is elindítja a játékot, s fű alatt oda-oda vág a nemesb hagyományok tiszteletének. Bár látszatra a fővárosi riporternő 'és sejthető szerkesztője oktondiságát gúnyolja, s joggal, de ott érzem az egész hagyományápolás lesajnálását is. Néha kissé hosszadalmasan érzékelteti, hogy ezek az emberek még egy anekdotát sem tudnak rendesen elmesélni. Nagy erénye viszont, hogy nem keveredik divatos eszmék hálójába, s a bohózati füzér végén tud megrendítő lenni.

Szabó Atüla nem a történetet adatja elő. Játékot játszanak a komplex színház eszközeivel, amúgy puritán körítéssel. Minimális díszlet, bútor és kellék, de minden többfunkciós. A serbli glória is lehet, az emberek állva fekszenek, de minden egyértelmű, semmi talány. Közben a szereplők úgy teremtenek groteszk, bumfordi figurákat, hogy nem érzünk bántó gúnyt. Nem csinálnak hülyét a gürcölésbe belenyomorodott, városi szemmel tán elmaradott emberekből. Szeretetteljes karikatúra minden figura. Sokszor úgy éreztem, konkrétan ismert személy beszédét, mozgását túlozzák csak kicsit.

így lesz a játék szélsőségeiben is hiteles. Ezért ka- tartikus a befejezés.

Fontos funkciót kapott a zene. Csemák Jánost és hangszereit a színpadkép részeként látjuk. A zeneszámoknak csak részletei hangzanak el, ellentétes világot jelző motívumok váltják egymást. Már a bevezetőben jelzést kapunk, nem egyértelmű közegbe csöppenünk. Nem a nótafák falujába. Később is a szituáció humorát erősíti föl a zene.

Illetlenség szinte, ilyen egységes csapatjáték mellett, szereplőket kiemelni. Hisz mind egyéni színekkel éltek.

Várnagy Kinga tüneményes volt, mint kellőképpen tájékozatlan, de felkészült riporter, aki a „csak azért is megcsinálom ezt a leckét” alapállásból, észrevéüenül alakul át empátiával telített fiatal nővé. Gondolom tévériporteri múltja sok ötletet adott ironikus antré- jához, s az elesett öregek iránti megértést sem a színpadon tanulta.

Köles Ferenc, akit már többször volt szerencsém elmarasztalni beszédének pongyolasága miatt, ismét rám cáfolt. Most négy figurát is hoz, hiteles karakteres szöveggel, sajátos testnyelvvel. Talán az ő átváltozásai a legfrappánsabbak.

Ács Norbert fogatlan, dadogós vénembere igazi bábfigura. Túlzások nélkül is a végsőkig elmegy, de nem bohóckodik, s egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, komédiázik Schneider Jankó, Tóth Zoltán, s Nagy Lilian is.

Gelencsér Tünde melegszívű, mindig megértő nénije, aki a fájdalomról is restellt szólni hites urának az első éjszakán, tulajdonképpen végig azt az érzelmi szálat tartja ébren bennünk, amire a befejezés épül.

Domonyai András láthatóan jól érzi magát a nagyszínházi feladatainál nagyobb lehetőséget adó vérbő bácsi szerepében. A humoros jeleneteknél is emlékezetesebbek utolsó mondatai. Amikor a riporternő elszörnyedve a színre került, magatehetetlen aszott vénasszonynak tűnő bábtól, azt kérdezi: de, hát mi történt a nénivel? Domonyai azt feleli: Nem volt szerencséje. Újabb kérdés: Miért? Nem ment férjhez? Meghalt a férje? A közönségnek félig háttal görnyedő férfi felel: Én vagyok a férje.

Korábban, Köles már kétszer, metaforával válaszolt a darab elején feltett riporteri kérdésre: „látott-e már sziki füvet virágozni a Hortobágyon? Látja, ez a szerelem”. Mintegy érzékeltetve: sanyarú életük talaján az egyetlen megtermő szépség, gyógyír, örömforrás.

Sokaknak csak a szerelem s az ilyen-olyan sze- xus maradt. De néhányuknak az is csak édeskeser vagy keser. Sok nagy poén, nevetés után, ezzel az élménnyel megyünk haza.

Bükkösdi László

Az Oberon Műhely társulata fotó: tóth l

Jegyzet

Július, augusztus

Táborfesztivál Hirden

A Keleti-Mecsek szép vidékén, a Pécs-hirdi Barátok Völgyében Népzene és Néptánc Tábor és Fesztivál lesz hétfőtől szombatig. A fő program a néptánc- és népzeneoktatás.

Egy hétre verhetik fel a sátrukat hétfőn a népzenét és a néptáncot kedvelő fiatalok a Barátok Völgyében. A Keleti-Mecsek egyik szép vidékén, a 6-os úthoz közel eső Pécs-Hird egyre népszerűbb ifjúsági táborában július 19. és 25. között rendezik meg a már hagyományos fesztiváli programot. Péter Judit szervező lapunk kérdésére elmondta, hogy a tábor 22-től, csütörtöktől fesztiválba vált. A három fesztiváli napon a Boka Színház műsora, a nemzetiségi és a magyar népzenei programok követik egymást. A műsorban a Zengő, a Vizűt, az erdőszombattelki zenekar és a Mahala Hóra, valamint a TÉKA, az Ando Drom és az UnterRock együttes, továbbá Vég Andor dudás népzenéire táncolhatnak, illetve tanulhatnak táncolni a résztvevők. A népzenetanítást ifj. Csoóri Sándor vezeti. A jól felszerelt táborban kiépített WC-k, meleg vizes zuhanyozók, árnyékos sátorhelyek vannak. Nonstop melegkonyhás büfében lehet étkezni, van egyéni főzési lehetőség is, továbbá egy kisbolt, ahol meg lehet találni mindazt, amire a táborozóknak szüksége lesz. Az egyhetes, hangulatos rendezvény állandó és szinte folyamatos programjai a táncoktatás, a zeneoktatás, az énektanítás és a kézműves foglalkozások. b. k.

Nevezzük a hagyományos módon uborkaszezonnak, de lehetne diny- nye- vagy paradicsomszezon is. Úgyis csak ez marad, tényleg. A végtelen áradású kulturális javak mintha elfogytak volna hirtelenjében.

Persze, a dolog csalóka, itt most leginkább arról van szó, hogy mihez képest. Hát az eltelt júniushoz képest, amikor szinte nem is lehetett számon tartani, hogy épp milyen fesztivál fok) zajlanak. A POSZT-ból rögtön átmentünk zenei fesztiválba, volt Felnőtt Bábfesztivál, majd heteken át tartott a Művészet és Gasztronómia kavalkádja a Sétatéren és környékén. Könnyű volt megszokni ezt a nyüzsgést, a pezsgést, az elevenséget. Mi több, kissé bele is lehetett fáradni, úgy értve, hogy még a legelszántab- bak se tudtak majd’ egy hónapon át szinte mindennap és este valamely művészeti rendezvényre elmenni - ahogy mondani szokás, a jóból is megárt a sok.

Tán megfontolandó lenne a jövőben, hogy ezt a fesztiválosdü nem kellene-e „gazdaságosabban” elosztani, időben. Hogy jusson valami júUusra, majd augusztusm is. Hogy lehessen fújni egyet két fesztivál között a közönségnek is, hadd ülepedjenek élményá, hadd éhezzen ki egy kicsit megint valami újra

Vagy - de hát ez tényleg a túlzásba való esés lenne - gondoskodni kellene arról, hogy legyen megfelelő számú kulturális esemény a nyár másik két hónapjában is.

Hiszen semmi másról nem hallani, mint hogy még apró települések is művészeti fesztivált és nyári játékokat rendeznek, Zemplénben, Tihanyban, Zsámbékon, Gyulán és a csuda tudja hol még. Biztos azok se tartanak örökké, nem nyúlnak el a nyár első napjától a csepe- résző szeptemberig. Épp ezért lenne nagy húzás Pécs részéről, hogy mivel a lehetőségei adottak, fesztiváljaink számosak, kitöltenénk velük az egész nyári évadot.

Nyolchétnyi „lyukról" van szó, de lehet, hogy csak hatról. Mert aztán szeptembertől általában megint ugyanaz a helyzet áll elő, mint júniusban: kezdődnek a Pécsi Napok, beindul a Mediterrán Ősz, minden évben megrendezik a Határon Túli Magyarok Fesztiválját, felélednek a nyári álomból a galériák, a klubok. És hirtelenjében megint azon keü törnie az embernek a fejét, hogy melyik előadást ne nézze meg, hová ne menjen el, mivel nem lehet egy időben két helyen, illetve más gondja is akad, minthogy a hét hét napján csakis a kultúra oltárán áldozzon.

Szóval, hogy egy utolsó klisét puffogtassak el, beosztással él az ember. Attól, hogy júliusban is történik valami érdemleges a városban, még lehet uborkát ková- szolni, tehát az uborkaszezon se szenvedne csorbát.

MÉHES KÁROLY

NÉPTÁNCFESZTIVÁL SIKLÓSON. Az idei évben már hatodik alkalommal rendezték meg a hét végén a vár szabadtéri színpadán a Tenkes Nemzetközi Néptáncfesztivált. Az évek óta színvonalas találkozóra most a Vajdaságból, Horvátországból, Komlóról, Siófokról és Bátáról érkeztek fellépők, és természetesen szerepeltek a szervezők, a helyi Pelikán táncegyüttes tagjai is műsorukkal.

___________fotó: laufer László

A strici tabu, az ostor mindig máson csattan

A sokszereplős prostitúció színpadán mindenki csak a nőre figyel. A prostituált az „eredendően” bűnös, a kárhoztatható. Hogy netán maga is áldozat volna, az rendszerint eszébe sem jut senkinek. Pedig az a helyzet, hogy egy prostituált, bármilyen eltökélt is, képtelen kilépni abból az ördögi körből, amelybe az élet kiosztotta rá furcsa szerepét.

Áll a placcon a lány. Autóból figyelik. Rá van írva, nincs kedve az egészhez. De szemével szinte könyörög minden arra menő férfinak, „szedje már végre föl”. Mások is szemmel tartják a dolgot. Rendőrségi emberek egy másik járgányból. A lány figyeli a lehetséges klienseket, a lányt figyeli a strici meg az izmos haverok. Valamennyiü- ket figyeli a yard. Meglepő, de valahol még egy filmes is meghúzódik. Ő Bódis Kriszta, aki az egész terepről gyűjti a képsorokat.

Ahány szereplő, annyi nézőpont. Külön világ a kereslet és külön világ a kínálat. A nemi öröm az áru ezen a hatalmas, ősi piacon. Amikor az „eladó” és a tulajdonos nem esik egybe, azt már emberkereskedelemnek nevezik. Ilyesmi zajlik most is az orrunk

előtt. Ez persze még nem maffiaszint. De az is valahol itt kezdődik. Tizennégy-tizenöt éves korukban „törik be” a megzsarolt, megdolgozandó lányokat, akiknek a „piacosabbja” külföldre is kikerül. Megrendelhető, időre szállítható. Kik is itt a bűnözők...?

Miniszoknya, laza álldogálás egy forgalmas helyen, papír zsebkendők a retikülben. Ennyi nagyjából elég is volt röviddel ezelőtt ahhoz, hogy egy nő bent találja magát a yardon. Változott ugyan a jogi szabályozás, de ez nem csökkentette a nők kiszolgáltatottságát. A „türelmi zónák” megint csak a durva dolgokat helyezik a kirakatba. A futtatók, a háttér, a klientúra nem csekély álszentséggel övezett világa mind a társadalom, mind az állam részéről megértésre talál. A prosti viszont soha... Szakértők szerint is mindig a kurván csattan az ostor.

Felhagyni sem lehet az ipart. Ördögi kör. A magyar polgári demokráciában a prostitúció nem kmk (közveszélyes munkakerülés), hanem csupán egyfajta nem kívánatos, sokak szerint üldözendő tevékenység, magatartás. A gyanús helyzetben kapott nőre szabálysértést rónak ki. A korábbi hatósági praxis legalábbis főleg ebből állt. A íánynak viszont eleve nem volt pénze, esetleg azért volt ott, ahol volt... Kiállt a sarokra, hogy eltartsa a gyerekeit, fizesse a fizetnivalóit. Fizetésképtelen, tehát pénzbírsággal sújttatik. Logikus. Nem? Az összeg egy aránylag rövid idő alatt megsokszorozva magát, milliós nagyságrendekre növekedhet. Újabb előállítás. Esetleg börtön. Ezt a vüágot Bódis Kriszta filmrendező, szakíró tárja elénk.

Ankét, kerekasztal a prostitúcióról. A prostituáltak a filmben és a szakértők szerint is mindenről beszélnek, amiről csak kérdezik őket. Kivéve a stricit. A strici tabu. A rokonsága, körei ugyancsak. Velük nem jó kikezdeni.

A kurva a szociológus, a filmrendező, a pszichológus, a szociális munkás szerint egyaránt a társadalom magányos farkasa, bármilyen hatalmas falkába is volna képes verődni. Teljesen védtelen. A szexipar ama tényei, amik a prostituált konkrét tevékenységéhez tartoznak, intimek. Az intimitás mindent és mindenkit megvéd, eltakar, kivéve a nőt.

A beszélgetések résztvevőinek egyöntetű megállapítása, a prostitúció elsöprő piaci keresettsége ellenére alapvetően embertelen, fejlett társadalmakban megengedhetetlen. A klienseket a világ jobban megérti. A prostitúció igazi fenntartója látszólag maga a szükséglet, a kereslet. Ezeket persze gerjesztik is. Erőteljesen globalizálódott a háttéripar is. Behálózza a világot. A média itt is főszereplő. Áruk, szolgáltatások, a műgyö- nyöripar hatalmas kínálata takarja el a kor egyetemes problémáját, az általános szeretetlenséget. Az áldozatul esett szerelem leegyszerűsített, külsődleges pótlékai már nem is csak a nemi ösztönhöz, hanem az uralom- és hatalomvágyhoz kapcsolódnak. A jogvédő és a szociális munkás egyaránt állítja, hogy a szexipar, a prostitúció problémái mindig az adott társadalom általános közállapotairól uralkodnak.

Van persze ország, ahol a „tisztes férj” is csontra esik olykor. A strici csak nagyritkán. A keresztpapa szinte soha. Hacsak narkó- val nem társul az üzlet. A szakértők szerint az emberkereskedelem maffiózói még mindig csak kisóvodások a narkó maffiózóihoz képest. A pornográfia világbirodalma az üzleti életben szereplőket extraprofithoz juttatja, akárcsak a fegyverkereskedelem. Jövedelmeik többnyire legalizálható jövedelmek. Szemben például a narkóval, amelynek pénzeit már a mosás sem tudja kifehéríteni. A kurva eleve erősen pejoratív a szó. Bántó, büntető eszköz, főleg, ha anyázással társul.

Juhász Géza jogvédő, a Habeas Corpus jogvédő szervezet tagja, a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom egyik alapítója Svédország példáját említi, ahol a

klienst büntetik. Azt hangsúlyozza, hogy az 1999-es e tárgykörben történt törvénykezéssel nálunk is „sikerült úgy legalizálni” a prostitúciót, hogy a prostituáltak sokkal inkább kiszolgáltatottak, büntet- hetőbbek, mint azelőtt. Azaz, az ördögi kör még áttörhetetlenebbé vált a számukra. Egy prostituált „pályaelhagyása” szinte lehetetlen.

Máté Zsolt szociális munkás, a Tisztás Szenvedélybetegek Nappali Intézménye szakmai vezetője szerint az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés önmagában nem elegendő a probléma kezelésére. A jelenség összefügg a társadalmi egyenlőtlenséggel, szegénységgel, a munkanélküliséggel, a társadalmi leszakadással és marginalizá- cióval. Ezért a bűnüldözés mellett fontos szerepe van a megelőzésnek (iskolai szociális munka), a lehetséges ártalmak (pl. szexuális úton terjedő betegségek) csökkentésének, valamint a rehabilitációnak, reintegrációnak. A büntetések, pénzterhek túlélési kényszer- helyzetet alakítanak ki, és lehetetlenné teszik a prostituáltak számára, hogy változtassanak életükön.

BEBESSI K.