Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-15 / 192. szám

2004. Július 15., csütörtök 7. OLDAL K U L T Ú R A R I PORT Könyv Machu Picchu Pécsi Textil A kortárs hazai textilművészet elitje Pécsett A régészet atyját, Winckelmant meggyilkolták. Az általa megalapo­zott tudomány tárgykörét képező sírokat, régi romokat, kincseket év­ezredeken át rablók fosztogatták. A regényesség mindmáig eme nem túl régi tudomány velejárója. Mondhatni, a régészet egyik olda­la. A másik olyan jelenségekhez kötődik, mint Szíriát oszlopa és Machu Picchu, valamint Stone­henge, hogy csak néhányat említ­sünk az ugyancsak regényes, ugyanakkor mindeddig megfejtet- len különlegességek hosszú sorá­ból. Mindhárom megragadta Pécs tudós kulturtörténészének, Várko- nyi Nándornak a képzeletét is. Most újabb itteni szerző iratkozik fel a „világcsodák” kutatóinak név­sorába Bartha Mária személyében, akinek Machu Picchu című rend­kívül izgalmas monográfiája az in­kák szent városáról szól. A mű fi­nom papírra nyomtatva jelent meg, mégis a szerényebb külsejű munkák közé sorolandó, ami nem tartozik bele az „ajándéktárgy” fo­galomkörébe. A szerző spanyol szakos tanár, aki művét élő perui régészeti kapcsolataira, helyszíni kutatómunkájára és a téma szinte teljes egészét felölelő szakpubliká­ciókra alapozza. Mi, magyarok mellesleg büszkék lehetünk arra, hogy például az inka herceg, Garcilaso de la Vega Inkák és konk­visztádorok című világhírű alap­műve már 1964-ben magyarul is tömegesen elérhető volt. A pre- kolumbián kultúra számos külö­nös egybeesést mutat az Amerika fölfedezése előtti Európa és Ázsia kulturális, történelmi, művészeti, vallástörténeti fejleményeivel. A mexikói és a latin-amerikai konti­nensen déli irányban mélyen le­nyúló területek ősi kultúrája idő­ben és térben is rendkívül tagolt, színes, karakterisztikus arculatot mutat. Mindebben ma is kétségte­lenül a perui Nasca fennsík miszti­kus ábrái és mindenekelőtt Machu Picchu mindmáig nem szűnő cso­dálattal illetett magashegységi „csodavárosa” a legnagyobb szen­záció. Az 1911-ben fölfedezett vá­ros alkotja Ceram vüághírű köny­vének, a régészet regényének leg­izgalmasabb fejezetét is. Az egy­másra rakódó titkok hatalmas szö­vevényében az eddigiek során képtelen volt bárki akár egyetlen használható fonalat is fölfejteni. A titok és a rejtély minden ízében ti­tok és rejtély ma is. Jóllehet, a vá­rosról készült impozáns fotóalbu­mok lepik el időről időre a vüágot, de a fotók tartalmának szinte egyetlen mozzanatáról sem sike­rült mind ez ideig többet megtud­ni, mint mondjuk fél évszázaddal ezelőtt. A kutatás azonban egy percre sem szünetel. Szükséges időről időre összefoglaló helyzet­képet adni róla. És az aktuális hely­színbejárások, helyszíni megfigye­lések is mindig újabb és újabb szempontokkal gazdagíthatják a kutatást. Ezt szolgálja a Pécsett élő Bartha Mária is Machu Picchu - Rejtély és harmónia című könyvé­ben, amelynek illusztrációs anya­gát saját fotográfiái képezik. __________________BEBESSI KÁROLY (P annónia Könyvek Pécs, 2004.) Textilművészekről szólva stílszerű állítani, hogy ezer szállal kötődnek Pécshez azok a magyar kortárs alko­tók, akiknek csaknem száz jelentős munkáját láthatják az érdeklődők péntektől a Pé­csi Galériában 17 órakor meg­nyíló tárlaton. Csak jövőjük volt, amikor Pécsre kerültek, múltjuk még nem. Kö­zépiskolás lányokkal voltak össze­téveszthetők a hajdani pályakez­dők, akiknek a szellemi köreiben az elmúlt évtizedekben a kortárs hazai textilművészet elitje felnőtt. Fürtös Ilona, Pauü Anna, és Zs. Ko­vács Diána egyaránt Pécshez kö­tődnek életük, munkásságuk vala­melyik jelentős szakaszában. Für­tös Ilona ma a PTE Művészeti Kará­nak tanára, Pauli Anna pedig a Bu­dapesti Művészeti Egyetem textil­művészeti egyetemi tanára. A mos­tani pécsi kiállítás az egész textil- művészet technikai palettáját meg­jeleníti. Falikárpitok, szőnyegek, gobelinek, háziszőttes jellegű tex­tilmunkák és az ipari méteráru­anyagok és szőnyegek mintada­rabjai képezik azt a színes textilfor­gatagot, amely péntektől a Pécsi Galériában lesz látható. A három művész tanítványi körébe tartozik a többi, ugyancsak e városhoz kö­tődő kiállító is. Árvái Ágnes, Csille Mária, Fürtös Hona, Farkas Gabri­ella, Kustán Melinda, Lencsés Ida, Lőrinc Eta, Pápai Lívia, Pasqualetti Eleonóra, Pintér Mária, Puppi Ad­rienne és Somogyi Klára az említet­tekkel együtt zömmel Munkácsy- illetve Ferenczy Noémi-díjas alko­tók, Pauli Anna munkásságát pe­dig Széchenyi-díjjal is elismerték. Gamus Árpád galériaigazgató la­punk kérdésére elmondta, hogy az intézmény csaknem három évtize­des fennállása óta mindig fontos­nak tartották az alkalmazott művé­szetek bemutatását. Ezek közül is kiemelkedő szerep jut a városban különösen nagy hagyományokra visszatekintő textilművészetnek. A nagy sikerű, „A Művészetiből in­dultak...” című kiállítássorozat mintájára a pécsi művészethez más módon kötődők munkáit is hasonlóan szerepeltetik a prog­ramjukban. így lett ennek a tárlat­nak a címe Pécsi Textil. A művé­szek felkérésében fontos szem­pont volt az is, hogy az itt zajló kö­zép- és felsőfokú művészképzés­ben is folyamatosan részt vesznek. A galéria a PTE Művészeti Karával párhuzamosan jó kapcsolatokat ápol a Művészeti Szakközépiskolá­val is, ahol a mostani kiállítók ugyancsak részben tanítottak, részben tanultak. így az NKÖM fő­osztályvezetőjének, Szepes Hédi művészettörténész megnyitója után Fülkéné Walter Mária,a Művé­szeti Szakközépiskola igazgatója az intézményben folyó textilművé­szeti oktatásról és erről a kölcsönö­sen gyümölcsöző kapcsolatról is beszél. A Pécsi Textil című, pénte­ken 17 órakor megnyíló tárlaton a Művészeti Szakközépiskola texti­les képzése is számos tervvel, kiál­lítási darabbal szerepel. A tárlat im­pozáns voltát hangsúlyozza a tény, hogy szeptember 12-ig tekinthető meg - folyamatos művészeti él­ményt nyújtva a városközpontba látogató átutazó vendégeknek is. BEBESSI K. ÚJ JELEK - HAGYOMÁNYOS KOMPOZÍCIÓK. Tatai Tibor (felvételünkön) pécsi képzőművész-hallgató (ősztől várhatóan a budapesti FOTÓ: TÓTH L egyetemen folytatja tanulmányait) monotipiái láthatók egy a héten nyílt tárlaton a Közelítés Galériában. Híd a New York-i intézet Hídszerepet vállalt, és ezt tel­jesítette is a New York-i Ma­gyar Kulturális Intézet - vall­ja Márton András, az intéz­mény igazgatója, akit a kultu­rális miniszter év végi hatály- lyal felmentett megbízatása alól. A 2001 decembere óta dolgozó stáb révén mintegy 200 magyar produkció került ki az Egyesült Államokba, amit évente legalább 300 ezer ember látott-hallott. Márton András biztos benne, hogy a minisztériumi vádakkal szem­ben, a jogilag áldatlan helyzetben az egyetlen helyes utat választot­ták, amikor katalizátori-híd szerep­re törekedtek. Az intézet ottani me­nedzsment cégekkel karöltve vitte ki az USA-ba a magyar művésze­ket, együtteseket. A legnagyobb lát­ványosságnak számító projektek ilymódon a széles amerikai közön­ség elé kerültek, és a bemutatók­nak folyamatosan jó sajtóvissz­hangjuk volt. Az igazgató, ha talá­lomra akar kiemelni néhány jelen­tős eseményt, akkor sincs könnyű dolga: Zsolnay-kiállítás, a Szakcsi Lakatos Trió vagy a Győri Balett fel­lépései, Márai-szobor-avatás, a Ko­dály Kvartett rádiófelvétele, a mo­dem balett csereakció. Márton András fontosnak tartja, hogy a rendelkezésükre álló évi 60 ezer dollárból nem pusztán,az amerikai közönséget óhajtották „szórakoztatni”, hanem a cél az volt, hogy a magyar kultúra képvi­selői minél több amerikai városban megforduljanak, és a fellépő vagy kiállító művészek pályáján is új le­hetőségek nyíljanak Amerika révén - és ez rendre sikerült is. m. k. Magyarul - magyarán Hervadt virágok Minden nyelvnek, így a magyar­nak is vannak a szónál nagyobb szerkezeti egységei, amelyek ab­ban különböznek a mondatot al­kotó szószerkezetektől, hogy kap­csolatuk állandó. Ezek a szó, illet­ve mondat értékű állandó nyelvi szerkezetek. Közülük a szólás és a közmondás a legismertebb. Az igényesebb stílusra törekvők szí­vesen élnek velük, mert a szemlé­letesség, az expresszivitás eszkö­zei. A nem pontos ismeretük hu­morossá teheti a beszédet. S a nyelvünk virágainak nevezett nyelvi egységek bizony hervadoz­nak. A következő idézetek mind nyomtatott (lektorált) szövegek­ből valók. „A festett vasállványon elhe­lyezett képeket elmosta az idő vasfoga.” Az elmosta után víznek, áradásnak kellene következnie, a vasfoga elé pedig a megrágta, szétrágta. „Azt hiszem, nagyobb az öntudata, mint ameddig a ta­karója ér.” A takaró a nyújtózko­dás mértékét határozza meg. Az öntudat nagyságának a mérésére más mértékegység szükséges. Gyakran mondjuk, hogy túlteng. Ez azonban nem képszerű. „Egy váratlan megjegyzés megütötte a szemem.” Átvitt, képes értelem­ben még hagyján, de konkrét je­lentésben vaksággal is járhat. Ke­vésbé veszélyes, ha a fülemet ne­vezem meg. Legfeljebb csengés­sel reagál. A mondat eredeti for­májában, tartalmát tekintve is a hallásérzet területére tartozik. „Elhatároztuk, hogy ezt a langyos vizet megpróbáljuk felpörgetni.” Talán azt akarja mondani, hogy fölmelegíteni. A felpörgetéshez különleges készülék szükséges. „Az ország hajója normális vá­gányra kerül.” Tehát már sínen van. Összekeverik a vízi és a vas­úti közlekedést. „Most evezzünk súlyosabb vizekre.” A víznek, akár folyó, akár álló, inkább a mélységéről szokás beszélni. A beszélőnek esetleg az atombom­ba gyártásához használt nehézvíz jutott eszébe. „Némelyek arra tö­rekednek, hogy az SZDSZ-MSZP sziámi ikerpárra tegyék a hatalom kabátját.” Ez bizony az eddigiek­nél is bonyolultabb szókép. Első­sorban azt kellene tudnunk, hogy mit jelent a hatalom kabátja. Bű­nös ruhadarab, amit elég, ha szép gyöngéden rátesznek a sziámi ik­rekre. Mindkettő ugyanis nem ve­heti föl. „A küszöböt nagyon jól körbejárta a vezetés, és ezt hir­dette meg a kormányprogram­ban.” A küszöböt átlépni szok­tuk, hogy be- vagy kijussunk va­lahova, az ezt pedig azonosítja a kormányprogrammal. Derültsé­get keltett a fővárosi közgyűlésen elhangzott, a mondanivalót som­mázó kijelentés: „Utánam a köpö­nyeg.” A jelenlévők többsége azonnal elfogta a kijelentés ab­szurd voltát, és hangos hahotával fogadta. Fejezzük be stílusosan a példák felsorolását azzal, hogy aki részt vesz a parlament ülésein, az még sok ilyen szóképet hallhat. Rónai Béla Táncoljatok, cigányok! Kisszentmárton a világ végén van, ahol véget ér az út. Bár nem len­ne törvényszerű, de az itt élő emberek többsége is úgy érzi, nem sok kiút létezik a számukra, már ami az életsorsukat illeti. Főképp igaz ez a cigány kisebbségre, akik többségében szakképzettség nélkül, minimális anyagiakból gazdálkodva próbálnak ellenni. A kisebbsé­gi önkormányzat segítene, ötleteik lennének, de úgy érzik, alig tá­mogatja őket valaki. Ahogy Balázs István elnök mondja: mintha még a hivatalok is áldásukat adták volna a feketemunkára, ami mindenkinek „egyszerűbb”. A falu ezen a júliusi délelőttön szül­te üres. Nem lehet tudni, hogy ki merre jár, mármint munkába. A Ci­gány Kisebbségi Önkormányzat he­lyi elnöke, Balázs István arról be­szélt, hogy mezőgazdaságból keve­sen próbálkoznak megélni, munka­hely a környéken ahg-alig akad. Ilyen a volt református iskolából át­alakított Agora-műhely, ahol egy varroda működik és drót dörzsikéket gyártanak. Ám az ő szemükben a fő gond az, hogy a cigány lakosságnak semmi más lehetősége nincs, minthogy feketén elszegődjön építkezésekre - már amikor akad ilyen alkalom.- A dolog roppant egyszerű: az újságban megjelennek különböző hirdetések, hogy ilyen meg ilyen te­lefonszámon lehet jelentkezni. Az­tán a telefonba megmondják, hogy mikor, hová, hány ember menjen. Ez, ugye, rögtön feltételezi, hogy legalább egy embernek kell legyen autója és az autóban benzin... Az órabér általában 300 forint, a fizetés pedig úgy történik, hogy minden nap kapnak kézbe 1500 forintot, szombaton pedig visszamenőleg minden napra 1200-at. A disznóság ebben az, hogy a munkaadó a kerí- tőknek kifizeti, amennyibe egy munkás alkalmazása kerülne járu­lékokkal együtt, neki ugyannyi pénz ez, csak éppen állandóra nem akarja felvenni az embereket, mert hol csak öt emberre van szüksége egy hónapra, hol tízre két hétre. De ezt a különbözetet műidig a kerítők vágják zsebre, a munkásaink pedig ott állnak társadalombiztosítás, nyugdíj nélkül. Az embereket már eleve úgy viszik ki munkára, hogy felkészítik őket, mit kell mondani, ha ellenőrzés jön. Ami Balázs Istvánnak még külö­nösen szemet szúr:- Nehogy azt higgyék, hogy ma­gánépítkezésekről van szó, dehogy! Egy sereg közintézményen dolgoz­tak már kisszentmártoniak. Nem is értem, miképp oldják meg az elszá­molást, de biztos nagyon okos em­berek találták ki. A kisebbségi önkormányzat ezen az áldatlan helyzeten akart segíteni a maga módján. Semmi mást nem találtak ki, műit hogy létrehoznak egy kft.-t, ami bérmunka-közvetí­téssel foglalkozik. Vagyis legális ke­retek között, nem haszonelvűen, hanem azon ügyködve, hogy a munkások mindazt a járulékot megkapják, ami megilleti őket. Ámde! A dolog - természetesen? - nem üyen egyszerű. Rögvest ott bukik meg az egész, hogy a kft. létrehozá­sához 3 millió forint alaptőke szük­ségeltetne. Csakhát miből?- A kisebbségi önkormányzat évi költségvetése 714 000 forint, amit negyedéves felbontásban ka­punk. Ebből kell gazdálkodni, fi­zetni a működési költséget. De nincs saját irodánk, nincsenek meg azok feltételek, amikkel egy ilyen projektbe bele lehetne vágni. A helyi, kis önkormányzatoknak amúgy is kevés a jogosítványa. Balázs István úgy érzékeli, hogy a végeken dolgozó, illetve dolgoz­ni akaró emberekre se a megyei, se az országos kisebbségi önkor­mányzat nem figyel oda, a vezető­ket elérni sem lehet nagyon, nem­hogy érdemi munkát folytatni ve­lük. A Baranya Megyei Cigány Ön- kormányzatok Társulása a télen alakult meg, azon ott volt Balázs István is, de azóta, majd' fél éve, semmit se tud a társulás munkájá­ról, szereztek-e pénzt, lehetősége­ket - mint mondja, lehet, hogy igen, de Kisszentmártonba és a szomszédos, még szegényebb Majlátpusztára ennek nem jutott el híre. Magad uram, ha szolgád nin­csen alapon belekezdtek legalább a tájékozódásba. Balázs István a Baranya Megyei Közigazgatási Hi­vatalhoz fordult, hogy megtudja, milyen jogi feltételei vannak an­nak, hogy munkát teremtsenek a munkanélkülieknek. A válaszle­vél feketén-fehéren leírja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jo­gairól szóló törvényben meghatá­rozott feladat- és hatáskörök kö­zött nem szerepel a munkanélkü­liségét célzó feladat. Ezért tehát nincs is mód arra, hogy a kisebb­ségi önkormányzat építkezési munkaerő-kölcsönzés céljából munkanélkülieket alkalmazzon. Persze, jön a folytatás, a kisebbsé­gi önkormányzat jogosult vállala­tot, más gazdasági célú szerveze­tet alapítani és működtetni. Azon­ban a költségvetési törvény 5. szá­mú mellékletének 5. pontja ki­mondja, hogy az állami támoga­tásból csakis működés finanszí­rozható, semmi egyéb. És hát 714 000 forintból nem is le­het 3 millió forint alaptőkéjű társa­ságot létrehozni. Lehet tehát várni, hogy „odafent” megszánják a Dél-Baranyában élő­ket. A nagyrészt legfeljebb 8 általá­nost végzett, képesítetlen, a tradicio­nális cigány szakmákból is kikopott embereket. Balázs István végszava:- Olyan egy kicsit ez az egész, mintha azt mondanák: táncoljatok, cigányok, arra adunk pénzt, legyen roma nap, fesztivál, azt ki lehet rak­ni az ablakba. De hogy két roma nap között hogyan éltek, az már nem a mi gondunk. Szent Márton, a római katona cselekedete az volt, hogy megszán­ta az út menti koldust, és neki adta köpönyege felét. Tán Kisszentmártonba is eljut egyszer egy kis Szent Márton. MÉHES K. * t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom