Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-13 / 190. szám

I 2004. Július 13., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A szerelem népies íze Afféle parasztdekameron bemu­tatóját láthatjuk ma este az An­na Udvarban, a Szabadtéri Játé­kok részeként. Az Oberon Szín­házi Műhely produkciója tavaly Kánban debütált, majd nagy si­kert aratott a színházfesztiválon a Barbakán-árokban, s azóta to­vább csiszolódott az előadás. A Miaszerelem? a falusi szerelmi élet vaskos poénjait, az érzelmi és testi kapcsolatok józanparaszti hu­morát igyekszik visszaadni. Az már az egykori egyetemistákon, volt és jelenlegi Janus Egyetemi Színpado­sokon múlik, hogy a játék emészt­hető, nem megy el a mai kabarék obszcén poénjai felé, mindvégig színházban marad a cselekmény, miközben a népies íz is érzékelhe­tő. Meg kell jegyezni, Kárpáti Péter darabja nem bánik szűkmarkúan a dolgokat nevén nevező szexuális kifejezésekkel, így nagy szükség van a rendező finomításaira, és a színészek visszafogottabb játékára. Szabó Attila irányításával a huszon­évesekből álló és az ezredfordulón alakult Oberon társulat végül is olyan anekdotázást visz véghez, ahol a szereplők percről percre át­változnak öregbői fiatallá, szerető­ből felszarvazottá, miközben a né­zők is kedvükre asszociálhatnak a cselekmény menetét, és a környe­zetet illetően, hiszen a szalmafora- tos díszletek inkább csak háttér­ként szolgálnak a metamorfózis­hoz. A szereposztásában a közös pont az egykori JESZ-tagság. Ács Norbert (a pécsiek az Albérleti szín­játék POSZT-ra is eljutó idei előadá­sain láthatták) és Schneider Jankó, a Színművészeti Egyetem végzős bábszakos hallgatói színészként sem utolsók, Domonyai Andrást és Köles Ferencet a pécsi színházked­velőknek nem kell bemutatni, hi­szen időközben a PNSZ oszlopos tagjaivá váltak, Vámagy kinga, Só­lyom Kati leánya, valamint Celencsár Tünde és Nagy Ulian pe­dig ma is a JESZ deszkáit tapossák. Arra koncentráltunk, hogy meg­mutassuk a falusi emberek szere­lemfelfogását, mesélési kedvét, mondják az Oberonosok, mert a szerelem - és hozzátehetjük, ez az előadás is - életkedvet, erőt és jókedvet teremt. MÉSZÁROS B. E. SOPRONI ÜDVÖZLET. Ezzel a címmel nyílt Tranta Julianna festő­művész kiállítása Pécsett, a Gyöngyszem galériában. A tárlat augusz- tus 26-ig tekinthető meg. _______________________fotó: löffler péter „M űteremláz” . a műteremházban A Pécs-Baranyai Művészek Társasága 82 tagot számlál. Közülük 12-en pályáztak a belvárosi hajdani tűzoltólak­tanya műemléki épületében kiaíakított műtermekre. A nyár a művészetben olyan év­szak, mint a többi. Rendezvé­nyekben szegényes, de munka mindig bőven akad. A Pécs-Bara­nya Művészeinek Társasága mű­teremházában, a hajdani pécsi Rákóczi utcai tűzoltólaktanya műemléki épületének vastag, hű­vös falai között sorakozó műter­mekben szinte műteremláz van. Uborkaszezoni hangulat csak az elnöki iroda táján észlelhető. A műtermekben viszont elég nagy a hajtás. Van, aki kiállításra készül, van aki fontos megrendelésen dolgozik. Terényi Gyöngy bőrműves ipar­művész éppen egy személygép­kocsi műszerfalának bőrbevona­tán dolgozik. Aprólékos méricské- lés, hajtogatás. Meg-meglendül olykor a vaskos Singer varrógép kereke. A galériaszerű műterem- részben feldolgozandó bőrök, anyagok, eszközök tárolódnak. - Régebben Magyarlukafán dolgoz­tam - mondja a művész. - Aztán Pécsen egy tenyérnyi lakászug­ban. Ez a műterem itt ma már szinte része az életemnek. Táskák, ruhák, hátizsákok, övék, övtarsolyok, sapkák, láb­szárvédők, lovaskellékek veszik körül a művészt. Magyar minták, motívumok rajzolódnak ki a tár­gyakon. - A bőrművesség mély­gyökerű, magyar mesterség - ma­gyarázza a művész. - Az ősma­gyarság lovas-nomád nép, sok ál­lattal, bőrrel. A motívumok ásatá­si anyagokról valók. Ezeket én to­vábbgondolom. Csak használati tárgyakat készítek. A szépség és a hasznosság azonban ez esetben egyenrangúak egymással. Pár ajtóval odébb Somody Péter másodmagával bérel egy nagyobb műtermet, ami az ő képméreteit tekintve még neki is kicsi volna. - Széttárja a karját, manapság anya­gi okokból ilyen közösködésekre kényszerül a művész - mondja. - Különben semmi bajom a műte­remtársammal. Most éppen egy őszi kiállításra készülők. A Közelí­tés Galériában lesz. Nézzük a képeket. A Somody név a művész nem túl koros volta ellenére fogalom. A PTE Művésze­ti Karán saját festészeti kurzusa van. Tanítványai a lehető legko­molyabban veszik. Mesterként tisztelik. Jellegzetessége a tökéle­tes póztalanság és a szinte teljes eszköztelenség. Egy csaknem két négyzetméteres jókora képet né­zegetünk. Színe szinte nincs. Cseppszerű formákból áll a kom­pozíció. Címe „A lélek jobb és bal oldala”. A műteremben állványt nem látok, palettát sem. Talán csak vak vagyok... Van itt azon­ban az asztalon egy csomó fém- kupakos, literes üveg. Bennük a művész műgyantából saját kezű­leg kikevert színei. Úgy viszi őket a vászonra kézzel. Ecsetet nem használ. Soká formálgatja, simo­gatja a kompozíciót, mintha csak egy gyereket simogatna. Mindez alig jár némi nesszel. Csak sejtelmek vannak jelen a né­ma házban. Meg a munka. Az me­legít, nem is a hőség. B. K. Sikeres az első EuróPa Nagy sikerrel zárult a PTE Köz­gazdaság-tudományi Karának első EuróPa pályázatíró és pro­jektmenedzser tréningje. A több mint 160 végzettből a legtöbben a vállalati és a közszférából ér­keztek. Egy áprilisban induló tanfolyamot terveztek, ám tekintettel a nagy ér­deklődésre, májusban két újabb­nak kellett feltételeket biztosítani a PTE Közgazdaság-tudományi Ka­rán, az EuróPa pályázatíró és pro­jektmenedzser képző program ke­retében. A tréningen sikeres záró­vizsgát tettek tegnap vehették át, több mint 160-an, angol és magyar nyelvű oklevelüket. A felmérések szerint a legtöbben a vállalati és a közszférából jelentkeztek a sajátos képzésre. A tanfolyam tapasztalatai azt mutatták, hogy a régió vállalkozá­sai, nonprofit szervezetei felismer­ték: elengedhetetlen, hogy olyan munkatárssal rendelkezzenek, aki el tud igazodni az uniós pályázatok között. Képes továbbá rátalálni a szervezete számára legalkalma­sabb kiírásra, annak kidolgozására és a nyertes pályázat kellő mene­dzselésére. A Kar Szervezeti Tanulások Központja szeptemberben ismét el­indítja a képzést, a tervek szerint a későbbiekben, az EU-tagsághoz kapcsolódóan, célba veszik a köz- beszerzés és a projektmenedzs­ment területét is. B.Z. Tv-jegyzet Már megint a nők Hétvégén, ahogy enyhült a káni­kula, egy szép régi történet állt volna közel a szívünkhöz - kosz­tümös, lomha és szelíd, befelhő- södő kelta tájakkal, mintha már szeptember vége lenne. Mesés, először látott tájakról érkezve szoktunk lerogyni így a képernyő elé, hogy segítségével még egy ki­csit ott bolyongjunk a mesében, és lerúgva lábunkról a bakan­csot, a lélek könnyű cipellőjébe bújjunk. Az Egy nő arcképe című fiira ígérkezett ilyennek vasár­nap a Duna Tévén, amely a ké­ső-viktoriánus Henry James re­génye alapján készült. Várt könnyűsége azonban illúzió, hi­szen a regény azok sorát gyara­pítja, melyek elvágyódásról, női méltóságról és öntudatról szól­nak - Bovarynétől Égető Eszterig és tovább. Eseményeiben viszont lomha volt, akár a brit szigetre ülő szürkület, családom tagjai, tapasztalva elmélyülő lélegzetvé­teleimet, látták ebben a felisme­rést is: e szép, de hosszú filmet nem először (nem) látom. Mivel a távkapcsolót akkor már az. egész alkarommal uraltam, ők beszélgetés közben megbékéltek a Nagy Durranás dinamikusabb képsoraival is a tv2-n. A lány for­ró hasán sülő tükörtojás engem viszont a konyhába kergetett. Friderikusz szólított vissza, aki lenullázva az mtv kiadásait, ki­költözött a stúdióból a viharos budapesti utcára. A kórház szo­morúan tragikus esetét a Napló és mások után Fridi sem hagy­hatta ki - vitathatatlan, hogy a korábbiaknál teljesebb kórismét kaptunk. De ami legpéldaadóbb lehetett számunkra, nézők szá­mára, azt ismét egy nő jelentette. Ezúttal nem regény vagy filmbe­li, hanem az elhunyt idős ember lánya. Kovács Katalinban a fáj­dalom mélyén nyilvánvalóan in­dulatok is dúlhattak, amikor édesapja halálának közvetlen körülményeiről értesült - egy ér­telmetlen halál aligha feldolgoz­ható -, de mély fájdalmában már nem akart valakit vagy va­lakiket feltétlenül pellengéren látni, nem általánosított és nem is bölcselkedett egészségügyünk kétségtelenül méltatlan állapo­tán. Megismerkedett a műtétet jóhiszeműen elvégző orvossal, nyilvános párbeszédre kérte a rektorhelyettest, amit a profesz- szor nem utasított el: alapvető volt a szerepe abban, hogy olyan irányba mozduljon el a százféle­képpen körüljárható tragikus ügy, amelyben a felelősség egyér­telmű megállapításán túl a meg­értésnek és a megelőzés emberi módjainak is esélyt adhatunk. Hisz a nyilvánosság, ha csak a puszta tényekre hivatkozva osz­togat igazságot - az ördögi rész­letek alapos ismerete és.nehezen átlátható „egész” nélkül - vissza­üthet azokra is, akiket egyéb­ként óvni lenne érdemes, méltó­ságukban megőrizni. BÓKA RÓBERT HÉTVÉGE A KÉPERNYŐN 1. RTL Klub Barátok közt (magyar filmsorozat) 1 339 728 2. RTL Klub A Mars-mentőakció (am. akciófilm) 1 265 682 3. RTL Klub Fókusz (közéleti magazin) 982 192 4. TV2 Gyermekrablás Rióban (német film) 964 838 5. RTL Klub Egy rém rendes család (am. filmsor.) 919 506 6. TV2 Tények 910 871 7. TV2 Nicsak, ki tetovál? (fr.-olasz vígjáték) 904 316 8. RTL Klub Híradó 829 582 9. TV2 Aktív (magazin műsor) 807 096 10. MTV Híradó este 783 541 A legnézettebb tíz tévéműsor július 10., szombaton 1. RTL Klub Jackie Chan: Az első csapás 1 338 753 2. MTV Határtalan Éurópa 1 102 244 3. TV2 Cápaember (német-am. katasztrófafilm) 1 070 988 4. TV2 Tények 1 003 469 5. TV2 Activity 932 694 6. 7. RTL Klub TV2 ~ Időgéppel a lovagkorba (am.-magyar akcióvígj.) 907 933 834 665 8. RTL Klub Fókusz plusz (magazin) 762 373 9. MTV Híradó este 729 578 10. RTL Klub Híradó 686 496 A legnézettebb tíz tévéműsor július 11., vasárnap 1. TV2 Rendőrakadémia 4. 1 554 858 2. TV2 Napló (a tv2 heti magazinja) í 391 834 3. MTV Mtv roadshow 1 281 179 4. TV2 Tények 1 265 773 5. RTL Klub Bevetési parancs (am. akciófilm) 1 181 979 6. TV2 Walker, a texasi kopó (amerikai filmsorozat) 1 171 090 7. RTL Klub Nagy durranás (am. vígjáték) 1 143 191 8. RTL Klub Híradó 1 134 103 9. RTL Klub Forma-1 közvetítés - angol nagydíj 1 066 443 10. RTL Klub Mindent bele angyalok (akciófilmsor.) 1 021 199 Lovagok oltalmában - az otthon „Szent Földjén” Kárpát-medencei fiatalok Pécsett-Baranyában A kanadai Aykler Béla és Zsuzsa kezdeményezésére, és a házaspár hatékony anyagi támogatásával idén immár a 11. magyarországi tá­bort szervezi meg a hazai Templomos Lovagrend mintegy 150 hatá­ron túli Kárpát-medencei magyar diáknak. Az ország kultúrájával, műemlékeivel, tájaival ismerkedő több mint két hetes tábor egyik színtere Pécs-Baranya, ahol a helybéli lovagok vendégszerető oltal­mában több napot töltöttek a fiatalok. Fiuk-lányok, mind magyarok, de egyikük sem Magyarországon la­kik. Lakatos Sándor, a Templomos Lovagrend priorja, Várszegi Csaba, a Nagy Lajos Gimnázium tanára, Elekes István rendőrfőhadnagy - lovagok - oltalmában járják a bel­város műemlékeit. Ők kalauzolják őket. A Székesegyház előtti térre kanyarodik a csoport. A Templo­mos Lovagrend hajdani Szent Földje szerepét ezúttal Magyaror­szág, közelebbről Pécs-Baranya tölti be. Ez a város, ez a táj hódítja vissza most a határon túl született fiatal magyarokat, és egyben ők maguk is mintegy a „Szent Földre” vándorló hajdani lovagelődök, „visszahódítói” ennek a sosem lá­tott, mélyen a lelkűkben élő vüág- nak. így rendezheti át a jóakarat az ősi fogalmakat és adhat új, meg új értelmezési lehetőségeket. Peres ügyeket hagyott maga mö­gött Szlovákiában Mikóczy Ilona. A diáklányos küllemű fiatal hölgy jogvégzett, bírósági fogalmazó a Dunaszerdahelyi Járási Bíróságon. Idestova 10 éve lesz, hogy először megpályázta a templomos lovagok táborában való részvételt. Azóta felvidéki referenssé, felügyelővé lé­pett elő, és mint csoportvezető vesz részt ebben a szép munká­ban. - A Felvidékről 22 gyerek van itt - mondja. - A mostani tábor 120 diákból és a kísérőkből áll. Utóbbi­ak már szinte profi idegenvezetők is. Otthonosan mozognak a pécsi Székesegyház, a Zsolnay- és a Csontváry- meg a Bányász-múze­um világában. Mennek a Misinára is, meg szétnéznek kicsit a megyé­ben. - A 16 napos tábor egyetlen perce sem elvesztegethető - folytat­ja Ilona. - Szinte minden pillanat, apró mozzanat fölértékelődik a szemünkben, hiszen ezek a gyere­kek a születésük óta szomjaznak minderre. A Templomos Lovagrend honi priorja, Lakatos Sándor elmondja, hogy a világon összesen 300 lovag van, Magyarországon 60. Ők ren­geteg segítő szolgálattal állnak kap­csolatban, és mindenekelőtt a fia­talságra koncentrálnak. A határon túliak megkülönböztetett fontossá­gúak. Túri Gréta Kárpátaljáról, a Bereg­szász melletti Kígyósról való. - A Bethlen Gábor magyar gimnázium­ba járok, két év múlva érettségizek - mondja. - Először a beregszászi fő­iskolán szeretnék tanulni, utána a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen. A Székesegyház közelében megkérdezem tőle, tud­ja-e, hol van Aknaszlatina. - Hát persze, mondja nevetve. Csak azért, magyarázom, mert onnan való Rét­falvi Sándor szobrászművész, aki a katedráüs mindenki által megcso­dált kapuját csinálta. Ezt Gréta nem tudta eddig, de nagyon köszöni. Mindenkinek elmeséli majd. Kádár Hunor a Sepsiszentyörgyi Mikes Kelemen líceumba jár. Az érettségiig még két éve van. - Kollé­gista vagyok - mondja. - Szüleim­mel Málnásfürdőn élünk. Ez egy nemzetközi hírű fürdőhely volt. Pri­vatizálták az üdülőket, a fürdő gaz­dátlanná vált, tönkrement. A falunk elszegényedett. Érettségi után a ko­lozsvári jogi egyetemre szeretnék menni. Tízen jöttünk Sepsiszent- györgyről, Kovászra megyéből ösz- szesen 15-en vagyunk itt. Fodor Andrea a vajdasági Szent­tamásról érkezett. - Történelem szakos tanár szeretnék lenni, ezért most boldog vagyok, hogy mind­azt, ami itt Pécsen körülvesz, látha­tom. - Szenttamás Újvidéktől 25 ki­lométernyire van - mondja. - Gim­náziumba Óbecsére járok. Törté­nelmi pályázattal jutottam ide, az 1848-49-es szabadságharcról és Perczel Mórról írtam a pályázati dolgozatomat. Az újvidéki egyetem történelem szakára készülök. Időközben a Zsolnay-múzeumot és a Dzsámit is megjárjuk. A Kápta­lan utca sarkán Tömöri Zsófiával beszélgetünk. Ő Kanadából jött. - Anyukám és Aykler Zsuzsa, az egész táborozás támogatója jó ba­rátnők. Ők ketten „sütötték ki”, hogy nekem is el kellene jönnöm ide. Már voltam ugyan Magyaror­szágon, de ez a sokszínű, magyar forgatag igazán egyedülálló dolog. Tudtam róluk, de mégis minden ve­lük töltött nap új, meg új élmény. Szüleimnek számítógépes cégük van. Együtt dolgoznak. Kanadában sok a magyar. Lesz mit mesélnem. Jó érzés, hogy itt is van egy haza. Ez ugyanúgy visszavár, mint Kanada. A torontói egyetem közgazdasági karára készülök. Ismerőseink kö­zött sokan vannak, akiknek, mint nekem is, két hazájuk van. Magyar­nak lenni nem szégyenleni való do­log Kanadában. A magyarokról az a hír járja, hogy mint szakemberek ta­nulékonyak, megbízhatók, jó bará­tok és családszerető emberek. A haza föld a határokon túliak- nak „Szent Föld” is, ami ma nem ke­vesebbet jelent, mint az újszövetség földje a hajdan volt lovagok szemé­ben. Ezt a kísérő, felügyelő, vendég­látó lovagok, Várszegi tanár úr és Elekes főhadnagy úr is így látják. Ahol ezek a gyerekek valójában szü­lettek, és ahova ezúttal is műit nem­zeti hovatartozásuk földjére látogat­nak, nem esik egybe. A következő években kinek könnyebb, kinek ne­hezebb lesz átlépni a határt. Most, itt ebben a sosem látott környezet­ben fura módon önmagukkal is­merkednek. Ezért érzelmesek az ősi magyar értékeken, műemlékeken pásztázó tekintetek. A következő úti cél Újpusztaszer. Ahol még minden magyar együtt volt. ______bebessik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom