Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-10 / 187. szám

2004. Július 10., szombat H T ÉLET 9. OLDAL Dombormű a vasútállomásokon Mozgásban vagyunk A Wesley János Lelkészképző Főiskola, a Ma­gyarországi Evangéliumi Testvérközösség a Holocaust hatvanadik évfordulója alkalmával bűnbánati és könyörgő istentiszteleteket tart azokon a helyeken, ahonnan zsidó testvérei­ket szállító vagonok indultak a pusztulás föld­jére. A bűnbánat, a kiengesztelődés és a meg­békélés gondolatait hordozó liturgiában han­got adunk az elpusztítottak hiánya miatt ér­zett keresztény fájdalomnak, az egykor kita­szítottak visszafogadását igénylő és óhajtó ér­zelmeinknek. Az istentiszteletekre a deportálás jelkép erejű helyszínein, a vasútállomásokon, a Ho­locaust e roppant súlyos emlékeket titkoló he­lyein kerül sor. Ugyanitt helyezzük el a mártí­rok emlékezetét idéző műalkotást, Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész Út a semmibe című domborművét. Az egyes alkalmakra külön is meghívjuk a helyi egyházak, valamint a világi intézmények hivatalban lévő vezetőit, képviselőit, akik a li­turgia keretében kifejezést adhatnak személyes gondo­lataiknak, érzéseiknek. A városból és a környék­beli településekről (például Bonyhádról, Mohácsról, Pécsváradról) Pécsett egybe­terelt zsidó polgártársainkat, összesen mintegy 3500 em­bert, július 4-én vagoníroz- ták be és szállították el a mo­dem kor Golgotája, Ausch­witz felé. • Hisszük és reméljük, hogy az emléktáblák nem maradnak magányosak, és sokszor és sokan zarándo­kolunk el még eléjük lelkünk és szívünk pa­rancsát követve. Hisszük és reméljük, hogy sok hasonló eseményre is sor kerül szerte az országban, mert a halálra szánt Izraelhez ha­sonlóan feltámad és megelevenedik a keresz­tény lelkiismeret is, és életté terebélyesedik a Szentírás­nak a két test, zsidók és ke­resztények együvé tartozá­sáról szóló látomása. A július 4-én Pécsett meg­tartott istentiszteleten a vá­ros polgárai és a vasútállo­máson tartózkodó utasok vettek részt. A helybeli egy­házak részéről dr. Goják Já­nos kanonok, teológiai ta­nárt indította a Lélek arra, hogy velünk együtt imád­kozzon és megrendítő bi­zonyságtételével kifejezést adjon Izrael és a keresztény­ség közös reménységének. Legyen áldott a mártírok örökkön élő neve, és a Vigasztalás Istene gyógyítsa az élőkben ma is fájó emlé­kezetet és szenvedést. Dr. Majsai Tamás, teológiai tanár JUTALOM IS, TANULÁSI LEHETŐSÉG IS, de főleg kikapcsolódás volt vonzó környezetben a zenész­énekes tábor Sikondán. Különböző iskolákból 20 fiatal alkotja a Székesegyház gyermekmiséjén az énekes- zenész csoportot. Hétfőtől öt teljes napot kaptak, hogy énekeljenek, zenéljenek, kiránduljanak. ______■ A népek szentmiséje Alapvetően pozitívnak és előremuta­tónak nevezte Lehmann bíboros a jú­nius 16. és 20. között Ulmban meg­tartott Katolikus Találkozót. Az imák, szentmisék és ökumenikus istentisz­teletek sorában kiemelkedően szép volt a katedrálisban tartott „Fények éjszakája” imaest, amelyen több mint 9 ezren vettek részt, sokan a templo­mon kívülre, a Dóm térre szorultak. A „népek szentmiséjén”, amelyet Eu­rópából és a világ több országából vendégként érkezett püspökök és pa­pok közösen mutattak be, és ame­lyen a szentírási részletek, a hívek kö­nyörgései és az énekek sok nyelven hangzottak el, átélhették a résztve­vők a katolicizmus egyetemességét és sokféleségét. A keresztény testvér­egyházakkal való közösség jegyében zajlottak a szentírási elmélkedések és a Duna megáldása - amelynek hullá­mai több népet és vallást kötnek ösz- sze - az ortodox egyház papjai által. Baranyából ötvenegyen külön- busszal utaztak a találkozóra. ■ Sokirányú megkísértettségünk ellenére meg akarjuk találni helyünket, és célkitűzésünk szerint akarunk él­ni. Ha mindent rendeltetése szerint használunk és mindenhol tudatosítjuk magunkban, hogy az adott helyen mi a feladatunk, s azt is tesszük, akkor jó esé­lyünk van arra, hogy Isten akaratának és boldogulá­sunknak útján járunk. A nyári vakáció az aktív pihenés számtalan formá­ját kínálja Kirándulástól a tervezgetésen át az új isme­retek befogadásáig színes a választékunk, hogy ké­nyelmes tempóban haladva a nyár végére azt mondhassuk: többé lettünk, az értékek sorában előbbre jutottunk, szívünk tele ötömmel! Mindennap feladata: a pillanat készsége, tehát a nyitottság, a figyel­messég, hogy ne menjünk el észrevétlenül a lehetőségánk és mások igé­nyei melled. Csak tőlünk függ, hogy szebbé varázsoljuk-e egymás életé. Ha érdeklődő tekintedel fordulunk mások felé, és értjük a segélykérő pil­lantásokat, nemcsak személyeket gazdagítunk, hanem a közösség is ész­lelni fogja, hogy boldogabb emberek alkotják, és megváltozik a kisugár­zás: azért, mert te mertél adni, és valaki nyitod voh elfogadni, aztán bá­tor volt továbbadni - magasabbra emelteted egy közösség. Ezért elképzelhetetlenek ezek a kifejezések: unatkozom, dehogy leszek hálás, miért tegyem meg? Csak azért, mert jnegszólított ember vagy, aki­nek módjában áll válaszolnia a felhívásra És ez a „szabadság" több min­den kötelezettségnél -ez az te Istenben megélt szabadságod, aminek nem lehet ellentmondani. Nem azért, mert nem szabad, hanem azért, mert a benső éned nem engedi. A nyár frissítő ereje nemcsak az üdülőhelyeken érinthet meg bennün­ket. Aki nem hagyja el lakását, ő is részese lehet a belső mozgásnak, a lé­lek fejlődése őt is kiemeli a mindennapok egyhangúságából. A lélek derű­je senkit sem rekeszt ki, senki nincs szürkeségre, fásultságra kárhoztatva Csak akarjon mozdulni, nézzen körül, keresse, hol, kivel tehet jót, és mi­ként lehet az ötöm hírnöke. A szeretet köteléke nem szűkíti a teret, inkább kitágítja Isten végtelen hété biztosítja ehhez a távlatot: magasságot és mélységet, szélességet és hosszúságot. így annak is van benne helye, aki - tévesen értelmezve ön­magát - alig talál önmagám Isten világában. Beteg testvéreinkről hajlamosak lennénk azt gondolni, nekik igazán alig van esélyük erre a „mozgásra”, ugyan miben fejlődhetne, aki ágyhoz kötve tölti napjait. Kérdezzük meg őket! Legtöbbjük a mozgékonyabbakat megszégyenítve tesz tanúságot arról a lelki előmenetelről, amit a szenve­désben megtisztulva ér el. Mert őket már kevésbé tévesztheti meg ennek a világnak csábos kínálata! Ők pontosabban ismerik már az értékek való- di sorrendjét, mi mennyit ér, s mi az, ami csak szemfényvesztésre jó. Az a beteg, aki nem csalfa álmokba ringatta bele magát, az a remény­ből él tudja, hogy Istenben él, és ezért él - örökké. S ezt az Istentől nyert bizonyosságát senki és semmi nem veheti el tőle. Amíg ezt nem tudja, ad­dig más erőforrásokba kapaszkodik, amelyek gyakran kicsúsznak az em­ber kezéből. Mert ez a földi lét csak véges ajándékokat tartogat számunk­ra, s aki ettől várja boldogságát, nyilván korlátokba ütközik. A test lehet gyenge, esendő, kialakulatlan vagy elfáradt, de ez nem veszi el a lélek szépségét, és az Isten utáni vágy frissességé. Ezért nincs mentsége egyikünknek sem - haladnunk kell, sőt: szabad! Garadnay Balázs Református iskolák találkozója A megye nevezetességeivel is ismerkedtek a vendégek Vasárnap ér véget a Kárpát-medencei magyar református kö­zépiskolák sorrendben kilencedik találkozója, amelynek első ízben a Pécsi Református Kollégium ad otthont. A rendezvé­nyen csaknem valamennyi határon túli és anyaországi iskola képviseltette magát. A diákok és az intézmények vezetői köz­életi és egyházi személyiségek előadásai mellett Baranya ne­vezetességeivel is megismerkedhettek. A rendszerváltás óta immár hagyo­mánnyá nemesedett, hogy a jogai­ba visszahelyezett, illetve újonnan létesült református középiskolák a vezetőkből, diákokból verbuválódó küldöttségei találkozót szerveznek. Tavaly Székelyudvarhelyen ke­rült sor a találkozóra, az idei, sor­rendben kilencedik alkalom szer­vezője a Pécsi Református Kollégi­um lehetett. Hoppál Páer, az intézmény igaz­gatója elmondta, külön öröm szá­mukra, hogy a történelmi múlttal nem rendelkező kollégiumuk adha­tott otthont a találkozónak. A Kár­pát-medencei, illetve az anyaorszá­gi iskolák csaknem mindegyike el­küldte a vezetőkből és diákokból ál­ló követeit, így összesen harminc- három intézmény volt jelen a szer­dától vasárnapig tartó programsoro­zaton, amelyen egyben az igazgatói zsinatra is sor került. Az igazgató kifejtette, a találkozó elsődleges célja, hogy közösséggé formálják a református iskolák ösz- szességét. Hoppál Péter leszögezte azt is, együttlétüknek nincsen szán­dékolt politikai éle, ám természete­sen felvetődtek megkerülhetetlen kérdések is. Ezek között szóba került példá­ul az erdélyi egyházi ingatlanok sorsa, amelyek a küátások szerint a közeli jövőben visszakerülhetnek a közösség tulajdonába, ám nagy kérdés, hogy a többségében ka­tasztrofális állapotúvá silányított épületek mikor és milyen pénzből lesznek felújíthatok. Az ötnapos programok során közéleti személyiségek és egyházi vezetők is előadásokat tartottak a résztvevők számára. Mások mellett Németh Zsolt fideszes politikus és Kovács Zoltán, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület részéről. Utóbbi egyebek mellett kifejtette, Tőkés László püspök történelmi fe­lelősségéből fakadóan mondta ki, hogy az erdélyi, székelyföldi ma­gyarság megmaradásának, túlélésé­nek egyetlen le­hetséges útja az autonómia, és ezt a gondolatot az egyházkerü­let is felvállalja. A találkozó résztvevőit a há­zigazdák termé­szetesen elkala­uzolták a pécsi vüágörökség helyszíneire, valamint Baranya nevezetességeivel is megis­mertették őket. MÁTÉ BALÁZS Európai értékek I. Mi számít Például a lakás, az autó, egy szép festmény, azután az egészség, a tu­dás, egy jó állás. De érték a békes­ség, a szabadság is, meg a hűség, az igazságosság, és még hosszan so­rolhatnám. Ezek azért értékek, mert nekünk fontosak, annyira fontosak, hogy megszerzésükre és megtartá­sukra törekszünk. Legyen szó anya­gi vagy eszmei értékekről, mint az igazságosság és a béke. De ha azért érték valami, mert nekünk fontos, mert mi fontosnak tartjuk, akkor tőlünk függ, rajtunk múlik, hogy mi számít értéknek. Persze nem csak rajtunk. Mégpe­dig azért, mert nem magánosán élünk, hanem együtt élünk mások­kal. És az szokott történni, hogy át­vesszük annak a közösségnek a gondolkodásmódját, értékszemléle­értéknek? tét, amelyhez tartozunk, amelybe belenőttünk. A gondolkodásmód és az érték­szemlélet összetartozik. Mert, hogy mit tartunk fontosnak, fontosabb­nak és a legfontosabbnak, az azon múlik, hogy hogyan gondolko­dunk. Vagyis a fontossági sorrend, az értékrend is rajtunk múlik. Ezért van az, hogy különböző értékren­det képviselő csoportok, közössé­gek létezhetnek a társadalomban. Ezek abban különböznek egymás­tól, hogy mit tartanak fontosabb­nak, mi számukra a legfőbb érték. Míg maguk az értékek azonosak le hetnek, azok mind európai értékek. Ebben az értelemben beszélünk li­berális értékekről, hagyományos vagy keresztény értékekről és szoci­alista értékekről. Említettem, hogy azt, amit érték­nek tartunk, igyekszünk megsze­rezni, elérni, arra törekszünk. Kö­vetkezőleg az érték irányt ad erőfe szítéseinknek, munkánknak. Ezért nem mindegy, hogy müyen értéke­ket állítunk magunk elé, és milyen értékrendet vallunk. Egy kérdést még fel kell tennünk. Nevezetesen azt, hogy miért fontos nekünk az, amit értéknek tartunk, amire törekszünk. A kérdésre csak egy válasz lehetséges: mert úgy lát­juk, úgy érezzük, hogy ezzel jobb, szebb és boldogabb lesz az életünk. Ha ez igaz, akkor az értékekre irá­nyuló törekvésünk a természetünk­ből fakad. De hogy éppen mit tar­tunk fontosnak, a legfontosabbnak, az már - mint mondtam - gondol­kodásmódunkon, értékszemléle­tünkön múlik. Ha erőfeszítéseink végső sorban életünk gazdagítására irányulnak, akkor a legfőbb érték nyilvánvalóan maga az élet. Ám az életet mégsem lehet a többi értékkel egy sorba he­lyezni, még első helyre sem. Még­pedig azért nem, mert műiden más érték az élet miatt, az életre való te­kintettel érték. Az emberi élet, min­den emberi élet viszont önmagá­ban érték, és éppen ezért alapja műiden más értéknek. Műiden más érték azért érték, mert az emberi életre űányul. Értékeink persze nem csak bioló­gia létünkhöz kapcsolódnak, ha­nem szellemi és lelki életünkhöz is, amely ráépül biológiai, testi mivol­tunkra és azonos egységben van ve­le. A három létsík együtt alkotja az embert, az emberi életet. Ha az emberi élet tényleg a leg­főbb érték, akkor a fogantatástól a természetes halálig szent és sérthe­tetlen. Következőleg az élet elvétele elfogadhatatlan. Semmivel sem iga­zoltató. Saját életünk megvédése az egyetlen kivétel. Dr. Goják János Emlékeztető ELHUNYT PETRI GYÖRGY nyugalmazott máriakéméndi plébános. Majson született, 1956-ban szentelték pappá. Olaszon, Vajszlón, Vejti- ben, Pakson, Sásdon, Magyarszéken és Mohácson volt segédlelkész. Kölesden, majd 1965-től 1998-ig Máriakéménden plébános. Július 15- én, csütörtökön temetik. A gyászmise 11 órakor lesz a kegytemplom­ban. A templom melletti papi sírboltban helyezik örök nyugalomra. A MECSEKNÁDASDI templomi kóms énekel holnap a fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén a pécsi Belvárosi templomban. Rá­dióközvetítés 10 órától. RESTAURÁLTÁK az ófalui templomot. A munka ünnepélyes megáldása alkalmából kiállítás nyűt az egykori általános iskolában a népi vallásos­ságról. A nagy érdeklődés miatt a kiállítás további két hétig tart nyitva. GYERMEKEK BÚCSÚJA lesz holnap Máriagyűdön. A10 órakor kez­dődő szentmisén az esztergomi Bóbita zenekar szolgál. Utána is ők fog­lalkoznak a gyermekekkel. A KITELEPÍTÉS 60. évfordulójára emlékeznek hagyományos évi zarán­doklatukon ma és holnap Altöttingben (Bajorország) a dunai németek. Ma délután előadások hangzanak el a kitelepítésről. Az esti szentmisét Pénzes János szabadkai püspök mutatja be, a szentbeszédet a kölni se­gédpüspök mondja. Utána gyertyás körmenet. Vasárnap a nagymise fő- celebránsa Robert Zollitsch bácskai származású freiburgi érsek. Konce- lebrál Tempfli József nagyváradi, Mayer Mihály pécsi, Pénzes János sza­badkai püspök. A pécsi egyházmegyéből külön busz indult Altöttingbe. JÖVŐ VASÁRNAP, július 18-án tartja búcsúját a keszthelyi Karmelita templom. 10 órakor ünnepi szentmise és körmenet. A szentmisét Ma­yer Mihály pécsi megyés püspök mutatja be. OLASZ LELKÉSZSÉG BUDAPESTEN. A budapesti olasz híveknek április óta saját lelkészségük van, amit a tavaly boldoggá avatott Avianói Márkról neveztek el. A Fő utcai templomban minden vasárnap olasz misét is mondanak a kapucinus atyák. ÚJ EGYHÁZMEGYE DÉL-KOREÁBAN. II. János Pál pápa új egyház­megyét állított fel a koreai Uijongbuban és első püspökévé kinevezte Jo­seph Lee Han-taek jezsuitát, aki eddig szöuli segédpüspök volt. Az új egyházkerületnek 67 egyházmegyés papja, 60 szerzetesnővére és 29 szeminaristája van. A katolikusok száma 161 ezer. SZENT PIO TEMPLOMA. Július 1-jén a dél-olaszországi kisvárosban több tízezer hívő jelenlétében fölszentelték a Pio atya tiszteletére épült pietrelcinai templomot. Az ünnepélyes szertartáson d’Ambrosio érsek­kel mintegy 150 pap koncelebrált, az eseményt élő adásban közvetítette az olasz RAI UNO televízió. HÚSZEVES a libanoni katolikus rádió, az egyetlen katolikus adó a Kö­zel-Keleten. 1984-ben alapították a libanoni háború idején. Az elmúlt 4 évben az ország egyik leghallgatottabb rádióállomásává vált. Jelenleg 24 órában sugároz adást különböző nyelveken, többek között angolul. Műsoraik hallgathatók Szíriában, Cipruson, Egyiptomban, Jordániában és a Szentföldön is. ■ t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom