Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-05 / 152. szám

8. OLDAL 2004. Június 5., szombat POLITIKAI VITAFÓRUM A hősök napján Az idő múlása minden sebet begyógyít - szok­tuk mondani. Sokan csak a jóra, a szépre szeret­nek emlékezni. Pedig feladatunk a múltba tekin­tés is, az emlékezés a régiekről. Mondják: nem elég a mai borzalmakat, hábo­rúkat látni és hallani? A régi véres napokat is hozzuk elő, amelyeket apáink és nagyapánk él­tek át? - Mi szükség van erre? - Azért, mert né­pünk történelméhez hozzátartoznak a hősök, akik életüket áldozták a haza védelméért. Helyt­állásukra és hazaszeretetükre emlékezünk. Minden esztendő május utolsó vasárnapja a Hősök Napja. Ekkor a központi temető I. világ- háborús emlékművénél társadalmi és egyházi vezetők, a különböző pártok és fegyveres tes­tületek képviselői emlékeznek és koszorúz­nak. Egyre kevesebben vannak, akik úgy vesz­nek részt ezen az eseményen, mint akik aktív résztvevői, szenvedői voltak a háborús esemé­nyeknek. Az ünnepi emlékezőket vitéz Horváth Gyula törzskapitány köszöntötte. A Fekete gyémánt Fúvószenekar kíséretével elénekelték a Him­nuszt. Kárpáti Tamás Gyóni Géza Béke jön c. versét mondta el. Az ünnepi emlékbeszédet Lőrincz Miklós ez­redes, a Pécsi Tüzérdandár parancsnoka tartotta. „Sokszor halljuk, hogy nekünk, magyaroknak mindig vesztes háborúink voltak - mondotta. - Nincs mit szégyellnünk, mert ütközőpont vol­tunk. Lassan a helyére kerül nemzeti történel­münk igazságos megélése, beleértve az 1956- os forradalmat is.” Ezután a hősi emlékmű talapzatához a követ­kező testületek helyezték el koszorúikat vitéz to- vag Körösi László székkapitány szólítására: a Ba­ranya Megyei Önkormányzat nevében dr. Szirtes Gábor, a Pécsi Városi Önkormányzattól Tóth Ber­talan, a Honvédség részéről Érsek Sándor alezre­des, a Határőrség és a Rendőrség részéről Mészá­ros János alezredes és Arató Attila őrnagy, az '56-os Szövetségtől és a Nemzetőrségtől Nagy Károly presbiter és vitéz lovag Oroszi Marton György nör. vezérőrnagy. A Politikai Elitéltek Szövetségétől Gábor Gyula és Bogner Ferenc ko­szorúzott. A Vitéz Rendtől - amely a méltó ren­dezvény szervezője - vitéz Fábián Edit és vitéz Kurucsai Imre helyezte el az emlékezés koszorú­ját. Körömi Attila országgyűlési képviselő virágot tett az emlékműhöz. A történelmi egyházakat vitéz lovag Szalay Lajos református tábori lelkész, nör. őrnagy kép­viselte. Isten igéjét Ézsaiás könyvéből vette, ahol az olvasható: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok né­pemet, így szól Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának...” Imádkozott és áldást osz­tott. A római katolikus egyháztól Puskás Antal pálosszerzetes imádkozott a hősök lelki üdvéért és országunk békéjéért. AI. vüágháborús emlékműnél díszsorfalat állt a cserkészek, a huszárok és a nemzetőrség kép­viselete. A Szózat eléneklésével zárult a megemléke­zés. Petíció és mozgalom Örömmel értesültünk arról, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök pécsi látogatásán támogatásában részesítette a város azon szándé­kát, hogy pályázzon az Európa Kulturális Fővárosa címre. Az Eu­rópa Kulturális Fővárosa cím el­nyerése az egész város, a dél-du­nántúli régió, de ami ennél sokkal fontosabb, mindannyiunk, Pécs polgárainak ügye. A pályázatnak nemcsak a kulturális rendezvé­nyek sorozatát kell tartalmaznia, nem pusztán „turbósított kulturá­lis napok” megrendezését kell cé­lul kitűzni, hanem infrastrukturá­lis beruházásokat, a turizmus ipar­ágának látványos fejlesztését. Növelni kell a város „turista­megtartó képességét”, de ez sem­miképpen sem valósítható meg re­gionális összefogás nélkül. Pécs már most is a dél-dunántúli régió szolgáltatóiparának központja, ezt egészítheti ki majd az, ha a turista­ipar központjává is válik. A kultúra így válhat olyan iparággá, amely munkaerőt foglalkoztat, és tágabb értelemben a fenntartható fejlődés motorja. A városfejlesztés lényegé­vé a kulturális fejlesztés válik. Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat tehát legfőképpen város­marketing. Minden bizonnyal sok olyan város van Magyarországon, melynek égetően szüksége volna olyan marketingre, mely lökést ad a turizmus iparágának fejlesztéséhez. Ne tagadjuk, a régiónak és Pécsnek is súlyos indokai vannak arra, hogy pályázzon, talán nyomósabbak, mint bármelyik más városnak, ki­váltképpen pedig a fővárosnak. A bányaipar összeomlása 1990 után, a délszláv háborúnak a turiz­musra, befektetésekre gyakorolt el­rettentő hatása, a közlekedés ne­hézkessége, ezen belül az autópá­lya hiánya miatt azt mondhatjuk, hogy Pécs, a régió, a rendszerváltás vesztese. Most kínálkozik az az al­kalom, hogy a város polgárai végre leküzdhessék azokat a hátrányo­kat, melyeket önhibájukon kívüli okokból, kény­szerűen szen­vedtek el. Ezért mond­juk, az Európa Kulturális Fővá­rosa cím mind­annyiunk ügye, s csak akkor lesz sikeres, ha mindannyian magunkénak érezzük azt, részt ve­szünk sikerre vitelében. Ezért báto­rítunk minden döntéshozót, érdek- csoportot, polgárt, akik részt vál­lalnak az Európa Kulturális Főváro­sa pályázatának mozgalmában. így aligha képzelhető el, hogy egy megalapozott, okokkal alátá­masztott pályázat ne lehetne ered­ményes. Bármelyik várossal álljuk a versenyt, és örömünkre szolgál, hogy a kormányfő komolyan gon­dolja a regionális decentralizáció megvalósítását is, ami európai in­tegrációnknak is kulcsfontosságú eleme. A pécsi liberálisok tehát arra szó­lítják fel az országgyűlés és a kor­mány liberális tagjait, hogy támo­gassák Pécs pályázatát. Arra kérjük a koalíciós partner MSZP-t, valamint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és egyéb pártok képviselőit, hogy ebben az ügyben, párthovatartozás­tól függetlenül, fogjunk össze. Ismételjük meg összefoglalóan: a munkahelyteremtés, a regiona- litás, a kiemelkedés a rendszervál­tás vesztesének helyzetéből mind­mind olyan érvek, melyek Pécset alkalmassá teszik az Európa Kultu­rális Fővárosa cím elnyerésére 2010-ben. Horváth Zoltán Pécs alpolgármestere Dr. Bretter Zoltán a pécsi SZDSZ elnöke Mit érne el a Fidesz, ha megszüntetné az MDF-et? A Fidesz Önkormányzati Tagozatá­nak elnökétől, Szita Károlytól ka­pott levelet több MDF-es önkor­mányzati képviselő. Arról értesítet­te - örömmel - őket a Fidesz egy­kori alelnöke, hogy az Önkormány­zati Tagozat Elnöksége az Alapsza­bály által biztosított jogával élve fel­vételt nyertek a Szövetség tagjai kö­zé. Szita Károly úgy nyilatkozott: biztos valami véletlenről van szó. Az MDF budapesti választmá­nyának egyik tagja levélben fordult Szita Károlyhoz, amelyet elküldött Orbán Viktornak, a Fidesz elnöké­nek is. A levél így szólt: A napokban kaptam meg a Fidesz-MPSZ Önkormányzati Ta­gozat elnöki levelét, a Te aláírásod­dal. Elnézést a tegezésért, de én is egy tegező levelet kaptam, amit nem kifogásolok, hisz mindketten azon oldalon állunk, melyet most ellenzéknek hívnak. Magamról csak annyit, hogy már 1945-ben tagja voltam annak a Kisgazdapártnak, melyet hatalmas többséggel megválasztottak, aztán leszalámiztak, tönkretettek. Az MDF-be 1989-ben léptem be, azóta is ott vagyok. Nem akarom kritizál­ni, hogy a leveledben belépési szándékomról és a Szövetségbe va­ló felvételemről értesítesz. Ez jó vá­lasztási fogás. Van, akinél bejön, van, akinél nem. A rendszerváltoztatás után az akkori Fidesznek 21 mandátum ju­tott, 5,44 százalékkal éppen, hogy vette a lécet, 1994-ben is csak 5,2 százalék volt, de bejutott, hála Is­tennek! Majd elkövetkezett 1998, mikor közös listán indultunk és győztünk! Örömünk határtalan volt, senki nem beszélt akkor az MDF esetleges beolvasztásáról. Igaz, később többször hallottuk, hogy a Fidesz a hátán vitt be min­ket a Parlamentbe. Ezután már „csimpaszkodó” pártként emleget­tek minket. Csak azt nem szabad elfelejteni - a politikában minden lehetséges! Maga Orbán Viktor mondta nekem, mikor az MDF vendége volt: „Ez a politika”. Cso­da, hogy most az EU-választásnál szeretnénk a Fidesz „hátáról” le- szállni és a két lábunkon megállni ezen a magyar földön?! Mit érne el a Fidesz, ha beol­vasztaná, illetve meg tudná szün­tetni az MDF-et? 1. A matematikában sem igaz, hogy az egy több, mint a kettő, a politikában még kevésbé, ugyanis az MDF-es választók nagy többsé­ge ezt a politikai húzást nem tudná elfogadni. 2. Bármennyire próbálja átven­ni a Fidesz az „antalli ideológiát”, a gyakorlatban még mindig nagyok az eltérések a demokrácia felfogá­saink között. 3. Az európai demokráciákban általában nem kettő, hanem több párt van a parlamentben. Most, hogy beléptünk a sokszínű EU-ba, most akarunk kétpártrendszert? 4. Lehet, hogy átmenetileg 2006- ban három párt lesz a parlament­ben, a harmadik az SZDSZ, a mér­leg nyelve. Az MDF megerősödése az egyedüli esély arra, hogy ne ala­kuljon ki egy hárompárti parla­menti struktúra, ahol az iskola-pos- tabezáró és könnyűdrogokat legali­zálni kívánó SZDSZ lenne a mindig kormányon levő. 5. Milyen jó érzés, hogy a média a két kormánypárttal szemben két ellenzéki pártról beszél. Reméljük, hogy a két önálló, de azonos olda­lon küzdő párt összefogással, szo­ros választási szövetségben 2006- ban biztosan eléri, hogy újból JOBBOLDALI KORMÁNY lesz. Szentimrey Béla MDF Az iraki demokráciáért Elemzők, jövőkutatók szerint az el­következő 30-50 év az iszlám or­szágokkal összefüggő konfliktusok­kal lesz terhelt, óriási áldozatokat követelve. Nagyon nem lesz mindegy, hogy félfeudális, társadalmi prob­lémákkal, fanatizált vallási irány­zatokkal küszködő milliárdos lé­lekszámú arab világ lesz a szom­szédunk, vagy valami más. 10 mil­liós menekült hullámok zúdulhat­nak Európára, az arab világnak fel kell készülnie az olaj utáni kor­szakra! Diktatúrák segélyezésével ez nem megy. A megoldás ezen országok mi­előbbi demokratizálása. Az első do­minó, egy feltartóztathatatlan folya­mat eijesztője, a viszonylag világi, olaja miatt gazdag iraki demokrácia lehet. Az ellenérdekelt oldal nem vélet­len, hogy ezrével engedi Irakba a szabadságharcosnak nevezett terro­ristákat, vallási fanatikusokat. Az első Öböl-háború kapcsán so­kakban felmerült a kérdés: az idő­sebb Bush még pár nap, s eltöröl­hette volna Szaddam rendszerét, miért nem tette? Akkor, pár évvel az iraki-iráni háború után, a síita és szunnita vallásúak kiélezett ellenté­teinek légkörében, a kurdokkal való leszámolás közelsége miatt biztos polgárháborúba torkolltak volna az események. Ma a demokratikus in­tézményrendszer, a saját rendvé­delmi szervek kiépítésének meg­vannak a feltételei. Minden számot­tevő politikai és vallási erő közös megegyezésével létrejött vezetői ta­nács veszi át fokozatosan az ország irányítását. A dolog menni fog, de még segíteni kell! Csak a művelt Eu­rópa nem ismeri fel, mekkora a tét. Egyesek krokodilkönnyeket ejte­nek egy olyan diktatúráért, mely­nek aljassága és rémtettei csak a Pol Potéhoz hasonlíthatók. Számomra különösen a Terrorházat nyitó, dik­tatúrákat emelt hangon elítélő, ma­gát polgárinak nevező oldal képmu­tatása megdöbbentő. Lehet moralizálni magukról megfeledkező, rabokat megalázó katonákról. AII. világháborúban az amerikai katonai bíróságok több száz katonájukat ítélték el bűncse­lekmények elkö­vetése miatt. Az amerikai hadse­reg akkori szere­pét józan ember mégsem kérdő­jelezi meg. Orbán logiká­ja szerint nem nevezhetnénk hősöknek a volt Szovjetunióban háborús bűncse­lekmények tömegét elkövető német hadsereg mellett harcoló magyar csapatokat. A populizmust legalább az erkölcsi kérdésekre ne terjesszük ki! Churchillt 1936-ban háborús uszítónak mondták, mert Hitler megtámadását, a fasizmus mielőbbi leverését szorgalmazta. Akkor ez 2-300 ezer katona áldozaúal ment volna. A közvélemény nyomásának megfelelve a békepártiak győztek. Emiatt lett Európának pár év múlva 50 millió halottja. A világtörténelem legnagyobb béketüntetései zajlot­tak Amerikában, hogy az amerikai hadsereg ne avatkozzon be az euró­pai küzdelmekbe a hitleri fasizmus ellen. A világ szerencséjére az ame­rikai kormány és kongresszusi ta­gok nem a napi népszerűségi inde­xüknek akartak megfelelni, hanem felelősen tudtak dönteni. A kegyetlenkedő diktatúrák kor­szaka lejárt. Nem kell kulturális kü­lönbözőségekről meg hagyomá­nyokról zagyválni, a demokráciák nem ellenségei azoknak, sőt. Egy biztos: aki azonnali kivonu­lást sürget Irakból, az rövidlátó, fele­lőtlen politikus. Dr. Sütő László Baksa Meztelen igazság Fényképeket és filmeket nézeget a világ, és elborzad. Egy éve már, hogy Amerika néhány hét alatt látszólag térdre rogyasztotta Szaddam Húszéin rezsimjét. Mégsem látszik győztesnek, sőt egyre kevésbé tűnik annak. A há­ború befejezésének kinyilvánítá­sa óta saját addigi emberveszte­ségei megnyolcszorozódtak, s gépezetét is ritkítják a gerillatá­madások. Katonái idegen kultú­rát képviselnek az iszlám földön, nem meglepő, hogy nem tisztelik bennük ott a felszabadítót. Érzik ezt nyilván maguk is, különben nem bánnának úgy az állítólagos legyőzőitekkel, mint ahogy arról a fotók beszélnek. A New York Times cikkírója szerint a fején csuklyát viselő ira­ki fogoly széttárt karjaival, ugyanúgy az amerikai megszál­lás jelképévé válhat majd, mint egykor a vietnami háborút szim­bolizáló, az amerikai támadás elől menekülő meztelen kislány képe. Emblematikus figurává nő­het az a katonai rendőrnő is, aki pórázon vezeti az egyik ruhátlan rabot, és nevetgél az ugyancsak pucér, méltatlan helyzetbe kényszerűért többi fogoly előtt. Más felvételekről is lerí a mezte­lenség, sőt a szexuális megalá­zás. Mellesleg több kép agresszív vallatási technikákat és kínzáso­kat igazol. Noha az amerikai csúcsveze­tők szerint itt néhány ember gaz­tettéről van csupán szó, akik meg fogják kapni méltó büntetésüket- megvannak tehát a bűnbakok -, egyre több az olyan információ, melyek szerint ez az elfogadha­tatlan viselkedés elterjedt stílus a helybeliekkel szemben. Nem­csak hogy legmagasabb szinten engedélyezett gyakorlatra derült fény, hanem a katonai rendőrök elvárt feladata is volt pokollá ten­ni a foglyok életét megfélemlíté­sük és megtörésük céljából. Csakhogy léteznek fontos nem­zetközi szerződések, melyek genfi egyezmények néven élnek a köztudatban. Ezek betűi köte­leznek mindenkit, hogy a hadi­foglyokat, a sebesült és beteg ka­tonákat, sőt a harcok sodrába ke­rülő civileket is minden esetben emberhez méltó módon kell ke­zelni és kihallgatni. A véletlenül felbukkant és nyilvánosságot kapott képanyag- és maga az a tény, hogy a bör­tönmódszerekről a Nemzetközi Vöröskereszt már hónapokkal ezelőtt jelzéseket adott - világ­szerte nagy felháborodást váltott ki, és a washingtoni törvényho­zókat is megdöbbentette. Várha­tó, hogy az események megis­mert dokumentumai felszítják az irakiak haragját, s növelik az el­lenállást, és az arab közösségek­ben amúgy is sokfelé meglé­vő Amerika-el- lenességet. A fiatal újvilágbe­li férfi brutális lefejezése már jelzi ezt. A társadalmi berendezkedés exportálásának vágya félresiklani látszik. Hiába hirdeti magát ezentúl Amerika a demokrácia és a jogállamiság baj­nokának. A fényképek nyomán megrendült az USA tekintélye. A New York-i ikertornyokat meg­semmisítő terrortámadás után sokan mondták, a világ ettől kezdve már nem ugyanaz, mint eddig volt. A diktátori elnyomás jelképének számító Abu Graib börtönben most történteket látva megint elhagyja sokak ajkát a szó: semmi nem lesz már ugyan­az, mint korábban. A lemeztele­nített foglyok képei árulkodóak. A meztelen igazság nyomán fosz­ladozik a mítosz, ami ezt a konti­nens méretű országot két évszá­zados sikertörténete kapcsán kö­rüllengte. Világcsendőri szerep- vállalása és megelőző ökölcsa­pások osztogatására formált jogá­nak hangoztatása világuralmi küldetéstudatot sejtet. Ez pedig nem híveket szerez, hanem taszít és ellenségeket gyűjt. Tovatűnik lassan már az a sokakban táplált hit, ami valamiféle morális több­letet feltételezett a csillagos-sávos lobogónak. A megütközést, tiltakozást és tüntetéseket kiváltó fényképek visszaidézik a tavaly téli-tél végi kétkedő gondolatokat a háború indokairól és jogosságáról. So­kan ellenezték akkor a harcias fellépést, és lám, igazolta őket az idő: tömegpusztító fegyvereknek nyoma sincs, a még friss madridi tragédia mutatja, hogy a terroriz­must nem lehet ilyen úton felszá­molni, és láthatóan maguk az ira­kiak sem kérnek az idegenek igazságosztásából. Észre kellene venni az invázió sikertelenségét, és feltenni a kérdést: mit keres ott még Amerika, amikor Irak felsza­badításának, az iraki demokrácia megteremtésének nemesen csen­gő jelszavát a kudarc, a hazugsá­gok és a becstelenségek a porba rántották. Magunktól pedig azt kell megkérdeznünk: mit kere­sünk Irakban, mi magyarok? Re­mélem, nem leszünk ismét utol­só csatlósok! Dr. Schmidt Pál MDF ______________________PÁRTHÍREK CS ALÁDI VASÁRNAP. A Pécsi Szegfű Alapítvány idén is megrendezi hagyományos családi vasárnapját holnap, június 6-án 10-től 18 óráig a pécsi vidámparkban. A játékokra ingyen lehet felülni, lesznek ügyességi játékok, lég­vár, ólomkatona-öntés, rajzverseny és sok más érdekes foglalko­zási lehetőség. Délelőtt 11 órakor fúvószene szól, délután három órakor néptáncosok szórakoztatják a résztvevőket. A vasútállomás 34-es buszmegállójából - 10,11, 13, 14,15.30 és 17.30 órakor induló - ingyenes buszjáratok viszik a látogatókat a helyszínre, és a nap végén vissza. Az autóbuszok a Kossuth téren is megállnak. JUHÁSZ ISTVÁN, a pécsi 24. számú választókerület önkormány­zati képviselője június 10-én (csütörtök) 17.30 órától a lakóterületet érintő kérdésekben tájékoztatót és azt követően fogadóórát tart a rózsadombi Illyés Gyula Általános Iskolában. DR. KÉKES FERENC, a Pécs. 1. sz. országgyűlési választókerület országgyűlési képviselője június 9-én (szerda) 18 órától képviselői fogadóórát tart Szilágyon, a kultúrházban. A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM június 11-én, pénteken tart­ja az európai parlamenti választások megyei kampányzáró ren­dezvényét. A rendezvény vendége Boross Péter volt miniszterel­nök, aki 16 órakor Komlóra, a Közösségek Házába látogat, majd 18 órakor Pécsett a Leőwey Gimnázium Kodály termében tart előadást. Az Értelmiségi Klub szervezésében ugyanaznap 20 óra­kor kerül sor Boross Péterrel egy beszélgetésre „Sokszínű jobbol­dal” címmel. NYŐGÉRI LAJOS, a pécsi 14. számú választókerület önkormány­zati képviselője június 11-én (pénteken) 15-16 óra között fogadó­órát tart a Bánki Donát utcai Általános Iskolában. A á A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom