Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-27 / 174. szám
6 Riport, interjú 2004. június 27., vasárnap Geszti kinőtte a rövidnadrágot- Sohasem titkoltam, hogy imádom Pétert, s egyszersmind csodálom is. Iszonyatosan tehetséges, rengeteg mindenhez ért, leg- Ugyanaznap születtünk, még a személyi számunk is hajszálpontosan megegyezik- kivéve persze az első számjegyet. OlyaSokáig úgy tűnt, GESZTI PÉTER számára a világ nem több érdekes, viccesen rímelő szavak halmazánál. Ám eltelt néhány év, s kiderült: az egykori tini műsorvezető remek musicalszöveg-író, és a reklámszakmában is megkerülhetetlen tényezővé vált. Ahogy ő mondja: kinőtte a rövidnadrágot. ’i van az új musicallel? Már írják, ugye? • Még csak az alapozásnál tartunk, ötleteket gyűjtünk hozzá, és közben még folynak a tárgyalások.- Pedig nemrég megjelent, hogy már kész a librettó.- Az téves értesülés volt. Még egyeztetünk a jogtulajdonosokkal. Bár nevezhetjük ezt alkunak is.-Azon ötlete volt, hogy A lovakat lelövik, ugye? című műből könnyű, zenés darab szülessen?- Igen. Dés Lászlóval évek óta kerestünk egy olyan klasz- szikusnak számító témát, amely nemcsak szórakoztat, hanem valódi drámaként szólaltatható meg. Ez a kisregény éppen ilyen: komoly, aktuális áthallásokkal vet fel örök dilemmákat. Ráadásul a történetben eleve megtalálhatók olyan elemek, amelyek a nagy musicalek szerkezetéhez szükségesek. Bár a sztori a harmincas években játszódik, mégis pokolian ismerős az alaphelyzet. Egy táncverseny csarnokában sorsszerűén záródnak össze emberek. Mintha csak egy korabeli valóságshow-t látnánk.- Ugyanakkor azt hallani, rendesen bele akarnak nyúlni a mű szerkezetébe, hogy megfeleljen a műfajjal kapcsolatos elvárásoknak...- így van, hiszen a Dzsungel könyve esetében sem történt másként. Az is jócskán eltér mind az eredeti Kipling-műtől, mind pedig a Disney verziójától, mégis hatalmas siker. Nem azt néztük sanda szemmel, hogy miből lehet csillogó-villo- gó sikerdarabot fabrikálni, hanem a nagy művekre jellemző, állandó értékeket Békés Pál librettóján keresztül a saját gondolataink megfogalmazására használtuk. Elértünk az ötszázadik előadásig, de az is lehet, hogy túl vagyunk már az ezrediken is, hiszen eddig tíz színház mutatta be. Képzelje, még én sem kapok rá jegyet, ha be akarok vinni valakit, várnom kell, hogy valaki aznap visszamondja. Ezzel most nem panaszra nyílt a szám, egyszerűen büszke vagyok rá.- Mitől ez a vonzódás a színpadhoz?- Szerelmes vagyok a zenés színházba, s ezt az érzésemet csak erősíti, hogy úgy látom: a musical mint műfaj nagy bajban van. Nem csak nálunk, az egész világon. Meg lehet nézni, hogy mi vonzza most a közönséget a Broadwayn. Az utolsó nagy siker az Oroszlánkirály volt, de a belőle készült film révén annak masszív marketingelőzményei voltak, s az „előélete” komolyabb, mint az érték, ami benne megjelenik. Az elmúlt évekre jellemző próbálkozások, mint mondjuk az ABBA vagy a Queen dalainak össze- fércelése egyszerű színpadi showműsorokat szült. A Hair, a Hegedűs a háztetőn, a West Side Story, a Cabaret, a Chicago komoly dramaturgiai háttere és igényessége, a mondanivaló fontossága valahogy kipusztulni látszik. Egy próbát megér visszatérni hozzájuk.- Sok munkájába került, amíg bebizonyította, hogy több van önben néhány vicces, rímes szófordulatnál?- Sokféle dolgot ragadtam fülön, többnyire sikerrel, s ezzel nem csupán összezavartam a rólam alkotott kezdeti - hú, de vicces, gyorsbeszédű - képet, hanem látványos körülmények között számos ellenséget is szereztem. Nem szorultam rá, hogy a magánéletemmel vagy a múltamban egyszer így-úgy kiküzdött sikeremre hivatkozva próbáljam bizonyítani, hogy létezem. Magamnak kellett megcsinálnom magamat, s ebből számtalan kalandos próbálkozás kerekedett. Már a Rapülők sikereiben is megvillant a szójátszó felszín alatt egyfajta meglepő tartalom, a Jazz+Az-ban még inkább, s ezt sokan észlelték. Az ARC ' óriásplakát-pályázat is fejes volt az ismeretlenbe, nem beszélve arról a vakmerőségről, hogy két évvel ezelőtt be mertem vállalni a liberális párt választási kampányát.- Menynyire volt törvényszerű, hogy a reklámipart célozza meg?- A rendszerváltás táján három dolog érdekelt. A média, a kommunikáció és a popzene. Az már külön mázli, hogy az adottságaim és a korszellem mondhatnám kéz a kézben ezek felé taszigált. Amerikában elég lett volna egy Rapülők szintű őrületet produkálni, de itthon ez a terep szűk térnek bizonyult. Az egzisztenciális elvárásaimat is leginkább a reklám és a média biztosította, ugyanakkor nem kellett mindent elvállalni. Ami nem tetszik, azt előbb-utóbb lepattintom magamról, és lelépek.- Előbb említette a liberális párt kampányát. A reklámipar szereplőinek többsége úgy irtózik a politikától, mint ördög a tömjéntől, mondván: ha elkötelezik magukat az egyik oldal mellett, akkor elveszíthetik a másik féllel szimpatizáló megrendelőiket. Önben nem volt ilyen félelem ?- Nem. Vagy ha volt is, fontosabb volt, hogy tegyek ez ellen. Ez tipikusan „néger van az alagútban” típusú gondolkodás. Mindenki azt hiszi, hogy ott van, létezik, aztán dehogy. Nálunk sem történt semmi. Igaz, kormányváltás jött... Egyébként ezzel kapcsolatban van egy tapasztalatom. Eszerint a tudatos embert olyanok veszik körül, akikkel azonosulni tud. Valahogy egymásba érnek a hasonló erők. Ez az üzletben is így van. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a mi ügyfeleink egytől egyik liberálisok, hisz van olyan cég, amelyről tudtam, hogy a vezetője jobboldali elkötelezettségű. De ezek a partnerek is azt a fajta normalitást képviselték, ami nem engedi, hogy mindent kettévágjon az elmebeteg ideolo- gizálás. Ettől függetlenül még mielőtt az egészbe belevágtam volna, minden ügyfelünknek küldtünk egy levelet, amelyben leírtuk, hogy ez az én személyes választásom, amelynek semmi köze a reklámügynökségünkhöz. Persze az eddigi torz reflexeket ismerve valószínű, hogy ha visszatér a jobboldal, akkor az állami döntéshozók körében nem csak hogy nem leszek túl népszerű fiú, de még kellemetlenkedésre is számíthatok, de sebaj. Ez is belefér. Megjegyzem: most sem „agitpropos szolgálataim” miatt fut a szekér. A 2002-es kampány után kivontam magam a politikai térből, pontosan azért, nehogy rám süthessék, hogy így próbálok előnyökhöz jutni.- Pedig ha az SZDSZ-nek van egy jó mondata, még ma is elterjed, hogy ezt biztos a Geszti találta ki...- Pedig nem. Az EP-választá- sokhoz már semmi közöm nem volt. Tettem bizonyos ajánlásokat, hogy kikkel dolgozzanak, de ennyi. Örülök, hogy nélkülem is sikeresek.- Nemrég kijelentette, hogy a magánélete tabu. Ugyanakkor az esküvőjéről több oldalon foglalkozott az egyik színes magazin, míg a Gregor Bernadettel elkapott fotó miatt érezhetően neheztelt. Netán az élete is olyan, mint a reklám: a jót kiabáljuk, a negatív dolgokat pedig megpróbáljuk elhallgatni?- Szó sincs erről. Ugyan milyen szempont szerint ítélhető meg negatívan, ami velem az elmúlt egy évben történt? És kinek is állhatna jogában így értékelni? Én is olyan ember vagyok, mint bárki más. Jogomban áll szeretni, gyűlölni, ra- jongani és hibázni. Hogy az életemet szappanoperává igyekezett alakítani a bulvársajtó, természetes, hiszen nem adtam róla információkat. Szeretem én eldönteni, hogy mibe avatom be a világot. Az esküvőnkre annak idején egyetlen újságírót vagy fotóst sem hívtunk, ott vártak kint az utcán, azt pedig nem tilthattuk meg senkinek, hogy közterületen kattintgassa a gépét. Egyébként aki kíváncsi az életemre, a dalszövegeimből mindent megtudhat rólam, ami fontos.- Néhány hete viszont egy másik magazinban meglepően személyes vallomást tett arról, hogy mit jelent az ön számára a család, mennyire hiányzik az édesapja. Akkor most mi a tabu, és hol húzódnak a határok?- Az állandóságról szívesen beszélek. Ezt jelentik számomra á szüleim, a családom, a barátaim. Einstein nyilatkozta egyszer: „A semmiségek az idő rostáján át a feledés tengerébe hullanak.” Nem beszélni szerelmi ügyeinkről megóv minket későbbi pirulásoktól. Eleget tévedünk így is, minek ezt még fokozni?- Akkor azt is soroljuk oda, hogy épp ezekben a napokban hirdetnek egy másik újságot azzal, hogy az ön édesanyja, az ország Márta nénije elárulja Geszti Péter titkait?- Nem vagyok a család rendőre, hogy megmondjam, ki mikor és mit nyilatkozhat. Felnőtt, okos, intelligens emberek vesznek körül, akik csak akkor .nyilatkoznak, ha mondanivalójuk van. Egyébként édesanyám megmutatta nekem azt a cikket, és annyit elárulhatok: csak a kettőnk viszonyáról beszélt.- Valahol olvastam, hogy tíz év múlva egy nyolcéves gyermeket szeretne maga körül látni...- így van. De nem tudom, mit mondhatnék még többet.- Mondjuk azt, hogy akkor úgy fogalmazott: a gyermek az egyetlen, saját halálunkon túlmutató projekt. Projekt?- Projekt, program, vállalás, adomány - mindegy. Aki valláGESZTI PETER Született: 1964. május 9. Iskolái: ELTE Tanárképző Főiskola Pályája: 1974-80 között gyermekszínész, 1983-tól az Első Emelet együttes dalszövegírója. 1985-től reklámszövegeket ír. Riporter a rádió ifjúsági műsoraiban, a Danubius Rádiónál műsorvezető, zenei szerkesztő, televíziós műsorvezető az Ász és a Megáll az ész című produkciókban (1988). Az Akció Kft. Reklámügynökség kreatív vezetője (1991), megalakítja a Rapülők együttest (1992), és a Jazz+Az együttest. A dzsungel könyve musical dalszövegírója. Elismerések: A Rapülők- lemez eMeRTon-díja, a Rapeta lemez Huszka Jenő-díja, Déri János-díj sós nevelésben részesült, hihet abban, hogy a halál után is jön még valami, de aki nem hívő, mint én, azt is foglalkoztatja az elmúlás. Az élet egyszer csak véget ér, és kell valami tudat, ami segít feldolgozni saját jelentéktelenségünket. Gyakran érzem úgy, hogy az ember talán a gyermekében élhet igazán tovább. Persze néhanap elhitethetem magammal, hogy a dalaim, a musicalek majd túlélnek - ki tudja? -, de valószínűleg illúzió, hogy egy tízmilliós ország kulturális emlékezete örökíti tovább mindazt, amit az életemben fontosnak tartottam. A gyermek egyedi esély, személyes emlékezet, génörökös. Olykor nem kell templomokat építeni, elég csak egy kavicsot lerakni. Dián Tamás MARTA NÉNI alább ugyanennyifélét csinál, és ez számomra borzasztóan szimpatikus. Szerintem ő egy igazi reneszánsz embertípus. Ugyanakkor van valami, ami nem hagy nyugodni. Rettentően érdekel, mihez ért a legjobban, s izgulok is, hogy kiderüljön, mi lesz belőle, ha nagy lesz... nők vagyunk, mintha ikrek lennénk, meg is beszéltük, hogy valahol mi tényleg testvérek lehetünk. Egyformán érzékenyek vagyunk, nem szeretünk szerelmesek lenni, mert már az első napon gyászoljuk a szerelem végének első napját. A különbség annyi, hogy én jóval kitárulkozóbb vagyok nála.- Négy éve halt meg a lányom, Péter nővére, aki négy gyereket nevelt. Természetesen mindegyiküket magunkhoz vettük, Péter pedig vállalta a családfenntartó szerepét. Ugyanúgy hozzáférhetek a bankszámlájához, mint ő, azt mondta, annyi pénzt költhetek, amennyire csak szükség van. Sohasem kérdezi, mennyit vettem ki. Igaz, ezzel olyan nagy rizikót nem vállal, mert mindig spórolós voltam... I
