Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-21 / 168. szám

an 2004. Június 21., hétfő KULTURA-RIPORT 7. OLDAL A kultúra hattyúdala Uránváros egyetlen, s nemcsak ezért, hanem nívós kínálata alapján is méltán felkapott könyvesboltja az utóbbi napok­ban már reggel nyolc előtt kinyi­tott. Önmagában ez is jelezné, hogy valami nem stimmel. Per­sze sokkal látványosabb „üzene­tek" is tudtunkra adják a bajt: a kirakatüvegre ragasztott 50-75 százalékos leértékelést hirdető feliratok mellett a tucatnyi végki- árusítás-lap. Uránváros könyvbarátai elég későn kaptak észbe, csak a múlt héten indult meg közöttük egy­fajta csendes lázadozás, morgo- lódás-féle, ami el sem jutott leg­alább a tiltakozó aláírásgyűjtő szervezkedésig. A bolt sorsa ugyanis vagy másfél hónapja megpecsételődött - legalábbis ezt mondják a lecsupaszított polcok tövében az eladók. Akkor adta a tudtukra a helyiség tulajdonosa - akinek számos érdekeltsége mel­lett a szomszédban festéküzlete van -, hogy hamarosan le is út, fel is út, új lakó költözik a kitűnő helyen fekvő helyre. Egy bankfi­ók. A tulajdonosnak alapjában véve igaza van, hiszen alkotmá­nyos jog a vállalkozás szabadsá­ga, és senki nem tilthatja^ meg neki, hogy a jobban fizető kun­csafthoz pártoljon. Miután pár száz méteres át­mérőjű körben az egyetemistá­kon kívül több ezer általános és középiskolás tanul, százszámra oktatnak pedagógusok, a nyári szünet beköszönte előtt még ta­núi lehettek a könyvesbolt csen­des haldoklásának. Kíváncsi va­gyok, ennek tükrében milyen ér­zésekkel tekintenek majd a bank flancos portáljára. BALOGH ZOLTÁN Cikkünk nyomán Árnyékok a tyúkól falán címmel jelent meg lapunk május 21-i számában egy riport egy hánya­tott sorsú, akkor Csamótán al­bérletben élő családról. írásunk kapcsán kereste meg a Dunántú­li Naplót a pécsi Kertváros La­kásfenntartó Szövetkezet elnö­ke, Marton Zoltánná. Szerkesz­tőségünk közvetítésével sikerült kapcsolatba lépnie a riport sze­replőivel, akiknek a szövetkezet július 1-jétől egy 1,5 szobás összkomfortos laJkás használatát biztosítja, az általános feltételek­kel. Ezen kívül takarítói állás is várja a család nőtagját, a férfi el­helyezkedési lehetőségéről még tárgyalnak egy vállalkozóval. Az egyezség június 18-án megköttetett. Ingatlancserék a PTE és a város között Az egyetemnek tetszetősebb lett a magasház Fejlesztési elképzeléseikhez ingatlan- cseréről tárgyal a Pécsi Tudományegye­tem és a város önkormányzata. Emel­lett a PTE számára a magasház kibérlé­se kollégiumi és oktatási kettős funk­cióval már gazdaságosnak látszik. Le­het, hogy a rektori hivatal is a torony­házba költözik. A PTE stratégiai fejlesztési elképzelései­hez a karok igényeit taglaló beruházási terv nagyjából már elkészült. Közben azonban meghirdették az oktatási kor­mányzat újabb egyetemfejlesztési kon­cepcióját. Annak lényege: az oktatási funkciójú fejlesztéseket nagyban segíti pénzzel a kormányzat, a kollégiumok esetében viszont azt várja el, hogy ma­gánbefektetők finanszírozzák a fejleszté­seket, és a bevételekből térüljön meg a pénzük 20 év alatt.- A PTE mindkétféle fejlesztésben sze­retne részt venni - mondja Hübner Má­tyás beruházási rektorhelyettes. - A ter­vezett fejlesztéseink zöme a jelenleg is egyetemi tulajdonú területen valósulna meg, néhány elképzelés azonban találko­zik olyan pécsi önkormányzati ingatla­nokkal, amelyeket egy idő óta már bér­iünk a várostól. Az egyik a Rókus utca 2. alatti volt középiskola épülete, amelyet a gyógyszerész szak, a másik a Vörösmarty utcai iskolaépület, ame­lyet viszont az Egész­ségügyi Főiskolai Kar számára kívánjuk meg­venni. Ehhez kapcsoló­dik, hogy az önkor­mányzatnak viszont vá­rosfejlesztési célokhoz szüksége van a PEAC- pályára, amelynek terü­letén felüljáró, valamint szabadidőcentrum létesülne. így került szóba az ingatlancsere. A tárgyalások er­ről még folynak, pályázaton azonban már kiválasztottuk a hivatalos értékbecslőt, a Kincstári Vagyonigazgatóságot. A szándékok komolyságát igazolja, hogy a gyógyszerészek számára meg­szerzendő Rókus utcai ingatlan átalakí­tására mintegy 700 millió forint érték­ben - sikeres kimenetelűnek sejttetett - EU-pályázatot nyújt be az egyetem né­hány héten belül. A kollégiumként szá­mításba vett magasház ügyében pedig újabb fejlemény, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter és dr. Lénárd László, a PTE rektora június 10-én találkozott - Megbeszélésük annyiban vitte előre a Pécsett, és az egyetemfejlesztési elkép- magasház ügyét, hogy a miniszter megerő- zelések között ez a téma is szóba került sítette: ha nemcsak kollégium lesz az épü- közöttük. létből, hanem oktatási és más egyetemi funkciót is telepítenek bele, Koncentrálnának A távlati tervek közt szerepel a működési költségek csökkentésére a szétszórt egyetemi campus kon­centrálása, ám így is három nagyobb tömbbel kell számolni. A délibe tartozik a kertvárosi traumatológia klinika és az Egészségügyi Főiskolai Kar (EFK) Be­rek utcai épülete, amelyet indokolt nagyobb oktatási termekkel bővíteni. Az EFK-nak szüksége van a Vö­rösmarty utcai épületre, de elképzelhető, hogy ké­sőbb megválik ettől a telephelyétől. Keleten a Rákó­czi úti tömb régebb óta kialakult. A központi tömb a magasház környékén van: már öt kar is található itt egymáshoz közel, és a gyógyszerészettudományi is a Rókus utcába kerül. A klinikák még a karoknál is szétszórtáéban helyez­kednek el a városban. A PTE Orvostudományi és ■Egészségtudományi Központja is koncentrálási programot dolgozott ki. Az Ifjúság úton a 400 ágyas klinika tömbjénél, illetve annak térségében szeret­nének fejleszteni, hogy a belvárosban lévő klinikák zömét ide helyezzék át. Az egészségügy pénzügyi kondíciója nem ígéri e tervek közeli megvalósulását. akkor a bérleti díjnak a félét a minisztérium állja. így már gazdaságosnak látszik szá­munkra ez a megoldás. Most próbálunk olyan programot létrehozni, hogy legalább tíz szinten, kb. 400 férőhelyen kollégium lenne az épület­ben, és még néhány emele­ten a kollégiumot kiszolgáló helyiségek, a többi szinten viszont tanszékek és oktatás­hoz kapcsolódó más funkci­ók kapnának helyet. A ma­gasház valóban központi fek­vésű, ezért elképzelhető, hogy a rektori hivatal is át­költözik ide a Szántó Kovács János utcából, az ott meg­ürülő épületrészekből pedig kollégium lesz. Mindehhez azonban még el kell készteni a tanulmányterveket. Két pécsi kötet Balogh Robert és Sárosi István könyvbemutatója A pécsi Művészetek Házában mutatták be Balogh Robert re­génytrilógiának tervezett munkája második kötetét Schvab legendariom (Álmoskönyv) címmel, és Sárosi István dráma­kötetét, a Diagnózisokat. IN VINO VERITAS. A kulturált borfogyasztást is népszerűsítő műsorát adta elő a Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara a Művészeti és Gaszt­ronómiai Hetek keretében. Az eső miatt a múlt hétvégén elmaradt kon­certre szerencsére még szombat este, az időjárás-változás előtt került sor, mert a bordal sem szereti, ha vizezik... fotó: tóth László A sváb név egyáltalán nem sértő. Akiket ezzel a névvel illetnek, ugyanolyanok, mint bárki más. Igaz, a némileg mégis bántó élű nevet nem maguk a hazai németek „ad­ták maguk­nak”, hanem a befogadó kör­nyezet ragasz­totta rájuk. A svábság nemi­szerelmi élete sem valami külön­legesen titokzatos dolog. Hason­ló vér buzog az ő ereikben is, mint másokéiban. Mindez Ba­logh Robert Schvab legendariom című most megjelent prózai kö­tetének bemutatóján hangzott el a Pécsi Művészetek Házában. A szerző gyermekkorát a baranyai Véménden töltötte, származási- lag kötődik a „nemzetiségként” is gyakorta emlegetett népcso­porthoz, ugyanakkor mindez im­már kizárólag irodalmi tematika számára. Olyan életszféra, amiről az átlaghoz képest többletisme­rettel, alapvetően intim és benső­séges tudással rendelkezik. A nagy sikerű Schvab evangiliom utáni mostani kötet egy tervezett trilógia közepe. A harmadik kötet is formálódik már az író műhe­lyében. Azt is a Magvető Könyv­kiadó adja ki, mint ez esetben, Zalán Tibor szerkesztésében. A mostani könyvpremieren is, akár csak a két évvel ezelőttin, ő be­szélgetett Balogh Roberttel. Sárosi István szívgyógyász szakorvos, író most megjelent Diagnózisok című kötetében ez­úttal is a legmarkánsabb valóság­elemek, tényszerű élethelyzetek és a költészet különös együttlété- nek lehetünk tanúi. A - komédiá­tól a szatírán át, a végzet mozgat­ta görögös tragédiáig - széles te­matikai skálán otthonos író a je­lek szerint nem szűnt meg az emberi lét legmélyebb gondolati­pszichológiai mélységeit kutatni. Műveiben jelen esetben is ennek az orvosi érdeklődés motiválta, szigorúan emberi, irodalmi vizs­gálódásai, vívódásai közben szer­zett tapasztalatai rögzülnek. A Kolosi csoda című komédiájával most is a Pécsi Nemzeti Színház műsorán lévő szerzőt éppen 20 évvel ezelőtt avatta drámaíróvá a tettyei romok között Szodoma cí­mű munkája. Azóta három drá­mai kötete jelent meg, továbbá regénye és novelláskötete is nap­világot látott. A kitűnő diagnosz­ta szívspecia­lista Sárosi Ist­ván színpadi diagnózisai a színházi szak­emberek sze­rint a társada­lomra nézve is pontosak, mes­szemenően ér­vényesek.. Az író elmondta még, hogy máris egy új művén dolgozik, ami egy női sziámi ikerpár ugyancsak megrázóan különleges helyzetét dolgozza fel. A könyvet a Pannó­nia Kiadó adta ki, a szerzővel dr. Nagy Imre professzor beszél­getett. BEBESSI K. Európa-mozaikok messze még a messze Jó másfél hónapja számosán kere­kedtek föl, hogy egy éjféli fordu­lón a személyi igazolványukkal, és ne az útlevelükkel lépjék át a határt. Merthogy mi, magyarok is az unió teljes jogú polgárai let­tünk, ugyebár. Az eufória szép dolog, ám egy szimpla, esetleg több országot érintő rövid turista­út is elegendő a kedélyek csillapí­tására. Tán még a Nyugat-Európát rendszeresen járók is találnak újabb és újabb, meghökkentő mozaikdarabokat. A cél London és pár nevezetes hely, amit egy hét alatt be lehet járni - de addig el is kell jutni va­lahogy. A magyar határon senki, az osztrák vámos röviden konzul­tál kollégájával, majd int: mehet a busz. Első jó pont, hiszen még nem csatlakoztunk a schengeni egyezményhez, de lám, bíznak bennünk, dagadhat a kebel! A „magyar kebel” aztán egy benzinkúti pihenőnél megtapasz­talja a klasszikus fogyasztói társa­dalom körforgásának egyik moz­gatórugóját: üríts ötven eurocen- tért - aztán a blokkot beszámítják a shopban. Remek vásárlásösz­tönzés, hiszen a mosdóhasználat csak egy fél csomag rágógumit fe­dez, a magyar kebel gazdája kezd gondolkodóba esni. Agya akkor kezd igazán kattogásba, amikor valahol Németország kellős köze­pén vámosok szállják meg a par­koló buszt; mindössze azt firtat­ják, hogy ki vagyon-e fizetve az autópályadíj? Mindazonáltal ér­dekes, hogy tíz megszállt jármű­ből kilenc Kelet-Európából vagy a Balkánról való. Az első igazi sokkra - nem mi­nősíthető annak, hogy Brüsszel­ben, egy Rolex-üzlet kirakatában természetszerűleg nincsenek árak - csak pár órát kell várni. A francia tengerparti „alvóhely” ön­megjelölése egycsillagos turista- szálló - a háromágyas, tévés, padlószőnyeges, berendezett szobákat jobbára portugál ipari vendégmunkások lakják, egye­dül. Gyors fejszámolás: három órai fizetésük elég a lakbérre, két órai a napi étkezésre. A többi „ta­lált pénz”. Nem tűnnek túl frusztráltnak. A következő sokk másnap reg­gel a „csoportfőnököt”, Zsuzsát éri, akinek nyolc éve a fő célterü­lete Nagy-Britannia; nem győzi hangoztatni, hogy az angol be­vándorlási hivatal munkatársai mennyire „kekecek” lesznek majd a komp előtt, brit földön pe­dig... A kompnál éppen csak belepü- lantanak az útlevélbe, Doverben megnézik a rendszámot - aztán intenek: mehet! Kezdődhet a tö­mény Anglia kóstolgatása: Lon­don, Greenwich, Oxford, Wind­sor, Canterbury, Dover megint. És lassan teljesen lelohad az a bizo­nyos magyar kebel, a polgár kezdi érezni, hogy miért Tony Blairrel vagy az éppen futó angol minisz­terelnökkel egyeztetnek először más nagyhatalmak világpolitikai kérdésekben. Valahol I. Erzsébet­től, az Armada-verő királynőtől gyökereztetik mindazt, ami ma rázúdul a kívülről érkezőre. Szinte nyomaszt az érezhető gazdagság. Nem az, hogy müyen kincseket - akár a világ bármely tá­járól esetenként szó szerint össze­raboltakat - vonultatnak föl itt vagy ott, például a British Múze­umban. Nem az, hogy a legrosz- szabbul fizetett alkalmazottak, a helyi buszsofőrök pótlék nélkül, átszámítva hatszázezret, az átlag­pedagógusok bő kétmüliót, a lovas testőrség londoni laktanyája előtt őrt álló lovasok csaknem ötmillió forintot keresnek havonta. Nem az, hogy a City környékén szom­baton délután láthatóan vendég­ségbe igyekvő fekete bőrű szépség nagyestélyije árán itthon lakást le­hetne kapni, hogy egymást érik - Zsuzsa megfogalmazásában - „arab testvéreink” fehér limuzin­jai. Nem is az, hogy csaknem min­denütt kivilágítják az autópályá­kat. Valahol akkor érhető tetten az „agyszorítás”, amikor kiderül, hogy a Tengerészeti Múzeumba és a doveri várba, VIII. Henrik kedvelt helyére, a diákok csopor­tosan ingyen mehetnek be - mert itt egyben tanítanak is. Vagy ami­kor a pilóták egyike, Anti a Harrod’s Áruházzal, az al-Fayed család tulajdonával kapcsolatban zelíthetik meg a munkahelyüket; hogy külön soly- mászt foglalkoztat­nak, levadászandó a galambokat, ne­hogy bepiszkítsák a homlokzatot. Hogy nem látni koszos autót, hogy a külvá­rosokba telepített Tescók igazi épüle­tek igazi anyagból, és nem a városszél­re hányt, pár év alatt megtérülő betondo­bozok. Azért volt, ami­kor itthon éreztem magam: a színes bő­rűek lakta városré­szekben hamisítat­lan pécsi vásári sát­rak sorakoztak a jár- A „szónokok szöglete” a londoni Hyde Parkban: vasárnapon- dákon, s még igazi ként bárki megnyilvánulhat turkáló is volt. Ha­zafelé a határon ezt arról beszél, hogy az ötezer alkal- a képet idéztem föl, hogy köny- mazott a közelben lakik, és na- nyebben akklimatizálódjak. ponta az úttest alatti alagúton kö- __________________balooh zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom