Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-13 / 160. szám
6 Riport, interjú 2004. június 13., vasárnap Sass Sylvia ünnepelt Szép volt, csupa szeretet, a kollégák, az újságírók, a közönség szívmelengetően nagy élménnyel ajándékozott meg - mondta a Magyar Televízió Örökös tagság gálaműsora után meghatottan SASS SYLVIA, Franciaországban élő világhírű opera-énekesnőnk. Betegsége miatt költözött egy francia kisvárosba, amiről ma már nyíltan beszél, hogy másoknak is reményt adjon. díj átvételekor úgy fogalmazott, hogy ez élete legszebb pillanata, epedig eddig is volt része bőven ünneplésben.- A 35 éves érettségi találkozónk, amelyre sajnos nem tudtam elmenni, juttatta nemrég eszembe, hogy az egykori József Attila Gimnáziumban eltöltött éveimet tulajdonképpen édesapám varázsolta széppé. Kisoperákat adtunk elő kétszáz tagú kórussal, ötvenfős zenekarral, és ezek a produkciók fogták össze igazán a diákokat. Sass tanár úr és az iskola csodájára jártak a világ minden tájáról. Szomorú szívvel gondolok arra, hogy mindaz, amit Bartók, Kodály, vagy éppen az töltöttem el a világ operaszínpadain. Hatvan szerepet énekeltem színpadon vagy hanglemezen, amelyből ötven főszerep volt! Döbbenetes, hogy mennyire háttérbe szorult a magánéletem. Ma már elképzelni sem tudom, hogy ilyen pörgés mellett mikor tanultam meg a következő szerepemet...- Nyilván ma már másképp csinálna mindent.- Egyáltalán nem! Az éneklést mindig is szolgálatnak éreztem. Ma is ugyanúgy tennék mindent, és örülök, hogy így alakult az életem. Húszévesen kerültem az Operaházhoz. Amikor az embernek még megvan hozzá az ereje, egészsége, miért húzódozna a sok utazásolyan lett, mint ahogy a képzeletemben megjelent. Többé nem éreztem magam egyedül, boldogan rohantam a szállodába, vártak a festékeim.- Komolyan vették mint festőt1- Magam sem vettem magam komolyan! Csak azt vettem észre, hogy fantasztikusan megnyugtat ez a maszatolás. Sokáig így hívtam a festést. Aztán egy kiállításom megnyitója után Pogány Ö. Gábor állt elém, és azt mondta, hogy „vegye már komolyan magát mint festő”. Annyira jólesett, hogy megfogadtam a tanácsát. Azóta egyetlen napomat sem tudom elképzelni festés nélkül. Negyvenöt kiállításom volt már a világon, gyakran az ünnepélyes megnyitót a hangversenyemmaradt pár kiló rajtam. A daganatok még bennem vannak, de állandó odafigyelés mellett már nem okozhatnak bajt. A lábaim viszont nem bírnak ki egy opera-előadást, így csak koncerteket vállalhatok. Kiderült, hogy van egy évszak, amit ki kell hagynom az életemből, a tél, amely mindig zűröket okoz. A megfázás különösen veszélyes számomra, a hörgőim azonnal begyulladnak. Egy francia- országi kisvárosba költöztem tehát, ahol nincs tél. A legjobban plusz harminc fokban érzem magam, akkor még a lépcsőkön is vidáman járok. Szerencsére Franciaországban nem drágább az élet, mint mondjuk Pesten.- Igaz, hogy életét konyhabútorának lefestése mentette meg? SASS SYLVIA Született: Budapest, 1951. július 12. Diploma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pályafutás: Magyar Állami Operaház (1972-1977), szabadúszó, konzuli útlevéllel a világ leghíresebb operaházaiban szerepel Elismerések: az MTV Kodály-énekversenyének megosztott első dija, a szófiai énekverseny nagydija, a Csajkovszkij-énekverseny megosztott második dija (első dijat nem adtak ki), Liszt-díj, Érdemes Művész, Székely Mihály-emlékplakett, Örökös tag Család: elvált, gyermeke nincs, nyolc éve a barátjával éli .............................................................____ I éd esapámhoz hasonló, csodálatos énektanárok felépítettek, az elmúlt évtizedekben szinte porrá hullottak szét. Kinek jutnak eszébe manapság a jövő generáció operalátogatói? Vajon van-e még általános iskola vagy gimnázium az országban, ahol felelősen ki lehet jelenteni, hogy zeneoktatás folyik? Hogyan szeressék meg a komolyzenét a gyerekek, ha nem is hallanak róla? Pedig az alap- műveltséghez a zenetörténet is hozzátartozik. Éppen most, amikor már világszínvonalú opera-előadásokat, hangversenyeket lehet cd-n, videón, dvd-n élvezni, a diákoknak megmutatni, a zenét megszerettetni, nincs helye az énekórának, a zenehallgatásnak a tantárgyak között.- Ez túlságosan szomorú történet, hajavasolhatom, térjünk vissza a pályájához, az ünnepekhez!- Készül a weboldalám, és magam is elcsodálkoztam, amikor az adatokat egyeztettem, hogy milyen sűrű két évtizedet tói? Ma már hihetetlennek tűnik, de abban az időben hatvan előadásra szólt a szerződésem az Operaházban egy szezonra. Egy pályakezdő nem mondhat nemet, nem válogathat, köteles azt énekelni, amivel megbízzák.- Már huszonkét évesen azt mondta egy rádióműsorban, hogy mást is szeretne csinálni, másban is ki szeretné magát próbálni, mint az éneklés. Mire gondolt?- Én ötven után is kíváncsi vagyok sok mindenre. Valószínűleg ma restaurátor lennék, ha nem kezdtem volna olyan korán a zenével foglalkozni, és nem kötök életre szóló barátságot a zongorával és az énekléssel. Mindig is érdekelt a régészet, a rajzolás, a festés. Jövőre lesz harminc éve, hogy egy hamburgi szállodában, ahol nagyon árván és egyedül éreztem magam, amolyan tábori olajkészletet vásároltam, hogy valamivel elüssem az időt. Engem lepett meg a legjobban, hogy a festményem mel közösen rendezték meg. Ilyenkor igyekeztem úgy összeválogatni a képeimet, hogy kapcsolódjanak a koncert zenéjéhez.- Kísérletező kedve sem ismer határokat. Nézz körül címmel hanglemeze jelent meg, amelyről például Wolf Péter csodálatos Ave Mariája a kívánságműsorok kedvence lett, a Koncz Zsuzsával együtt énekelt Szabadság, szerelem című, a slágerlistákra is felkerült dal pedig bizonyíthatóan sok fiatalt tett komolyzene-kedvelővé.- A Salome és a Hunyadi László című előadásokra több fiatal azért váltott jegyet, hogy megismerjék azt az énekesnőt, aki a Koncz-cal énekel. Szerencsére néhányan lelkes látogatói maradtak az opera-előadásoknak, sőt, amire nagyon büszke vagyok, az egyik lány azóta az Operaház sajtófőnöke lett.- Sokan meglepődtek, hogy a betegségéről is beszélt a televízióban.- Friderikusz Sándor édesanyja is éppen akkor volt beteg, pontosan tudtak rólam mindent. Akkoriban ha szóba került, mindig átéltem újra az összes kellemetlenséget. Megpróbáltam inkább elfelejteni. Friderikusz meggyőzött arról, hogy rengeteg embernek van szüksége megerősítésre, bátorításra, lelki támaszra a gyógyuláshoz. A televízióban is látható a fotóm, amelyen még fel- ismerhetetleníil kövér volt az arcom, és így talán elhiszik a hasonló betegségben szenvedők, hogy hittel rengeteg rosz- szat képes legyőzni az ember. A műsor után rengetegen telefonáltak, az orvosom neve és a gyógyszereim után érdeklődtek. Egy halvány reménysugár talán befurakodott néhány szomorú lakásba.- Teljesen egészséges?- Évente kontrollra kell járnom. A rettentő súlyfeleslegből, amely a kezelések következménye volt, még mindig- Tizenhárom éve panaszkodtam már az éjjeli köhögéseimre, és arra, hogy levegőt kell vennem éneklés közben ott is, ahol korábban nem volt rá szükségem. Az orvosok allergiára gyanakodtak, de tíz évig nem is jutott senkinek eszébe, hogy nem ártana tüdőspecialistának megmutatni magam. Amikor xiladekorral nekiestem a konyhabútoromnak, olyan rosszul lettem, hogy azt hittem, belegebedek. A CT-vizsgálat mutatta ki, hogy hét darab két- centis daganat van bennem.- Hogy érzi magát Francia- országban?- Sokat utazom, szólókoncertjeim, mesterkurzusaim vannak a világ több pontján, legújabban pedig nagy nemzetközi énekversenyek zsűrielnökének kérnek fel. A legfontosabb feladatomnak továbbra is a magyar zenekultúra terjesztését tartom. Elismerésre méltó munka folyik a párizsi Magyar Intézetben, de még több francia-magyar közös rendezvényre lenne igény. Tizenöt hasonló társaság van Francia- országban, csak sajnos nem mind aktív. A franciák nyitottak, érdeklődők, valóban kíváncsiak ránk, csak nekünk, magyaroknak kellene összefognunk, hogy még sikeresebben tudjuk megmutatni magunkat. Pezenas, ez a 7400 lelket számláló helység igazán tündén. Csak másfél éve élek ott, mégis úgy szeretnek az emberek, mintha ott születtem volna. Még a helyi lovagrendbe is beválasztottak. Nagy álmom, hogy spanyol, olasz, francia és magyar, énekesnek készülő fiatalokkal közösen opera-előadásokat tartsunk. A környék nagyobb városaiban csodálatos színházak vannak, ráadásul saját társulat nélkül. Megvan rá a lehetőség, hogy zenei és képzőművészeti rendezvényeket szervezzünk, folyamatosan. A franciák is unják, hogy a kultúrájuk fővárosközpontú. P. Horváth Gábor T0K0DY ILONA:- Azóta figyelem Sylvia minden egyes lépését, amióta megosztott első díjat kaptunk a televízió Kodály- énekversenyén. Soha nem irigykedtem rá, azt figyeltem, mi az, ami kiemeli a pályatársai közül, aminek az elképesztő sikereit köszönheti. Ő az a típusú nagy művész, aki szent kötelességének érzi amit csinál, amire született. Becsületesen, tisztességesen, nem pletykálva, furkálódva, inkább csendesen visszahúzódva él és dolgozik. Jó érzés látni, hogy ezen a pályán lehet egyenes gerinccel is óriási karriert befutni. Példát mutat ifjabb kollégáinak abban is, hogy egyfolytában tanul, gyakorol, állandóan csiszolja a hangját. Mi, énekesek tudjuk igazán, hogy ez mekkora fizikai, szellemi megpróbáltatás. SASS SYLVIA sokáig csak maszatolásnak hívta a festést, de amióta Pogány Ö. Gábor művészettörténész megdicsérte, jobban odafigyel. Azóta 40 kiállítása volt világszerte, többször a hangversenyével egy időben REFI ZSUZSA:- Gyerekkoromban inkább a nagy generáció slágerei érdekeltek. Akkor hallottam először Sass Sylviáról, amikor duettet énekelt Koncz Zsuzsával. Hihetetlenül tetszett a hangja. Minden felvételét szerettem volna megszerezni, de kiderült, hogy csak egy könnyűzenei lemeze jelent meg. Megvettem hát a Hunyadi László című operát. Egy új zenei világ tárult fel előttem, amely rabul ejtett. Ekkor határoztam el, hogy megismerkedem az Operaház teljes repertoárjával. A Salomét háromszor is láttam Sass Sylviával. Kulturális újságíróként kezdtem dolgozni, majd kommunikációs tanácsadással is foglalkoztam, persze állandó látogatója maradtam a dalszínháznak. Ma már ki sem tehetem a lábam innen, ugyanis ez a munkahelyem. A társulat jó hírnevének öregbítése a feladatom: sajtófőnök vagyok. ROST ANDREA:- Sokan bántották, irigykedtek rá, ezért fogadta fenntartással a kollégák közeledését. Aki azonban elég kitartó és őszinte volt, elnyerte a bizalmát. Akihez lelkileg és szakmailag közel tudja érezni magát, megnyílik előtte. Nagyszerű ember és nagyszerű • művész. Az összetartozás érzése csodákat képes tenni a Sylviához hasonló, érzékeny művészeknél. Mégsem kellett volna ele- fáncsonttoronyba száműznie magát, talán már korábban el kellett volna fogadnia a felé kinyújtott segítő kezeket. < \
