Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-12 / 159. szám

2004. Június 12., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA­EURÓPA FESTMÉNYEKEN. Heil József alkotásai láthatók Pécsett, a Lenau Házban augusztus 31-ig. A tárlat az Európai Unió 15 régi tagor- szágát és Magyarországot mutatja be jellegzetes tájaik képi ábrázolásával.____________________________________________fotó; uöffler peter Közkegyelem a „gyűjtőknek” Igazi éhe a szépnek, a jónak Amnesztia lesz a Pécsi Egye­temi Könyvtár egységeiben: késedelmi díj fizetése nélkül lehet leadni lejárt határidejű könyveket. A PTE Hallgatói Önkormányza­ta anyagi hozzájárulásával lehe­tővé tette, hogy az egyetem köz­ponti könyvtárának olvasóter­me hagyományaihoz híven az idei vizsgaidőszakban is hosz- szabban tartson nyitva. Viszon­A megbocsátás napjai A Mohácsi Városi Könyvtár olykor a könyvhét, de jellemzően az október eleji megyei könyvtári napok alkalmából tart amnesztiahetet. Az akció nem szokott nagy eredménnyel járni, ahogy a Siklós Városi Könyvtárban sem. Ott is a megyei könyvtári hét alkalmából hirdetnek am­nesztiát. A komlói József Attila Városi Könyvtárban az áprilisi komlói könyvtári héten, illetve a megyei könyvtári héten szoktak amnesztiát adni. Az eredmény rendszerint csekély. Sokkal hatásosabb, ha a második figyelmeztető levél helyett a lakásukon keresik fel a hátralékosokat. A Szigetvári Városi Könyvtár is súlyos problémaként kezeli, hogy mennyi könyv marad a kikölcsönzőknél. Általában váro­si könyvhét alkalmából hirdetik meg a „megbocsátás napját” - idén még nem volt és ezzel a lehetőséggel sokan él­nek. zásképpen a Pécsi Egyetemi Könyvár minden egységében jú­nius 14-től június 19-ig amnesztia­hetet hirdet, amikor késedelmi díj fizetése nélkül lehet viszsza- adni a lejárt határidejű könyve­ket. Az amnesztia nem vonatko­zik azokra a tartozásokra, me­lyeket a könyvtár már végrehaj­tó cég bevonásával próbál ren- deztetni. Efféle „kegyelmi” akció Bara­nya többi nagy könyvtárában is szokás, hiszen a postán küldött felszólítások révén drágán lehet visszaszerezni a könyveket - ha lehet egyáltalán -, végső esz­közként a jogi procedúra pedig még költségesebb. Általában könyvenként és he­tente 10 forint a ké­sedelmi díj és két- három év után fogy el a könnytárak tü­relme. A „Csorba Győ­ző” Baranya Megyei Könyvtár április első hetében tartott am­nesztiát, de szokott meghirdetni ilyet az októberi megyei könyvtári hét alkal­mából is. Arra is módot teremtenek, hogy az „adminiszt­ráció nélkül elvitt könyveket” a megté­vedtek titokban visszajuttathassák. A határidővel alapo­san megcsúszott kölcsönzők aránya 8-9 százalék körül van. A Pécs Városi Könyvtár egységeiben is majd minden tizedik kölcsönző sú­lyos késedelembe esik. Ennél az intézménynél az év elején tar­tottak amnesztiahetet. DUNAI I. Fesztiválstart Pécsett: Művészeti és Gasztronómiai Hetek. Zenei Fesztivál A POSZT-tal városszerte el­uralkodott fesztiváli hangulat mától a pécsi Művészeti és Gasztronómiai Hetek és a Ze­nei Fesztivál egész hónapra ki­terjedő rendezvényeihez kötő­dik. A nyitó napon többek kö­zött Halász Judit és Lovász Irén ad koncertet. A Tettyén a Pan­non Szimfónikusok lépnek fel. A színház világa bebizonyította, hogy a művészetnek még van „füle” az „éhe a szépnek, éhe a jónak” elvárásaira. Ez a - költő megfogalmazta - éhség, szomjú­ság immár sokfelé tapasztalható, hamisítatlan magyar vágyként különös érzékenységgel szembe­sül a művészi megnyilvánulá­sokkal. A kihívásra adható egy­fajta válasz Halász Juditnak az Ifjúsági Házban ma 16 órakor kezdődő, a Bach Singers-nek a Csontváry Múzeumban 17 óra­kor kezdődő, továbbá Lovász Irénnek a Pécsi Bazilikában Égi hang címmel, 19 órakor kezdődő koncertje is. Laknemé Brüchler Andrea, a Pécs Városi Kulturális Központ igazgatója is a művészi finomságokat emelte ki fesztiváli tájékoztatóján, megengedve, hogy a rendezvény velejárója a jópofa harsányság, a játékos vá­sári jelleg is. Az utóbbi durvább változataival az élet bizonyos te­rületeiről immár valóságos ára­dat lepett el bennünket. Nem kell jósnak lenni tehát ahhoz, hogy azoknak a produkcióknak a sikerét lássuk biztosnak, ame­lyek valódi érzelmekre épülnek, árnyaltan emberiek, hisztéria he­lyett békét, megnyugvást sugall­nak. A 28-áig tartó program eb­ben az értelemben sem tartal­maz ízlésterrorral fenyegető ele­meket. A „Gasztrofeszt” zenei csemegéinek sorát egy újabb hangverseny teszi teljessé. Az Európa egyik legjobbjának tar­tott pécsi Vasutas Koncert Fúvós- zenekar ad hangversenyt 20 órai kezdettel a Séta téren. Közben az ínyesmesterség varázslatos lég­köre is megtelepszik a helyszíne­ken, hogy a fesztiváli program­ban részt vevő éttermekről külön ne is beszéljünk. A XIV. Zenei Fesztivál kereté­ben a Pannon Szimfónikusok a Tettyén adnak nyitóhangver­seny ma 20 óra 30-kor Hamar Zsolt Liszt-díjas karnagy ve­zényletével. Vasárnap 14 órakor a művé­szet és a cukrászat randevúzik a Séta téri Kioszk előtt. „Édes ál­mok” kelnek szemünk előtt életre egy ugyancsak ritkaság- számba menő, európai különle­gességnek is számító cukrász­művészeti bemutatón. 30Y kon­cert lesz este 8-kor a Barbakán várárokban, a belvárosban tér­zene, a Séta téren pedig 20 óra­kor a bordalfesztiválok sztárja, a pécsi Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara adja elő bordalos műsorát. Az események a hátra­lévő két hétben hasonló szel­lemben követik egymást. ___________ BEBESSI K. Futnak a képek I■ %: 1 m m Ufa J§§ mÜ v - imI Mm Hárman Ilyen különös szerelmi háromszög­történetet még nem is láttam mozi­ban, mint amilyent ez a dán film, Lone Scherfig szép munkája most elbeszél. Egy nő és két férfi. A nő, Alice takarítónő, egyszerű, szegény fiatalasszony egy tízévesforma kis­lánnyal. Néha egy-egy könyvet visz be az antikváriumba eladni, amiket itt-ott talál eldobva. A két férfi: egy testvérpár, már nem fiatalok, a har­mincas éveikben járnak. Egy antik­várius és a fivére. Szüleiktől örököl­ték a boltot, akik már nem élnek. Az anyjuk korábban meghalt, az apjuk nemrég. Az idősebb, Harbour vezeti a boltot, és gondoz­za öccsét, Wilburt, aki súlyosan de­pressziós, ismételten öngyilkossá­got kísérel meg. Erre utal a film cí­me: Wilbur öngyilkos akar lenni (Wilbur begár selvmord). Ez a három magányos ember kétségbeesetten belekapaszkodik egymásba. Harbour és Alice között szerelem ébred, összeházasodnak, és most már ketten vigyáznak Wilburra, s együtt nevelik az asz- szony kislányát. Eközben viszony szövődik a nő és sógora között, aminek hatására a férfi megválto­zik, kilábal betegségéből, élni akar, Harbourról viszont kiderül, hogy halálos beteg, rákja van, és csupán hónapja vannak hátra. A két férfi helycseréje nemcsak Alice, de a ha­lál istennője szempontjából is meg­történik. Az önzés, a létharc drámája ez a film? Az is. Alice kapaszkodik vég­re meglelt kis egzisztenciájába, nem óhajt egyedül maadni, s mi­vel mindkét férfit szereti, egyiket sem akarja elveszteni. Wilbumak pedig valósággal lételemévé vált az asszony, nélküle nem tudna élni. Elveszi Alice-t a bátyjától, aki nem tud semmit, amikor kórházba ke­rül. De megnyugtatja az érzés, hogy öccse nincs egyedül. Kéri a nőt, nagyon vigyázzon rá. Úgy tűnik, most elmesélem a fil­met, pedig nem. Illetve a cselek­ményt talán igen, de ami igazán fontos itt, az a szavak és a képek mögött rejlik, arról legföljebb az ar­cok és a gesztusok tanúskodnak. A lelki folyamatokat a mozgókép csak sejtetni képes, éppen a sejtetés minősége adja sajátos esztétiku­mát. A történet felidézésével tehát keveset mondok, csupán azt, ami elmondható. Mert ez a film valójában a szere­tet és az önfeláldozás drámája. Az események megjelenítésének dra­maturgiai tetőpontja nem véletle­nül esik éppen karácsonyra. Harbourt szentestére hazaengedik a kórházból (mindegy, hol van, hi­szen gyógyíthatatlan), s ekkor a kislány egy ártatlan kérdéséből - „Wilbur régi szobájában fogsz alud­ni?” - mindenre rájön, amit, persze, biztosan sejtett, a szíve mélyén ta­lán tudomásul is vett. Ekkor elme­sél Alice-nak egy történetet arról, hogy haldokló apja egykor összeté­vesztette őt az öccsével, ő ment oda az ágyához, de Wilbumak szólítot­ta. Ennyi. Ám ezzel Alice lelkében saját megüresedő helyére állította az öccsét. S jelezte, hogy általa ő is ott lesz majd. Elbúcsúzik tőlük, visszamegy a kórházba. Hamaro­san meghal. Szép film. Mesteri a környezet- rajza: az antikvárium ódon hangu­lata átjárja a képeket, amelyek vég­telenül egyszerűek és szótlanok. Egészen bravúros például, ahogy néhány utalásból összeáll a szülők drámája, mint film a filmben. De a rendezés nem hibátlan. Wilbur lel­ki felépülésének ábrázolása - végül már ő ment ki egy öngyilkost a fo­lyóból - kicsit didaktikus, de ez el­nézhető, s akár még ügyes fogást is sejthetünk benne, mivel eltereli a fi­gyelmet Harbourról, s ezzel próbá­ra teszi a nézőt, akinek rá kell jön­nie, hogy az igazán fontos ese­ménysor az idősebb fivér lelkében lejátszódó folyamat. Az utolsó képen a temetőt lát­juk. Harbour sírja csak egy kis ha­lom, nincs rajta név, szinte csak ak­kora, mint egy vakondtúrás. De szép helyen van, onnét éppen az antikváriumra látni. Nagy Imre A létezés peremén (Wilbur szerepében Jamie Sives) A pörköltszerű pörkölt Nyugati megyéink legforgalma­sabb éttermei évek óta népi ételek­kel csalogatják a külföldit. Ám leg­ismertebb magyaros ételünk úgy járt a múlt század vendéglátásá­ban, mint az olaszrizling. Csak rit­kán hasonlított eredeti önmagára. A ma kezdődő Művészeti és Gasztronómiai Hetek ínyenckíná­lataiból, a vadételek seregszemlé­je mellett, Tóth József mestersza­kács vállalkozása a legizgalma­sabb. Csapatával, a Néprajzi ínyes- mester leírásai alapján, eredeti módon készítenek el néhány pap­rikás ételt. Sőt, figyelmességből, a hússal nem élőknek kedveskedve, húsnélküli paprikásokat is kínál. Bár a törökbors már négyszáz éve megjelent hazánkban, színező fűszerként csak a XIX. században terjedt el népi konyhánkban. A szabadságharc leverése után a nemzeti ellenállás része volt, hogy a paprikával ízesített ételeket a vá­rosi vendéglők is étlapjukra tűz­ték, a bécsi fogások ellenében. A XX. század elejére már az számí­tott magyarosnak, ami paprikával készült. Ám a vendéglők konyhá­ján a technológia némi változáson ment át. Az eredeti főzésmódot a század második felére már csak néhány pásztorivadék őrizte. Amit ma pörköltnek mondunk, régen paprikásnak nevezték. Er­dei Ferenc pásztor, adatközlői nyomán, három kategóriába so­rolta ezt a szabadtéri főzésből örö­költ hagyományt. Az ételek arisz­tokratái a pörköltek, hasonlóan meg lehet kendezni az igazi'papri­kásokat, de érdemes jól lakni a se nem pörkölt, se nem paprikás, ám paprikával készülővel is. E harmadik típus a legegysze­rűbb. A hús - vagy hal - és aprított hagyma, a hideg vízzel együtt ke­rül a bográcsba. Első habzáskor kapja a pirospaprika nagyobb ré­szét, már majdnem kész, amikor a többit. Semmi zsiradék, csak só. A hal kivételével, az utolsó fázisban burgonyát vagy csipedettet, eset­leg mindkettőt dobnak bele. Eb­ben a lében elolvadt a hagyma és paprika, egységes állagú lett, az al­jától a tetejéig. Nem: alul zavaros, felül zsíros, holnap gyomorcsika­ró. Természetesen nem készíthető fiiékből. Csontos hús vagy hal kell hozzá. Hosszú lével készült a ha­lászlé, a gulyás, ajuhászos (s nem birkagulyás!): rövid lével, sűrűre a toros disznó. A halból s a sertésből ' így készült lé hidegen, megfagyva is pompás. De mitől pörkölt a pörkölt? A feldarabolt húst önmagában kevergetjük a tűz fölött, vaslábas­ban, amíg körben színt kap, s né­mi levet ereszt. A kis pörzsfelület, amit ilyenkor nyer, megóvja a húst, hogy később a legértékesebb alkotó elemeit elfője. Rugalmas és omlós lesz minden darab. Ha már illatra, színre biztató a hús, vá­laszthatunk: vagy rászórjuk az ap­róra vágott nyers hagymát, a fű- szerpaprikát és felöntjük kevés vízzel, hogy ellepje (ez az ősibb) - vagy külön edényben megdinsz- teljtik kevés zsiradékon a hagy­mát, paprikát oldunk benne, s így adjuk a húshoz, majd fölöntjük s pároljuk. Az első variáció köny- nyebb, harmonikusabb, ízekben gazdag, gyomorbarát étellé válik a főzés végén. Puha húsoknál vá­lasztja ezt a módszert a szakács. A szárazabb rostúaknál, s ha nincs elég csontos rész az edényben, in­dokolt a hagyma aranysárgára dinsztelése, s így hozzáadása. Fontos: a pörköltet sohasem főz­zük, mindig pároljuk, annyi víz­ben, amennyi épp ellepi. Az utolsó fázisban beledobott gomba nem rontja el. Valaha főzés előtt sza­lonnabőrkével dörzsölték be a vaslábost. A mai edényeknél ez már, fölösleges. De mi a paprikás titka? Az aprított hagymát zsiradék­ban aranysárgára pirítjuk. Nem üvegesre és nem sötétre. Ez garan­tálja, hogy gyomorbarát mártássá, szafttá lényegüljön a főzés végére, amit tunkolni is öröm. Az idős ál­lat húsát a pirított hagymára szór­juk, s kevergetjük, amíg színt kap, vigyázva, hogy le ne égjen. Tűzről levéve ekkor adunk hozzá fűszer- paprikát s öntjük föl a pároláshoz. Ha fiatal húsból készül, már a hagymára kerülhet a paprika, de vegyük le a tűzről, mielőtt rászór­juk, nehogy odakapjon. így kavar­juk s a fölöntéssel ne siessünk. Itt is fontos a pörzsfelületek kialakítá­sa, hogy megőrizze a szerveze­tünknek fontos esszenciális ami- nosavait, valamint íz- és vitamin­gazdagságát. Eddig, diszkréten, zsiradékot említettem. De olajjal kár papri­kást főzni. Különben is, ha szerve­zetünk csak napraforgóolajat kap vagy margarint, épp oly káros, mintha disznózsírban tobzód­nánk. A sertészsír képes a húslé­vel, hagymával és fűszerrel a fel­sőbbrendű harmóniára. S micsoda .szerencse! Nagyobb áruházak­ban időnként beszerezhető már a koleszterinszegény mangalica­zsír. A paprika kapcsán sok a fél­reértés. Azt hiszik, akkor magya­ros, ha méregerős. A túl csípős íz nem harmonikus. Minőségileg is a leghitványabb összetételű az erős paprika. A szárított termék min­den részét beleőrlik, a nemesebb keverékekből kimaradó hulladé­kot is. Színezésre is másodrendű. A rózsapaprika sem sokkal értéke­sebb. Aránylag finom zamatú a csípősségmentesként csomagolt, de én nem szeretem, mert utó­ízében kesernyés. Valódi remeket produkál azonban az édesnemes, és a kissé karakteresebb csemege­paprika. Ha a mazochisták utólag tesznek cseresznyepaprikát a saját adagjukba, nekik is egészsége­sebb. Másnapig. Figyelemreméltó, hogy a Sopia­nae étteremben, ahol a gasztro- fesztivál alatt a klasszikus papriká­sokat kínálják, a divatosak mellett (kapros-juhtúrós galuska), az elfe­lejtett köreteket is megkóstolhat­juk. Puliszkával, tarhonyával, las­katésztával tálalnak unalmas főtt burgonya helyett. S a húsételek mangalicazsírral készülnek. Ura­im! Nyugodtan beszéljék rá fo­gyókúrázó feleségüket egy vacso­rára. Legföljebb, cukkinipapri­kást eszik a drága. De mi, végre egy igazit. Csak a fent említett olaszrizling be ne zavarjon. A legfinomabból se kérjenek pörkölthöz. Ahhoz villányi dukál. Vagy tiszta víz - a kézmosáshoz. Bükkösdi László 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom