Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-11 / 158. szám

I 2004. Június 11., péntek KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL SZÍNÉSZKARIKATÚRAK PÉCSETT- Dluhopolszky László karikatúrái láthatók a Cafe Zaccban. Felvételünkön Stubendek Katalin és Stenczer Béláról készült portrék láthatók. _______fotó! löffler peter Ze nél a PNSZ Egykori Zsűri-tagok, Bókái Zoltán (billentyűs) és Bánky Géza (do­bok) zenei irányítása mellett fer- getes koncertre van kilátás ma es­te a Séta téren. A Pécsi Nemzeti Színház új popegyüttese, a több, mint kéttucatnyi színészből és színházi dolgozóból alakult Tonic@ ad itt hangversenyt 20 órá­tól. Az énekesek között olyan sztá­rok találhatók, mint Bahkó Ta­más, Füsti Molnár Éva, Pólyák Lil­la, míg a zenekarban Fiüár István, Pozsgai Tibor (ugyancsak Zsűri­tag) és Hasznos Ákos gitározik, Urbán Tibor kongázik, Neumayer Károly trombitál, Nagy Gyula sza­xofonozik. Egy nagylemeznyi anyaggal jelentkezik a Kerék Car­men szervezte csapat, mely debü­táló koncertjét a színház évadzáró buliján május 30-án tartotta. A ze­nei repertoár szerteágazó, hallható majd benne Abba-nóta, Szécsi Pál-dal, Friderika- és Kém András- szám is. m. b. e. Ilyen családdal találkozni élmény Öt Jegenyés kiállítása a pécsi Postapalotában Jegenyés Diána és J. Móker Zsuzsa alkotásaikkal a családi kiállításon fotó: l. p. A Pécs-Baranya Művészeinek Társasága és a Magyar Posta Pécsi igazgatósága rendezésé­ben a Postapalotában ezúttal Egy pécsi művészcsalád cím­mel nyílt érdekes tárlat. Jól ment férjhez, jól házasodott? Ki ismerheti egy család benső tit­kait? Nyilvánvaló viszont, és Pécs- szerte tudott dolog, hogy az üveg­tervező iparművész Jegenyés Já­nos és felesége, J. Móker Zsuzsa keramikus három leánygyermeke ugyancsak művészeti pályára lé­pett. Üvegtervek, üvegművészeti alkotások, kerámiák, szobrok és fotók bizonyítják ezt. Mindenből egy kevés, de az nem akármilyen. A Jegenyés család a város kedves színfoltjaként, művészcsaládként mutatkozik be ezúttal a Postapalo­ta galériájában egy kamaratárlat erejéig. Megnyitójában öcMuiÁr­pád., a Pécsi Galéria igazgatója mint a Pécs-Baranyai Művészek Társasága tagjait, J. Móker Zsuzsa estében az iparművész szekció al- elnökét méltatva elmondta, hogy a két művésznek a hazai és a nem­zetközi művészeti életben kifejtett munkássága a város művészeti életében is meghatározó tényező. J. Móker Zsuzsa a Zsolnay-gyár tervezője volt, neve független mű­vészként is szerepel az országos szakértői névjegyzékben, mint kerámia-zsüror. Jegenyés János a hajdani pécsi üveghutákkal ala­pozta meg, és fejlesztette nemzet­közi jelentőségűvé a ma Bárdud­varnokon működő, világszerte el­ismert üvegművészeti központot és művészeti egyetemi oktatóhe­lyet. Jegenyés Jusztina üvegműves üveg szakos egyetemi hallgató, máris sok munkájával szerzett el­ismerést. Jegenyés Diána szob­rász, vizuális nevelőtanár éppen a pécsi művészeti kar doktori prog­ramjára pályázik, Bencsik István Kossüth-díjas -szobrászművész osztályába. Jegenyés Martina épí­tész szakos volt a pécsi „Pollackon”, ösztöndíjasként dol­gozott Franciaországban. A Buda­pesti Iparművészeti Egyetemen szeretné befejezni tanulmányait. Csak úgy bemenni a postára, min­dennapos dolog. Egy ilyen család­dal találkozni azonban élmény. Mondhatni: ünnep a szürke hét­köznapokon. ________ BEBESSI K. Bű zös „zagytározó” a hegyoldalban Két utca szennye ömlik egy vadonatúj házra a Kun utca végén, mert a környékről idevezet minden csapadékelvezető csator­na, és itt egy varázsütésre véget ér a gyűjtőrendszer. Zavaros maszat kavarog a nyílt utcán, egy maszek kis zagytározót ho­zott létre az évek során a leülepedő, majd újra felhíguló mo­csok, hogy időnként ideiglenes gátjait áttörve átzuhogjon az utcán, és az út alján lévő ház falát, kertjét mossa. Ha kisüt a nap, bűzlik a környék, de télen sem jobb a helyzet, mert akkor jégpálya a Kun utca alsó ré­sze. Kerítések rogyadoznak az alulról pusztító nedvességtől, és csak idő kérdése, hogy az új ház tulajdonosai is kártérítésre jelent­kezzenek.- Kevesebb lenne a gond, ha csak az égi áldás csordogálna itt, mert ezek az árkok csapadékvíz elvezetésére létesültek, de a lakók a Székely és a Kun utcákban időn­ként ideűrítik a felgyülemlő szennyvizet is. Mintegy húsz csa­lád zúdítja így a mocskát a Kun utca alján épült házunkra, de oly­kor a Marx utca egy részének piszka is ideszivárog - panaszko­dik K. Z„ az ingatlan birtokosa. A régi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az erre a pontra lejtő térség árokrendszeréből a domb­oldalra folyt a víz, és az ott ter­peszkedő szabadidőpark volt a szikkasztó. Időközben azonban kiadták az építési engedélyt a gyűjtőterületre.- Nagyon kemény feltételeket szabtak - kapcsolódik be a be­szélgetésbe a feleség - csak úgy húzhattuk fel a falakat, ha 150 méter hosszú zárt szennyvízelve­zetőt alakítunk ki az ingatlanhoz. Megcsináltunk mindent, így mi egy utcányi csatornát építettünk, s nem szennyezzük a környeze­tünket, cserébe a házunk és a kert nap mint nap vödörszám nyeli a környék bűzös maradvá­nyait. Az önkormányzat bizottságot küldött a helyszínre, szakértők vizsgálták a történteket, és már több mint egy esztendeje megál­lapították, hogy itt bizony súlyos a helyzet, meg kell oldani a szennyvíz és a csapadékvíz elve­zetését is. A szakmai stáb igen széles körben delegálta magát, a Pécsi Városüzemeltetési és Va­gyonkezelő Rt. és a tisztiorvosi szolgálat is kiküldte hozzáértő kollégáit, igazi fórum alakult, majd megszületett a végered­mény, a lakóknak kellene sűrűb­ben kihívni a szippántós autót. A gondolatot tett követte, azóta sű­rűn ellenőrzik a környéket a közterületfenntartók, videóznak, fényképeznek, majd több ezres büntetéseket kapnak a renitens lakók, de a vízelvezetés továbbra sincs megoldva.- Már az építkezésnél komoly gondot jelentett az alapokhoz fo­lyó szennyvíz, a munkások nem akartak dolgozni ebben a bűzben - mondja K. Z.. - Lezártuk a szennyvízgödröt egy jókora vas­ajtóval, hogy eltereljük a terület­ről ezt a mocsadékot, akkor per­sze rögtön följelentettek, hogy el­zárjuk az esővíz útját. A helyzet sajátossága, hogy a ház mellett közpark található, és ha az új épület nem panaszkod­na, akkor mehetne minden a régi­ben, ez a zöldterület lenne a vá­rosrész szikkasztója - még a szakértői jelentésben is azt java­solják, ide hosszabítsák be a csa­padékárkot átmeneti megoldás­ként! Hogy mennyire nem törté­nik semmi, azt jelzi, hogy az át­mosás miatt az út több ponton megsüllyedt. Másrészt a szakértői vélemény azt is megállapítja, hogy a szabálytalanságok miatt a közterületre kifolyó szennyvíz fertőzésveszélyes. Azt az önkormányzaton is el­ismerik, K. Z.-nek igaza van, ő a vesztese az itt élők felelőtlensé­gének. A városnak csak a csapa­dékelvezetésről kötelessége gon­doskodni - mivel azonban egy­másra mutogatnak az érintett osz­tályok, az árok terve egy eszten­deje készül, és állítólag pénz sincs a legfeljebb néhány milliós beruházásra. Tény az is, hogy a környéken minden házhoz zárt szennyvíztározó tartozik, így jog­gal indítanak szabálysértési eljá­rást a szennyet az utcára ürítők­kel szemben.- Erzsébet-telepen két eszten­deje építették ki a szennyvízrend­szert, és az ominózus részre azért nem jutott el a hálózat, mert a Kun utca alján élők sokallták a belépési díjat, vagyis csak az utca közepéig futnak a csövek - ismer­teti az előzményeket ár. Tóth Ber­talan, a terület önkormányzati képviselője. - Még most is lenne megoldás, átemelőszivattyúval fel lehet odáig pumpálni az itt kelet­kező zagyot, de ennek a rendszer­nek a kialakítása költségesebb, mintha eredetileg beszálltak vol­na a hálózatba az emberek. Mind­emellett megkezdődött a szérvez- kedés ezzel a céllal egy kis társu­lat létrehozására, de a fő agitátor időközben elköltözött. Most kez­dődhet minden elölről. Másrészt a lakók nem kényszeríthetők ilyen beruházásra, mindennap és minden percben őröket sem lehet küldeni a nyakukra, hogy lefülel­jék a „mocskos üzelmeket”. A vá­ros most talán egy kártérítési pert megelőzendő, kiszorítja a bü­dzséből a csapadékárok folytatá­sának költségeit, a környékbeliek pedig ráébrednek, hogy jobb a szennyvízelvezetést részletfizeté­ses beruházással megoldani, mint hasonló tételű büntetésekkel, melynek soha nem érnek a végé­re. MÉSZÁROS B. ENDRE Ablak Amerikára Amerikai Kuckó néven nyi­tott meg információs szolgá­latot tegnap Pécsett az Egye­sült Államok magyarországi nagykövete. George H. Walker nagykövet nyi­totta meg az első magyarországi regionális „Amerikai Kuckó”-t a Mária utcai Nemzetközi Házban, amely a közelmúltig Európa Ház néven volt ismert. A nagykövet megnyitó beszédében elsőként a napokban elhunyt Ronald Rea­gan volt amerikai elnökről emlé­kezett meg, majd munkájáról el­ismeréssel szólva köszönetét mondott Tarrósy Istvánnak, a Ház igazgatójának azért, hogy a Kuckót a Pécsi Európa Centrum Kht. működteti. A felavatott köz­pontról szólva George H. Walker elmondotta, hogy az USA Kül­ügyminisztériuma által szponzo­rált kezdeményezés során 2000 óta több mint száz ilyen Ameri­kai Kuckót nyitott meg 28 ország­ban. A kuckók az amerikai kultú­rát, történelmet, aktuális esemé­nyeket és kormányzatot bemuta­tó információk és programok re­gionális központjaiként működ­nek. A kuckó ablak Amerikára, ekképpen értékteremtő lehet a partnerség, az együttműködés ki- terjesztésében és elmélyítésében, lehetőségei által bővíti a két or­szág közti kommunikációt. Az ünnepségen az Amerikai Kuckó létrejöttét és jelentőségét méltatta Magyar Bálint oktatási miniszter- , dr. Lénárd László, a PTE rektora és dr. Toller László, Pécs polgármestere. A szolgáltatások egy hónap múlva kezdenek érdemben mű­ködni, bár már most is látogat­ható. D. I. _________A DEMOKRÁCIA SZÓTÁRA__________ Ir ónia a demokráciában Az irónia elsősorban esztétikai és nem politikai fogalom, habár Linda Hutcheon kortárs amerikai kritikus szerint „kommunikációs viszonyra alapozott hatalmi reláció”. Az iró­nia a nyelv, a beszéd és a kommu­nikáció azon sajátos lehetőségét használja ki, hogy kijelentések megjelenhetnek olyan nyelvi, be­szédszituációs, cselekvési környe­zetben is, amelyek az első és szó szerinti jelentés mellett más értel­mezést is lehetővé tesznek. Amikor például egy másik városban azt mondom, ennek a városnak kiváló polgármestere van, miközben a vá­ros házainak elhanyagoltságáról, az utcák szemetességéről, a hajlék­talanok szemet szúróan nagy szá­máról, feltűnő rongyosságáról, vagy a rossz levegőről értekezek, akkor az ott élők számára beszéd­módom jól érthetően ironikus. Az irónia azonban gyakran nehezen, és csak az adott szituációt vagy nyelvet jól értők számára fedezhető föl és érthető. Szókratészt (Kr. e. 470-399), az antik görög filozófust tartják a gon­dolkodástörténet első nagy ironi­kusának, aki „tudó nem-tudására” volt büszke. Athéni polgártársai szaktudásukkal hivalkodtak, és ez alapján állítottak föl különféle tár­sadalom- és világértelmezéseket. Szókratész vállalva a különféle szakmákban való .járatlanságát, fő­téri beszélgetéseit úgy irányította, hogy kiderüljön, a szakmájukhoz értők és erre büszkén hivatkozók a világ legtöbb egyéb dolgához nem csak hogy nem értenek, de feltűnő­en rosszul értenek, mert saját spe- cializációjuk szemüvegén keresz­tül nézik az oda nem tartozó dolgo­kat. Shakespeare (1564-1616) kifeje­zetten vagy rejtetten szinte minden művében, karakterében vagy hely­zetében elrejtette az irónia lehető­ségét, melyet rendezők saját mon­danivalójuk függvényében hol job­ban, hol kevésbé emelnek ki. Kierkegaard (1813-1855) dán filo­zófus szerint az „ironikus olyan vámpír, aki kiszívta szeretője vérét, miközben hűvösen legyezgette, dúdolva altatta és kavargó álmok­kal gyötörte.” Nietzsche (1844-1900) úgy véli, a mindennapi életben az irónia mo- dortalanság, és a közönségesség megnyüvánulása. Hangsúlyozza, „az iróniához, akár a szarkazmus­hoz való hozzászokás egyébként tönkreteszi a jellemet, fokozatosan kárörvendő fölényérzést alakít ki: az ironikus végül harapós kutyá­hoz válik hasonlóvá, amely a hara­pás mellett még a nevetést is meg­tanulta.” A közéletben és a társadalmi kommunikációban iróniát és szar­kasztikus stílust a demokrácia pol­gárai szoktak alkalmazni a megvá­lasztott, de erről a tényről elfelejtke­ző hatalom megnyilvánulásaival szemben. A demokráciában elfo­gadhatatlan lenne megválasztott politikus ironikus hangvétele, hi­szen ez azt jelentené, hogy elfelej­tette, a demokráciában elsősorban nem saját pártjáért, hanem az egész társadalomért felel. A kettős kódolású beszéd, felelős pozíció­ban ellentétes a minden egyes em­berről és embernek szóló társadal­mi együttéléssel és kommunikáció­val. Az érett demokráciákban a de­mokratikusan választott tisztségvi­selők kierkegaardi értelemben sem vámpírok, és polgárok kérdéseire nem válaszolnak iróniával. (Köszönöm egy gyakorló, megnevezni nem kívánt, megvá­lasztott politikusnak, aki segített felismerni az itt leírt összefüggé­seket.) Boros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom