Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-05 / 122. szám

2004. Május 5., szerda 7. OLDAL KULTÚRA -RIPORT A FELE ELKELT A POSZT-JEGYEKNEK. Tegnap reggel kezdték el árusítani az egy hónap múlva kezdődő Pécsi Országos Színházi Talál­kozó nagyközönségnek szánt belépőit (a szakmai publikumnak természetesen félre kellett tenni egy részt a helyekből). Az első rohammal már előre megteltek a kisebb nézőterű előadások, de a nagyszínházban is főleg már csak a karzatra jut majd hely. _____________fotó; tóth l Op erával búcsúzik a zenekar Pécsi Panoráma Új megyei folyóirat, a Pécsi Pa­noráma első száma kapható az újságosstandokon. A havilap (felelős kiadó: Király László, fő- szerkesztő: Király Éva) Baranya és Pécs kulturális életéről igyek­szik teljes keresztmetszetet ad­ni. A májusi szám a színházi mozaik összeállításában foglal­kozik mind az öt pécsi teátrum­mal, a zenei témájú anyagok kö­zött pedig interjú készült Erdélyi Zoltánnal, a Pannon Filharmo­nikusok koncertmesterével, és az UniCum Laude együttessel. Emellett helyet kap a divat, az egészséges életmód, a sport is a színes képes lapban. ______________ MÉSZÁROS B. E. A Pannon Filharmonikusok az évad utolsó nagyszínházi fellépésére készülnek ma es­te. Nem kisebb feladatra vál­lalkoznak, mint Beethoven egyetlen operájának bemuta­tására. Noha csak a 2. felvo­nást játsszák, de a Leonóra- nyitányokkal kiegészítve így is soha nem hallott különle­ges műsorra számíthatnak a zenerajongók. A Fidelio Beethoven egyetlen operája, melynek a keletkezése meglehetősen szövevényes törté­net. A nemzetközi hírű kompo­nistát 1803-ban úgy szerződtet­ték a bécsi nagyszínházba (Thea­ter an der Wien) háziszerzőnek, hogy a színigazgató, Emanule Schikaneder rögtön egy eredeti dalművet is megrendelt, melyhez maga írta a szövegkönyvet. Ezzel a gyenge munkával a zeneszerző nem tudott megbarátkozni, ezért új librettót keresett, és Jean Nico­las Bouilly: Leonora című szín­művét választva. Igaz, ezt a drá­mát addigra már megzenésítet­ték, ő azonban teljesen átdolgoz­tatta a szövegkönyvet. Ezzel az adaptációval sem volt megelé­gedve, ezért alig egy esztendővel az 1805-ös ősbemutató után újra átíratta a librettót. És még ez a változat sem hozott sikert. Nyolc évvel később így újabb módozat­ban, Georg Friedrich Treitschke átiratában hangzott fel a Fidelio muzsikája, és ez már világhírhez vezetett. A kísérletekhez minden alka­lommal új nyitány született, szám szerint négy, melyek közül ma főként a Fidelio-nyitány né­ven ismert negyediket játsszák. A Pannon Filharmonikusok viszont a ma esti 19.30-kor kezdődő elő­adáson az ősbemutató I-es Leo- nóra-nyitányát adják elő, vala­mint a III.-at, majd az opera teljes 2. felvonása következik, az ere­deti, igen hosszú változatban. Közel kétórás zenés estre kell te­hát készülni, és a Pécsi Nemzeti Szín­ház énekka­rát olyan ne­ves művészek­kel egészítik ki, mint Somogyi Eszter, Mukk József, Kováts Kolozs, Busa Tamás, a Magyar Állami Opera- ház rendszeres szereplői, vala­mint Váradi Marianna, a Mün­cheni Operaházból pedig Matt­hias Schultz. Az énekkart Witter­te Gábor, a zenekart Hamar Zsolt vezényli. Bővül a történelmi arcképcsarnok A Baranya Megyei Levéltár gondozásában bővül a tavaly novemberben megjelent Pécs- Baranyai Történelmi Arckép­csarnok. Az újabb 77 jeles sze­mélyiséget bemutató CD várha­tóan 2005 őszén jelenik meg. Tavaly novemberben jelent meg CD-n a Baranya Megyei Levéltár kiadásában a hiánypótiónak szánt Pécs-Baranyai Történelmi Arckép­csarnok. A kiadvány 77 olyan pé­csi és baranyai közszereplőt, tu­dóst, művészt mutat be, akik ki­emelkedőt alkottak a maguk terü­letén. Számos személyiség mun­kásságát korábban csak egy-egy szakág művelői ismerték. A CD megjelenése óta eltelt csaknem fél év alatt kiderült, hogy a kiadvány szinte megkerülhetet­len a középiskolai helytörténet-ok­tatásban, és kiváló tananyag a fel­sőfokú képzésben is. Eddigi sikeré­re alapozva a levéltár néhány nap­ja mindenkor egy-egy kérdésből álló vetélkedősorozatot indított egy új keletű baranyai hetilapban. Dr. Ódor Imre, a levéltár igazga­tója arról is szólt lapunknak, hogy neves szerzők közreműködésével már készül a folytatás, és várható­an jövő ősszel jelenik meg az ugyancsak 77 további neves sze­mélyiség életútját, munkásságát bemutató CD. b. z. Diákfilmfesztivál Pécsen A pécsi Hajnóczy Kollégiumban rendezték meg a Pécsi Diákfilm­fesztivál mozgóképes iskolai pá­lyázatát. Rehák Róbert, a rendez­vényt szervező tanár lapunk kér­désére elmondta, hogy az idei, ötödik fesztiválra 40 film érke­zett. Ez összességében mintegy 150-200 diák együttes munkájá­nak tekinthető. A filmeket VHS- kazettán kellett benyújtani a pá­lyázatra, a tematika az általános, a dokumentum és riport, vala­mint az animációs kategóriákat ölelte fel. A fődíjat a Kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola animációs film­je kapta. A komlói Gagarin Álta­lános Iskola az általános kategó­riás díjat nyerte el, míg a Hajnó­czy Kollégium az úgynevezett egyéb kategória díjában része­sült. Emellett nyolc különdíjat is kiosztottak. b. k. Helikoni vándorserleg a Nagy Lajosnak A középiskolások idei helikoni művészeti seregszemléjén az összesített pontok alapján a pé­csi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma kapta Keszthely város vándorserlegét polgármes­teri különdíjjal. Az iskola tanu­lói, művészeti csoportjai közül fődíjat érdemelt ki a Férfi vokál- együttes, a Laudate vegyeskar - vezetőjük, Nagy Ernő karnagyi különdíjban részesült -, a Zen- gető Népzeneegyüttes (művésze­ti vezető: Bergics Lajos), a Magú­ra néptáncegyüttes (művészeti vezető: Várszegi Csaba) és Ki­rály Nóra (11. a.) népdalénekes. (11. f.) mozgásművészettel, mo­dern tánccal, Wunderlich István (11. d.) szólóhangszerrel. Ezüst fokozatot ért el a Faludi Ferenc diákszínpad (művészeti vezető: Kalász Márton), GajcsiDóra (11. a.) képzőművészeti alkotáso­kért, valamint Szíjártó Eszter (10. b.) és Szín Mariann (11. f.) komolyzene-ének. Bronz foko­zat jutott a Laboda Ágnes-Me- széna Domonkos (8. a.) duónak kamarazenélésben. Különdíjat kapott színészi teljesítményért Váncsa Gábor (10. d.), könnyű­zenében Angeli Mátyás-Mester Attila. A Helikoni Alap tárgyju­Tárgyjutalomban részesült az Orff Együttes FOTÓ; TÓTH L. Arany fokozatot szerzett Áldozó talomban részesült Orff Együttes Krisztián (12. a.) versmondás- örökös tiszteletbeli tagjaként ban, Halmai Andrea (12. b.) iro- Ivasivka Mátyás ugyancsak kü- dalmi alkotással, Somogyi Dóra, löndíjat kapott. Burkus Bernadett, Fritz Andrea _________________________&L Sz ínház és valóság A Grace és Glória (Sólyom Kati és egyébként többek között épp egy Füsti Molnár Éva szereplésével) ilyen szolgálat ténykedésével is ma esti, szobaszínházi előadásá- foglalkozik. A 19.30-kor kezdődő nak teljes bevételét jótékony cél- programra az alapítványt szerve- lal a közelmúltban alakult Pécs- ző dr. Csikós Ágnesnél lehet je- Baranyai Hospice Alapítványnak lentkezni. ajánlják fel a művészek - a darab _______________________*■ E­Gy erekhalál a nevenincs dűlőben- Kint voltam a teraszon, amikor irtóza­tos kiabálást hallottam, erre a kutya is rá­zendített. Megismertem a kicsinek a hangját. Aztán csönd lett. Talán akkor történhetett - bizonytalankodik P.-né. Kérdőn nézek a férjére: kísér-e tovább? Hiszen csaknem negyedszázada ismeri ezt a vidéket, Zsibót-Becefa-Mozsgó sző­lőhegyeinek egybeforrt tömbjét. Persze, szív egy utolsót a cigarettájába a férfi, aztán kifordulunk az esőbe. Tengó, a legalább hatvankilós, dörgölő­dző bordói dog a kapuig kísér. Csak a ke­zemet nem szabad a magasba emelnem. Tengó üvöltött együtt a gyerekkel. Bizto­san tudta, ki kiabál. A gazdája arrébb hessenti.- Legutóbb egy hete esett meg, hogy a két fiú a kerítésen át egy vesszővel in­gerelte, a kutya meg majdnem széttépte a drótot. Jól lehordtám őket, mert mi van, ha kiszabadul, és csak fellöki azt a húszkilós gyereket? Engem vesznek elő. Egyébként eleven kölkök voltak, se nem jobbak, se nem rosszabbak a töb­binél. Voltak. Furcsa ez a múlt idő. Hiszen csak az egyik gyerek volt: a kisebbik, a ti­zenegy éves, aki hétfőn estefelé halt meg a Zsibót-becefai szőlőhegyen. Tizenhá­rom éves bátyját az anyjukkal és a nagy­anyjukkal a szigetvári pszichiátriára vit­ték még aznap este a mentők. Az első szűkszavú híradások, a csepegtetett rendőrségi információk arról szóltak, hogy a nagyobbik fiú légpuskával mellbe lőtte a testvérét. Egy, a kecskéjükre tá­madt kutyát akart elijeszteni, amikor az öcs eléje ugrott - így érte a lövés. A kicsit a gyorsan leérkezett mentők sem tudták megmenteni. Hogy mitől halt meg a gyerek - a lö­véstől, a sokktól, netán megfulladt a saját gyomorváladékától - arról tucatnyi ver­zió kering, és nemcsak a szőlőhegyen. Tegnap estére a gyorsan elvégzett bon­colás alapján bizonyossá vált, hogy a lég­puskalövedéktől halt meg a kisfiú, ám a pontos részleteken még dolgoznak az igazságügyi orvos szakértők, a fegyver szakértők. A 13 éves fiú kora miatt nem büntethető, a puskatulajdonos férfi felelősségét vizsgálják.- Nincs ezeknek még egy tyúkjuk se, nem hogy kecskéjük. Aldtor meg mit vé­dett a gyerek? - legyint P., miközben S.- ék háza felé - ott tényleg vannak kecskék - tapossuk a keskeny dűlőutat. Csoda, hogy befért rajta a mentő. - Aztán meg honnan szerezte azt a légpuskát? Azért igyekszünk S.-ék házához, mert a két család állítólag jóban volt egymás­sal. Menet közben betérünk az egyik présházba: ránk ordított az ajtón át a rá­dió. Délidő van, a gazda hagymát pirít a sparhelten.- Tegnap korán feküdtem, nem volt még fél nyolc se. De előtte láttam a gye­rekeket errefelé biciklizni. Annak, ame­lyik később lőtt, egy madzagon a hátán keresztben lógott a légpuska, ha jól lát­tam, egy Slavia 630-as. Gondoltam is: ez­zel játszanak?! Aztán csak reggel hallot­tam, mi is történt.- Zsibóton jártunk a feleségemmel, amikor fölhívtak, hogy siessek, mert baleset érte a gyereket. Rohantunk, ahogy bírtunk, negyed kilencre értünk haza, akkor derült ki, hogy a mi fiunk­nak kutya baja - idézi a hétfő kora este történteket S. - Ennél sokkal többet én nem tudok, csak annyit, amit a fiaink el­meséltek. Az alacsony konyhát szinte teljesen betöltjük - természetesen P. úr vezetett be; a családfő, a felesége, az egyik nagy­apa, az anya első házasságából szárma­zó, majdnem kamaszodó fia és a közös kisebbik, tízéves fiú. Itt van még egy hölgy, valószínűleg rokon, a szomszéd szobában S. anyósa, akit el-elhoznak né­ha a másik nagyapa mellől. És egyre vilá­gosabb, hogy ebben a konyhában, az egyik szegletben sejlik föl valamennyire az igazság.- Bonyolult történet ez - vág bele S. - Az apósom néha nem ismer se Istent, se embert, főleg ha leissza magát. Az anyós is ezért van most nálunk. Meg­esett, hogy úgy összeverte az öreg, hogy ct-re kellett vinni. Azért ránézünk néha, gondoskodunk róla. így volt hétfőn is: kenyeret küldtünk a nagyobbik fiúval. Állítólag ő utána ment az apósomhoz a másik gyerek, vízért, mert nincs nekik kútjuk. Hogy miképpen került az öregtől a gyerekhez a puska, azt majd a rendőrök kiderítik, miként a hegyes lőszerek ere­detét is. - A fiaim bent voltak, nem látták, mi történt - folytatja S. - Egyszer csak be­rohant a barátjuk, hogy meglőtte az öcs- csét, és hívjanak mentőt! A kisebbet meg arra kérte, vigyen vizet, hogy le tudja tö­rölni a vért a szívéről.- Hívtam a 104-et, utána meg a 107-et - sorolja a nagyobbik. - Nem tudta meg­mondani először, hova is jöjjenek, hi­szen még neve sincs ennek a dűlőnek - borul el a nevelőapja. - Azt láttam, hogy a bátyja dörzsölte a mellét, meg kinyo­mott valamit a bőre alól - áll meg előttem a kisebbik S.-gyerek. - Arra kért, hogy hívjam föl a rendőrséget, és mondjam meg nekik, ő a tettes, ne bántsák az anyukáját. Aztán azt is kérte, hogy szól­junk az anyukájának. Meg azt is, hogy maradjak a testvére mellett, és ne enged­jek közel hozzá se kutyát, se embert, csak a mentősöket. Nem is engedtem. O meg csak feküdt, aztán annyit mondott: Anya. Olyan kevés a levegő ebben a konyhá­ban... Még mindig esik a nevenincs dűlőben. A kecskék az ólban - amúgy a dűlőút túl­oldalára szokta kötni őket a gazda. Vagy ötven méterre van a következő pince. Mintha semmi nem bolygatta volna meg a tavalyi levélszőnyeget. Pedig itt halt meg a kisfiú. A következő házban né­hány napja még lehet, arról álmodott, hogy a nagymama felépül, és többet nem kell gondozni. Hogy Anyának lesz megint állandó munkája, hogy lesz megint igazi apa a háznál, hogy nem nél­külöznek többet. Hogy nem kell többet visszamenni a nevelőotthonba, ahonnan ideköltöztek a testvéreivel, hogy lesz ne­ki is majd szakmája, mint a tizenkilenc éves nagyobbik bátyjának. De lehet, az járt csak a fejében, müyen jó lenne egy hűséges állat is a háznál. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom