Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-30 / 147. szám
nijöinöiplo [3 o m i Időt n őt k Hapapa és keke I Naplót írok a fiamnak, a fiamról, így életének azt a csöppet sem unalmas részét is megismerheti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel mi is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi életének első tíz hónapja ma már egy örömökkel teli, felejthetetlen pillanat. Az hagyján, hogy néhány hete egyszer csak támasz nélkül ülve maradtál, de mára már a felállás sem jelent különösebb problémát neked. Szinte mindennap produkálsz valami újat, ami az elmúlt tíz hónapban ugye csöppet sem volt jellemző rád. Mintha nem is te lennél, Robbanásszerű fejlődéseddel egy időben viszont testi épséged is komoly veszélybe került, mondhatni esel- kelsz egész álló nap, Koppá nás, ordítás, vigasztalás, naponta legalább százszor. Mert ugye meg akarod mutatni a világnak, és közben hol törődsz te azzal, hogy kis sonkáid remegnek, mint a kocsonya, és persze az is teljesen hidegen hagy, hogy anyádat mutatványaid közben a frász kerülgeti. Szó se róla, rendkívül ügyes vagy, de lássuk be, ha nem koncentrálsz eléggé, hatalmas huppanás, és persze sírás a vége. Szerencsésebb esetben a fenekeden landolsz. Óriási mázli, hogy nem vagy még szobatiszta, különben köthetnénk valami jópofa kispárnát a fenekedre. Sajnos elég gyakran előfordul az is, hogy a buksid toppan a padlón, hősies kitartásod bizonyítékai lila foltokként virítanak a kobakodon, Gondolom, mondanom se kell, hogy hibáidból nem tanulsz. Egy kis ijedtség, egy kis babusgatás, majd rendíthetetlenül újra nekiveselkedsz. Mindenütt megpróbálsz felkapaszkodni, legyen az szekrény, mosógép, az asztal, vagy épp az én lábam. Közlekedni viszont továbbra is kizárólag kúszva szeretsz, de mára már annyira kifinomult a technikád, hogy különösebb gond nélkül tudod tartani a tempót - legalábbis apáét mindenképp, Mindenhová árnyékként követsz, még ha akarnálak, se tudnálak lerázni. Egyszerűen mindenre kíváncsi vagy, ami mozog, és persze arra is, ami nem, Mindennap ugyanaz a menetrend: reggeli után körbecsúszva a lakást terepszemlét tartasz, mire minden helyiséggel végzet többnyire el is telik a délelőttöd. Legfontosabb feladatodnak a mosógép szemrevételezését tartod, a fürdőszobaajtó mögé többször is bekukucskálsz, hogy ellenőrizd, lesznek-e tiszta ruháid másnapra. A gép elé ülsz, mintha csak tévét néznél. Már csak egy zacskó chips hiányzik mellőled. Szokásos délelőtti körjáratod közben a tisztaságra is különös figyelmet fordítasz, ha morzsát találsz a padlón, óvatosan - nehogy véletlenül kárt tegyél benne - felszeded, majd megeszed. Mikor a mama látta mit művelsz, remek ötlete támadt: szerinte egy felmosórongyot kellene kötni a pocakodra, így miután a morzsaporszívózással végeztél, egyúttal fel is moshatnád a padlót. Azt persze azért nem mondhatnám, hogy rendmániás vagy, a délelőtti szorgalmadnak köszönhető tisztaságot az étkezések alkalmával páratlan ügyességgel sikerül ellensúlyoznod. Már nem az a jellemző, hogy te vagy maszatos a fejed búbjáig, sokkal inkább az etetőszék és kétméteres környezete látja kárát, ha elkezded tömni a pocakod, Imádod az eléd készített kis falatkákat felcsipegetni az asztalról, de sajnos nem sikerül mind a szádba bepakolni, így a katonák minimum fele a padlóra kerül. A puszedlit és zsömlét kizárólag egyedül vagy hajlandó elmajszolni, utána alig győzöm kirázni belőled a morzsákat. Ha pedig meguntad az evést, messzire hajítod a maradékot. Pohárból is nagyon ügyesen iszol, de ha nincs kedved kortyolgatni, egyszerűen magadra borítod az egészet. A végeredmény nem mindennapi látványosság. Igazán nagy felfordulást viszont fürdés közben tudsz csinálni, célod, hogy a pancsolás végére lehetőleg az egész fürdőszoba, és legfőképpen apa tetőtől talpig csuromvizes legyen. Úgy pörögsz a kádban, mintha egész nap az esti randalírozásra tartalékolnád az energiád, Nem csak álló- és kúszóbajnok, de hihetetlen nagyszájú is lettél. Néha hosszasan halandzsázol, miközben olyan képet vágsz, mintha tudományos előadást tartanál, Gyakran azon kaplak, hogy utánozni próbálod, amit hallasz. Agyonbonyolítani viszont egyáltalán nem szereted a dolgokat. így a halló papa nálad nemes egyszerűséggel úgy hangzik, hapapa, a béka meg azt mondja, keke. Azt viszont már álmodban is fújod, hogy a kutya szavajárása vau-vau. Ha pedig a halacska szót kiejtem, büszkén tátogva jel- zed, hogy tökéletesen érted mit mondok. Ezekből a jelekből arra tudok következtetni, hogy nagyon sok mindent megértesz, de úgy látom, csak azt hallod meg, amit akarsz. Apa titokban biztosan tanfolyamot tart neked. Mert ha azt kérdezem, kérsz-e túró rudit, rögtön felderül az arcod, Bezzeg ha arról győzködlek, hogy o porszívó zsinórját ne rágcsáld, vagy hogy pelenkázás közben ne ficánkolj annyira, mintha csak a füleden ülnél. Tágra nyílt szemekkel nézel rám, látszólag fogalmad sincs arról, mit akarok, De nem tudsz átrázni, ezt a nézést én már évek óta ismerem. Az első felállás Ahogy egyedül ülni is a fürdőkádban kezdtél el, ugyanúgy fürdés közben éreztél késztetést először arra is, hogy felállj. Pancsolás közben mindkét kezeddel a kiskádad egyik szélébe kapaszkodtál, és nagyokat nyögdécselvc addig húztad magad, míg - néhány visszahuppanást követően - lábra állták Uj képességednek annyira megörültél, hogy aznap este már nem is voltál hajlandó visszaülni a vízbe. Másnap ugyanezt a kanapéba kapaszkodva is megpróbáltad. Ennek eredményeként egy hatalmas lila folt nőtt a homlokodon, amit szerintem tudatosan szereztél, mert így ha megkérdezik, honnan a sebesülés, mindenkinek elújságolhatom, hogy már egyedül fclállsz.
