Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-29 / 146. szám
2004. Május 29., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL IFJÚ TEHETSÉGEK FÓRUMA. Hoffmann Ágnes, Horváth Alexandra, Brezovácz Mirjam, Tallián András, Windberg Anna, Szakács Zoltán, Deák Anna, Stankovszky Nóra, Kondor Péter, Kovács Annamária és Szilágyi Attila Bach-, Beethoven- és Brahms-műveket adott elő a Művé- szetek Házában tegnap este. ____________________________________________________________________________________ fotó: tóth l Pü nkösdölő a Séta téren Táncos Záróelőadás Piros pünkösd napját, a húsvét utáni ötvenedik napot, ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Arról szólt ez a nap, hogy a nagy nyári munkák előtt meg kell állni egy pillanatra, hogy mindenki ünnepelje, játékokkal, muzsikával. Szerencsére nem vesztek feledésbe az egykori szokások, s a pünkösdi hagyományok felelevenítése mellett szombaton és vasárnap kézműves kirakodóvásárral, zenével, tánccal, játékokkal köszöntik ezt a napot Pécsett, a Séta téren. Szombaton délután négy órakor, majd ötkor kezdődik a közös pünkösdölő, nyolc iskola kétszáz táncosának műsorát láthatja a közönség. A tavaszi zöldág-, párosító-, és hidas játékok mellett természetesen lesz pünkösdikirályné-választás. Annak idején a legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztességnek számított. A pünkösdikirályné és udvartartása házról házra járva versekkel, énekekkel köszöntötte az otthorn- akat. Most nem kell házalnia, mindenki ott lesz a téren, aki kíváncsi erre a nagyon látványosnak, hangulatosnak ígérkező ünneplésre. A szombati programot a Szélkiáltó együttes gyermekműsora és a Mahala Hóra együttes gyimesi-moldvai táncháza zárja. Vasárnap gyermekprogramok és térzene szórakoztatja a közönséget. A Lippói Ifjúsági Fúvószenekar, a Galga Zenekar, a Fekete Gyémánt Fesztivál Fúvószenekar, a Figurina Bábszínház, az angyalföldi Vadvirág Gyermekcsoport és a Lóri Színpad műsorát láthatják hallhatják az érdeklődők. (Részletes program a 16. oldalon) Modern táncstílusokat keltenek életre a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának végzős növendékei a Pécsi Nemzeti Színházban mai záróelőadásukon. A Pécsi Balett fénykörében él ma is az itteni táncosképzés. A máig torokszorongató csoda eleven részese Uhrik Dóra Kossuth-díjas balettművész, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művészeti vezetője. Rónay Márta évfolyamvezető balettmesterrel táncosokat készítenek fel a művészi pályára. A táncművészeti tagozat művészeti vezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy évről évre több mint tíz végzős kerül innen az ország fontosabb táncos fórumaira. A jelenlegi Pécsi Balett táncosainak a mintegy 60 százaléka is a szakközépiskolában végzett. A mai Záróelőadás 12 részvevője különböző koreográfiákra épülő szólókat, duetteket, csoportos etűdöket ad elő, amelyeket külföldön élő régebbi növendékek dolgoztak ki. A végzősökről Uhrik Dóra elmondta, hogy ígéretes tehetségek. Lesz közülük, aki a pécsi és a debreceni baletthez, a Budapesti Táncszínházhoz megy, hatan a Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakának hallgatójaként, hárman pedig nem a tánchoz kötődő felsőoktatási intézményekben tanulnak tovább. A ma délelőtt 11 órai kezdettel színre kerülő Záróelőadást bemutató 12 növendék öt évig tanult táncot. A szakközépiskola lehetséges utánpótlását képező táncképzés is van Pécsett. Tegnap este az Apáczai Nevelési Központ I. sz. Iskolájának tánctagozata mutatta be záróvizsgáját a ház színháztermében. B. K. Két pécsi könyv messziről Két pécsi szerző irodalomtörténeti munkája látott napvilágot a napokban. Tüskés Tibor Két nemzedék című tanulmánykötete a miskolci Felsőmagyarország Kiadónál jelent meg, Medve Zoltán pedig Petőfi kárpátaljai és galíciai fogadtatásáról írt, amit Nyíregyházán adtak ki. Tüskés Tibor elképesztően gazdag életpályáján a szerkesztés mellett mindig is kitüntetett helyet foglalt egy- egy íróhoz, költőhöz való hosszan tartó ragaszkodás, ami az önálló monográfiák, mellett abban is megmutatkozott, hogy az adott alkotóhoz időről időre visszatér. Régről tudhatjuk, hogy ilyen fontos figura volt számára Várkonyi Nándor, Veres Péter, Németh László, Illyés Gyula, Weöres Sándor és Mészöly Miklós. A most megjelent Két nemzedék című, esszéket és tanulmányokat közlő könyv is főképp róluk szól, elvégre a nagy fonnátumú alkotók jellemzője az is, hogy visszavonzzák az olvasót és az irodalomtörténészt egyaránt, és újraolvasásukkor új és új színekkel árnyalják önmaguk képét. A Nyugat második és harmadik nemzedékének tagjairól írva Tüskés Tibort az új irodalomtörténeti tények és összefüggések feltárása éppúgy izgatja, mint az irodalmi jelenségek lélektani mozzanatainak a bemutatása. A kötet az utóbbi húsz év terméséből válogat, de legtöbbjük az utóbbi négy-öt év termése, bizonyítván, hogy Tüskés Tibort folyamatosan foglalkoztatják kedves szerzői. Medve Zoltán Az Alföld poétája a zordon Kárpátokban címmel ír Petőfi Sándor ruszin és galíciai ukrán befogadástörténetéről, hihetetlen alapossággal és bőséges utalás- és jegyzetapparátussal. A szerző, aki maga is a 20. században hat országváltást megélt Kárpátalján született, irodalomtörténet mellett kultúrhistóriára is vállalkozott, hiszen nincs olyan térségbeli irodalmi momentum - kapcsolódjék szorosan vagy lazábban a Pető- fi-kultuszhoz - amit a könyvben meg ne említene. A befogadástörténetben ugyanis bonyolult történelmi-társadalmi (sőt, ez esetben nemzetiségi) mozgások tükröződnek, ami már csak azért is izgalmas, mivel nem mindig beszélhetünk az egyenlő jogok meglétéről. Bár a kötet tanulmányozása mindenképp ukrán (de legalábbis orosz) nyelvtudást feltételez, a korszak és a Petőfi-versek élete után érdeklődő laikus olvasó számára is bőven tartogat érdekes felvetéseket és fon- tos megállapításokat. _______________________mjc Fut nak a képek Beavatás,. Andrej Zvjagincev már nem ifjú ember. Elmúlt negyven, és csak most készítette el első filmjét. Ez a mű, a Visszatérés (Vozvrascse- nyije) azonban egy csapásra világhírűvé vált. Velencében elnyerte áz Arany Oroszlánt, s azóta úgy beszélnek róla, mint az elmúlt évtized legjobb orosz filmjéről, a rendezőt pedig második Tarkovszkijként emlegetik. Nem is alaptalanul. A film látványvilága valóban a nagy orosz mester alkotásait idézi, főként a Sztalker motívumait látjuk felbukkanni benne: ilyen a vándorlás a zord északi tájban, a meg-megeredő, olykor szakadó eső, a lepusztult építmények, hidak, elhagyott roncsok, a kékesszürke színek. E film szellemisége mégis más. Tarkovszkij nemes idealizmusával, spirituális ihletével szemben Zvjagincev józan és kiábrándult. Képeit kielégítetlen hiányérzet és komor hangulat hatja át. Azt a világot, amelyet bemutat, mintha végleg elhagyta volna az Isten, akinek távozása (vagy rejtőzködése?) éppen azért olyan lesújtó, mert az isteni jelenlét nyomai és következményei ma is érzékelhetők. A padláson őrzött fóliáns egyik metszete Ábrahám és Izsák történetét ábrázolja, a több mint tíz év után hazatért apa, baljós előjelként, már a film elején úgy fekszik az ágyon, mint Andrea Mantegna holt Krisztusa, és éppen pénteken teljesedik be majd a sorsa, miközben az elbeszélés mindvégig határozottan ellenpontozza ezt a lehetséges szerepértelmezést. A jelzett szakrális szimbolika ezúttal olyan történethez kapcsolódik, amely hangsúlyosan profán és evilági, s ugyanakkor zavarba ejtően egyszerű is. A visz- szatért apa elindul két kisfiával, Andrej jel és Ivánnal horgászni. (A halászat és a halak visszavisszatérő képei szintén bibliai motívumot képeznek.) Hármójuk egyhetes útjának eseményei alkotják a cselekményt, amelyet naplószerű elrendezésben ismerünk meg, főként a fiúk nézőpontjából, akik napi feljegyzések formájában rögzítik élményeiket. Az apa az ő szemükben egyre inkább gyűlöletes zsarnokká válik, aki kemény próbatételeknek veti alá őket, s nem értik, hogy miért. Szigorú és zord parancsokat osztogat, nem tűr ellentmondást, amit a nagyobbik Andrej hajlandó elfogadni, Iván azonban fellázad. Az utazás, amelynek titokzatos célja egy lakatlan sziget az északi orosz tavak vidékén, egyre inkább valami különös, rideg beavatási szertartássá válik. Az apa talán sejti, hogy nem időzhet hosszasan a fiúkkal, s a kirándulás szituációját akarja felhasználni arra, hogy megeddze és lelkileg felvértezze őket a későbbi erőpróbák szempontjából, de az is lehet, hogy számunkra homályban maradó múltja formálta őt ilyen kérlelhetetlenné. A film címe, híven a képek talányosságához, többféleképpen értelmezhető. Utalhat az apára, aki egykor, nem sokkal a fiúk megszületése után ismeretlen okokból elhagyta a családját, s most, a cselekmény kezdetekor visszatért. De a fiúkra is gondolhatunk, akik a történet zárószakaszában immár halott apjuk testét cipelve indulnak haza (a „voz- vrascsenyije” főnév visszavitelt is jelent), ám a cím azt is jelezheti, hogy az apa az eseménysor végén még egyszer, s akkor már végleg visszatér - a fiúk emlékeiben, ahol kitörölhetetlen arcvonásaival mindörökre jelen lesz. Ezt sugallja az a jelenet, amikor a kikötött csónakot a halott apával elsodorja a szél, majd koporsóként elsüly- lyed, a lázadó fiúk kétségbeesetten rohannak feléje, s azt a szót, amit korábban csak parancsra voltak hajlandók kimondani, most sírva kiáltják: „Apa, apa!” A Visszatérés elgondolkodtató- an talányos film. Profán beavatási misztérium? Apokrif evangéliumi történet? Vagy csak egy tragikusra fordult kirándulás elbeszélése? Egy biztos: a néző sokáig nem tud szabadulni tőle. Nagy Imre Fel a toronyba! (az apa szerepében Konsztantyin Lavkonyenko) Egy öregember emlékirataiból Erzsi néni Női fodrászat. A vendégek húsz, és hatvan év körüliek. A nyugdíjasok nettek, elegánsak. A fiatalok nem mind. Mindenki beszél, a televízió is szól.- Jé! Az Anikó! - mutat a képernyőre Sari, a főnök.- A Nagy 0! Hogy oda ne omoljak! Most fogja elmondani ötvenedszer, milyen marha nehéz, sorozatban randizni jó pasikkal luxuskörülmények között... Beh szánom!- És még csak nem is kettyint- hettek, mert ott volt a kamera.- Azért tisztességes volt, hogy legalább nem hülyített senkit.- Mindenkit hülyített. Fölhergelte őket és semmi. Ez tisztességes?- Miért te mindent láttál? Azt is, amit kivágtak? Lehet, hogy most, amikor már mindenki sajnálja, stikában kipróbálja mindegyiket.- Ne haragudjon, kislány. Ugye maga egyetemista? Milyen szakos?- Politológiára járok.- Ráéreztem - mosolyodott el a szigorú tekintetű matróna.- Miért? Nagyon érdekel a szakom. De attól még huszonegy éves vagyok, és a szerelem is érdekel.- Helyes. A világért sem akartam megbántani. Csak mostanság, akkor is fölismerem a politológust, ha az időjárásról beszél.- De nem tetszik szeretni őket, ugye?- Tudja, amikor magánál alig tíz évvel idősebb férfiak, elképesztő ostobaságokat beszélnek a közelmúlt eseményeit vagy a jelent elemezve a tévében, csak szitkozódom. Volt, aki már unta a hölgyet. Inkább a tévét nézték. Egy politikus kijelentette, haza kell hozni Irakból a magyar katonákat. Egy másik mindenkit kioktatott, hogy a béketeremtés segítői vagyunk Irakban... A matróna kacajra fakadt. Kérdőn néztek rá a fiatalok.- Maguk nem emlékezhetnek rá, de amikor én voltam buzgó fiatal, minket békeharcra neveltek. Mondták, hogy „háború nem, de olyan békeharc lesz, hogy kő kövön nem marad”. Egyszer egy veterántól kérdeztem, Józsi bácsi, mi az a békeharc? Azt mondta, az Erzsikém, ha úgy harcolunk a szüzességért, hogy teherbe ejtünk mindenkit.” Hát ez jut eszembe erről az iraki béketeremtésről, amelynek jegyében belelőnek a lakodalmas menetbe, hogy írmagjuk se maradjon.- Azért ez nem olyan egyértelmű.- Nem. De, ha elolvasta volna, május 19-én, a Naplóban Benke József cikkét, nem vitatkozna. Tudja Benke doktor többet tud az arab világról, mint az amerikai és magyar diplomácia együtt. Ő írta az Arabok története című vaskos könyvet 87-ben. Most is napra kész. A múlt szerdán, elegáns higgadtsággal, a tudós precizitásává bizonyította be, hogy az USA vezetői háborús bűnösök, s csatlósaik is sárosak. De a mai dezinfor- mációs dömpingben ki veszi észre, s ki figyel oda a Szentírás igazságára is? A kutya sem olvasta szegény Benke professzort a második oldalon, pedig márványba kéne vésni a sorait... Maguk meg elhiszik, hogy az amerikai hadseregbe betévedt néhány civil kilengése csak a fölháborító. Ez a rémálom, ahogy ma mindent megmagyaráznak.- Az arabok is rettenetes dolgokat művelnek.- Hogy lehet a sarokba szorított, fenyegetett vadállattól elvárni, hogy úri módon védekezzen? Neki nincs mérlegelési lehetősége.- És arról mi a véleménye Erzsiké, hogy már nálunk is csak áltevékenységgel lehet igazán pénzt keresni. Aki dolgozik, lehet, hogy éhen vesz, de áld semmit sem csinál csak tanácsokat ad, az kaszál!- Ez minden társadalmi érték megcsúfolása. De már észre sem vesszük a különbséget munka és álmunka, szolgáltatás és alibi szolgáltatás között. Szintén egy ifjú politológus állította: az, hogy a Baráth és Medgyessy fiúk lobbi cége irreális pénzeket kapott, erkölcsileg ugyanaz, mint amikor Orbán Viktor apja homokot szállított a bányájából állami megrendelésre. Az Orbán papa nem azért kapott pénzt, mert megígérte a státusban lévő anyagbeszerző helyett, hogy majd szerez eladó homokot, hanem adott, használhatót. Erkölcsileg nem ugyanaz. A fantom értékek vétele teszi tönkre a gazdaságot.- Erzsi néni fideszes, ugye?- Én kislányom akkor sem szavaznék a kis Napóleonra, ha az ördög lenne az egyetlen ellenfele. De attól még nem ítélek elfogultan. Én kritikus vagyok, de igazságos. Sőt, ha akarják tudni, én kommunista voltam. Tisztességes kommunista. Mert voltunk olyanok is. Ma már ezt is kétségbe vonják. Pedig a szocializmust valóban a tisztességes kommunisták kezdték el föllazítani.- Akkor igaz Kovács László állítása, hogy ők a demokrácia érdekében mondtak le a hatalomról, hogy létrejöhessen a rendszerváltás...- A Kovács semmiről sem mondott le mind a mai napig. Aki ezt elmondhatná magáról, azt úgy hívták, hogy Pozsgai Imre, meg Szűrös Mátyás és Németh Miklós. Még mondhatnék egy-két nevet, de őket is időben süllyesztőbe tették. Nagy csend volt az üzletben. Erzsébet asszony haja közben elkészült. Jobban hasonlított egy idős arisztokrata hölgyre, mint veterán kommunistára. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte: ad-e borravalót? Bükkösdi László
