Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-02 / 119. szám
2004. május 02., vasárnap Közélet, gazdaság, politika 5 Milyen a tökéletes európai? A tökéletes európai Finnországban nevelkedne, Svédországból kapná a fizetését, Németországban közlekedne, Portugáliában lenne szerelmes, de Franciaországban szeretkezne, Olaszországban öltözködne, Hollandiában spórolna és Spanyolországban öregedne meg. ondják, hogy a világ három legvékonyabb könyve az olasz őstörténetek, az angol konyha és a német humor ezer éve lenne. A németek ugyanis nem a humorérzékükről híresek. Német humorista meséli, amikor külföldi fellépéseit azzal kezdi: német humorista vagyok, azt hiszik, ez az első poénja. Németországot a világ legunalmasabb országának tartják, ahol annyira tisztelik a törvényt, hogy a néptelen utcákon is kivárják a zöld jelzést. Remek a sörük, a melyből négyezer félét gyártanak, szeretik a kolbászukat: fejenként és évente huszonhat kilót megesznek belőle. A turizmusban világbajnok németek tizenöt százaléka rendszeresen rágja a körmét. Híresek szorgalmukról, és ők dolgoznak a legkevesebbet az Unióban: a hathetes fizetett szabadság mellé hat hét fizetett betegszabadság is jár nekik. Híresek arról is, hogy jobban szeretik az autójukat, mint a feleségüket. Ez Utóbbi a franciákról is elmondható, akikről közismert, hogy nem tudnak vezetni, és meggyőződésük, hogy egyszerre lehet két nőt (két férfit) szeretni. A franciák a leghűtlenebb szeretők is: Párizs fele akkora, mint London, mégis kétszer annyi a prostituált. Az európaiak fele szerint a franciák a legjobb szeretők a világon. Cicciolina is ezt mondta róluk a héten, amikor az uniós kommunikációs közalapítvány pénzén forgatott uniós hozsannában a római Trevi-kútnál elmondta, hogy a legjobb szeretők az olaszok és a franciák, harmadik helyen a magyarok állnak, , míg a németek és az angolok a sor végére kerülnek nála. Itáliáról úgy tartják, a megbízhatatlan emberek országa - kivéve a pápát. Cseppet sem fegyel- ezettek, nyüzsögnek a Casanovák, temperamentumosak a macsó pasik és büszkék az ízlésükre. Olaszországban négy plasztikai műtétből egyet férfin végeznek el: ők a kellemes küllem igazi művészei, akik talán a ilágon a legjobban tudják, hogyan tálalják azt, amijük van. Húsz újság csak a fociról szól, százötven tésztafélét készítenek, naponta annyi tésztát megesznek, amennyiből tetőt építhetnének a Colosseum fölé, az autósszexben hetvenöt figurát tudnak, az ágyban is a kontinens legnagyobb hancúrozói. De hát ugyanezt gondolják magukról a portugálok is, akik a Reader’s Digest felmérése szerint a legszenvedélyesebb európaiaknak tartják magukat, míg a fejlett uniós országok polgárai a portugálok műszaki érzékén gúnyolódnak. A portugálok egy európai lustaságfelmérés szerint az Unió lustái: testmozgás helyett inkább tévéznek. A mozgásmentes nemzetek között második Belgium, amelynek polgárait barátságtalanoknak tartják az Unióban. A belgák sokat viccelődnek a hollandokkal, szerintük a hollandok eredetileg a skót felföldön laktak, de a skótok elzavarták őket, mert nem bírták elviselni a skótok pazarlását... A hollandok az Unió fösvényei, talán legendás fukarságuknak köszönhetően lett az Európa Bank első elnöke éppen holland. Az Unióban el is terjedt a „go Dutch” (holland-módra): ezzel jelölik, ha egy társaság ki-ki alapon megy szórakozni. Úgy, mint a hollandok. Az ironikus nemzeti karakterológiában az északiak is me; kapják a magukét: a finnek szűkszavú ságán éppen úgy gúnyolódnak, mint a svédek merevségén, a dánok sí szátyárságán. A görög szervezetlenség is irónia tárgya az Unióban, ahol tar tanak az idei athéni olimpiai káosztól. Az uniós polgárok szerint az angolok változatlanul el vannak telve maguktól, nem véletlen, hogy nyelvükben a brit szigeteket hívják Európá nak, a többit kontinensnek. Miként azt is mondják, hogy létezik Nagy-Britannia és a világ többi része. Az angolok nem szívelik az Uniót, a héten a brit közvélemény nekiment Tony Blairnek, tartva a csatlakozó országokból érkező munkavállalók hatalmas hullámától. Imádják a krikettet, a borsópürét, de nem kedvelik a franciákat, a köszönés nélküli távozást például franciásnak nevezik. Ugyanezt a franciák angolosnak mondják. Az angolban a gumi óvszer „francia levél”, a francia nyelvben „angol köpeny”. És hízeleg a hiúságuknak, hogy a tegnap csatlakozott országokban négyszer annyian beszélnek angolul, mint franciául. Nagy-Britanniában szenvednek legtöbbet az áruházi szarkáktól, más így látnak bennünket Mániájuk a foci, az evés és a világhír Egy válogatott focivereség nemzeti tragédia számukra Szellemesnek és tehetségesnek tartják magukat Pesszimizmusuk legendás, szenvednek a történelmi átoktól Meggyőződésük, hogy övék a világ legszebb országa A magyar rendőr sörhasa ráomlik a derékszíjára A nyugati világ osztatlan elismerésére törekednek Büszkék arra, milyen sok Nobel-díjast adtak a világnak A puszta, a délibáb, a csikósok és a gulyásleves országa ÚGY VEZET, MINT EGY FRANCIA dik helyen a portugálok szerepelnek. A kontinens uniósai az angolok főztjét, az írek részegségét karikírozzák, az angolok viszont azt terjesztették az EU- ról, hogy majd sárgára festeti a mentőautókat, kitiltja a meztelen nőket a napilapokból, és meghatározza a futballmérkőzések zajszintjét. Az angol bulvárlapok EU-láncra verve ábrázolták a brit oroszlánt, nem véletlenül arrafelé terjedt el a legtöbb uniós rémhír. Csontos Tibor Sírni csak a győz Pesszimizmus és túlzott büszkeség, kivagyiság és kisebbrendűség jellemzi egyszerre a magyarságot - derítette ki a közelmúltban egy tudományos dolgozat. Mifelénk csak a győztesnek szabad sírni. A Bernben elbukó aranycsapat mindmáig a nemzethalál jelképe. Mert nekünk Mohács kell... z Elemi ösztön és más sikerfilm-forgatókönyvek szerzője, a magyar szár- nazású Joe Eszterhas szerint kóros tekintélytisztelet jellemzi az őshazát. Az új focikapitány, Lothar Matthäus meg lépten-nyo- mon arról mesél a német sajtónak, hogy a magyarok csak ritkán mosolyognak, egykedvűek. „Kulturálisan évek, évtizedek telhetnek el, míg a magyar állampolgárok és magyar nemzetiségű emberek zömének szokásaiban, gondolkodásában és magatartásában érvényesülnek az európaiság jegyei. Tárgyilagos önszemléletre lenne szükségünk mind az önhittség, mind a kishitűség végleteinek elkerülése érdekében” - állapította meg nemrégen egy tudományos vizsgálat. De mi velünk a baj? Miért nem tudunk fesztelenül örülni a részsikereknek, az olimpiai bronznak, Baumgartner Forma-1-es státusának, operaénekeseink világsikereinek, Kertész Imre Nobel-díjának? - A vérzivataros 20. század sok kárt okozott mentális értelemben. Azon belül is az a negyven év jelentős pusztítást végzett a lelkekben. A múltnak köszönhető, hogy a magyar köztudat még mindig nem tudja értékelni, helyére tenni a sikert, mi több, azt sem mértük fel, mi számít kudarcnak - summázza a pszichiáter, Buda Béla. Hozzáteszi: a jelenlegi kétpólusú politizálás megzavarja a társadalmi vitákat, sokat „tesz” azért, hogy ne jussunk előbbre az önértékelésben. A világ számos pontján sikerrel szerepelt bűvész-illuzionista, Ungár Anikó, aki egykoron még a Ki mit tud? zsűrijében is feltűnt, szintén az előző évszázad rémségeivel magyarázza a jelenkori lelki bajokat. - Persze az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy temperamentumos nép a miénk, amely hajlamos a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokra. Hol türelmetlenkedünk, búslakodunk, hol meg izzunk, lelkesedünk valamiért. Mindebben a média felelőssége is óriási. Úgy gondolom ugyanis, hogy jórészt a médián múlik, helyükre kerülnek-e a valódi értékek. Sajnos most nem így fest, hiszen a Való Világ-show-k azt sugallják: a semmi is elegendő! - rögzíti a bűvész. Buda Béla is úgy látja, egyszerNéha a Nobel-díj is kev bár azután már arra i felnézünk, akit addig becsültünk (Kertész Imre) re vagyunk pesszimisták és túlontúl ambiciózusak. - Ugyanakkor nem hiszem, hogy lenne sajátosan magyar karakter. Inkább egy sajátos, régi séma létezik, amelyet a média felerősít, ránk erőltet - jegyzi meg a pszichiáter. Török Gábor politológus a fenti kettőséget a politikusok esetében szintén igaznak véli. - Ők is csak emberek, így nem sokban különböznek egy átlagembertől. A hazai politikusok többségénél fontos motivációs elem a kishitűség mellett a nemzeti büszkeség. Ezt egy közelmúltbeli felmérés, az Európa Barométer is (be) igazolta. Ungár Anikó a fentiek dacára bizakodó. Úgy gondolja, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hozzásegít hátrányaink mielőbbi ledolgozásához, kisebbrendűségi érzéseink elhagyásához. Különösen a fiatalok válthatnak majd könnyen, hiszen tőlük senki nem várja el a múlton való rágó- dást. És ők már nem is fogékonyak az ilyesmire... Sz. Z. A.
