Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-22 / 139. szám
I 2004. Május 22., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Konferencia Batthyányról A Baranya Megyei Önkormányzat, a Baranya Megyei Levéltár, Siklós Önkormányzata, a Vár- és Múzeumbaráti Kör, valamint a Várszínház Kht. országos konferenciát rendezett tegnap „Gróf Batthyány Kázmér emlékezete” címmel a reformkor és 1848-49 kiemelkedő politikusa halálának 150. évfordulója alkalmából. Az előadások bemutatták Batthyány Kázmér szerepét az országgyűlés főrendi tábláján, tevékenységét a magyar áruk támogatására létrehozott Országos Védegylet elnökeként, a baranyai reformellenzék vezéreként, a jobbágyaival örök- váltság-szerződést kötött földesúrként. Követték pályáját, hogy az 1848-as népképviseleti választáson elért sikere után miként munkálkodott Baranya főispánja és kormánybiztosaként, a Délvidék és az eszéki vár kormánybiztosaként, az 1849-es Szemere-kor- mány külügyminisztereként, végül az emigráció politikai akcióiban. Délután a siklósi vár kápolnájában megkoszorúzták Batthyány Kázmér sírját. _____________do. FE STMÉNYEK A SZÜLŐFÖLDRŐL. A Mohácson élő és dolgozó Kedves István festőművész alkotásai július-8-ig láthatók a pécsi Gyöngyszem Galériában.____________________________ fotó< löffler péter Me cénásokra várnak a diákok Dalos ajkú anarchisták A pécsi középiskolások talán még a hagyományokat is felülmúlva szerepeltek az idei keszthelyi Helikonon. A diák művészeti csoportok elismerése most újra felmenő ágra került Háromórás gálaműsort adtak hétfő este a Pécsi Nemzeti Színházban a helikoni fődíjasok és az aranyérmesek.- Óriási eredmény, hogy az idei négyezer helikoni (iák közel egynegyede Pécsről érkezett, és a díjakat is legalább ilyen arányban érdemelték ki - emeli ki dr. Szabó Szabolcs karnagy, középiskolai tanár, aki a gálán a Közművelődési Köz- alapítvány kuratóriumi elnökeként köszöntötte a helikoni sikerek részeseit. - Boldogsággal tölt el, hogy a pécsi iskolák diákja - például a legjobban szereplő nagy lajosisták és leőweysták - örülni tudtak egymás sikereinek. S volt minek örülni: Pécs hazahozott hét fődíjat, és e két legsikeresebb gimnázium ösz- szesen 18 arany, öt ezüst és öt bronz fokozatot, de a többiek is szépen szerepeltek.- Az alapítvány mivel tudja segíteni a diákok művészeti tevékenységét?- Kétéves elnöki ténykedésem alatt szembesülnöm kellett azzal, hogy igazából eszmeileg tudunk tenni a diákok helikoni sikereinek megbecsüléséért. Alapítványunknak hat évvel ezelőtt a jelenhez képest még elég sok pénze volt. Nemcsak a színházat tudtuk kibérelni a gálára, hanem ajándéktárgyakra is jutott. Négy éve ajándékokra már nem futotta, két évvel ezelőtt pedig elmaradt a helikoni gála is. Amikor idén kora tavasszal megkerestem a város tisztségviselőit, ennek lehetőséget kértem. Örülök, hogy a színházban ismét volt gálaműsor, és azon ígéret hangzott el: ezentúl minden Helikon után lesz.- Anyagiakban hogyan jelentkezik a segítség 1- A közalapítvány nehéz anyagi helyzetben van, amióta az iparűzési adó egy részének a beáramlása megszűnt. Már jövőre elkezdjük a támogatásszerzési akciót a 2006-os helikoni gálára. De nagy segítség lenne például az is, ha a diákok utazási költségéhez hozzájárulnának a gazdasági szférából.- Milyen esélyt lát mecénások jelentkezésére?- Úgy érzem, annak az ideje még nem jött el, hogy cégek, vállalkozók igazán számottevően támogatnák az iskolai művészeti csoportokat. Persze a kultúra megszállott munkásai akkor is tevékenykednének, ha soha nem kapnának semennyi pénzt és semmiféle elismerést, és a gyerekek, akiket mozgósítani tudnak, szintén ilyenek. Félő azonban, hogy egy idő után a jelenlegi lelkesedés elkopik majd a sok küszködésben. A gála ebben az összefüggésben azért azt jelzi, hogy az ön- kormányzatnak fontos, milyen eredményre jutnak a pécsi diákok és a felkészítő tanárok a művészeti tevékenységben.______ dunai i. „M indenhol vannak emberek, akiknek elegük van az uralkodó értékekből, akik szeretnék megváltoztatni az életüket, akik új területeket akarnak megnyitni, és egy méltóságteljesebb jelenben szeretnének élni.” Ez a mottója az angol Chumbawamba együttesnek, melynek a stílusa leginkább poszt púnknak vagy anar- cho popnak nevezhető. A magyar közönség jól ismeri a nyolcfős társaságot, mert a Szigeten évről évre ez a csapat az egyik sztárvendég. Nem csoda, hiszen debütáló dalukkal, a Tumb- thumperrel egy csapásra meghódították Európát, és azóta több nagylemezzel is bizonyították, hogy nem lehet őket beskatulyázni, hiszen egyedül a forradalmi szellemiség az, ami állandó az életükben. A vokállal és fúvósokkai előadott nóták pedig mindig hoznak valami újat, most például az Un című albumot (bizonyos, hogy nem fogjuk Un-ni). A lemezt Latin-Amerikában rögzítették, és az anyag azt a hangzást adja vissza, amelyet a Chumbawamba érzékel, miközben a vüá- got hallgatja az udvarról beszűrődő zajokon keresztül. Az eredmény egy meghökkentő, érzelmes effektusokkal szabdalt dallamvilág, mely széles földrajzi és érzelmi skálán mozog. A Chumbawamba az Un számainak egy akusztikus verzióját állítja színpadra a tavaszi európai turnéja során, és ennek a hatalmas globalizációval szembeni fellépéssorozatnak az egyik állomása a vasárnap esti pécsi koncert az Ifjúsági Házban. MÉSZÁROS B. ENDRE eMeRTon-díjban részesült. Orosz Zoltán zenészként egyre kapó- sabb, Zorán és Presser Gábor is sokat lép fel együtt a „billentyűssel”. A Pódium Duó 13 éve alakult, s négy-öt esztendőnként eljutnak Pécsre is. Ennek lehetünk vasárnap fültanúi a Művészetek Házában, ahol 19 órától egy klasszikus-könnyed, sanzonos, folkos egyveleget nyújt át a közönség- nek a páros._______ m. b. e. I, é- I V <- ■ f|| S rní Futnak a képek Idő és emlékezés Raoul Ruiz úgyszólván reménytelen feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy mozivászonra viszi Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művét. Ezzel ő maga is tisztában volt, bizonyára ezért döntött úgy, hogy visszafelé haladva szerkeszti meg a történetet. A regényciklus befejező kötetét vette alapul, s ennek anyagába építette bele, emlékképszerűen, a korábbi eseményeket. Ez a megoldás azért helyeselhető, mert leszűkítette az ábrázolás horizontját, a kamera számára kezelhetőbbé tette a különben nagyon is szerteágazó témát, s egyébként is, az alapul vett szöveget nem lineáris, hanem strukturális logika tartja páratlan egységben, amit jelez, hogy a szerző az első kötet nyitójelenetét és a hetedik kötet zárószakaszát egy időben írta. A film központi motívuma Odette de Crécy alakja, aki az egyik emlékképen mint rózsaszín selyemruhás hölgy jelenik meg, akivel az elbeszélő nagybátyja lakásán találkozik. És felbukkan a filmbeli cselekmény centrális eseményét képező jelenetsorban, Guermantes-ék estélyén, ahol a szereplők, már a világháború után, kicsit önmaguk árnyékaként - ugyanakkor legendává is válva - jelennek meg, s ahol az elbeszélő, mint Gyergyai Albert írta, rádöbben az emlékezés varázsának nagy titkára. Odette-et Catherine Deneuve játssza, s ez a szereposztás telitalálat, mert ők valóban hasonlítanak: romolhatatlannak tűnő szépségükön alig fog az idő, ám a márványszobrok hűvös deleje lengi körül őket. Odette ismétlődő megjelenését harmonikusan egészíti ki Gilberte fellépése, aki Swann lánya, és Albertine, a „fogoly nő” alakjának felidézése. Persze, előnyben vannak azok, akik olvasták a művet. És ők bizonyára egyetértenek velem abban, hogy írótoll és a kamera között ebben az esetben nagy a különbség, ami a valóság eltérő értelmezéséből származik. Ortegának igaza van, amikor azt írja, hogy Proustnak csupán oly módon van szüksége a tárgyi világra, mint a púposnak a vaskos szótárra: ráállt, hogy elérjen valami számára kívánatosat. Az író szerint ugyanis az úgynevezett realitás megismerhetetlen, az én pedig egyáltalán nem valami mozdíthatatlan adottság. Őt az érdekli, miként helyezkedik el a világ az elbeszélő tudatában, és a külső folyamatok helyett a lélek benső történéseire irányítja figyelmét, az idő élménye foglalkoztatja, amely rombol, és az emlékezeté, ami megőriz. Raoul Ruiz kamerája azonban, természetéből adódóan, valóságosan létező tárgyakat és személyeket mutat, vagyis alapvetően más létmódba helyezi a dolgokat, mint Proust. A megtalált idő (Le temps retmuvé) című film ezért kudarc, szükségképpen bekövetkezett vereség, ami úgy értendő, hogy a könyvhöz képest az, de mint mozgókép, ha önmagában vesszük, gondosan, szépen kivitelezett munka. Csak éppen az élesvágások, az áttűnések és a vüágítás tónusának változásai olyan képi manipulációk, amelyek nem adják, nem adhatják vissza Proust körmondatainak, szövegfüzéreinek szecessziós hangulatát. Ebből a szempontból hitelesebbnek tűnik a felvevőgép és a fényképezett tárgyak, szereplők párhuzamos mozgatása, valamint a belső montázzsal, vágás nélkül történő tágas, levegős komponálás. Néha az az érzésem támadt, hogy az egész filmet szubjektív, a főszereplő-elbeszélő szemével láttató kamerával kellett volna megoldani, jóllehet a maga nemében az is istenkísértés lett volna. Ám ebben az esetben talán megsejthettünk volna valamit nézőként is a narrátor prousti lebegtetésének sugallatából. A nagy estélyjelenet koreográfiája egyébként kitűnő, a megszólaló zenével együtt valóban áthatja, ahogy talán Anatole France írta, a lenyugvó nap szomorúsága, és az öröm, amelyet a megőrzött emlékek sugároznak: egy galagonyabokor képe, Combray tornya, a teába mártott madeleine íze, s a papír látványa, amelyre betűket ró egy kéz. Nagylnwe Arc az idő rácsozatában (az író szerepében Marcello Mazzarella) Egy öregember emlékirataiból Betűzök A minap meghívtak Nekeresdre. Zaklatott középiskolás éveimből oda is jutott néhány volt osztálytárs. Ők írtak, hogy savanyú lettem, mint a lopott birskörte az első lorettói litániák idején. Meg olyan kemény is. Ha nem felejtettem el még ultizni, s főként, ha emlékszem, hogy a túli is bemondható, menjek a leggazdagabb nyögdíjasok kártyaklubjába. Visszaadják a régi humoromat, s az életkedvemet. Ha megígérem, hogy nem csábítom el a gyönyörű Renátát, Kálmán unokáját, aki vállalná a fuvarozásomat, kocsit is küldenek értem. Az utolsó feltétel nehezemre esett. Ha jól emlékszem, Reni nagyanyjával egy régi október birsillatú estjein sokat csókolóztam. De most férfiasán hallgattam a történelemről. Csak lopva néztem néha a kislányra: nem, az orra nem teljesen olyan... Ám a túli elismertetése szent dolog volt. Mi, Sásdról jött diákok sokat harcoltunk, amikor a többiek azt kiabálták: ilyen szabály nincs! Mondtuk, hogy van, s tuli-ultit mondtunk és számoltunk. De legjobban ez a „leggazdagabb” birizgálta a fantáziámat.- Fogadjunk, nem tudod, ki vagyok?-Nyertél! Van, akit harminc éve láttam, van, akit akkor sem. Valójában két embert tudok azonosítani, de nem mutatom. Ők tudják, ha régtől ismernek, minek vitatkozzam? A presszó sarkában két asztalnál négyen-négyen játszunk. Irigyelt pozíció a Szellemé. Ő kever, oszt és kopog. Bár nem nyer mindig, de sosem veszíthet. S egy kör erejéig ráér beszélni:- Rablót játszunk, mert modem emberek vagyunk. Forintos alapon, piros dupla, ha lenne a kártyában vörös, az háromszoros pénzt érne. Negyvenszáz, húszszáz, túli négy forint, ha csendes kettő. Ulti öt, bet- li, durikmars tíz stb. Kontra, rekont- ra, szubkontra, mórkontra után még be lehet mondani a Fedák Sári micsodáját, de azt még nem tudta kifizetni senki.- Pedig azt írtátok, ti vagytok a leggazdagabb kártyaklub.- így is van. Mert nem herdáljuk el a régi értékeket - mondja Sanyi, és a szék mellől félliteres üveget emel föl. Aranyló, szalmasárga bort tölt a poharakba.- Hallottuk, nagy borszakértő lettél. Ha fölismered, kapsz más hun- garikumot is! Már az átható, jellegzetesen direkttermő illat árulkodott: noha. Noha a keresztrejtvényekben „noa”-nak íratják, de úgy nincs értelme. Jólkezelt, tiszta, tetején fénylő szalaggal díszelgő, noha bor.- ívűkor ittál ilyent utoljára? Bizony nem tudtam megmondani. Kóstoltunk még Otellót, sőt Szagos Izabellát is. Közben zsírosdeszkát ettünk lila hagymával. A ma már tiltott borokból négy-ötlitemyi terem évente. A fügefák között és a gazos lugasban talált barátom néhány agg, termő tőkét. Elpepecsel velük. S a sokra tartott vendéget megkínálja. Mindnek van íze-bűze- nyelete, a zamatának emléke a garatban s a szájpadláson. Illenek a vöröshagymához. Nem tablettás bor.- Valóban gazdagok vagytok - mondom, mert érzem, hogy a kenyéren a zsír mangalicából származik.- Nem tudod a titkunkat! De beavatunk, ha tudsz titkot tartani.- Azért vagyok itt.- Heten voltunk kártyások, mint a gonoszok. Ezért is gúnyoltak bennünket, s mert szóda mellett kártyáztunk. De kitaláltuk, hogy a klubba beveszünk tiszteletbeli tagnak egy nyolcadik személyt. Választásunk a Gyessy Péterre esett. Csupa jót ígért, gondoltuk, megérdemli. Bevettük. Es láss csudát, ahogy most összeszámoljuk a nyolcunk havi jövedelmét, s elosztjuk nyolccal, becsületesen, hogy ugye, átlag- keresetet kapjunk, hát kérlek szépen, félmillió körül van az átlagjövedelmünk. Gondoltad volna? És mi ezt kizárólag a Péternek köszönhetjük.- És ő tudja már, hogy tiszteletbeli tag lett nálatok?- Nem hiszem. Még nem tudtuk megmondani neki. De előbb-utóbb erre jár, most mindenfelé megy. Akkor'föltétlen megköszönjük. Sőt új pénzszerzési tervünk van. Tutti siker. Most majd dől a lé! Alapítunk egy választási tanácsadó káéftét. A pultos már írja az alapszabályt. Egy melót akarunk csak megkapni. Több milliót spórolunk az országnak, s elég, ha csak a felét nekünk adják.- Milyen tanácsot akartok adni?- Titok. Mindenesetre tudjuk, hogyan lehet olcsón megoldani a külföldön lévők szavazását. A vüág sem röhög rajtunk, az ország is jól jár vele, a Péter meg csak szól az Elvirának, hogy megkapjuk a bulit, ha már mi bevettük a kártyaklubba. Ez a korszerű, tudod, ésszel kell pénzt keresni, nem melóval.- Agyrém. Mégis milyen tanácsot akartok adni, hogy valaki Kubában olcsóbban szavazzon?- Ha csak annyit mondok, hogy egy szavazót hazautaztatni olcsóbb, mint négy szavazatszedőt kiugrasztani és vissza? Már három költségét, tiszteletdíját megspóroltuk! De pszt! Még ennél olcsóbb megoldás is van. Csak még titok.- Megvan a piros rebetlim.- Ez az ötödik betűd volt ma! Tönkretetted a negyvenszáz ultimat.- Ja! Manapság ez a nyerő. Ha nem tudnak alulmúlni, mindenki megsütheti az aduját, meg az ászait.- Na, fejezzük be, itt a zsugád - mondja Gábor, és a maga előtti pénzt áttolja Sanyi elé. Látják, hogy nem értem.- Cipőt vett. Nem maradt fillérkéje. En adtam neki ötven aprót, sír-nevet alapon.-?- Ha nyer vele, az is az enyém, ha veszít, az is. Játszani kell, hogy gazdagok maradjunk. Számolom a pénzem. Ötvenhat forintot vesztettem. De mennyit okosodtam? Bükkösdi László Hogy fér meg egymással Brahms V. Magyar tánca, a Monti csárdás, Dinicu Pacsirtája, a francia sanzon, vagy a Tico-Tico? Hát még, ha délszláv kólóval, orosz cigánydallal is kiegészül a lista! Ezt a repertoárt egy harmonikagitár páros, a Pódium Duó játsz- sza, méghozzá nem is akárhogyan, az Orosz Zoltán harmoni- kás és Ursu Gábor gitáros kettős nyert már Párizsban nemzetközi sanzonversenyt, itthon pedig Harmonikás harmóniák
