Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)
2004-05-08 / 125. szám
mmm 2004. MÁJUS S., szombat R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T Ú R A Belénessy Csaba lett a Duna TV alelnöke Belénessy Csabát, a Magyar Televízió (MTV) regionális, kisebbségi és határon túli műsorainak eddigi főszerkesztőjét nevezték ki a Duna Televízió egyik alelnökévé. Feladata a műsorok egyes területeinek felügyelete lesz. Menesztették a Duna Televíziótól Szakoly Sándor műsorokért felelős alelnököt, helyette Pékár István elnök két új alelnököt nevezett ki. Egyikük Belénessy Csaba, az MTV regionális, kisebbségi és határon túli műsorainak eddigi főszerkesztője, aki május 15-től, a másikuk pedig Borsány András, a Duna Televízió stratégiai igazgatója, aki a tegnapi naptól tölti be a tisztséget. A változtatások információnk szerint a szakmai munka színvonalának emelése érdekében történtek. Szakály Sándor történész egyébként 2001 eleje óta volt a Duna Te- , levízió műsorokért felelős alelnöke. Belénessy Csaba érdeklődésünkre elmondta, hogy egy ideje zajlanak azok a beszélgetések, amelyek sejttették, hogy szükség volna munkájára, de csak csütörtökön értesült arról, hogy várható a kinevezése. Az már biztos, hogy a műsorterületért lesz felelős, de az még nem, hogy azon belül mely részekért. Mindenesetre megnyugtató, így Belénessy, hogy széleskörű bizalom alakult ki iránta, amelynek igyekszik megfelelni. Az MTV-ben hét emlékezetes évet töltött el, s örül, hogy továbbra is a közszolgálati médiában tevékenykedik, miként egész pályája során. Arról még nincs információja, hogy az MTV-nél ki lesz majd az utódja, ebbe távozása bejelentése után nincs is beleszólása, de reméli, hogy javaslatát meghallgatják. _____ CS. L. JU BILEUMI FOLKLÓRNAP SZIGETVÁRON. Tizedik alkalommal rendezte meg a környék népművészeinek, művészeti csoportjainak találkozóját a helyi Néptánc Kör és a Weiner Leó Zene és Művészeti Iskola. A látványos programnak a Zrínyi tér és a Vigadó adott otthont, kézművesek, zenészek, tánccsoportok szerepeltek a műsorban, köz- tük a horvátországi Slatináról érkezett vendégek, fotó: laufer László Serena kincse A budapesti Nemzeti Múzeumban a napokban adták át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Édes anyanyelvűnk elnevezésű pályázatának díjait. A díjazottak között baranyai résztvevők is voltak. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Édes anyanyelvűnk címmel 100 millió forintos összdíjazású pályázatot hirdetett meg EU-csatlakozás kapcsán. A hat kategóriában kiírt pályázat díjait a budapesti Nemzeti Múzeumban Hiller István miniszter adta át. Bencs János Serena kincse című ifjúsági regénye a gyermek- irodalom kategóriában megosztott harmadik díjat kapott. Kérdésünkre a szerző elmondta, hogy a sokakat, így őt is mélyen foglalkoztató Seuso kincs a regény „főszereplője”. Korábban is írt már erről, a nemzetközi per főszereplőjeként elhíresült, bűnügyi vonatkozásoktól sem mentes különleges műtárgyi leletegyüttesről tanulmányt. Pályamunkája, a regényesített Seuso-történet a negyedik századi Pannóniában játszódik, amikor a szerző által a mai Nagyharsányba helyezett Serena netrií kisvároson viszik keresztül a kincset. Váratlan fejlemények folytán azonban a villányi hegységben el kell rejteniük a csodás ezüst edényeket. A történet Zsigmond király siklósi fogsága idején folytatódik. - A regényt nem archaizált, hanem mai élő nyelven írtam, viszont hiteles kultúrtörténeti elemek sokaságát használtam fel - mondja Bencs János. - A kötet mielőbbi megjelenése is szerepel a céljaim között, de egyelőre ennek részletei nem dőltek el. A pályázaton a gyermekirodaion) kategóriában a hosszúheté- nyi Fischer Mária, valamint a verskategóriában Méhes Károly, lapunk munkatársa részesült ugyancsak megosztott harmadik díjban. _______ b. k. He ller Ágnes az emlékezésről Emlékezetes beszélgetés zajlott a hét végén Pécsett, a Művészetek Házában Heller Ágnes világhírű filozófus, egyetemi tanár és Weisz János filozófus, a PTE Filozófiai Tanszékének vezetője között. A beszélgetés témája a „zsidó kérdés” és a holocaust volt. Az Európa-szerte váratlanul nagy erővel előtört és olykor szinte kezelhetetlen holocaust-trauma, amely az úgynevezett „zsidó kérdéssel” is társul, nálunk az immár hat évtizedes elfojtás révén erősödött föl, és öltött beteges méreteket. Ez volt az egyik fő motívuma annak a beszélgetésnek, aminek keretében a többnyire amerikai egyetemeken oktató, világhírű magyar professzor asszony, Heller Ágnes filozófus és Weisz János filozófus, a PTE Filozófia Tanszékének vezetője folytatott a hét végén Pécsett, a Művészetek Házában.- Emlékezni: a múltat jelenvalóvá tenni - mondta bevezetőként Heller Ágnes. - Aki nem tud emlékezni, az felelősséget sem képes vállalni. A holocaust emlékezete egész Európát érinti. Van áldozatemlékezés és van dicsőség-emlékezés. Mindkét fajta emlékezés végletei hamisak és meddők. A holocaust kapcsán egyetlen „dicső” tettről sem lehet beszélni. A világtörténelem legnagyobb népirtását, amelynek keretében az emberélet keletkezésének időtartamával megegyező kilenc hónap alatt Lengyelország után Magyarországon pusztult el a legtöbb zsidó. Az 1946-ban hazatértek már újabb pogromoknak váltak a szenvedő alanyaivá a lakásukat, vagyontárgyaikat kisajátítók részéről. A mostani, 60. évfordulót egy hosszú elfojtás előzte meg. A megemlékezéseken mindkét oldal politikusai részéről elhangzott, hogy a holocaustban magyarok öltek meg magyarokat. Auschwitz a legnagyobb magyar temető. A Terror Házában - még elgondolni sem lehet -1 millió 900 ezer gyermek halálával szembesülnek a sírva távozó látogatók. A filozófus a kollektív és az egyéni emlékezet, az önismeret, az önazonosság kérdéseit taglalva a holocausttal kapcsolatos feldolgozatlan egyéni és kollektív bűntudatot nevezte meg a zsidó- ellenesség és a gyűlölet fő okának. Az emlékezés és a felejtés együttesen munkálkodnak mind az egyének, mind a társadalom tudatában. Az autentikus önismeret csak a teljes tudatossággal, a problémák részletekbe menő föltárásával és földolgozásával valósulhat meg. A világszerte hangoztatott „magyar antiszemitizmusról” szólva a filozófus hangsúlyozta: Magyarországon erőteljesen jobboldali, még inkább szélsőjobboldali jelenség az antiszemitizmus. Baloldali antiszemitizmus nincs. Mi lehet a folytatás? Annak a tudatosítása, ami történt. BEBESSI K. Futnak a képek Útvesztő A szenvedélyek labirintusa (La- berinto de pasiones) című spanyol filmben az Eusebio nevű szereplőre annyira vigyáz a kedvese, oly mértékben óvja őt a rá leselkedő veszedelmektől, hogy ennek következtében mindenféle baj éri, az egyik jelenetben például lezuhan egy lépcsőn, és kificamítja a bokáját, a film végéig sántikálnia kell. Úgy vélem, ez a lépcsős felvétel jelképes természetű, szemléletesen kifejezésre juttatja, hogy a mű rendezője, Pedro Almodóvar szintén lezuhant valahová, de ő egy képzeletbeli, mégis létező grádicson bukott el, amelyet az ízlés lépcsőfokai alkotnak, s bizony eléggé mélyre pottyant. Stilisztikai szempontból bicegve forgatta ezt a filmet, amely még 1982-ben készült (ha jól tudom, ez volt Almodóvar második alkotása, de hozzánk csak most jutott el, ezt csak a kronológiai rend kedvéért említem, a késedelem nem okozott különösebb veszteséget számunkra), a produkció sűrítetten tartalmazza mindazokat a hibákat, amelyek a későbbi munkákat is jellemzik. (A Beszélj hozzá! különleges helyet foglal el az életműben: többé-kevésbé mentes az Almodóvar-opuszok morális és esztétikai problémáitól.) Jellemző a rendező ízlésének megbízhatatlanságára, hogy a most bemutatott korai film egyik jelenetéhez Bartók- művet használ kísérőzenének, s egy későbbi nyilatkozatában azt állította, hogy ez nagyon szemléletesen kifejezi a film egyik témáját képező nimfo- mánia lelki habitusát, és szerinte igen hasonlít Bemard Herrmann zenéjéhez, amelyeket Hitchcock-művekben hallani. Arra kell gondolnom, hogy aki Bartók kompozícióját ily módon tematizálja, és ennyire nem képes különbséget tenni két nagyon is eltérő minőségű muzsika között, az nem lehet hiteles ember a képek területén sem. Amit igazol például, hogy vígjátéknak tekintett munkájában egyéb humoros ötlete nincs annál, miszerint egy hölgy hashajtót vesz be, ám megakadályozzák abban, hogy felkeressen egy számára múlhatatlanul szükséges helyiséget, így rosszulléte szélsőséges fizikai megnyilvánulásának lehetünk tanúi, ami inkább kínos, semmint komikus. Nem a film tematikáját hibáztatom, ezek a súlyos érzelmi zavarokkal és identitásbeli konfliktusokkal küzdő szereplők akár még szánalmat is érdemelhetnének. Az a baj, hogy az ábrázolás formai szempontból elhibázott. A főszereplők teljesen érdektelenek, akik egy zavarosan, szószátyár módon előadott és felettébb unalmasan szőtt cselekményben téblábol- nak. A mellékszereplőkben talán több fantázia lenne, ha a rendező figyelme nem lenne ennyire szétszórt. A formai gondok hátterében szemléletbeli problémák rejlenek. Almodóvar úgy véli, hogy a lelki defektusok pszichoanalitikus magyarázata szamárság, ami személyes vélekedésként természetesen méltányolható, miközben, persze, vitatható is ez sarkos elutasítás, ám a mély- lélektan parodizálása során a komplexusaiknak kiszolgáltatott figurákat bábuszerűvé torzítja, s ezáltal megfosztja őket a szabadság lehetőségétől. A hősnő gyermekkori traumájának emlékképeken történő megidézése pedig legfeljebb arról tanúskodik, hogy Almodó- varnak fogalma sincs se a freudisták, se ellenfeleik nézeteiről. Ilyen szintű felkészültséggel bajos pszichologizálni. Ennek ellenére a film parodisz- tikus olvasata tűnik a leginkább eredményesnek, habár ez az eredmény is meglehetősen szerény. Ebből a szempontból a pszichológusnő alakja kerülhetne előtérbe, sajnos, a rendező felületessége nem teszi lehetővé, hogy a figura kellő árnyalást kapjon. A szenvedélyek labirintusa című filmnek egyébként már a címe is megtévesztő. Ebben a történetben szó sincs valódi szenvedélyekről, legfeljebb azok különféle pótszereiről. A másik szó viszont igaz. Ez valóban labirintus: útvesztő. Nagy Imre A film hősnőjét alakító Cecilia Roth „normál” és pszichoanalitikus jelmezben EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL FEJ-(b)eN SZÁM-íT CSONKA Korunk szellemi népbetegsége a dezinformáció. A felületes féligazságok mellett, a szellemi restségből és szolgalelkűségből születő áligazságok bombázzák a gyanútlan olvasót. Ez nem csak a politikai közéletre, sokszor a társadalomtudományokra is igaz. A téveszméket is „szaktekintélyek” hitelesítik. Ezért a laikus halandó azt tartja szamárságnak, amiről ritkábban hall. Az őskorkutatás néhány minket is érintő eredményét rendre elhallgatták hivatalos tudósaink. Nem vitatkoztak, legföljebb kiforgattak és gúnyolódtak. Például, nem köztudott, amit Gordon Childe bizonyított, hogy már az újkőkorban, á Visztulától az Égéi tengerig egységes kultúra és nyelv jellemezte Közép-Euró- pát. írásuk korábbi, mint a föníciaiaké. E kultúra jelenik meg az etruszkokkal Itáliában. Hérodotosz pelazgoknak nevezte őket, s szerinte e nép szerepet játszott az ógörög törzsek kialakulásában is. Ám a mai indoeurópai történetírás elsiklik a pelazgok létezése fölött. Azok a sumerológusok, akik nem kisajátítani, hanem megfejteni akarták a mezopotámiai ékírások rejtélyét, rájöttek, hogy azok egy ragozó ősnyelven íródtak. Tolsztow Aral-tó környéki ásatásai bizonyították, hogy a folyóközi magas kultúra népe, a turáni Alföldről települt be. Nyelvük ezért is rokon az ugyancsak innen kiáradó szkíta népekével. A nem csak indoeurópai nyelven beszélő kutatók ma már azt állítják, hogy a pelazg, sumémak mondott és szkíta nyelv közeli rokonságban állt egymással. Ezt nevezzük ragozó ősnyelvnek. „Persze, a világon mindenki magyarul beszélt!” - szoktak idét- lenkedni, akik nem veszik a fáradságot a tájékozódásra. Nem. Ám az bizonyos, hogy leghívebben a magyar nyelv őrizte meg ennek a hajdani ősnyelvnek a sajátosságait. S ezért a magyar nyelv törvényeinek és a magyar rovásírás törvényeinek ismeretében, könnyebb hangzósítani és elolvasni az ékírásokat, s néhány hieroglifát. Mert Óegyiptom nyelve, sem időben, sem térben, sosem volt egységes. Ez ma már tudományos közhely. Egyes kutatók szerint a legősibb egyiptomi nyelv is ragozó volt, de az bizonyos, hogy a középbirodalom idejéből, beleértve a hykszosz korszakot is, igen sok ilyen írott anyag maradt ránk. A szakkarai Unisz-piramis belső termének falára, az V. dinasztia utolsó uralkodója Kr. e. 2350 táján, sokkal korábbi időkből átmentett szövegeket vésetett, szintén ragozó nyelven. E szövegek tartalmazzák többek között a híres „Ozírisz-számokat” is, amelyek alapján a nappálya állatövi csillagképeinek precessziós ciklusidejét lehet megadni, ami 25 920 év! Ez a véset, az abszolút időszámítás, azaz a naptár első írott emlékének számít. Az Uniszi-piramis feliratainak születése után érdekes változás megy végbe Egyiptom írásában. Az eredeti 80-100 alapjel fogyni kezd, a jelek jelentésmódosulása hangtani jellegű. Távolodnak a képi-fogalmi elemek használatától, és a tárgyak fogalmi hangalakját kezdték szótagértékűnek használni. Végtelen szótagkombiná- ciók helyett hangtani letisztulás kezdődik, amelynek majdnem betűírás az utolsó fázisa. A tudományos összesítésekben mindig megadják a hieroglif jelek óbirodalmi hangértékei mellett a közép- és újbirodalmi változatát is. Ez azonban még nem jelent fordítást, csak átírást. Aminek a hátulütője, hogy a jeleket egy közvetítő nyelv, pl. angol, héber, görög hangtana alapján hangzósítják. GÚLÁT Ha ez a magyar nyelv sajátosságai alapján történik, meglepően értelmes szövegeket kapunk. A Moszkvai Szépművészeti Múzeum őrzi az 1893-ban előbukkant, s nagy feltűnést keltett Moszkvai Matematikai Papiruszt. .Eredeti hossza öt és fél méter lehetett, ma 11 részben látható, merev táblákra kasírozva. A táblákon belül oszlopokra tagolt és számozott. Átlagos szélessége 8 cm. A papirusznak csak egyik felén olvasható egyazon kéz által írt, vízszintes sorvezetésű, jobbról balra haladó hieratikus írás, ami a hieroglif jelek kurzív formájának felel meg. A könnyebb kutatás kedvéért e „kurzív” jeleket, már 1930- ban, az eredeti hieroglif-re visszafordította W. W. Stuve német tudós. A megfejtéseknél általában az ő átírását használják ma is. A Papiruszon egyébként 25 matematikai feladvány olvasható. Közülük a leghíresebb a 14. A csonka gúla - piramis - térfogatának kiszámolásával foglalkozik. Számunkra a legérdekesebb, a hangzásértelmező jelek magyar fordítása. „Világunk arcai... a dolgokról másképpen: A magyar történelem fehér foltjai" - annak az egyre népszerűbb sorozatnak a tóssé hosszadalmas címe, melynek következő előadásán, hétfőn, május 10-én a pécsi Dominikánus Házban Ruzsinszky László, a Papirusz 14. feladatának levezetését a lehetséges magyar nyelvű fordítás szerint bemutatja. Nem azért, mert magyarul írták a feladatot, hanem mert a magyar annak az ősi ragozó nyelvnek az utódja, amelyen írták. Az előadás kétszeresen érdekes lehet azoknak, akik eddig is ki tudták számítani a csonka gúla térfogatát, de számos nyelvi, nyelvtörténeti, történelmi érdekességgel szolgálhat nekünk is, akik az előadás után sem tudjuk majd kiszámolni sem a csonka gúlát, sem a nap precessziós ciklusidejét. Bükkösdi László
