Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
2004-04-30 / 118. szám
npanap o De o\r\\öabana Mintha azt mondtad volna: lámpa A nászajándékba kapott, nálad kétszer magasabb faszobrokat sem kíméled, ha tudnának, biztos sírnának, úgy dobálod őket. Szerinted már nagyfiú vagy, így a számítógépet is kezelésbe vetted, Többször sikerült kiharcolnod, hogy a billentyűzet közelébe engedjelek. A gép lefagyasztá- sához kiválóan értesz, módszered egyszerű: teljes erővel püfölni kell a gombokat. A virágok is éltek már meg szebb napokat, azt hiszem. Mivel a plafonig érő növényt hiába cibálgattad, nem adta meg magát, gondoltad, kisebb falattal próbálkozol. Nem kevés sikerrel, szerint a napi kétszeri anyatej fedezi egész napos folyadékszükségleted, és ha szomjas lennél, úgyis üvöltenél. Apa ezt persze másként látja, szerinte van eszed, és ha sörrel, vagy borral kínálnálak, biztos nem tolnád el a poharat. Az első sebesülés Kilenc hónapos korodra sikerült összeszedned az első sebesülésed. Kbéd után szokás szerint úgy néztél ki, mint egy kismalac, még a fejed búbján is látni lehetett, mit ettél. Bevittelek a fürdőszobába, hogy megmossam maszatos kezeidet és az arcod. A csordogáló víz annyira lenyűgözött, hogy kézmosás közben egy kicsit elhagytad magad, buksid hangosan koppant a csapon. Először azt hittem nem is fájt, néhány másodpercig meg se mukkantál. Ez az idő pont arra volt elég, hogy felfogd, mi történt. Elkezdtél üvölteni, egészen belevörösödtél a keserves sírásba. Hosszú percek kellettek, mire meg tudtalak vigasztalni. Mire abbahagytad a panaszkodást, a fejecskéden is jókora lila folt nőtt, a nyoma még ma is látszik. Naplót írok a fiamnak, a fiamról, így életének azt a csöppet sem unalmas részét is megismerheti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel mi is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi életének első kilenc hónapja ma már egy örömökkel teli, felejthetetlen pillanat. Vége az elmúlt kilenc hónap viszonylagos nyugalmának, az utóbbi hetekben alig ismerek rád. Egy igazi kis sajtkukac lettél. Ugrándozol az ölemben, az etetőszékben összevissza forgolódsz, ha nem lennék résen, a pelenkázó asztalról is legurulnál. A délelőtti alvásról is egyik napról a másikra leszoktál, már csak délután szundítasz egy nagyot, aztán estig megint nincs megállás. NyugiDomi helyett TurbóDomi lettél, A kúszás továbbra is a fő attrakciód maradt, a kivitelezés viszont egyre tökéletesebb. Napról napra ügyesebben és gyorsabban haladsz előre, néha úgy kell megkeresni, melyik sarokban landoltál. A nagy igyekezetben feneked néha annyira megemeled, hogy majdnem orra buksz. Nem csodálkoznék, ha bukfencezni előbb tanulnál meg, mint mászni. Már az sem jelent különösebb problémát, hogy a szoba közepétől a pillanat tört része alatt a tv-állványhoz érj. Kicsit megbütykölöd az I erősítőt, és ha meguntad, a videokazetták borítóját olvasgatod. Apa közben hiába sápadozík, nem hatódsz meg, Már megrendeltük viszont az állványra az üvegajtót, aminek biztos nem kedvenc cserepem persze darabokra tört. Nem szóltam semmit, gondoltam jobb a békesség, Mert nagyon félelmetes tudsz ám lenni, ha valami nem úgy történik, ahogy te akarod. Esténként a fogkeféért például kemény harcokat vívunk, Békésen tűröd, hogy négy fogadat fürdés után alaposan megsikáljam, utána viszont kezedbe veszed a kefe sorsát, és ha el akarom venni - mert aludni ugye mégse lehet fogkefével a szánkban -, elvörösödsz és teli torokkal üvölteni kezdesz, Mondtam is, ha nem hagyod abba, a szomszédok is áljönnek megnézni, mi történt. Ez persze nem hat meg, gondolom azért, mert nem is hallod mit mondok, annyira ordítasz. Azt hiszem, az egyetlen olyan szórakozásod, amivel nem teszel kárt semmiben, az a bújócs- kázás. Ha úgy látod, hogy a szőnyegen való ücsörgés nekünk nem elég izgalmas, gondoskodsz látszólag unatkozó - pedig csak a nap vége felé egy kicsit pihengető - szüleid szórakoztatásáról. Arcod elé teszed valamelyik játékod, és becsukod a szemed, meggyőződésed, hogy így nem látunk. Visítasz egy nagyot, ez azt jelenti, keressünk meg. Ha kétségbeesve elkezdjük kiabálni, hogy „Domika hol vagy?", feladod ma gad, kinyitod a szemed és jókat nevetsz buta őseiden. A papa szerint sokat fogytál az utóbbi időben, pedig csak jó hosszúra nyúltál, A kis pufók arcod már a múlté, a tokád se takarja már el a nyakad, igazi nagyfiús lett a fizimiskád. A papának azért se lehet igaza, mert az étvágyaddal szerencsére továbbra sincs gond, mindent megeszel, amit eléd tesznek, Sőt, a sütőtököt és sárgarépát annyira szereted, hogy az orrod is egészen besárgult tőle. A védőnéni azt mondja, a sok karotintól lettél olyan, mint egy bohóc. Az ivással viszont vannak gondok, egész nap egy korty se megy le a torkodon. Mivel cumid sose volt, cumisüvegből nem is tudsz inni, de a poharat is ellököd magadtól. Pedig egy béka alakút is vettünk, hátha abból jobban esik a víz, a tea, vagy a gyümölcslé, Szóval mindent kipróbáltunk, de hajthatatlan vagy, Az okosabbak Továbbra is szeretsz belekotyogni a felnőttek dolgába, sokat hallgatózol, így szókincsed egyre bővül. Egyszer például a fürdőszobában, amikor azt kérdeztem, hol a lámpa, felnéztél a plafonra, és meggyőződésem, hogy azt mondtad, lámpa. Még apának se mertem elújságolni, gondoltam biztos azt hiszi, hallucinálok. Viszont másnap neki is előadtad a tudományod, Azóta persze hiába viszünk be naponta többször is a fürdőbe lámpát nézegetni, meg se mukkansz. Lehet, hogy apa is hallucinál? ___________ Wald Kata
