Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-30 / 118. szám

10. OLDAL EURÓPAI U N O 2004. Április 30., Péntek A kisebbség humántőke-erőforrás- Elnök úr jóval azelőtt kezdett foglal­kozni az európai jogrenddel, hogy ha­zánk csatlakozása szóba került volna. Gondolt-e akkor arra, hogy egyszer Ma­gyarország is belép, s milyen időpont­ban számított erre?- Hálás vagyok a sorsomnak, hogy fiatal egyetemistaként, egyetemi okta­tóim régi időkből megmaradt európai kapcsolatai révén Strasbourgban tanul­hattam, és a karzatról olyan politikuso­kat hallgattam, mint Konrad Adenauer vagy Robert Schuman. Akkor szeret­tem bele az „európai egység” gondola­tába, akkor kezdtem komolyan foglal­kozni az európai jogrenddel. Kétféle érzés viaskodott az emberben akkori­ban. Egyrészt Európához tartozásunk soha nem volt kérdéses, akkor sem, amikor a diktatúra más utat igyekezett kijelölni az ország számára. Ez a bizo­nyosság erőt adott, hiszen elég volt, ha csak arra gondoltunk, Európa mi min­dennel gazdagodott általunk. Nemzeti kultúránk, tudományunk és felsőokta­tásunk mindig hatással volt Európára. Ma már tizenkét magyar Nobel-díjast tart számon a művelt világ, s a minden­napjainkat is meghatározó találmá­nyok kötődnek magyar tudósok nevé­hez: a golyóstoll, a számítógép, a ho­logram, az izzó, a C-vitamin, és még hosszasan sorolhatnám az életünkben nélkülözhetetlenné vált találmányokat. Az elmúlt évszázadok során művé­szeink, tudósaink, feltalálóink sokasá­ga ajándékozta tudását, tehetségét Európának és a világnak. És ez kitöröl­hetetlenül részévé vált az európai kul­túrának. Az ország politikai jövőjét te­kintve viszont kevésbé lehettünk opti­misták, túl azon, hogy a remény termé­szetesen bennünk élt. De voltak na­gyon depressziós időszakok, Csehszlo­vákia 68-as megszállása például, vagy tizenkét évvel később a lengyelországi katonai puccs, amikor a diktatúra igye­kezett erőt mutatni. Igaz, nem sokkal később, a nyolcvanas évek felénél már érezni lehetett a pártállam erodálódá­sát, de kevéssé volt hihető, hogy né­hány év alatt kártyavárként omlik ösz- sze a rendszer, évszámot mondani te­hát jóslásnak tűnt volna.- EU-tagként Magyarország milyen megreformált szövetségben kívánja az érdekeit védelmezni?- Olyan új, intézményiig is korsze­rűsített, hatékony és működőképes Unióban vagyunk érdekeltek, amely biztosítja a szuverén tagállamok egyenjogúságát, fokozatosan megerő­síti a közösségi módszert, és lehetővé teszi az Unió hatékony nemzetközi fel­lépését. Nem kevésbé fontos cél, hogy az emberi és nemzeti kisebbségi jogok kielégítő módon jussanak kifejezésre az új alkotmányban. A Konvent egye­dülálló kísérlet volt az intézményi re­formok és az EU új, egységes jogi alap­jának előkészítésére, és ez a munka komoly eredményeket hozott. Az integráció továbblépése ma már nem annyira a gazdasági fejlettség kér­dése, inkább az integráció mélyítése iránti politikai-társadalmi elkötelezett­ség és igény függvénye, ami mind a magyarországi társadalomban, mind a politikai elitben erősebb lehet, mint a jelenlegi tagállamok némelyikében. Fontos magyar érdek, hogy a jövő­ben se legyen az érdekegyeztetés eseti erőpróbák színtere, hanem tovább erősödjön a döntésho­zatali eljárásrend demokrati­kus, jogi és intézményi be­ágyazottsága. Ezért a legiti­mitás és hatékonyság meg­erősítéséről, az eszközrend­szer és a döntéshozatali eljá­rásrend egyszerűsítésének szükségességéről, a szub­szidiaritás szerepéről a fel­adatok és hatáskörök meg­osztásában, valamint egy me­rev hatásköri katalógus eluta­sításáról megfogalmazottak összhangban állnak a magyar elképzelésekkel.- Elterjedt vélemény, hogy az uniós tagsággal sérül Magyarország önállósá­ga. Elnök úr osztja ezt az aggodalmat?- Sokrétű értelmezést igényel ez a probléma. Az ország alapvetően meg­őrzi függetlenségét, önálló állam ma­rad ugyanúgy, ahogy az unió jelenlegi tagországai sem veszítették el önálló­ságukat. Szuverenitása bizonyos ele­meiről azonban egy-egy ország önként lemondhat a nagyobb biztonság vagy a gazdasági, társadalmi fejlődés érdeké­ben. De nem is a lemondás a megfelelő kifejezés, hanem az egyes jogkörök kö­zös gyakorlása a társakkal. Azoknak a „Biztos vagyok abban, hogy az Unió tagországainak száma még nagyobb lesz, s bízom abban, hogy a határainkon túl élő magyarok addigra már mind az Európai Unió polgárai lesznek. ” döntéseknek egy része ugyanis, ame­lyek eddig kizárólag a magyar jogható­ság, a törvényhozás alá tartoztak, átke­rülnek az Unió jogalkotási folyamatá­ba. Nem arról van tehát szó, hogy le­mondunk a szuverenitásról, hanem ar­ról, hogy bizonyos kérdésekben közö­sen döntünk az Európai Unió különbö­ző fórumain. Fontos momentuma az európai mechanizmusnak, hogy az egységes Európa egészére kiterjedő gazdasági folyamatok főbb ügyeiben tényleg egységes jog érvényesüljön. Majdani képviselőink felelőssége és feladata lesz nagyon komolyan felké­szülni e kérdések közös szabályozásá­ra az Európai Parlamentben, az Európai Tanács fórumain. Nekik kell majd a magyar ér­dekeket is képviselve komoly döntéseket hozni. Ez lesz a szuverenitás gyakorlásának egyik igen fontos módja.- Az uniós tagság katalizá­tora lehet a kisebbségi és az et­nikai problémák megoldásá­nak (bár ez nem mondható el az EU valamennyi tagorszá­gáról). Mire számíthatunk e téren?- A regionális feszültségek egyik alapvető oka az etnikai konfliktusokban rejlik. Abban, hogy a kisebbségek jogait nem biztosítják kel­lő mértékben. Ez egy olyan probléma, amely bennünket különösen érzéke­nyen érint, és ebből a szempontból is különösen nagy várakozással tekin­tünk az uniós tagságra. A magyar köz- gondolkodást köztudottan a kulturális nemzet koncepciója uralja. E felfogás szerint a magyar nemzetet a Magyaror­szág határain belül és kívül élő magya­rul beszélők közössége alkotja. E kö­zösség érdekeinek megóvását a magyar Alkotmány is előírja. Európa eljutott a történelmi fejlődésnek arra a pontjára, amikor a kisebbségeket pozitív megkü­lönböztetésben részesíti. A kisebbségi kultúra nagy humántőke-erőforrást je­lent mind az államközi, mind a kistér­ségi együttműködés, mind pedig az európai integrációs folyamat számára. Magyarország a kisebbségeket nem a régió megosztása eszközének, hanem az európai integráció segítőinek tekin­ti. Ezért is külön öröm számunkra, hogy az Unió készülő új Alkotmányába egy fontos passzus, a kisebbségek vé­delméről szóló magyar kezdeménye­zést a Konvent végül is elfogadta. Erre büszkék is lehetünk!- Ön szerint hány év alatt lesz képes Magyarország gazdasága arra, hogy el­érje a fejlett európai országok gazdasá­gi színvonalát?- Magyarország számára alapvető fontosságú, hogy az ország olyan hosz- szú távon fenntartható gazdasági növe­kedési pályára álljon, amely mentén a GDP bővülésének üteme tartósan meg­haladja az európai átlagot. Ez teheti le­hetővé, hogy a magyar gazdaság fejlett­ségi szintje fokozatosan közelítse, majd elérje az uniós tagállamok átla­gát. Ehhez az uniós csatlakozás nélkül valószínűleg még évtizedekre lenne szükség, a csatlakozás ezt az időt vára­kozásaink szerint lerövidíti, a mai isko­lás gyermekek felnőttkorukban várha­tóan élvezik majd ennek előnyét. Az Európai Unióhoz történő csatla­kozást, és ennek részeként az egységes belső piacba történő integrálódást a már több mint tízéves gazdasági átme­net záróaktusának tekinthetjük. A bel­ső piac diktálta feltételekhez történő si­keres alkalmazkodás ugyancsak elen­gedhetetlen ahhoz, hogy Magyaror­szág elérje a fejlett európai országok gazdasági színvonalát.- Elnök úr szerint hogyan néz ki tíz év múlva az az Európai Unió, amely­nek Magyarország most tagja lesz?- Ahogy az első kérdésével kapcso­latban is azt mondtam, hogy nehéz lett volna jósolni, most ezt tudom ismétel­ni. Biztos vagyok abban, hogy az Unió tagországainak száma még nagyobb lesz, s bízom abban, hogy a határain­kon túl élő magyarok addigra már mind az Európai Unió polgárai lesznek. De hagyjunk valamit a felnövekvő generációknak is. Hiszen az ő felada­tuk lesz beteljesíteni az alapító atyák álmát: tartóssá tenni azt a szövetséget, amelyet polgárai és népei egyénileg és kollektiven saját maguk vállaltak, s amelyben biztonságban és gazdagság­ban élhetnek. Szeretünk álmodozni arról, hogy milyen színt és értelmet adhat az em­bernek és a nemzetek életének az Európában való együttélés művészeté­nek megtanulása, és hogy eredményei - a béke, a civilizáció és az aktív szoli­daritás - a legpozitívabb hatást teszik az egész világon. Az ő dolguk, hogy ez ne álom, hanem valóság legyen. CSAK ELEMER Négy alapszabadság Az Európai Gazdasági Közösség alapvető célként határozta meg a tagállamok közös piacának megalakítását. Az EU területén ezért az áruk, a szolgáltatások, illetve a tőke és a személyek szabadon, korlátozások nélkül áramolhatnak. A négy alapszabadság biztosításához átfogó jogi keret megteremtésére volt szükség. 1. AZ ÁRUK SZABAD MOZGÁSA Az EU egyetlen gazdasági tér­ség, amely hasonlóan működik egy-egy nemzeti piachoz. A ter­mékek szabad kereskedelmét vámunió felállítása, és a tagál­lamok közötti mennyiségi kor­látozások eltörlése garantálja. 2. A SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSA A Római Szerződés - biztonsági okokból - még nem tette lehe­tővé a szabad mozgás általános jogát. Kezdetben ez csak a gaz­daságilag aktív személyekre és családtagjaikra vonatkozott. A Maastrichti Szerződés azonban - elvben - alapjoggá tette a mozgásszabadságot az Unió minden polgárára vonatkozóan. Továbbra is fennmaradtak azonban eltérő szabályozások aszerint, hogy az érintettek vé- geznek-e kereső tevékenységet, és ha igen, milyen formában. (A májusban csatlakozókat ille­tően - Máltát és Ciprust leszá­mítva - átmeneti korlátozáso­kat léptettek életbe.) 3. A SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD NYÚJTÁSA A közösségi jog szolgáltatá­son azt a díjazás ellenében végzett tevékenységet érti, amely nem esik az áruk, a sze­mélyek és a tőke szabad moz­gására vonatkozó előírások alá. Ezek ipari, kereskedelmi és kézműves jellegű tevékeny­ségek, valamint szellemi sza­badfoglalkozások. 4. A TŐKE SZABAD MOZGÁSA Sokáig a tőke szabad mozgásá­nak olyan területeit szabályozta a közösségi jog, mint az ellen­értékek (pl. munkabérek) hatá­rokon átnyúló átutalása. Az egységes piac igénye azonban kikényszerítette a korlátozások felszámolását. így most már semmi sem gátolja a beruhá­zást a másik tagállamban, és az ott megtermelt profitot, meg­szerzett jövedelmet haza lehet vinni. Útra kel a kontinens Magyarországon most azok is lehetőséget kapnak a kalandozáshoz, akiknek nincs is útlevelük. (A tá­volabbi uniós országokba azonban egyelőre taná­csos magunkkal vinni az útlevelet.) Nem árt utasbiztosítást kötni, hiszen ha baleset történik, legfeljebb sürgősségi ellátásra számítha­tunk. Az Allianz Hungária Biztosító szóvivője megerősítette: az egészségügyi szolgáltatásért csak akkor nem kell fizetnünk, ha kiváltjuk az. E-lll jelű nyomtatványt. Sipos József szerint azonban erre főként azoknak lesz szükségük, akik hosszabb időt töltenek el valamelyik EU-tagor- szágban. Az utasbiztosítás kiterjed a poggyászra, lopáskárra is, s nem ártana példát venni Nyugat- Európáról. Míg nálunk a kiutazóknak csupán egy­ötöde köt ilyen biztosítást, Németországban vagy Angliában ez az arány 80 százalék fölötti. A biztosítási szakember szerint a csatlakozással nem nőnek a díjtételek, viszont az ügyfelek kiszol­gálásnak színvonala emelkedik, a vagyonosodással pedig nőnek a fedezeti igények. Az uniós tagság magasabb követelményeket támaszt a panaszügyek kezelésében is. A magyarországi biztosítók az uniós országokban hamarosan képviseletet nyitnak a baj- bajutottak segítése érdekében.__________toronyi A vásárlók érdekében Öt élelmiszert árusító boltos közül négy már felké­szült az uniós elvárásoknak megfelelő úgynevezett HACCP-rendszerre. Hétfőtől ellenőrzik a szakem­berek az üzleteket, de egyelőre csak figyelmeztetik a hiányosságokra a tulajdonoskat. Magyarországon 2002 óta ismeretes, ám - a be­vezetésre adott türelmi idő lejártával - csak szom­battól kötelező az az élelmiszer-biztonsági rend­szer, amelyet HACCP-nek neveznek. A mozaikszó magyar fordítása: Veszélyelemzés Kritikus Szabá­lyozási Pontok - tájékoztatott Kathi Attila, a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelőség tájékoztatási fő­osztályának vezetője. A szakember elmondta: en­nek a rendszernek az a lényege, hogy az élelmi­szer-vásárlók érdekében figyelemmel kísérik az áru útját a gyártástól a szállításon át addig, amíg a vevő kosarából kikerül a termék. A jogszabály megtartását az ÁNTSZ, az Élelmiszer-biztonsági Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség mun­katársai ellenőrzik. Hétfőtől mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy működik-e a rendszer. Ha vannak hiányosságok, türelmi időt adnak a pótlásra. Egyéb változással kapcsolatban Kathi Attila el­mondta, hogy a szavatossági idő két évre nőtt az uniós jogharmonizáció következtében. barta

Next

/
Oldalképek
Tartalom