Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-25 / 113. szám

HIRE IC 2004. április 25., vasárnap Művészbejáró 13 Érdi Tamás Amerikában Koltai Lajos: megrendült a bizalmam- A produkció fejre állt, lenullázódott és fizetésképtelen - mondta indulatos hangon Koltai Lajos egyik rádiónyilat­kozatában. A Sorstalanság című film rendezője hozzáfűzte, megrendült a bi­zalma az eddigi producer, Barbalics Péter munkájában, ezért már most sem ő, hanem ideiglenesen a Magyar Moz­gókép Alapítvány tartja kézben a pro­dukciót. A film gyakorlati levezénylésé­re ugyanis a Kanadában élő üzletem­bert, Hámori Tibort kérték fel. A kitűnő producer nevéhez olyan munkák fűződ­nek, mint a Napfény íze és a Max című film. Koltai alig várja, hogy végre csak a rendezéssel foglal­kozhasson, a forgatás ugyanis 25 nap munka után február 8. óta áll, vészesen közeledik a decemberi bemutató ideje, s vészesen kamaszodik a Köves Gyurit alakító főszereplő... Koltai reményei szerint április 26-tól újra dolgozhatnak, hi­szen még 37 forgatási nap várja Foton, Dunaújvárosban, Piliscsabán, budapesti helyszíneken, s Lipcse mellett. Kern András és a díjesö „Mi az, meg fogok halni?!...” - jegyezte meg Kern András, amikor a József Attila Színházban a Spencer című előadás után átadták neki az idei Déri János-díjat. A hasonló csodák kozás nem ritka, amikor valaki zsinórban kapja az elismeré­seket. Kern András néhány nappal a színházi est előtt vehet­te át az Osztrák Művelődési Szövetség díját. A Déri János-dí­jat elsősorban a jó ötletekért, a sok műfajban tehetségesen tevékenykedő személyiségeknek ítélik oda. így Kém már azt is megjegyezheti, hogy mindezek mellett még művelt is... Menzel: csehül vagy némán Jiri Menzel, a ragyogó cseh színész és filmrendező nyugod­tan énekelhetné Figaro áriáját a több helyen lévőségről. A lassan már magyarnak számító művész épphogy befejezte Koltai Róberttel Szatmárnémetiben a Világszám - Dodó és Naftalin forgatását, szerdán máris fordulhatott vissza Ma­gyarországra. Hírét vette ugyanis, hogy az Új Színházban le­betegedett Hirtling István. A Még egyszer hátulról című új darab pedig az ő gyereke, hiszen most rendezte. Menzel még egy prágai előadását is lemondta, hogy beugorjon Hirtling helyére. Végül a színház vezetői és Menzel közösen úgy döntöttek, hogy csehül mondja a színpadon a szövegét, s azt szinkronizálják. Szavazás a Halhatatlanok Társulatára Ismét új tagokat választanak a Halhatatlanok Társulatába. A közönség ezúttal is négy kategóriában, színésznők, színé­szek, operaénekesek és táncművészek közül két-két mű­vészre adhatja le szavazatát május 15-ig. A jelölteket állító testület döntése szerint a színészek közül az idén Básti Juli, Béres Ilona, Moór Marianna, Udvaros Dorottya, Bálint And­rás, Bárdy György, Bodrogi Gyula és Lukács Sándor neve került fel a szavazólapra. Az operaénekesek sorából Komlóssy Erzsébetre, Miller Lajosra, Sass Sylviára és Só­lyom Nagy Sándorra voksolhatnak a rajongók. A táncművé­szek közül Dózsa Imre, Keveházi Gábor, Kun Zsuzsa és Pongor Ildikó került a jelöltek közé. Bács, a Forma-1-es transzvesztita Bács Ferenc átváltozó művész a javából, de ilyet még ö sem pipált! A Bál a Savoyban operettben estéről estére több bőrt húznak le róla. Feltűnik, mint Archibald, Pomerol, Albert, szolgáló, divattervező, főpincér, konfe­ranszié - a négy bőr alatt egy transzvesztitát alakít. A szín­falak mögött három öltöztető várja tucatnyi váltását segítve. Mondja, olyanok már, mint a Forma-1-es versenyek ör- döngös gumicserélő csapatai. Sportot űznek a gyorsaság­ból. Előadásról előadásra javul a rekord: már egy percen belül végeznek a művész átalakításával, aki annyiban gyor­sít, hogy miközben öltöztetik, már magát rúzsozza. Benkóékra már rég nem esznek-isznak Maratoni vállalkozásba kezdett két éve a Benkó Dixieland Band: öt koncerten keresztül bemutatják a jazz nagy kor­szakait. A Jazz születésétől napjainkig című sorozattal most értek a harmadik stációhoz, az 1928-1939-et fel­ölelő korszakhoz, a swing világához. A koncertet tucat sztárvendéggel, Joe Murányitól, Louis Armstrong klariné­tosától Pege Aladárig kiegészülve május 8-án rendezik a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban. Erre mondta egykor az együttes­vezető Benkó Sándor, hogy „van jazz, amire eszünk, iszunk, s van egy olyan, amit Benny Goodman alakított ki, olyan, amilyenre inkább odafigyelünk... így mint követők kerültünk mindin­kább kongresszusi központokba, s a szent színházba..." Mivel ehhez is tart­ják magukat, nevet­ve élik meg a jazz­történeti sorozat 2007-es zárókon­certjét, ami egyben a ze­nekar fennálló- riz­sának 50-ik, ju­bileumi kon­certje lesz. Becht Erika és a tanárnő, Kol­lár Zsuzsa azon tűnődtek, ho­gyan lehet pótolni azt az él­ményt, hogy Tamás nem látja a kottát. Végül kitaláltak egy ra­gyogó módszert: megfejtik a da­rabokat. Ez olyan, mint egy ze­nei rejtvény, amikor újrakompo­nálják a művet...- Mit gondolsz, hogyan foly­tatta a szerző? - kérdezték, s én próbálkozom - említi Tamás. - Jóval gyorsabb, mintha braille- kották kitapintásával tanulnám a műveket. így strukturálisan is belém épülnek a darabok, s ezért tudom megjegyezni őket. Nagy fordulat volt a fiú életé­ben, amikor Vásáry Tamást és a zenekarral való együttmuzsiká- lást megismerte.- Egy amerikai kritikában azt írták rólam, hogy lábujjhegyre állítottam a muzsikusokat az A-dúr zongoraverseny harma­dik tételében. Kiváló mestere Vásáry Ta­más, akivel két Mozart-CD-t rög­zítettek, s a kétzongorás Esz-dúr zongoraversenyt együtt is ját­szották. Mozart-lemeze alapján fel­vették a torontói Royal Conser- vatoriumba, ahol Leon Fleisher tanítványa lett.- Ezek az órák is örökre bevé­sődtek emlékezetembe - folytat­ja -, sosem tudom Liszt rapszó­diáit úgy játszani, hogy eszem­be ne jusson a mester figyelmez­tetése, hogy „more hungarian” - talán ma már meg lenne velem elégedve. az inkubátor okozta károsodást. Találkozhattam azzal a japán professzorral, Tatsuo Hiroséval, aki egyéves koromban, ötkiló- san operálta meg mindkét sze­memet... Az utolsó helyszín követke­zett, a Hartford melletti Far­mington, ahova véletlenül került Tamás egy CD-je, s az alapján hívták meg.- A koncertemmel ünnepel­ték egy zenei lánygimnázium negyvenéves évfordulóját - em­líti. - Amikor beléptem a temp­lomba, azt hittem, beatkoncer- ten vagyok, akkora sikongó lelkesedés fogadott. „Úr Isten- gondoltam hogy fogok én ennyi kamaszlányt elcsitítani!?- de szerencsére sikerült. Ábrahám Béla (Toronto) képp játszanám.- Washingtonban a ma­gyar nagykövet vendégei voltunk; Simonyi András és felesége, Náda hasonló sze­retettel és gondoskodással fogadott bennünket, s a kon­cert utáni fogadáson gyako­rolhattam angoltudásomat, mert rengeteg volt az amerikai vendég, és másról sem volt szó, csak hogy mikor jövök újra. S ha a sikert lehet fokozni, akkor az a Carnegie Hallban megtörtént. A koncertet a New York-i Magyar Kulturális Köz­pont rendezte, minden évben bemutatnak két fiatal művészt az amerikai közönségnek.- Bostonban is felléptem, ahol huszonöt éve amerikai életemet kezdtem azzal a szemműtéttel, amellyel meg­próbálták visszahozni Bejárta a világot. Amerikai nagyvárosok, Kuvait, Bejrut, Bécs, Bangkok, Kolozsvár, Brüsszel, s a mostani amerikai turnén kilenc koncertet adott, alig egy hónap alatt.- S ha valaki azt mondaná, hogy a vakok nem látnak, az té­ved - folytatja. - Az én élmé­nyeim hangokhoz, ízekhez, il­latokhoz, zajokhoz kapcsolód­nak. Kodály Nauszikaa dalának zongorakíséretét sohasem tud­tam volna megérezni a tenger morajlásának, hullámzásának élménye nélkül; és ha nem ta­nítottak volna meg síelni, so­sem érezném a száguldás tem­póját, s bizony Chopin etűdjei biztos másképp szólnának. S ha nem lovagolhattam volna, Beethoven Vihar szonátájának harmadik tételét biztos más­Som Lajos újra Piramist épít Feleségét Sába királynőjének nevezi, befejezte új könyvét, amelyben azt az időszakot is felidézi, amikor napon­ta megivott egy liter vodkát. Som La­jos bejelentette, hogy rajta nem múlik egy nyári Piramis-buli.- Kokainmámoros idióta közölte velem az egyik vendéglőben, hogy mocskos besúgó vagyok, majd szembe köpött. Valóban alá­írtam a beszervezési nyilatkozatot. Édes­apám a katonai elhárítás főnökhelyettese volt, megkérdeztem, mit csináljak. Azt mondta, ha nem írom alá, legfeljebb Taktaprügyön koncertezhetünk a Piramis­sal. Közöltem a zenekarral is, leesett az ál­luk, de megnyugtattam őket: soha, senkiről nem készítek majd jelentéseket, amelyhez tartottam magam. Huszonnyolc állomásos nyugat-európai turné előtt álltunk a Steppenwoolf-fal... Megjegyzem, aki nem írt alá, nem utazhatott külföldre.- Nem is ólyan régen újságírók „lógtak" Som Lajoson, mert jöttek a hírek, begőzölt, megőrült, pszchiátriai kezelés alatt áll. Som Lajos Született: 1947. október 1. Tanulmányok: Jazz Konzervatórium cselló és nagybőgő szak Zenekarok: Tűzkerék, Taurus, Echo, Neoton, Piramis- Mondják, hogy már a pszichiátrián be­lekezdett új könyvébe.- A könyvírás idején bent voltam már a pszichiátrián, pedig akkor már semmi ba­jom nem volt. A professzor meg is jegyezte, Lajos úr, nem akar még hazamenni? Kér­tem, hadd maradjak, itt nyugodtan írhatok. Na jó, de a nővéreket ne piszkálja!- Mi tagadás, a csajozós rockzenészek kö­zé tartozott. Mi helyettesíti majd a nővér­sztorikat Som Lajos emlékirataiban?- Felidézem a rockban eltöltött évtizede­ket, írok az egyetlen királyról, akit Radics Bélának hívtak és Galambos Lajosról, aki csak Kinevezte magát királynak. írok négy eddigi feleségemről és négy menyasszo­nyomról, és persze a nemhivatalos csajozá- sokról. Részletesen beszámolok harmadik feleségemről, aki teljesen kifosztott, és az ezt követő időszakról, amikor napi egy liter vodkát is megittam.- A héten egy nyilatkozatot is közreadott, miszerint Som Lajoson nem múlik, hogy új­ra legyen Piramis-koncert.- Felőlem már tavaly összeállhattunk volna, de Révész Sanyi a szólólemezén dol­gozott. Egyébként illett volna meghívnia a lemezbemutató sajtótájékoztatójára. Per­sze, hogy én is szeretném, ha ezen a nyáron akár a Puskás-stadionban létrejönne egy vagy több Piramis-buli. A zenekar keresett meg azzal, hogy szeretnék, ha június vé­gén, július elején újra együtt léphetnénk fel. Úgy jegyen. Csontos Tibor- Nem lettem öngyilkos, az élet nekem sokkal többet ér. Van egy drága édes­anyám, húgom, három nyelvet beszélő lá­nyom - közös gyermekünk Karda Beátá­val -, akit alig látok, mert modellként járja a világot. És itt van nekem a feleségem, Sá­ba királynője is. Csernus doktort ajánlot­ták, aki később azt nyilatkozta rólam, hogy nem tartottam be az ígéreteimet, és s .....t cs ináltam a számból. Belenéztem a tükör­be, és bármennyire figyeltem, csak egy ho­rizontális bemeneti nyílást fedeztem fel, amit szájnak nevezünk. Érdi Tamás a közelmúltban végigjárta Amerika keleti partját, s Miamitól, Washingtonon, New Yorkon, Bostonon át a kanadai Torontóig kilenc koncertet adott egy hónap leforgása alatt. A z első zenei élményem a Marseillaise volt; fo­galmam sincs, hol hal­lottam, de dédapám vörösberényi zongoráján állan­dóan ezt játszottam, pedig még alig értem fel a billentyűket - kezdi a visszaemlékezést Érdi Tamás. - Talán hároméves le­hettem. Aztán jöttek a keringők, Érdi Tamás Született: Budapest, 1979. novem­ber 23. Pályája: Ötévesen kezdett zongoráz­ni. Két tanára, Becht Erika és Kollár Zsuzsa egy úgynevezett „strukturális” módszerrel tanítja, amelynek során szinte újra komponáltatják vele a dara­bokat. Először a Pesti Vigadóban lé­pett fel (1987), később megnyerte a Louis Braille Nemzetközi Zongora- versenyt, a Budapesti Tavaszi Feszti­válon Vásáry Tamás vezényletével el­játszotta Mozart A-dúr zongoraverse­nyét, felvették a Bécsi Zeneakadémiá­ra (1994), majd ösztöndíjat kapott a torontói Royal Conservatory of Music Art Diploma programjára, és 2002-ben szerzett művészdiplomát. Kocsis Zoltán Chopin-lemezét állítólag ronggyá hallgattam. Már a madarak csiripelésében is Chopin-dallamokat véltem felfe­dezni.- A komolyabb zongorázás akkor kezdődött, amikor Becht Erikához jártam a Járdányi Pál Zeneiskolába. Amikor vizsgáztam, ott ült minden tanár, hogy hall­ják, mit tud ez a kis vak gyerek. Ledermedtek, amikor Bach Menüettjét félbehagytam, kezemet a zongora fölött tartva. Erika odarohant hozzám, s két­ségbeesve kérdezte, mi történt. „Hát nem hallod a repülőt? Bachot nem . lehet játsza­ni ilyen zaj­ban!”- mond­tam. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom