Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

2004-03-01 / 60. szám

I 2004. Március 1., hétfő KULTÚRA -RIP ORT 7. OLDAL A Jancsó-féle Ismét „ősbemutató” színhe­lye volt a pécsi Uránia Film­színház: itt játszották először közönség előtt Jancsó Miklós 30. filmjét, a Mohácsi vészt. Természetesen sajátos törté­nelem-értelmezést láthat a néző Mucsi és Scherer ferge­teges játéka jóvoltából.- Nekünk Mohács kell? Miért pont ez a vész?- Mert ez egy állandó lett a magyar történelemben. Nagyon balhés dolog volt, azóta ilyen bús a magyar. Úgy volt, hogy a film végét Törökországban forgatjuk, találkoztam is egy török produ­cerrel, aki szinte felkiáltott: keb­lemre, testvérem! Na, gondoltam magamban, azért ez a film nem erről szól...- Nemhogy Törökország­ba, de még Mohácsra sem jutottak el for­gatni, miért? Csupán azért, mert a filmkészítéshez is ugyanaz a három dolog kell, mint a háborúhoz. Háborúról filmet forgatni, az temérdek pénz. Ha levonulunk a mohácsi síkra - bár állítólag a törökök a dombról tá­madtak -, már a stáb 60-80 em­ber. Hol van még a 300 páncélos lovas? A török sereg? A keresz­tény sereg? Szóval, a mohácsi csata olcsó verziója készült el.- És persze, egy merőben új tör­ténelmi verzió is.- Ez Hernádi Gyula régi ötlete, hogy II. Lajos nem a Csele-patak- ba fullad bele, azt csak később ta­lálják ki, ugyanis a király talált Mohácsi vész magának egy takaros barna me­nyecskét, és azzal szórakozik, így aztán elizéli az ország sorsát is.- Bent üli a vetítés alatt a néző­téren. Mit látott?- Én ilyenkor nem a filmet né­zem, mert már mindegy, javítani úgysem tudok rajta. Figyeltem a közönséget, a reakciókat. Mert azért előre sose lehet tudni, mi jön át abból, amit elképzelek. A nagy, „durva” poénok rendben is vannak, de a finomságokra nem mindig reagálnak. Ugyan azt szoktam mondani, hogy fil­met a rokonainak meg a ház­mesternek készít az ember, de azért nem baj, ha a közönség is szereti.- Mucsi Zoltán és Scherer Péter most már állandó főszereplői, ez­úttal is hozták magukat. Milyen velük dolgozni?- Két hihetetlen bohóc, akiket én vénember létemre végtelenül élvezek. Szinte nem is kell velük foglalkozni, elárulom: a forgató- könyv se olyan, mint egy rendes forgatókönyv. De nem tudják el­rontani.- Ha már célzást tett a korára - 83 éves -, mennyivel másképp ké­szül ma egy filmre, mint évtize­dekkel ezelőtt?- Nem könnyű erre felelni, mert csak nagyképűen lehet. Ugye, 40 évesen mindenki arra törekszik, hogy megmutassa, vi­gye valamire, legyen valaki. Én már rég túl vagyok mindezen. Őszintén szólva, nem is érdekel, mit mondanak egy filmemről. Az éltet, hogy tán majd elkészül a következő film. Nekem ez hob­bim, bár tudom, elég hülye do­log... ____ MÉHES K. Vá r az Anziksz Galéria (*% Jegyzet A hatalom diszkrét utóélete Jó, ha egy középiskola a tan­tervben előírtnál több figyel­met szentel a kulturális neve­lésnek. Ezt teszi a Pécsi Re­formátus Kollégium is egy ideje, hiszen Anziksz néven galériát hozott létre az iskola aulájában. Vinklmann Attila szabadidő­szervező ötlete alapján az aula két falán két éve jelentek meg az első alkotások, ám az első évben jobbára „belső használatra” - ami azt is jelentette, hogy alkalmi művek kerültek ki a falakra, a ta­nulók szakköri munkáit tekint­hették meg a szülők, ismerősök. Jelenleg természetfotók láthatók a galériában Ám az idei tanévtől még ko­molyabbra fordult a dolog, és az Anziksz Galéria immár profi al­kotók műveit is fogadja, illetve hívja. Az ősz folyamán a Pécsi és a Szegedi Nemzeti Színházak plakátművészeinek tárlata volt látható. Jelenleg a budapesti Fényvarázs Fotóklub természet- fotói színesítik a teret (ez a kiállí­tás még március 5-ig látható). De már készülnek a következőre, ami ismét a plakátművészethez tér vissza, hiszen Árendás József Munkácsy-díjas grafikusművész plakátjait hozzák el Pécsre, ami­ket a művész a zalaegerszegi He­vesi Sándor Színház számára ter­vezett - ezt a tárlatot Pinczehelyi Sándor nyitja meg március 8-án. A tanévben még egy, az Európai Unióval diákszemmel foglalkozó kiállítás lesz, és Tám László fotó­művész fákat ábrázoló fényképe­it ismerheti meg a közönség. Vinklmann Attila jelezte, hogy nonprofit galériaként annyit köl­tenek, amennyire futja. A művé­szek honorárium nélkül vállalják a bemutatkozást, mintegy misz- szióból, hiszen mindannyian fontosnak tartják, hogy műveik eljussanak a legfiatalabbakhoz is. Az Anziksz Galéria természe­tesen a következő tanévre is ter­vez, és várja a megyében élő amatőr képzőművészek jelentke­zését is, akiknek szívesen bizto­sít bemutatkozási lehetőséget. M. K. Tavaly télelőn kiraktak az utcára egy hetvenhét éves harkányi rok­kantnyugdíjast. Akkor riportot ír­tam az ügyéről; több, mint egy év­tizeden át, szóbeli egyezséget kö­vetően, rendbe tett egy kertnek ne­vezett dzsungelt, és másfél millió forintot ráköltve lakhatóvá tett egy romos ingatlant. S közben havon­ta ilyen-olyan mértékű összeget utalt a tulajdonosoknak, több százezer forint értékben. Egy idő után az eredeti gazdák megjelen­tek, bitorlónak mondták, perre mentek, nyertek, és az öregurat szó szerint kitetették a szabad ég alá. Igaz, előtte fölajánlották, hogy több millióért birtokon belül­re kerülhet. Sok minden nem kerülhet bele egy riportba, az optimális esetben kidekázott mondatok sorába. Nem fért bele annak idején az írásba, hogy a bácsi egy szál gúnyában szaladhatott világgá, mert a végre­hajtó társaságában, állítólag a csa­láddal ilyen-olyan rokonságban, ismeretségben lévő, szolgálaton kí­vüli rendőr még azt sem engedte meg, hogy a matyóját összepakol­ja. S később is csak tételes és tüze­tes szemrevételezés közepette vihet­te a ruháit. A gépeiről - szerszá­mok köszörülésével foglalkozott, mióta az eszét tudja - nem is be­szélve: azokat nemes egyszerűség­gel bezárták a műhelybe. Az is kimaradt, hogy amikor azt kérte az idős, addigi lakásából kitett ember, hogy legalább a télre tekintettel adjanak neki még kis haladékot a költözésre, a végrehaj­tói iroda segédalkalmazottja meg­vonta a vállát: Ugyan, hiszen kint tizenhét fok van... Azóta a siklósi bíróság elutasí­totta a bácsi kérelmét, hogy miu­tán vagyontalan, hathavi részle­tekben fizethesse a csaknem negy­venhétezer forint végrehajtási dí­jat. Ahogy ismerem, azt akarta ír­ni, hogy a rokkantnyugdíjából ezt nem tudja megtenni -dehát nem állt ügyvéd mellette. Megjegyzem: korábban a kamaránál bepana­szolta az ügyvédjét is, mondván - és ezt bizonyította is-, azaz évek alatt nem igazán tett meg mindent az érdekében, de a honoráriumot előre elkérte. Merjem megkérdezni, hogy Önök szerint mit válaszolt a kamara? Visszatérve a végrehajtási díjra: csak természetes, hogy orrot mu­tattak neki, mert a végrehajtó fel­hívta a figyelmet, hogy két kocsival is rendelkezik. Igaz, hogy az egyik kell a mozgásához, és még évekig nyögi a részleteket - ráadásul nem­régiben törte össze egy szabályta­lan autós -, a másik pedig gyakor­latilag az alkalmi szállásadója fiáé -de ezt már senki nem vizsgába. Mint ahogy természetesen vagyon a két és fél millió forint értékű szer­szám is. Tessék tán egy-két dara­bot eladni belőle... Mondjuk a lel­két. A hivatalos indoklás különösen tetszik: „A végrehajtási költség leg­nagyobb része végrehajtói munka­díjból és jutalékból tevődik össze, ezért a végrehajtó érdekeit súlyo­san sértené, ha a rendelkezéstől el­térően a bíróság a vagyonnal ren­delkező kötelezett részére részletfi­zetést engedélyezne. ” Nevessenek ki, de én még ezek után is hiszek az emberekben. BALOGH ZOLTÁN FOTÓ: LÄUFER L. II. Színházi Szökőnap Pécsett Már második alkalommal kerül megrendezésre a különleges kul­turális esemény, amelynek idén a Pécsi Galéria adott otthont. A Szé­chenyi téri kiállítóteremben szín­házi társulatok: a Pécsi Alkalmi Színház, az 1H Belvárosi Diákszín­háza, a Pécsi Református Kollégi­um színjátszó köre és az Apolló kör mutatkozott be, a bemutató­térben Fürtös György és Bódog Lí­dia keramikusok, Sas Miklós fes­tő, Végh András fazekas és Szege­di Zsolt rajzoló alkotásait láthatták az érdeklődők, míg a pincében Stoni Blues Band, a Koszta Noszt- ra és az Intermagyar adott koncer­tet. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Mintha a mai napod lenne az utolsó A lelki zavarok a betegségtoplistákon világszerte dobogós he­lyen vannak. A 25-40 év közötti korosztály a legveszélyeztetet­tebb. Az önismeret, a bizalom és önbizalom, az intenzív embe­ri kapcsolatok adnak védettséget. Az első alkalommal D. György szív- infarktusra gondolt a hirtelen rátö­rő légszomj, mellkasi szorítás, sza­pora szívverés, remegés, izzadás és szédülés miatt. Azóta már tudja, ez nála pánikroham: a szervezet kü­lönleges stresszreakciója, felfoko­zott, oktalan szorongásból fakadó beteges félelemérzet. Orvosi segít­séggel megtanult vele úgy-ahogy együtt élni. Figyelemelterelő takti­kaként például a roham érzetekor tapintás alapján aprópénzt számol a zsebében. Egy példa az egyre több közül. Az érintettek igyekeznek eltitkol­ni a betegségüket, zömük nem is fordul szakorvoshoz. Bár korábbi széles körű megbízható adatok nincsenek, általánosan valószínű­sített, hogy korunkban, a gyorsab­ban változó világban, amikor az élet kiszámíthatatlanabb, a lelki betegségek gyakoribbak, mint hajdan voltak. A társadalmi tünetekből követ­keztetve azt gondolhatnánk, hogy a 40-50 év közöttieket éri el legin­kább a lelki zavar. Az élet közép­időszakában bekövetkező krízis- helyzetet azonban a pszichológia természetesnek tartja. Ilyenkor az ember számot vet ázzál, hogy mit ért el a fiatalon kitűzött céljai kö­zül, és ez még olyan életkor, ami­kor a meg nem valósult célok há­nyába fordulhat. Vannak valódi lelki megbetegedé­sek, amelyek szintén egyértelműen az életkorral függnek össze.- Ilyenek a gyermek- és serdülő­kori magatartászavarok, amelyek a személyiségfejlődés sérüléseivel, át­meneti elakadásával jellemezhetők - mondja dr. Fodor László pszichiáter, neurológus. - Látványosan romlik a gyerek tanulmányi eredménye, ag­resszívvé válik. E tünetek mögött de­presszió vagy szorongásos zavarok vannak. Idős korban pedig viszony­lag gyakoriak a szellemi leépüléssel járó betegségek, amelyek azonban szervi elváltozásból adódnak. A sú­lyos, a „klasszikus” elmebetegségek - leginkább a skizofrénia és a máni­ás depresszió - fiatal életkorban je­lennek meg: 18-25 év között legin­kább. Ezek biológiaüag erősen meg­határozott betegségek, és a lelki za­varokhoz, kedélybetegségekhez ké­pest ritkák. A népesség 15-25 száza­lékát ugyanis életében valamikor el­éri a szorongás, a depresszió, vagy valamilyen pszichoszomatikus megbetegedés. A 25-40 év közötti a legveszélyeztetettebb életkor férfiak­nál és nőknél egyaránt. A miértre nincs egyszerű vá­lasz. Ritkán lehet egyetlen okra visszavezetni a lelki zavart. Három összetevője van: a veleszületett bi­ológiai érzékenység vagy hajlam, 'mint öröklött tényező, azok a hatá­sok, amelyek az embert születésé­től érik a környezetéből, illetve va- lamüyen megterhelő élethelyzet, például egy szeretett személy vagy a munkahely elvesztése, testi be­tegség. Az utóbbi külső tényezők próbára teszik az ember alkalmaz­kodó, konfliktust bíró képességét. Az emberek többsége képes meg­birkózni ezekkel, ám vannak olya­nok, akik biológiailag, lelkileg ér­zékenyebbek, akiknél hamar ki­merülnek ezek a képességek. Szá­mukra a megterhelő helyzetek ele­gendőek a lelki betegségek kiváltá­sára. Egyre égetőbb a kérdés: mivel előzhetők meg a lelki zavarok?- A kellő önismeret és az azzal járó önbizalom lelki kiegyensú­lyozottságot ad - hangsúlyoz­za a pszichiá­ter. - A de­presszió leküz­déséhez, meg­előzéséhez na­gyon fontosak az intenzív em­beri, közösségi kapcsolatok. Akinek vannak cél­jai és hisz magában, az képes megbirkózni a krízisekkel. Aki bi­zalommal közeledik embertársai­hoz, a világhoz, az sokkal védet­tebb, mint mások. A versengés, a bizalmatlanság, a környezettel szembeni gyanakvó, ellenséges alapállás viszont jóval hamarabb aláássa a lelki egyensúlyt. Hosszú távú életcélok kellenek, amelye­kért érdemes küzdeni, és napi örömök, amelyekkel karban lehet tartani a lelki békét, egészséget és egyensúlyt. Egyik páciensétől hallott olasz bölcsesség szép összegzője mindennek: A boldogság forrása: tervezz úgy, mintha örökké élnél, és élj úgy,, mintha a mai napod lenne az utolsó. DUNAI IMRE Házipatika-módszerek A depresszióban szenvedő relaxáláshoz üljön be egy kb. 37 Celsius fokos vízzel félig telt kádba. Fokozatosan töltsön bele hideg vizet - kb. 15 percig amíg 15 fokosra nem hűl. Utána szálljon ki a kádból, jó melegen ta­karja be magát és pihenjen egy órát. Megfelelő színű fényekkel való besugárzás: a bíbor levertség idején ajánlott, a lila az idegrendszert stabilizálja. A fényterápiánál a Naphoz hasonló fényerejű és összetételű világosságba állítják a beteget reggel vagy délelőtt fél-egy órára. A napfénykúrához megfelelő időjárásban persze nem is kell gép. A zeneterápia szerint a fúvósok semlegesítik a stresszt, a trombita különösen antidepresszánsnak számit, mig a luvola az álmatlanságon segít. Pánikbetegség: A népesség 2-4 százaléka szenved benne. Az ellazító módszerek megakadályozhatják a rosz- szullétet, vagy enyhíthetik. Főként a helyes légzéstechnikát kell megtanulnia a pánikbetegnek: kilégzés, kilégzés utáni szünet, belégzés, lélegzet-visszatartás, kilégzés ....minél egyenletesebben. Kén yszerbetegség: A népesség 2-3 százalékát érinti. A beteg tudatába visszatérően kellemetlen gondolat tör be, amelyeknek énidegenségével tisztában van, mégsem képes azt elnyomni, és sorozatosan ismételt cselek­véssel - például a fertőzéstől való félelem miatt naponta több tucatnyi kézmosással - megpróbálja a szorongást enyhíteni. A gyógyulás egyik eleme, hogy a kényszercselekedetet - annak kioltására - tudatosan sokkal na­gyobb gyakorisággal hajtja végre, mint ahogy „spontán”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom