Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
2004-03-29 / 87. szám
I 2004. Március 29., hétfő R I PORT 7. OLDAL K U L T U R A Nemzetiségkutatás a Duna mentén Régiók közötti együttműködéssel baranyai kezdeményezésű program indulhat a dél-dunantu- li falvak török hódoltság utáni változásairól. Kedvező fogadtatásra talált a Duna Menti Tartományok Munkaközössége Kultúra és Tudomány Munkacsoportjának a St. Pöltenben tartott legutóbbi ülésén a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága által kidolgozott Dél- Dunántúl falvainak változásai a török utáni időktől napjainkig, különös tekintettel az itt élő nemzetiségek viszonyaim című projekt. Ez 30-35 németek lakta magyarországi faluban elvégzendő kutatásokat jelentene. Jelentősen hozzájárulna a németség közép-európai történetének, életmódváltozásainak, hagyományainak, gondolkodásmódjának pontos feltárásához.- Ez azért is nagyon fontos, mert a II. világháborút követően kitelepített németek leszármazottai közül a rendszerváltás után nagyon sokan visszatértek, visz- szavásárolták a nagyszülői családi házat és egyéb javakat, sőt visszatelepülnek - mondja Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, aki az intézmény tudományos titkárával, Vándor Andrea néprajzkutatóval közösen állította össze a tervezetet, amely az úgynevezett Schwäbische Türkei kutatására vonatkozik. Történetföldrajzilag ez a török hódoltság utáni időszakban a Balaton vonalától délre eső terület.- Az 1690-es évektől ide irányult betelepítési akcióban német anyanyelvű katolikus lakosság érkezett a területre. Ehhez kapcsolódik a horvátok, szerbek migrációja is. E terület szisztematikus történeti, néprajzi gyűjtését szeretnénk elvégezni a 18. század elejétől a német kitelepítésekig terjedően. Földrajzi értelemben a programot Baden-Württembergtől az Al-Duna szakaszáig képzeljük el, hiszen a német betelepülők onnan érkeztek, illetve Baranyán és Tolnán túl odáig jutottak. Az ő útjukat kell végigkísérni hazai és külföldi intézményekkel, mindenekelőtt az ulmi Duna Menti Svábok Központi Múzeumával együttműködve. Az 5-7 évesre tervezett program keretében a falvakból begyűjtött anyagból szeretnének kiállításokat létrehozni, konferenciákat tartani és kiadványokat megjelentetni. E kutatás szellemi előképe az a kötet, amely a 2000 év a Duna mentén címmel megtartott 2002-es pécsi konferencia rangos nemzetközi előadógárdájának a referátumait tartalmazza magyar és német nyelven. Másfél hónapja került ki a nyomdából, és máris nagyon jó tudományos visszhangja van. Folytatásaként tavaly Grazban volt konferencia ugyanebben a témakörben, idén szeptemberben pedig Eszék lesz a házigazda. Ugyancsak szeptemberben tartják a munkacsoport következő ülését. A program részletes tervét addigra kell a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának elkészítenie. A kutatás szellemi központjának szerepét Dél-Dunántúlnak és ezen belül Pécsnek szánják, tekintve, hogy számítanak a PTE Bölcsész Kara néprajzi tanszékének és szociológiai intézetének közreműködésére. DUNAI I. JÓTÉKONYSÁGI HANGVERSENY PÉCSETT. Szombat este tartották meg a baptista templomban azt a jótékonysági hangversenyt, ahol a templom énekkarán kívül az Újpesti harangzenekar is közreműködött. FOTÓ: LÖFFLER PÉTER Kötelező iskolaátnevezések Az elmúlt héten ülésezett a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola tantestülete, majd az iskolaszék is. A téma az intézmény új elnevezése volt, ugyanis az önkormányzattól kapott ukáz szerint a közoktatási törvény nem teszi lehetővé a régi név megtartását, mert abból nem derül ki egyértelműen, hogy alap-, közép- vagy felsőfokú tanintézményéről van-e szó. A több mint fél évszázados pécsi zeneiskola tantestülete az elmúlt héten a Liszt Ferenc Zene- művészeti Iskola, az iskolaszék pedig a Liszt Ferenc Alapfokú Zeneművészeti Iskola mellett tette le voksát, miután kötelezővé tették számukra az intézmény névváltoztatását. Érdeklődésünkre Ferenciné Ivicz Ilona, az önkormányzat vezető főtanácsosa elmondta: nagyon sajnálják, hogy meg kell változtatni egy patinás intézmény jól bejáratott nevét, de a minisztérium ragaszkodik hozzá. A fenti javaslatok közül azonban egyik sem felel meg az előírásoknak, az egyetlen lehetőség véleménye szerint: Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Ennek értelmében meg kell változtatni az épületen a feliratot, a bélyegzőt, a levélpapírt stb. Az Oktatási Minisztérium referense, Juhász József egyetért a főtanácsossal, ugyanis állítása szerint egyértelmű a helyzet, mert a törvény által pontosan meghatározott elnevezésről van szó, amelytől eltérni nem lehet. Hogy a zeneiskolák ezt másképpen értelmezik, annak az lehet az oka, hogy ott kreatív emberek találhatók. Az apropót több mint tíz évvel az oktatási törvény megszületése óta most az adja, magyarázza, hogy felülvizsgálatra kerültek az alapító okiratok, és ezeknek tartalmazniuk kell az intézmény hivatalos nevét, de tartalmazniuk kell a rövidített nevét is. Ez utóbbi egyébként továbbra is lehet Liszt Ferenc Zeneiskola. A megye több intézményében is folyamatban van már a névváltoztatás, Mohácson viszont már régen túl vannak rajta, mondja Dobos József igazgató. Ők nem csináltak ebből nagy ügyet, az alapító okiratban a törvény szerinti kacifántos elnevezés szerepel, de a gyakorlatban mindenütt megmaradt a régi elnevezés, a Zeneiskola, Mohács. CS. L. XXII. MAGYAR SAJTÓFOTÓ, 2003. Az idén is a budapesti Néprajzi Múzeumban állították ki a sok ezer beküldött képből kiválasztott, legjobbnak ítélt, tavaly készült sajtófotókat. Egy felvétellel, a pécsi Mohácsi út 87-105-ös épületben exponálttal, a Dunántúli Napló riportere, Tóth László is bekerült a válogatásba._________________■ A dzsessz járatlan ösvényén Zsidó népzenét cifrázó szimfonikus összetételű dzsessz- zenekar érkezik ma Párizsból, hogy valami különleges hangzásvilágba röpítse az arra érdemeseket. A Klezmer Nova együttes a Zeneparkban lép fel 19 órakor. Kezdetben vala a klezmerzene, és akkor még a francia zenekarnak, mely erre a műfajra tett fel mindent, jól hangzó, és igazán dzsesszes neve volt: Orient Express moving Shnorers, mintha egy Weather Report lemezről, a szupergroup valamelyik zenei utazását rögzítő lemezéről merítették volna a megszólításukat. Ekkor még 1995-öt írtak, aztán három esztendővel később a párizsi csapat a klasszikus klezmer jellegét megváltoztatta, a csupa fúvósokból álló felállást kiegészítette vonós, billentyűs és ütős hangszerekkel, basszusgitárral, szóval átalakult igazi dzsessz- bandává, így hát a nevét is korrigálta: Klezmer Novára. Ez a fából vaskarika mentalitás jellemző az együttesre, hiszen a társaságba úgy toborozták a tagokat, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük valami más műfajt kedvelt és művelt, mint a másik, és ezt a zenei kavalkádot hozták össze harmonikus egységgé. A zsidó népzene pedig hajtásokat eresztett, balkáni beütéseket kapott, de a cigánymuzsika is megfertőzte az együttest, miközben az improvizációnak egyre nagyobb teret hagytak, így létrejött valami egészen sajátos klezmerből táplálkozó etno-jazz hangzásvilág. Talán éppen ezért nevezik a párizsi fiúkat a klezmerzene megújítójának, hiszen itt már régen nem valamiféle hűséges másolatról van szó, hanem szabadon szárnyaló szólókról, a folk és a dzsessz áthatásairól. Nem csoda, hogy állandó vendégei lettek a nemzetközi világzenei és jazz- fesztiváloknak, s tavalyi, Delicatessen című lemezük szépen fogy szerte a világban. A pécsieket ritkán kényeztetik el külföldi dzsesszzenekarok fellépéseivel, pláne ilyen sajátos alapokon nyugvóval, ezért komoly-, könnyű-, folk- és dzsessz- zenekedvelőknek egyaránt ajánlott rászánni a ma estét erre az érdekességre. MÉSZÁROS B. E. Tiszta szobáról álmodik a nyomor A „kibelezett” gyöngyfái roma-ház legendája - Már a jövő is fogytán van itt A Magyarmecskéhez tartozó Gyöngyfán 70-90 százalékos készült- ségű az a sokat emlegetett ház, amely három roma család több mint 20 tagjának az épülő otthona lehetne. Egyszer csak azonban leállt az építkezés, eltűntek a nyílászárók, a kivitelező úgymond, „kiszállt” az építkezésből. Az önkormányzat rendezni szeretné a problémát. Korábban pár milliós, legutoljára már 14 milliós befejezési ajánlatot kapott. A reménytelen helyzetben mintha mégis volna megoldás: egy legeslegújabb vállalkozói ajánlat. Ruhakupacot bogoz ki a sötéthez élesedő szem. Fekhelyfélének látszik. Valami mozdul az árnyak mélyén. Egy csecsemő. Álmát kísérheti a mozdulat, amivel egyáltalán azt is jelzi, hogy létezik. Itt van huszon- egy-valahányadikként a sötétlő falak között. Karnyújtásnyira a kupactól hullámpapír doboz, tele csipogó apróbaromfival. A szobában elképesztő a zsúfoltság. Itt állunk a plafonról lecsüngő egyetlen csupasz villanykörte alatt a Bogdán család legtekintélyesebb tagjával, özvegy Bogdán Jánosáéval, fiaival, illetve vejével, Bogdán Jánossal, Bogdán Sándorral, Kiss Sándorral, a feleségekkel, fiákkal, lányokkal, unokákkal. A férfiak munkanélküliek, segélyekből élnek. A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége jelenlévő képviselőjével együtt próbáljuk áttekinteni a zavaros helyzetet. A nyomorral kellene kezdeni. A nyomor azonban üstökön ragadhatatlan dolog. Már a jövő is mintha fogytán volna itt. A Balkán peremére jellemző helyzettel a baranyai Magyarmecskén szembesülünk. Horváth Gézáné polgármester elmondja, hogy a három családot érintő kezdeményezés 1998-ban fogalmazódott meg az akkor 11 gyerek után járó „szocpol” kedvezmény igénybevételével. Az építkezés 2000-ben kezdődött el egy szentlőrinci vállalkozó közreműködésével a szentlőrinci bank útján. Az alapszerződéseket az aldcori magyarmecskei jegyző fogalmazta meg, aki ma már nincs hivatalban. Mivel Magyarmecskén elfogytak a telkek, a polgár- mester a szomszédos Gyöngyfán talált telket az érintetteknek. Mindenki megelégedésére az építkezés el is kezdődött. A roma családok viszont máig is a mecskei falu szélén, a hajdani pásztorházban „laknak”. Egyesek szerint 70, mások szerint 90 százalékos készültségnél ugyanis leállt a munka. Az épület kívülről vakolatlan maradt, és eltűntek belőle a már beépített nyílászárók. A „kibelezett” ház tetejének nyeregcserepei is némi görbületet követnek. Az terjedt el a faluban, az ön- kormányzat is úgy tudta, hogy mindez az érintett romák „műve”. A szocpol-pénzek elfogytak, a romáknak állítólag le kellett volna dolgozniuk a vállalkozónál bizonyos összegeket... - Most már 14 milliós árajánlat van a befejezésre - mondja a polgármester. - Korábban megkerestük ezzel az üggyel dr. Kosztics Istvánt, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat Baranya Megyei Szövetsége akkori vezetőjét. Tőlük sem érkezett kedvező válasz. Ezt az összeget a falu képtelen előteremteni. Van ugyan egy újabb, szentlőrinci, kivitelezésre jelentkezett vállalkozó is, aki az újabban szü- letett-születendő gyerekek után járó szocpol-segély fejében hajlandó volna befejezni az épületet. Összességében Horváth Gézáné úgy érzi, a maga részéről már mindent megtett az ügy érdekében. Természetesen egy pozitív végeredmény reményében mint polgármester továbbra is segíti az érintetteket. Dr. Kosztics István arról tájékoztat, hogy ők mindenekelőtt jogsegélyben tudták volna részesíteni a magyermecskeieket, de pert nem nyerhettek volna, mert az érintettek olyan papírt írtak alá, amelynek révén nekik anyagot és munkát kellett volna „letenniük az asztalra” az építkezés során. A vállalkozó azonban „egyikből sem kért”, amíg az érintettek állítása szerint a szocpol pénz tartott. A nyílászárókat is maga távolította el, mondván, hogy el ne lopják azokat. A megyei cigány kisebbségi önkormányzat pályázati lehetőségeket is föltárt, de ezzel a falu nem élt. tmmsm mm»* -f'" Az érintettekkel való beszélgetésből megtudtuk, hogy a mostanában jelentkezett legújabb vállalkozót ismerik, dolgoztak is már nála, teljes a bizalmuk iránta. Ha az egyébként már a nevükön lévő telken épült házban víz, villany és ajtó-ablak is lesz, máris költöznek. Akár a pásztorház megrongálódott részeinek kijavításáról is gondoskodnak. A „legújabb fejlemény” megvalósulásának útjában az képezi a nem kis további akadályt, hogy a már megkezdett építkezéseknél az időközben született, illetve az „úton lévő” gyermekek után nem igényelhető az adott ingatlanhoz újabb összeg. Ha azonban arra gondolunk, hogy a legfrissebb hírek szerint a szocpol-kedvezmény már ígéretre, azaz „hozómra” is adható, elképzelhető, hogy méltányossági alapon, az esélyegyenlőségi szempontok erőteljesebb érvényesítésével kinyitható néhány olyan kiskapu, amely ezt a tragédiával fenyegető helyzetet végre lezárja. Mindezt persze komoly és nagy tudású embereknek kellene menedzselnie. Miközben a helyzetet elemezzük, hazaérkezik a család egyik iskolás leánytagja. Leül, hallgatja, mit beszélünk. Ki tudja, hogyan készül a holnapi iskolai napra, amikor a tanár néni majd megkérdezi: készültél? Mit felelhet erre ma egy olyan lány, aki történetesen ennek a nyomorban tengődő magyarmecskei családnak a tagja? BEBESSI KÁROLY
