Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-29 / 59. szám

A fűszereket Isten adta Tavaszi sóskaleves erdélyi módra Hozzávalók 4 személyre: • 2,51 víz 1-2 db csirkefariét 1 kanál rizs 1 evőkanál apáott vöröshagyma 3 cikk fokhagyma • 1/2 dl olaj 1 púpozott evőkanál liszt só, őrölt fekete bors tetszés szerint • csipetnyi cukor • 4-5 maréknyi frissen mosott sóskalevél A vizet a farhátakkal feltesszük főni, majd amikor félig megfőttek, hozzá­adjuk a hagymát, kevéske sót és a rizst. Készre főzzük, majd a húsokat kivesszük a léből. Egy másik fazék­ban rántást készítünk (nem égetjük oda), és beledobjuk a sóskalevele­ket, majd összekavarjuk a rántás­sal, és feltöltjük a rizses húslével. A zúzott fokhagymát is beletesszük, és a fűszerekkel beállítjuk. Aki sze­reti, kavarhat bele egy pohár sovány teßlt. Személyenként számolva egy tojást, egy kiskanál lisztet és egy kis­karéi olajat kevés sóval felverünk, és teflon serpenyőbe öntve, tojásle pényt sütünk (a palacsintához ha­sonlóan). Mikor kihűlt, egyem- es kockákra aprítjuk, és a tányér aljára rakva, rámérjük a forró levest. A má­sikváltozat főtt kemény tojással ké­szül, és akkor a négybe vágott tojás­ra merjük a levest. Kiadós, finom tavaszi zöld leves, amihez nem szükséges adagolni semmiféle levesport, mert ez eset­ben elveszti eredeti natúr ízét - ta­nácsolja Érsek István. A kaszáslevesbe füstölt csülök kell, rizs, tejföl, tojás, fokhagyma, hagyma, ecet, utóbbi azért, mert falun nem volt citromlé, mondja Érsek István, miközben a sárgaré­pát szeleteli bele a forró lébe. Per­sze nem ilyen tejföl, mint ez, mu­tatja, amely molekuláira esik szét főzés közben, hanem olyan, ame­lyik nem jön ki a pohárból akkor sem, ha azt a szájával lefelé fordít­ják. De az a fajta csak Erdélyben van. Kanalazgatom a kaszáslevest, ezzel a soványka tejföllel is fan­tasztikus íze van. Szent György napjától kezdődően lehetett ka­szálni, s az asszonyok ezt vitték ki a kaszásoknak, innen a név, ma­gyarázza, s azért ilyen tartalmas, hogy legyen erejük estig dolgozni. Készül a kaszásleves Érsek István Kolozsvárott szü­letett, ott is élt éppen negyven esztendeig, 1990-ben jött át Ma­gyarországra feleségével és két gyermekével. Pécsett a Vöröske­resztnek és az Ágoston téri plébá­nosnak köszönhető, hogy nem haltak éhen, és hogy átmenetileg hajlékhoz jutottak. Munkáscsa­ládban nőtt fel, ő és a felesége is munkások voltak. Édesanyja, aki Maros megyéből származik, jó­részt egyedül nevelte őt és fiútest­vérét, hiszen István hatéves volt, amikor édesapját elvesztette. A főzés Érsek István életében központi helyet foglal el. Véletlen- szerű, de édesanyját Szakács Margitnak hívták, akiről csak a halála után derült ki a hátraha­gyott iratok közt keresgélve, hogy szakácsdiplomával is rendelke­zett, ezt soha sem árulta el fiai­nak. A tanítás igen intenzív volt, a fiúk már kisiskolás korukban nap mint nap kaptak kis cédulán utasítást arra vonatkozóan, hogy aznap mit is kell nekik megfőzni­ük. Amikor 1971-ben megnősült, megegyezett a feleségével, hogy otthon övé a konyha. Ez azóta így is van, immár 33 éve. Felesége szerint négy lépcsőfokkal jobban főz, mint saját anyja, pedig az ő főztje sem rossz. Érsek István nem ért egyet az­zal, hogy a világ három meghatá­rozó konyhája a kínai, a francia és a magyar, a harmadik ugyanis vé­leménye szerint az erdélyi. Mert a magyar konyha a sok idegen át­vett elem következtében nem iga­zán markáns, amit pedig a közvé­lekedés igazi magyarnak tart, az „orrba-szájba paprika” ételek so­ra, nem éppen egészségesek. Az erdélyi ételnek tisztelete van, mondja, odafigyelnek rá, Erdély­ben például messzemenően érvé­nyesül a „ne főzz másnak olyat, amit te neg nem ennél” elve. Az A Dunántúli Napló ingyen« s melléklete Főszerkesztő: Pausku Zsolt Kiadja az AS-M Kft. Baranya Megyei Irodája Kiadóvezető: Molnár György Hirdetésvezető: Nagv üyöngvi Tel.: 72/505-022, fax: 7.1/505-068 A A-gel jelölt írásaink fize ett hirdetések. Levilágítás: Sümegi Grafi tai Kft., Pécs Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt., Veszprém A főzés Érsek István életében központi helyet foglal el élelmiszer az ő felfogásában szent, hangsúlyozza. Itt Pécsett is hozzá lehet jutni megfelelő alapanyagokhoz, csak gondosan kell válogatni. Nagyon sok fűszert tart otthonában an­nak ellenére, hogy orvosa szerint nem ehetne fűszereset. De ő azt vallja, hogy Isten adta a fűszere­ket, következésképpen használni kell őket, ám azt tudni illik, hogy fűszereken nem csak a paprikát, borsot és sót kell érteni, s fontos a mértéktartás. Nosztalgiával emlékezik visz- sza Kolozsvárra, az ottani tejbol­tokra, ahol különböző sajtok se­regei sorakoztak vásárlókra vár­va, köztük akkorák is, amelyeket három ember tudott csak üggyef baiial begurítani a teherautóról. Ahol a tej, az itteni tejgyári termé­kekkel ellentétben meg is alszik, ahogyan az elvárható tőle, s ahol ezen nem csodálkoznak el az em­berek. Pécsett többen is megle­pődtek azon, meséli, hogy ő meg­eszi a „romlott” tejet. Kedvenc étele egyébként a pulykacomb pékné módra, a túrós tepertős puliszka, természetesen juhtúró- ból, a kaszásleves, az almakrém­leves, az egybesült csirke, a tordai pecsenye. Nagyon sok receptje van. Köztük olyanok is akadnak, amelyeket senkinek sem adna oda, s olyan is, amelynek értékét kétmillióra becsüli, Ézeket, és a kötetekbe gyűjtött, étkezéssel kapcsolatos írások tömegét hagy­ja majd örökül gyermekeinek és unokáinak. Cseri László Szabadidő Az erdélyi ételeket mifelénk sokan csak hallomásból ismerik. Pedig aki bele­kóstolt egyszer a helyszínen, az soha sem felejti el azokat az ízeket. Persze Ba­ranyában is élnek olyanok, akik onnan áttelepülve magukkal hozták az ételké­szítésnek ezt a sajátos tudományát. Ezek egyike Érsek István, akit édesanyja már kisgyermekkora óta módszeresen beavatott a sütés- főzés rejtelmeibe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom