Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-03 / 33. szám

6. OLDAL BEMUTATKOZIK A PTE MŰVÉSZETI KARA 2004. Február 3., kedd A FESTÖMÜTEREM Általános információk Név: Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Cím: 7624. Pécs, Damjanich utca 30. Telefonszám felvételi ügyekben: 72/501-540, 72/501-514. Fax: 72/501-540 Email: mail@art.pte.hu Az oldal a PTE támogatásával készült. Összeállította: Bebessi Károly Élet a Damjanichban A festészetet nem lehet könyvből tanulni Egyre inkább úgy tűnik, hogy már csupán hetek kérdése, és kiderül, lé­tezik-e élet a Marson. Nem tudom, van-e egyáltalán, aki ebben kételke­dik, mindenesetre a közgondolko­dás már régóta határozott elképzelé­sekkel rendelkezik a „Vörös bolygó” teremtményeit illetően. Ha nem is Mars-lakóként, de az átlagtól eltérő, különleges ember­ként szokás körülírni a Művészeti Kar hallgatóit. Alaptalanul egyéb­ként, hiszen őket is a közös problé­mák veszik körül, és ugyanúgy köte­lezettségeik vannak, mint bárki másnak. De léteznek előítéletek, melyek elsősorban a festő és szob­rász szakosok életmódját, megjele­nését és gondolkodásmódját értéke­lik. Kétségtelen, hogy a művészeti oktatásban a gyakorlati képzés túl­súlya szükségessé teszi bizonyos helyzetértékelő stratégiák és önis­mereti rutinok alkalmazását. Ha ezek olykor ellenszenves külsősé­gekkel járnak is együtt, sajnos elen­gedhetetlenek ahhoz, hogy egy al­kotó megtalálja az önkifejezés szá­mára legalkalmasabb módozatait. Nem ritka, hogy erre a felsőoktatás­ban eltöltött öt, hat, esetenként akár hét esztendő sem elegendő! Ez egyébként forintban sem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a szakmai kiadások jelentős részét mindenki saját maga kénytelen finanszírozni. Ebből a szempontból talán nem ér­dektelen összehasonlítani például egy szobrász- és egy közgazdász- hallgató anyagigényeit... Úgy gondolom, az is nehézség nélkül belátható, mekkora felelőssé­get vállalnak magukkal szemben mindazok, akik tehetségüktől vagy lelkesedésüktől vezérelve művészeti pályára lépnek. Különösen egy olyan korban, amelyben a művészet funkciói tisztázatlanok, létjogosult­sága pedig kétségesnek tűnik. A Kárpát-medence kulturális és szoci­álpolitikai feltételei különösen ked­vezőtlenek. Nem véletlen, hogy ösz­töndíjasaink szívesebben maradnak „kint”, akár pizzafutárként tartva el magukat, mintsem hogy elfogadják az itthon felkínált „életpályamodel- leket”. És mégis, a Damjanich utcában zajlik az élet. Ez az egyik kar, ahol este 11-kor is találni a műtermekben képeken, grafikákon dolgozó diá­kot. Dolgoznak ők délelőtt is, vagy apró csoportokba tömörülve járják a műhelyeket, hogy diskuráljanak frissen elkészült vázlatokról, másról. Nyitoh szemmel járunk. Erre szük­ség is van, mert nincsenek jegyze­tek. A művészetet nem lehet könyv­ből tanulni. A munkával képezzük magunkat, és nincsen bölcsebb ta­nító az elkövetett és felfedezett hibá­nál. A hiba általában rá is szokott ér­ni, úgyhogy alkalmazkodni sem ne­héz hozzá. Nem úgy, mint a belső igényekhez, amelyek folyamatosan változnak az egyetem évei alatt, és amelyeket képtelenek utolérni a ké­pességeink. A választott mester se­gítsége kell ahhoz, hogy e verseny- futáshoz maradjon bennünk türe­lem és állhatatosság. Belőlük is így lett Keserű Róna vagy Bencsik Ist­ván, Valkó László és Tolvaly Ernő, Somody Péter és Pinczehelyi Sándor... Fejős Miklós festőhallgató Minden forma A szobrászképzésben létfontosságú a tanár-diák kapcsolat A művészképzés során kialakuló legmélyebb élmény, ami, mint szobrászhallgatót alapvetően meghatározott, a csaknem lelki társként megvalósuló együtt dol­gozás volt a mesteremmel. Ez a létfontosságú emocionális kap­csolat tanár és diák között, úgy vélem, egyedülálló a többi egye­temi képzéshez képest. Végzős szobrászhallgató vagyok. A szob­rászművész-képzés kezdetben klasszikus úton formálja növen­dékeit, amihez később társulnak a különböző szemléletű meste­rektől kapott inspirációk. A kép­zés célja, hogy a hallgatók elsajá­títsák a plasztikai kifejezés elmé­leti és gyakorlati követelményeit. Ilyenek a portré- és aktmintázá­sok, a tervezési feladatok, az érem, a dombormű készítése és így tovább. Lehetőségünk van többféle anyag kipróbálására, mint a kő, fém és kerámia, de bármilyen más anyagot is hasz­nálhatunk. A hallgatók szabadon választhatnak maguknak mes­tert, de bármelyik mester segítsé­gét és véleményét is kikérhetik munkájuk során. A Szobrászat Tanszék külön épületben van Istenkúton, meg­közelítéséhez általában hegyet kell másznunk. Ez télen a legér­dekesebb, mert akkor egészen az iskoláig csúszkálhatunk. Minde­nért kárpótol a nyugodt környe­zet, a családias hangulat, az ösz- szetartás, amely biztosítja a való­ban felszabadult munka feltétele­it. Reggelente „Papa”, a karban­tartó mindenes várja szobrászait, aki mindenben segítségünkre van, olykor teával és finom va­csorával szolgál. Többször meg­esik ugyanis, hogy a hallgatók „munkaidőn” kívül is megszál­lottan dolgoznak, főleg ha reggel nem sikerült felkelni és időben elkezdeni a munkát. Évente két­szer szobrászbulit is rendezünk, amelyeken mestereink bemutat­ják főzési tudásukat. Egy-két po­hár bor mellett, felszabadult han­gulatban folyik a társalgás. Ilyen­kor fogalmazódnak meg a legiga­zibb dicséretek és megfontolan­dó dorgálások is. Különböző helyeken folyik még a munka. A fémöntés az ön­tödében, a kőfaragás egy ipartele­pen történik. A kerámiaszobrá­szat helye Istenkút és reméljük, hogy továbbra is a Siklósi Mű­vésztelepen lesz a nyári művész­telepünk. Nem is olyan régen még lehetőségünk volt arra is, hogy a villányi kőszobrásztele- pen dolgozhassunk. Siklós és Vil­lány nagy örömöt és kivételes al­kalmakat jelentettek a pécsi szobrászhallgatók számára, és engem is rengeteg, életre szóló élmény köt ezekhez a helyekhez. A csodálatos környezet és az odaadó tanári figyelem a garanci­ája annak, hogy mi, majdani mű­vészek a legnagyobb szigorúság és a legnagyobb szabadság köze­gében bontakozhassunk ki. Homyák Beáta szobrászhallgató A Művészeti Kar 2004-ben A Művészeti Kar négyszázötven nö­vendékével, nyolcvan oktatójával a város, a régió és az ország kulturális életének is meghatározó jelentőségű alakítója. A pécsi Művészeti Kar Ma­gyarország egyetlen felsőfokú zenei-, képzőművészeti képzést és művé­szeti doktorképzést egyaránt folytató központja. A hallgatók a modem művészet számára nélkülözhetetlen inspirációk közegét, a társadalom- és természettudományos megismerés szinte valamennyi adottságát maguk körül tudhatják a Pécsi Tudomány- egyetemen. A kar 1996-ban egyetemi keretek között jött létre. A világon mindenütt ismert funkciójú intézmény a művé­szetek egységének jegyében valósít­ja meg feladatait. Ma még kellőkép­pen nem értékelt jelentősége a tudo­mányegyetemi keretben megvalósu­ló művészetoktatásban rejlik. A kü­lönböző megismerésfonnák együtt­élése ugyanis lebontja a művészetek körül gomolygó XIX. századi ködöt, ugyanakkor a művészeteken kívüli közeli impulzusok jelenléte segíti a jelen legkülönbözőbb megismerési áramlatainak a befogadását. Az érzé­ki-érzelmi és személyes mondaniva­ló hangsúlyozásával közvetít művé­szet és tudomány között. Ez a tudo­mányoknak is javára válhat. A kar mintaként szolgálhat más egyete­meknek az ilyen típusú oktatás beve­zetésére. Példája szerint kezdemé­nyezni kell a művészeti oktatás in­tegrálását a komplex tudás (egyete­mi) rendszerekbe. A kar munkatársai a vizuális mű­vészeti területen a grafikai, festészeti és szobrászati műfajok legújabb kori kifejezési kapacitását vizsgálják, illet­ve a 2 és 3 dimenziós reprezentáció, jel és jelentéselmélet, optika, logika, mediális és történeti problémáival foglalkoznak. Zenei területen az ének, kórusmuzsika, a hangszerek irodalma és a hangszeres játék adja a „kutatás” tárgyát. Munkatársaink a magyar és nemzetközi művészeti élet ismert alakjai, díjaik, műveik ko­rántsem lokális jelentőségű művé­szeti iskoláról tanúskodnak. Rendel­kezünk az elektroakusztikai stúdió korszerű berendezéseivel, hangfel­dolgozásra alkalmas terekkel, mediális természetű munka végzé­sére alkalmas stúdióval. Magasra ér­tékelt szakemberképzést folytatunk, miközben e szakterületek főbb ma­gyarországi képviselői karunkhoz tartoznak. Több mint regionális sze­repkört tölt be már ma is a kar, amely a közeljövőben országos és nemzet­közi sugarúvá válik. A kar műhelyei a közművelődés és alapfokú oktatás, a továbbképzés számára is felszabadíthatóak, műter­meiben nyári kurzusok, kiállítások, konferenciák vannak. A karon szüle­tett műtárgyak kereskedelmi forgal­mazása bevételeket hoz, a múzeumi gyűjteményekkel fenntartott kapcso­lat pedig az általános érdeklődés kö­rét bővíti. A PTE Művészeti Kara al­kalmas arra, hogy Európa meghatá­rozó oktatási-művelődési intézmé­nyeként egy olyan régió közepén fejtse ki a hatását, ahol hasonló intéz­mény mindeddig nem volt, és létre­hozása hasonló tradíciók, adottsá­gok hiányában nem is várható. Hiszünk abban, hogy egyetemi hallgató, tanár, művész, együttmű­ködése igaz eszmények jegyében fo­lyik, de abban is, hogy ezek testet öl­tése közönséges szorgalommal, a szabályok betartásával, kíváncsiság­gal és kötelességtudással következik be. Hiszünk abban, hogy nem az át­lagminőségek határozzák meg kö­zös munkánkat. Mindezért tartózko­dással fogadunk minden minőséget, ami nem kelt figyelmet, nem ébreszt érdeklődést, nem követel állásfogla­lást. Amit nem érdemes sehol keres­ni, mert mindenütt megvan. Aknai Tamás dékán A RÉZFUVOS KVINTETT koncertje az orvos kari aulában Naponta muzsikálunk A Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének fuvola szakos hallga­tójaként elmondhatom, hogy aki ma hangszert és hangszeres mu­zsikálást akar tanulni, az ebben az intézményben biztosan jó ke­zekbe fog kerülni. Ezt látom a kü­lönféle hangszert tanuló évfo­lyamtársaimnál és ezt élem át na­ponta Barth István tanár úr óráin, vagy Gyöngyössy Zoltán tanár úr közelében. Különös munka és „együttlét” ez a miénk. Ketten va­gyunk. Tanár, diák és a zene, a hangszer. Ez a tanulmányi forma adja meg számunkra, hogy a ze­nét, amit életünk egyik legfonto­sabb motívumának gondolunk, a lehető leginkább bensőséges oda­adással, alázattal ismerhessük meg. Mestereink megmagyaráz­hatatlan lelkesedéssel (talán ők is szeretik a zenét?) állnak a rendel­kezésünkre, a kis Mátyás király utcai épület 16. szobájában példá­ul - itt Barth tanár úr tartja az órá­it - bármikor készséggel áll hall­gatói rendelkezésére. Érdemes is ide benyitni, ha zeneelméleti in­formációra, kottára, hangszerjaví­tásra, lélegzés-, kéz- és gerinctor­na útmutatásra van szükségünk. Az intézet mintha kifejezetten azért jött volna létre, hogy hangu­latával, az itt munkálkodók nagy odaadásával a portástól az admi­nisztrációig segítséget nyújtson az alkotó, művészi személyiség formálásához. Vannak persze ne­hézségeink is, hiszen nincsen tet­szőleges számú hangszer, elég nehéz a kamarazenei együttese­ket összehozni. Az anyagi lehető­ségek szűkössége végeredmény­ben a darabválasztásokban, köz­vetetten a zenei megismerésben jelent korlátozást. Zenei inspiráci­ót ugyanakkor számos helyről szerezhetünk, ha éppen nem ér­nénk be mestereink példájával. A Művészetek Házában minden hé­ten el lehet kapni egy remek kon­certet és bennünket is meglátogat időnként egy-egy világhírű zene­művész, aki mesterkurzust tart. Mi magunk is fellépünk havonta a Dominikánus Házban, és nagy öröm, ha az egyetem, a város egy- egy rendezvényén bemutathatjuk „tudományunkat”. Ha muzsikál­hatunk. Borzsák Kamilla zenészhallgató Művészetterapeuta-képzés A Pécsi Tudományegyetem Általá­nos Orvostudományi Kar és Művé­szeti Kar Sasvári Attila klinikai szak­pszichológus, zenepedagógus veze­tésével közösen indított 2004 febru­árjában posztgraduális szakirányú továbbképzést, ami Magyarorszá­gon első alkalommal biztosít lehető­séget művészetterapeuta képesítés megszerzésére. A felvételhez egye­temi vagy főiskolai diploma szüksé­ges a segítő foglalkozások valame­lyikében (pedagógus, orvos, pszi­chológus, diplomás egészségügyi szakdolgozó, lelkész, szociális mun­kás, művészdiploma). Az öt féléves képzés során a hallgatók zene, kép­zőművészet- és mozgás-táncterápi- ás irányokra specializálódnak. A végzett szakemberek művészettera­peutaként elhelyezkedhetnek pszi­chiátriai, rehabilitációs, gyógypeda­gógiai, geriátriai intézményekben, il­letve a prevenció, mentálhygiéné más egyéb területem. A 2003-2004- es tanév tavaszi szemeszterében ke­resztféléves képzési formában hat­vannyolc hallgató kezdi meg tanul­mányait. A képzésről bővebb infor­máció: György Hajnal koordiná­tor, PTE Művészeti Kar Dékáni Hi­vatal. tel/fax: (06) 72/501-540. email: hajnal@art.pte.hu., www.art. pte.hu/muveszetterapia. _ ■ Új egyetemi szakok A karon alap és posztgraduális kép­zésben vizuális művészeti és zenei szakokon várják a felvételizők je­lentkezését. A tíz alapképzési és öt továbbképzési program minőségi oktatása mellett - melyekre nappa­li, vagy levelező képzésben, állami­lag finanszírozott és költségtéríté­ses formában lehet jelentkezni - a kar egyik legfőbb célja, hogy az egyes szakterületeken belül megte­remtse a képzések közti átjárható­ságot, erősítse a zenei és képzőmű­vészeti területek közti együttműkö­dést, új szakok, szakirányok indítá­sával bővítse a képzési kínálatot. A zenei képzésben három új egyetemi szakon, a „fuvolaművész, tanár”, a „hegedűművész, tanár” és az „énekművész, tanár” szakon várják a jelentkezőket nappali tago­zaton, alap és kiegészítő alapkép­zési formákban. Egyetemi végzett­séget lehet szerezni továbbá „ének­zenetanár, karvezetés” szakon alap és kiegészítő alapképzésben. A fő­iskolai „hangszertanár, kamaramű­vész”, „magánénektanár, ének-ka- maraművész”, és „zeneelmélet -szolfézstanár, karvezetés” tanul­mányok teljesítésével zeneiskolai tanári diploma szerezhető. Fúvós hangszeres felsőfokú tanulmányo­kat folytatók vagy diplomával ren­delkezők részére „fúvószenekari karnagy” képesítés megszerzésére van lehetőség. További újdonság, hogy ismét lehet jelentkezni levele­ző alapképzési formában a „magánénektanár, ének-kamara- művész” és a hangszertanár kama­raművész (fuvola hangszer kivéte­lével) szakokra. A képzőművész szakokon sze­rezhető diplomák megegyeznek . Magyar Képzőművészeti Egyetem diplomáival: a „festő” illetve „szob­rász” szakokon művész, míg a „vi­zuális nevelőtanár” szakon mű­vésztanári diploma szerezhető. Idén harmadik alkalommal hirdet­nek felvételt rajztanári főiskolai diplomával rendelkezők részére egyetemi végzettséget adó „vizuális nevelőtanár szakra”, kétéves, ki­egészítő alapképzési formában, le­velező tagozaton. A Képzőművé­szeti Mesteriskola külön felvételi el­járás keretében várja a gyakorlati és elméleti kutatómunkát végző kép­zőművészek jelentkezését doktori képzésére, a Doctor of Liberal Arts képzési programjára. A Doctor of Liberal Arts (DLA) fokozat a PhD egyetemi doktorátus megfelelője, amely a képzőművészet területén szerezhető meg. A DLA program keretén belül jelentkezni lehet szer­vezett (nappali), valamint egyéni (levelező) képzésre. Mindkét kép­zési fajta időtartama hat szemesz­ter (36 hónap). A felvételi részletes tudnivalóiról és a vizsgakövetelményekről a Mű­vészeti Kar honlapján kaphatnak tájékoztatást az érdeklődők. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom