Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)
2004-02-22 / 52. szám
RIPORT 2004. FEBRUÁR 22. Hallj Három éve két embert öltek meg Magyarkeszin a bögrecsárdában. A gyilkos borért ment és néhány ezer forintért leszúrta az ivó tulajdonosát. A házban megtalálta az albérlőt is, s a fiatal lány nyakát is átvágta. A tanítónő apja szerint az ilyen embereknek lógniuk kellene, de hát már nincs halálbüntetés. Úgy élnek, mintha a lányuk még mindig élne, csak a vért mosták ki a köntöséből. d Pál Eliza dunaszentgyör- gyi tanítónő azt tervezte, másnap a tanítás után hazautazik, hétfőn pedig elfoglalja a szolgálati lakást. Este nyolc után még beszélt a családdal telefonon. Aztán már soha többé. A gyilkos borért ment a bögrecsárdába, s amikor Teri néni, az idős tulajdonos hátat fordított, elemeit néhány ezrest az asztalról. Amikor az észrevette és visszakövetelte, egy konyhakéssel leszúrta, majd a nyakát is átvágta. Körülnézett a családi házban, s felfedezte az albérlőt. Lizi mozdulni se tudott a rémülettől, a gyilkos földre teperte, majd az ő nyakát is átvágta. A gyilkos megmosakodott, feltörölte a padlót, majd a kést egy kútba dobta, átöltözött és hazament. A lángvörös hajú, sudár lányt mindenki szerette, mesélik a szülők. Bűvkörébe vonta a gyerekéket, akiknek korábban hitoktatást tartott a szülőfalujában, Dunaszent- györgyön. Még azok is bejártak az óráira, akiket be sem írattak hittanra. Otthon a nappali minden délután a, nálunk milyen nagy a csönd? A szülők mindent úgy hagytak Liza szobájában, ahogy életében volt. Csak a véres köntösét mosták ki. megtelt gyerekekkel, fiatalokkal. Kinek a hitről beszélt, kinek a szerelemről, kinek versekről, filmekről, másoknak lelki tanácsokat adott. Édesapja szerint barátai is az ő hitére, lelki erejére támaszkodtak. A családi házban Eliza, vagy ahogy az édesanyja emlegeti, Lizi szobájában minden úgy van, ahogy akkor volt. Csak az ágyneműt és a fogason lógó a piros köntös mosta ki, amit véresen hoztak vissza a rendőrök. Képtelen lenne bármit is kidobni. Azon a javaslaton azért elgondolkodik, hogy össze kellene pakolni a lánya holmijait és eltenni. Sírva mondta, már tudja, hogy az ember túlélésre született, pedig a lánya meggyilkolása után meg akart halni. Majdnem sikerült is. Az ismerős orvos azt mondta, hogy az utolsó percben operálták meg. Pál József minden tárgyalást végigült. Képtelen megnyugodni, hát még belenyugodni abba, ami történt. A jogerős ítélet kihirdetése előtt elvesztette a fejét, ordított a bíróság folyosóján, mert attól tartott, hogy több mint három év után sem születik meg a jogerős ítélet. Pál Eliza tanító akart lenni vagy újságíró, esetleg mindkettő. A helyi lapot szerkesztette. A napokban telefonon a helyi újság szerkesztőjét keresték. Nem tudtak mit mondani, csak sírtak. Eliza maga volt az élet, mondja az apa, szerette a hétköznapi, egyszerű örömöket. Ha néha későn jött haza a bálból és szülei aggódva kérdezték, hogy nem fél-e, azt válaszolta: - Nem, mert velem van az Isten.- Hol volt akkor az Isten?- kérdezik a szülők mindmáig. Hogyan lehet sült kolbászt enni, amit annyira szeretett? Hogyan lehet a kedvenc ételeit főzni, s nélküle ülni asztalhoz? A fiútestvér a tragédia után abbahagyta a vendéglátó-ipari szakiskolát. Csak két évvel később tudta folytatni a tanulmányait.- Jó, hogy nincs halálbüntetés - mondja Pál Józsefné -, hiszen akkor annak a másik édesanyának is át kellene élnie ugyanazt, amit nekem. Pál József egészen másként vélekedik, szerinte az ilyen embereknek lógni kellene. Elhatározták, nem is egyszer, hogy az ítélet után pontot tesznek a történet végére, s megpróbálnak újra élni. A beszélgetés közben egyszer azt mondta Pál József: - Hallja, hogy itt nálunk milyen nagy a csönd? Ihárosi Ibolya Mindhalálig börtön Csepregi Pétert kedden a Pécsi ítélőtábla több emberen, nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés és más bűncselekmények, például útonálló módon elkövetett rablás, fogolyszökés miatt jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Azóta, hogy egy vasárnap délelőtt kiugrott a szekszárdi börtön ablakán, lábbilincsben szállítják, és a bíróságon sem veszik le a kezéről a bilincset. Eddig csak azt a büntetést ülte le, amit a fogdaőr és az ügyész megtámadásért kapott. A rendőrségen beismerő vallomást tett, a videóra vett helyszíni bizonyítás során egy sor olyan dolgot mondott és mutatott be, amit csak a gyilkos tudhat. A véres ruhákat elégette, a kést a kútba dobta. Most mégis ártatlannak mondja magát és azt bizonygatja, hogy a rendőrök megverték, azt sem tudja, mit írt alá.- Tett panaszt?- Amikor az ügyvédemnek elmeséltem mi történt, ügyészi kihallgatást kért.- Az ügyésznő is verte?- Nem, csak akkor még fenntartottam korábbi vallomásomat.- És a videobemutató?- Nem azt mutattam meg, mi történt, hanem azt, hogyan történhetett. Mindig elismertem, hogy hétkor vettem bort Teri nénitől. Amikor tízkor visszamentem, a kapuban összetalálkoztam a Józseffel. Azt mondta, ha nem segítek neki összetakarítani, engem is megöl. Megláttam, hogy egy vagy két láb kilóg a nyári konyhából. Amikor közelebb mentem, láttam, hogy a Teri néni. A családomat is fenyegette a gyilkos. Ön nem félt volna ilyen helyzetben? Csepregi Pétert már kétszer elítélték hamis vád miatt. Harmadszor már nem érdemes, ítélete nem súlyosítható. A bíróság előtt megnevezett József nevű rokkantnyugdíjas annyit mondott a vádra, hogy marhaság. Elhozta azonban a szerkesztőségbe költeményeinek egy csokrát. Az ajánlás szerint: „Falufejlesztő reményteljes tisztelettel a település és a nemzet mostohája, bölcse, mártírja és hőse, a zöldek prófétája.”- Amikor kihallgatták, miért nem mondta, tudja ki a gyilkos.- Féltettem a családomat, hogy megtudja a József a pletykákból, mit mondtam, mielőtt elfogják. Féltem tőle, kétszer akkora mint én, s már máskor is megvert.- Mit mondott a fiatal lány, amikor meglátta?- Nem is ismertem azt a hölgyet. Semmit se mondott, halott volt.- Ezt a történetet senki sem fogja elhinni.- Hát nem, pedig igaz.- Mit csinál a börtönben?- Itt nem bántanak, leveleket írok haza az édesanyámnak, meg az élettársamnak. A volt élettársamnak.- Azt írta neki, hogy nem sajnálta az áldozatokat és hogy élvezi, ha valamivel vádolják. Ezt hogy értette?- De, sajnálom őket. A vádolás meg olyan adrenalinfokozó dolog. Az biztos, hogy nem fogok negyven évet ülni, ártatlanul. Amikor beszélgettünk, még a jogerős ítélet előtt voltunk. Amikor a bíróság kimondta a végleges verdiktet, majdnem elájult. Egyetemi felvételik kisiskolásoknak- Kicsit durva, hogy negyvenöt perc alatt kilenc feladatot kelljen megoldania egy hatodikosnak és tizediknek még fogalmazást is írjon találó címmel - minősítette egy szülő a hatosztályos gimnáziumokba szóló magyar nyelvi központi írásbeli felvételit. A matematikai feladatok többségét pedig egyszerűen megoldhatatlannak tartották. Szerintük, akit nem készítettek fel külön a felvételire, az a gyerek rosszul járt. Stressz gyereknek, szülőnek ■ - Igazi stresszhelyzet ez a gyerekeknek - mondja dr. Szilágyi Mária pszichológus. - Feszültséggel tölti el a felvételire készülő tizenkét éveseket, akikben csak fokozódik a stressz, ha azt tapasztalják, hogy a szülők is látványosan izgulnak, sikerül-e a felvételi vagy sem. Ráadásul szinte mindig a szülő választ, nem a gyerek. A nyolcosztályos gimnáziumokba jelentkezőknél ez még nagyobb gond, hiszen a gyerek legfeljebb egy-két tanárral találkozik negyedikesként is, az új helyen pedig minden tárgyat más tanít és mindenfélét íratnak majd vele. Ezért is gondolom, hogy az ideális megoldás a tizenkét osztályos gimnázium lenne: a gyerek ott érettségizik majd, ahová elsősként beiratkozik. wmmmmmMmmmm | - Túl bonyolult volt a hatosztályos gimnáziumokba szóló idei matematika felvételi - véli Radics Éva, akinek kislánya is megpróbálkozott a felvételi tesztek kitöltésével. - Ráadásul a feladatok közül legfeljebb kettő volt klasszikus matek, a többi inkább logikai feladvány, melyek megoldására, ha a tanár nem készítette fel a gyerekeket, kevésbé boldogulhattak velük. A férjemnek másfél óra alatt sikerült, pedig szereti az ilyen típusú feladatokat, de a stopper ennyit mutatott, mire a végére ért. A gyerekek negyvenöt percet kaptak. Sok gyerek és szülő csalódott az írásbeliben. Egyesek szerint ezek a feladatok a zseniképzők felvételijére valók. Radics Éva szerint azok a gyerekek, akik nem sportolnak, nem járnak különórákra, nem eredménycentriku- sak, megszenvedhették e két tesztet, mert csak „tankönyvi műveltséggel” nem lehetett eredményesen nekirugaszkodni a feladatsoroknak. Tud olyan hatodikosról, aki leszedte az internetről a korábbi felvételi adatlapokat, elindította a stoppert, és így gyakorolt. A tájékozott szülők olyan tanárokhoz járatták a gyerekeiket, akik ismerik a felvételiztetők logikáját és speciális feladatokkal készítették fel őket, amelyek hiányoznak az iskolai tananyagból.- Versenyistállós ez az egész felvételi rendszer - háborodik fel egy szülő, aki nem adta nevét felháborodásához, mert az ő gyermeke is az egyik legjobb fővárosi gimnáziumba pályázik. - Értem én az iskolák szempontjait, de az iskoláknak is meg kellene érteniük a szülőket. Nagyon sok pénzt költöttem arra, hogy különórákon is készüljön a gyerekem erre a hatosztályos felvételire, és lehet, hogy még ez is kevés. S mit szóljon az, akinek nem telik különórákra? Túl korán kezdik bevezetni az igazságtalan versenyt. Nem minisztériumot kell felállítani, hanem esély- egyenlőséget teremteni, legalább a 12 éveseknél. Ónódi Mónika szülőként izgulta végig az írásbeli felvételit, és nem érti, miért szerepeltetnek olyan feladatokat, melyeket a gyerekek nem tanulnak az iskolában.- Mért kellene tudnia egy hatodikosnak, mit jelentenek a kelekótya, a hányaveti szavak? - kérdezi. - Miért nem arra kíváncsiak, ami benne van a tankönyvekben? Ráérnek később pluszismeretekkel terhelni a legtehetségesebb gyerekeket. Ebben a korban még sokan amúgyis éretlenek. Nem lehetett volna egy verselemzést, vagy bármit, amit tanítanak nekik? Nem tudom például, abban, hogy miként megy át egy kamion a felüljáró alatt, mi az irodalom. A legjobb középiskolák pedagógusai nem szívesen nyilatkoznak, úgy tűnik, ők sem mind értenek egyet a túl erős felvételikkel, többen közülük korainak tartják a válogatást. Azt meghagynák az egyetemeknek.- A magyar tesztkérdések felére adott válaszokat eleve nem értékeltük, mert azok kérdéstípusok, nem az alapkészségeket mérik - mondja Mohay Péter, a budapesti ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatóhelyettese. - Ezzel kivédtük a szülők kritikáját. A magyar tesztnél, melynek helyes kitöltésével ötven pontot lehetett szerezni, az is gondot jelentett, hogy nem differenciált kellőképpen: a tanulók túlnyomó többsége huszonöt és negyvenöt pont között teljesített, míg a matematikai tesztnél többeknek a szöveg értelmezése számított nagy mutatványnak. Az iskolák többségében már a jövő héten eredményt hirdetnek. Sokan fogják bánni, hogy nem íratták be gyereküket előkészítőre, vagy nem járatták őket különórákra. Akiknek erre nem telik, azok pedig kénytelenek belenyugodni, hogy az ő gyerekeik nem a legjobb középiskolákba fognak járni. A logikus kamionos ■ Egy kamionos útja felüljáró alatt vezet el, de észleli, hogy a kocsija egy-két centivel magasabb, mint a híd alatti térköz. A sofőr bosszankodik, hiszen visz- sza kell fordulnia, de hirtelen rájön, hogyan haladhatna át mégis a híd alatt. Mit tett a sofőr? - szólt a kérdés, melyre szöveg és kép segítségével kellett válaszolni. A gyerek, majd ha kamionos lesz, bizonyára tudni fogja a választ, de addigra azzal a kresztáblá- val is megismerkedik majd, amely előre jelzi egy-egy felüljáró magasságát. A feladat már ettől nem életszerű. És nem hatodikosoknak való. A megoldásban egyébként a kamionos kiengedi a levegőt a jármű kerekeiből. Az nyilván jövőre lesz majd feladat, hogyan pumpálja fel a felüljáró túloldalán. Akiknek nem telik előkészítőre, különórára, az kénytelen belenyugodni, hogy az ő gyereke nem a legjobb középiskolákba fog járni
